Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-06 / 263. szám

8 NÉPÚJSÁG 1978. november 6. A párt legfőbb támasza A munkásosztály a Szovjetunióban Szilárd halmazállapotú gáz Leningrádi geológusok ja­vasolták, hogy a távol-északi területek örökké fagyos ta­lajrétegeit vegyék fel az energiahordozók pontenciális lelőhelyeinek listájára. A földkéreg fagyos rétegeiben ugyanis szilárd halmazálla­potú lelőhelyét fedezték fel. A vizsgálatok során kiderült, hogy az alacsony hőmér­séklet és a nagy nyomás ha­tására a földgáz szilárd, kris­tályos-hidrát állapotba me­het át és ilyenkor darabos száraz jégre emlékeztet. Az Össz-szövetségi Kőolaj- kutatási Geológiai Intézet munkatársai úgy vélik, hogy ezek a lelőhelyek több ezer évvel ezelőtt keletkeztek, amikor a vizek bejutattak a gázzal feltöltött föld alatti üregekbe. A kísérletek meg­mutatták, hogy egy köbmé­ter víz képes több mint 200 köbméter gázt elnyelni. A mélyből kibányászott gáz­hordozó jég nagy mennyisé­gű fűtőanyagot és igen aktív biológiai stimulátorul szolgá­ló vizet ad. Már megkezdték távlati értékelését, s 'kiala­kítják a legalkalmasabb ku­tatási és feltárási eljáráso­kat. APN—KS B munkásosztály az új társadalmi rend. a vi­lág forradalmi átalakí­tásának fő alkotója. A szovjet munkásosztály harcos párt-élcsapatának vezetésével a kommu­nizmus korszakának úttörő­je lett. A szovjet társadalom kialakult társadalmi-politi­kai egységében is éz az al­kotó osztály a vezető erő. Kifejeződik ez mindenek­előtt a munkásosztály létszá­mának további növekedésé­ben: 1913-hoz képest 7,5- szeresére nőtt. A szocializ­mus felépítésének idejére, 1937-re már a lakosságnak körülbelül egyharmadát al­kotta. Aránya ma. a fejlett szocializmusban 61,6 száza­lékra emelkedett, s a jelen­legi tervidőszakban száma további 9,2 millióval gyarap­szik, 1980-ra eléri a körülbe­lül 62,6 százalékot. Még fontosabb azonban a munkásosztályban végbe­ment minőségi változás. A munkahelyeken a ter­melési alapokból minden dolgozóra több mint 13 ezer rubel érték jut. Az iparban 1970-től a munka termelési alapja több mint másfélszeresére növekedett. Ma évente minden munkás átlagban 23 ezer kw/óra energiát használ fel. Mindez kifejeződik a mun­ka jellegében, amelyben uralkodóvá válik a techno­lógiai folyamatok felügyele­te, a gépek beállítása. A munkaidő zömét az teszi ki, hogy a munkás információt nyer, azt átgondolja, dönt és korrigálja a berendezések munkáját. Vagyis előtérbe kerül a munka intellektuális tartalma. Ez érthetően megköveteli a szakmai felkészítés, az is­meretek magasabb színvona­lát, vagyis alaposabb szak- képzettséget igényel. A mai munkások általános ismere­tei szakadatlanul bővülnek, így alakulnak ki a fizikai és szellemi munka közti kü­lönbség megszüntetésének feltételei. Ez viszont rend­kívül fontos tényező a teljes társadalmi egyneműség, az osztálynélküli, kommunista társadalom felépítéséhez, amelyet a szovjet állam leg­főbb céljaként jelöl meg az új alkotmány. A munkásosztály vezető szerepének növekedése ab­ban is jelentkezik, hogy ez az osztály mind tevékenyebb társadalmi politikai erő, ez alkotja a kommunista párt támaszát. A munkásosztályt a forra­dalmi harcok és az új társa­dalom építésében szerzett történelmi tapasztalatai arra tanítják, hogy ne csak önma­gáról, közvetlen gazdasági előnyeiről és szakmai előjo­gairól gondolkodjék, hanem minden dolgozó rétegről és maga után vigye őket. A je­lenben különösen kézzelfog­ható és érzékelhető a mun­kásosztály érdekeinek általá­nos jellege. Az egész mun­kásság az anyagi termelés­ben az alkotó munka legmo­dernebb formáinak elterjesz­tését, a társadalom szellemi kultúrájának gazdagodását, a tudomány, a művészet fej­lődését egyaránt szolgálja. A munkásosztály tömegei­ben progresszív kezdeménye­zések születnek, hogy az élet minden területén érvénye­süljenek a fejlődés kommu­nista- vonásai, s átterjedjenek az egész társadalomra is. Ezt példázza a kommunista munkáért mozgalom, amely ma körülbelül 58 millió em­bert fog á't, a szocialista munkaverseny, amelyben 97,5 millió dolgozó vesz részt. A munkásosztály mind gyakrabban lép fel a társa­dalom nevében, felveti az egész nép számára fontos problémákat. A fejlett szocializmus tár­sadalmában a munkásosz­tály növekvő befolyása az egész társadalomra abban fe­jeződik ki, hogy széles körű a képviselete a néphatalom szerveiben. A Legfelsőbb Tanács minden harmadik képviselője munkás. A helyi tanácstagok közé több mint 940 ezer munkást választot­tak meg, vagyis a tanácsta­gok több mint 42 százalékát. Ezzel egyidejűleg hangsú­lyozni szeretném, hogy a munkásosztály az egyetlen osztály, amely nem akarja örökössé tenni saját politikai uralmát. A történelemben először ez az osztály gyako­rolja a társadalom vezetését önként megosztva valameny- nyi dolgozóval. A dolgozók legnagyobb tömegszervezete a szakszer­vezet, amely 113,5 millió em­bert fog össze. Köztük 74 millió a munkás. A munkás- osztály szakmai szervezetei révén vesz részt a termelés irányításában, a kultúra és az életkörülmények alakítá­sában. szovjet munkásosztály, amely végrehajtotta győztes forradalmát és a szocialista, a kommunista építésben új tu­lajdonságokkal gazdagodott, így marad a legnagyobb lét­számú osztály, alapvető ter­melőerő, s vezető szerepet tölt be a szovjet társadalom társadalmi-politikai egysé­gében. A faanyag komplex hasznosítása A mocsaras, vagy szikes területen öntözéssel szántó­földet létesítő talajjavító, a termékenyebb fajtákat előál­lító vetőmag-nemesítő, a fa­anyagot kitermelő szakmun­kás a maga módján mind be­avatkozik a bonyolult, évez­redek alatt kialakult ökoló­giai rendszerbe. Aligha ne­vezhetünk a természet egyensúlyába beavatkozó minden emberi tevékenységet negatívnak. Eldöntendő kér­dés még, mi jelenti a termé­szet igazi szeretetét: érintet­lenségének megőrzése, vagy ésszerű felhasználása mind­annak, amit az ember már évszázadok óta elvett és még évszázadokon keresztül el fogja venni a természettől. Ebből indulnak ki a Szov­jetunióban egy évvel ezelőtt „A Szovjetunió és a szövet­séges köztársaságok erdővé­delmi törvényeinek alapjai” címmel elfogadott szovjet természetvédelmi törvények. Ezek nemcsak az erdőkiter­melést szabályozzák, de elő­irányozzák a faanyag éssze­rű felhasználási módjait is. A Szovjetunió évente kö­zel 400 millió köbméter fa­anyagot termel ki. Ennek egy részét exportálja. A másik rész népgazdasági igények kielégítésére szolgál. A Szov­jetunió 113 millió köbméter fűrészelt faanyagot, több mint 2 millió négyzetméter furnért, közel 10 millió tonna papírt és kartont állít elő. A jelenlegi ötéves tervben a szovjet erdészetek, fafeldol­gozó és papíripari üzemek 22 —25 százalékkal növelik ter­melésüket. Milyen utakon haladnak a fafeldolgozók? Mindenekelőtt a termelés nö­vekedését nem kizárólagosan az erdőgazdaságok növelésé­vel, több ezer hektárnyi új erdőterület kiirtásával bizto­sítják. Figyelembe veszik azt is, hogy az új erdőgazdasá­gok létesítése — különösen Szibéria és a Távol-Kelet ne­hezen megközelíthető terüle­tein — rendkívül magas ki­adásokkal jár. (A termelési kiadásokhoz hozzájárul az infrastruktúra — lakótelepek, kórházak, utak, raktárak — megteremtése is.) A szibériai erdők kitermelése a jövő fel­adata. Vegyük az egyik hagyomá­nyos faipar; körzetet, Karéli- át. Itt a fakitermelés 5 szá­zaléka folyik, ám itt készül a cellulóz minden 10., és a papír minden 6. tonnája. Ha a papír közül kiemeljük az újságpapírt, úgy az itt készült papíron nyomják a Szovjet­unió minden harmadik új­ságját. A karéliai faipari dolgozók a gyakorlatban bizonyították be, hogy a fának nincs olyan mellékterméke, melyet vala­milyen módon ne lehetne fel­Az onyegai traktorgyár Onyezsec elnevezésű erdé­szeti traktora egy moszk­vai kiállításon Az olenyeci erdőgazdaság üvegházaiban ideális körülmények között nevelik az erdő­telepítésre szánt facsemetéket használni a népgazdaságban. A faanyag teljes mértékű felhasználásának gondolata nem egy és nem két évvel ezelőtt született, ám a meg­valósítást gátolta a szigorú gazdasági törvényszerűség: nem éri meg. Jelenleg, ami­kor Karéliában az Onyezsec traktor bázisára egész gép­komplexumot terveztek, az anyagi ösztönzés oda hat, hogy felhasználjanak min­dent, amit az erdő ad. Az er­dőirtásoknál alkalmazott technikai eszközök lehetővé teszik, hogy gyakorlatilag egyetlen egy traktoros vé­gezzél a fa kivágásának, szál­lításának, hántolásának és szállításra előkészítésének munkáját, anélkül, hogy a frissen ültetett erdőkben kárt tenne. Az onyegai traktor­gyár tervezői Petrozavodszk- ban nemrég bemutatták az Onyezsec TB—1-es traktort, mely azonkívül, hogy kényel­mesen kezelhető és rendkívül megbízható, képes fatuskó- kon, sőt mocsaras terepen is haladni. VLAGYIMIR MITARJEV — A szovjet családok költségvetése —- ,J 62 000 szovjet család ön kéntes adatszolgáltatása se­S itségével a Szovjetunió özponti Statisztikai Hivatala megvizsgálta a lakosság élet­színvonalát, a mindennapi jövedelem-bevételeket és ki­adásokat NŐ A REÁLJÖVEDELEM Ha olyan négy főből álló családból indulunk ki, amelyben két személy dolgo­zik, a család havi bevétele 310 rubel, vagyis 3720 rubel évente. A kolhozparasztok­nak a közös gazdaságból származó jövedelme még ala­csonyabb ennél az összegnél, de náluk a háztáji részföld­ből eredő jövedelem is sze­repet játszik. A felmérés sze­rint a kolhozparasztok egy családtagra eső reáljövedel­me 1976-ban az országos át­lagnak a 85 százaléka volt. Azóta ez az eltérés csökkent, minthogy a kolhoztagok ke­resete az átlagosnál gyorsab­ban növekszik. Például 1977- ben az egy lakosra számított átlag jövedelem-növekedés 3,5 százalék volt, ugyanak­kor a kolhoztagok keresete 4,3 százalékkal nőtt. A tiszta jövedelemhez a szovjet családok esetében azt is hozzá kell számítani, amit ártámogatás és külön­féle kedvezmények formájá­ban kapnak. Ilyenek például: az ingyenes oktatás, a díjta­lan orvosi szolgáltatás, a se­gélyek, nyugdíjak és ösztön­díjak rendszere, a gyógyin­tézeti és üdülőbeutalás, vala­mint a bölcsődei és óvodai gyermekgondozás ingyenes és kedvezményes szolgáltatá­sai, stb. A Szovjetunió egy lakosá­ra jutó évi reáljövedelem minden 15 évben a kétszere­sére emelkedik. Ám, a la­kosság bevételei a dolognak csak az egyik oldalát jelen­tik. Nézzük meg azt is, hogy mire fordítják ezt a jövedel­met. adó, lakas, Élelmezés A szovjet munkáscsaládok minden 100 rubeljukból 8,60 rubelt költenek adóra, a kolhoztagok családjai pedig 1 rubel 20 kopeket. Ezt az alacsony összeget az magya­rázza, hogy a Szovjetunió ál­lami költségvetésében a sze­mélyi adózás nem játszik je­lentős szerepet. Az ipari munkás számára a lakbér az összes többi köz­szolgáltatási kiadással együtt átlagosan 2,50 rubelt tesz ki 100 rubelenként. A kolhoz­tagok általában saját házuk­ban laknak és természetesen nem fizetnek lakbért. A lakbérek alacsony szin­ten tartása — népjóléti alapelv a Szovjetunióban. Ez az alacsony lakbérszint nem fedézi az országos lakásalap­nak még a fenntartását sem, azonban az állam előnyben részesíti ezt a fajta támoga­tást (évi 5 milliárd rubelt fordít ilyen célra), és a la­kást árban bárki számára elérhető szinten tartja. A lakbér a Szovjetunióban 1928 óta nem változott. A kolhoz­tagok kedvezményes lakás- építési kölcsönt kapnak, az építéshez szükséges földterü­letet pedig — ami állami tu­lajdonban marad — ingyene­sen kapják az építők. Az élelmezésre egy mun­káscsalád — a legfrissebb adatok szerint — minden 100 rubeljéből 32 rubel 50 kope­ket, egy kolhozparaszt család 35 rubel 20 kopeket költ. A szovjet ember étrendje vál­tozatosabb lett. Az élelmi­szer-összetételnek a nagy ér­tékű fehérjék javára történő módosulása — jellemző sajá­tosság a szovjet családokban. Vegyük például a kenyeret. 1917-ben egy lakosra szá­mítva 200 kg kenyér fogyott el. 1960-ban már csak 164 kg, és 1975-ben csupán 141 Az elmúlt évben 2,2 millió lakás épült a Szov­jetunióban. Az idén is több mint kétmilliót adnak át. 1980 után olyan lakások építését tervezik, ahol a konyhát például minden szükséges háztartási beren­dezéssel — hűtőszekrény­nyel is — ellátják, előzetes megrendelés alapján a szo­bákat be is bútorozzák. A képen a bakui mikrokör- zet egyik szemrevaló épülete. kg. Ugyanebben az időszak­ban a húsfogyasztás 28 kg- ra, a tejtermék fogyasztása 161 kg-ra, a gyümölcs- és zöldségfélék fogyasztása pe­dig (a burgonyát nem szá­mítva) 71 kg-ra nőtt. Ebből a kiadáscsoportból elsősorban az ipari közszük­ségleti cikkek vásárlására fordított összegek emelked­nek ki szembetűnően. A legfrissebb adatok szerint a művelődési és jóléti szolgál­tatásokra fordított összegek­kel együtt ez a kiadás a jö­vedelmek minden 100 ru­beljéből a munkáscsaládok­nál 44,7 rubelt, a kolhozta­gok családjainál 36,4 rubelt tesz ki. Különösen nagy ütemben fejlődik az ellátott­ság tartós fogyasztási cik­kekkel. A szovjet állampolgárok családi költségvetésének má­sik, gyorsan növekvő tétele a felhalmozás, mindenekelőtt a takarékbetét összege. A munkáscsaládoknál ez a jö­vedelemnek 7,1 százalékát, a kolhoztágok családjainál a 13,1 százalékot jelenti. És mire költik a szovjet embe­rek ezt a megtakarított pénz­összeget ? A szovjet családok taka­rékoskodásának alapvető cél­ja a nagyobb vásárlások — a gépkocsi, színes tévé, az új lakásba költözéskor szüksé­ges bútor. A nagyobb igé­nyek és az állam teherválla­lásaival is megnövelt vásár­lóképesség eredményekép­pen legjobban az ipari fo­gyasztási cikkek iránt nőtt a kereslet, a szovjet családok kiadásaik felét erre a célra kötik. VLAGYIMIR TOMISZ (APN—KS)

Next

/
Thumbnails
Contents