Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-05 / 262. szám
1978. november 5. "PIéPÜJSÁG 3 A megyei pártbizottság tárgyalta Tartalékok és feladatok a mezőgazdaságban Lapunkban november 1-én ülést tartott a megyei pártbizottság. A kibővített pártbizottsági ülé- isen első napirendi pontként a megjelentek meghallgatták, megvitatták, majd elfogadták a „Jelentés: a megye mezőgazdaságának és élelmiszeriparának helyzete, fejlesztésének feladatai a Központi Bizottság 1978. március 15-i határozata tükrében” című előterjesztést. E napirendi pont előadója, dr. Gyugyi János, a megyei párt- bizottság titkára volt, aki a kiadott írásos anyaghoz szóbeli kiegészítést fűzött. A szóbeli kiegészítés, az írásban rögzített előterjesztés, a hozzászólók egyöntetűen megállapították: Tolna megye mezőgazdaságára, a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta a dinamikus fejlődés volt a jellemző. A mezőgazdaság bruttó termelése egyenletesen emelkedett. A III. ötéves terv időszakában évi 2, 4, a IV-ikben 3,5 százalékkal nőtt a termelés, míg a jelenlegi tervidőszak első két évében ez a növekedés 5,4 százalék volt évente. Az élelmiszeripar termelése is állandóan nőtt, mégpedig tervidőszakonként: 8,5, 5,1, illetve 3 százalékkal. A dinamikus termelés- növekedés mellett rohamosan csökkent a kézi munkaerő. 1960-ban még 67 ezren dolgoztak a mező-, erdő- és vízgazdaságban. Ez akkor a megye aktív keresőinek 56 százalékát jelentette. 1977-re ez a szám 34 ezerre, illetve 28 százalékra csökkent. Ha ágazatonként vizsgáljuk a mezőgazdasági és élelmiszeripar fejlődését, akkor is büszkék lehetünk eredményeinkre. Búzából háromszorosára nőtt a termésmennyiség, ötszörösére a felvásárolt mennyiség. Áz üzemek fele ma már világszínvonalon termeli a búzát, a kukoricát. Az iparszerű termelés térhódításával, az új fajták megjelenésével — 30-ról 33 százalékra nőtt a vetésterületi részarány is — 95 százalékkal nőtt a termésátlag, 220 százalékkal a termésmennyiség. A kukoricatermesztés az üzemek 40 százalékában minősíthető kiválónak, 20 százalékában viszont alacsony szintű. A burgonya termésátlaga 31 százalékkal nőtt. Ez a növekedés — annak ellenére, hogy csökkent a vetésterület —, biztosítja a megye lakosságának burgonyaszükségletét, sőt, központi keretbe is jut belőle. A cukorrépa termésátlaga csak 12 százalékkal nőtt. Ez annak tudható be, hogy a termésátlag az üzemek nagyobbik részében még indokolatlanul alacsony. Napraforgóból — 85 százalékkal nőtt a vetésterület — 70 százalékkal magasabb termésátlagot könyvelhettünk el, mint 1960-ban. Hatvan százalékkal nőtt a lucerna termőterülete, a termésátlag pedig kétszer- annyi volt, mint 1960-ban. A silókukorica-termesztés 1960—70 között csökkent, majd növekedett, 1977-ben 15 százalékkal meghaladta az 1960. évit. Sajnos, a szarvasmarha-ágazat tömegtakarmányát biztosító silókukorica termesztésében az elmúlt időszakban az üzemek nagy részében nem történt érdemi változás. A termésátlag gyakorlatilag nem változott, alacsony. E helyzet megváltoztatása egyik kulcskérdése megyénk mezőgazdaságának. A zöldségtermesztés a legtöbb ellentmondást magában foglaló ágazat a nagyüzemi gazdálkodás beindulása óta, annak ellenére, hogy a nagyüzemi részarány folyamatosan növekedett és ma már eléri a 92 százalékot. A termelési színvonal és az eredmények közepesek. Ennek oka: több zöldségféle gépesítése még ma sem megoldott, az értékesítés sem zavartalan, különösen, amikor nagy a többlettermés. A szőlő- termesztésnek és borfeldolgozásnak megyénkben hagyományai vannak, mégis 20 százalékkal csökkent a területe. Az összes terület 53 százalékán ma is kisüzemi termelés folyik, a nagyüzemi terület mintegy egynegyedén a művelés ma is kézi erőre alapozott. A jelentős területcsökkenés ellenére az átlagtermés növekedésével a termésmennyiség stagnál. A legelő és rét a megye földterületének tíz százaléka. Knr<t7príí gyepsazdálIvU/oZCI u kodás sajnos csak nagyon kevés üzemben folyik, pedig 1963-tól 61 nagyüzem állami támogatásként 38 millió forintot használt fel 11631 hektár legelő és rét felújítására. Az erdő- gazdálkodás egyenletesen fejlődött. Tervidőszakonként 5 ezer hektárral nőtt az erdő. Jelenleg a megye 16 százaléka erdő és itt található az ország fakészletének 3,1 százaléka. A korábbi évenkénti 80—100 ezer köbméterrel szemben ma már évente 140—150 ezer köbméter fát termelnek ki. A kitermelt fa ötven százaléka tűzifa. Ez pedig azt jelenti, hogy er- deink minősége az országos átlag alatt van. Megyénk fejlett állat- tenyésztéssel rertÖelkezett már az 1960-as éveket jneg- előzően is, mert a természeti adottságok mindig kedvező körülményeket biztosítottak az állattartáshoz. Az állat- tenyésztés termelési mutatói jelentősen javultak, de arányában, ütemében szerényebb a növénytermesztés üteménél. A szarvasmarhatenyésztés a legjelentősebb a megye állattenyésztésén belül. Az összes létszám 25, a tehénlétszám 14,5 százalékkal növekedett, amelyből 82, illetve 85 százalék a nagyüzemi gazdaságokban van. Az egy tehénre jutó tejtermelés az állami gazdaságokban 15, a tsz-ekben 25 százalékkal nőtt. A tejfelvásárlás több mint kétszerese az 1960. évinek. A vágómarha-értékesítés a IV.. ötéves terv végéig egyenletesen emelkedett, azóta stagnál. Sokat segíthetnek az eredmények növekedésében a már működő termelési rendszerek. A sertéstenyésztésben mindjobban érvényesülnek az iparszerű termelés módszerei, amelyek terjesztésében, alkalmazásában a termelési rendszerek jelentős szerepet töltenek be. 1960-ban még a sertésállomány 69 százaléka volt a kisgazdaságokban. Ma is még itt van az állomány 40 százaléka. A megye sertésállománya 83, a kocaállomány 111 százalékkal nőtt, a vágósertés-értékesítés viszont négyszeresére emelkedett. A juhtenyésztés annak ellenére, hogy természeti adottságaink jók erre a célra, nem fejlődött kellően, bár az utóbbi években ismét növekedés tapasztalható. A beruházások összege egyenletesen növekedett. A második ötéves terv időszakában a 100 hektár mező- gazdasági területre jutó ágazati beruházás még 120, a IV. ötéves terv időszakában 189 ezer forint volt, ebben a tervciklusban ez az összeg már meghaladja a 200 ezer forintot. A legnagyobb v£°; termelés technikai színvonalában következett be. Dinamikusan fejlődött megyénk szemestermény-beta- karító gépparkja. A IV. ötéves terv utolsó éveire érte el azt a szintet, hogy a megtermelt termés 80 százaléka optimális időben betakarítható volt. A gabonaféléken kívül az olajos nöVenyek, a cukorrépa, a burgonya, a silókukorica és néhány kertészeti növény komplex gépesítése is megoldott a megye gazdaságainak nagy részében. A gépesítés színvonalához hasonló minőségi változás történt a kemikáliák felhasználásában. E változás érzékeltetésére elég egy adat: 1977-ben a felhasználás több mint hatszorosa volt az 1965. évinek. Kialakult a korszerű növényvédelem. A IV. ötéves terv első felétől az országosan alakult különböző termelési rendszerek fokozatosan tért hódítottak megyénkben is, és kedvezően befolyásolták a termelés alakulását. Az ország egyik legnagyobb növénytermesztési rendszerévé vált a KSZE, amelynek gesztora a Szekszárdi Állami Gazdaság — 1977-ben 13 növénytermelési — 120 ezer hektáron — és 5 állattenyésztési termelési rendszer működött a megyében. Mindössze két közös gazdaság — kis területe miatt — nem csatlakozott egyetlen rendszerhez sem. A szarvasmarha-férőhelyek száma 36,5 ezerrel, ezen belül a tehénférőhelyeké 11 ezerrel lett több. A sertés- férőhelyek száma háromszorosára nőtt az elmúlt másfél évtized alatt. Nagy fejlődést jelentett a 16 szakosított sertéstelep, amelyekben ma a nagyüzemi összes vágósertés termelésének mintegy 40 százalékát állítják elő. A mpQi/p mezőgazda- ' ' sági termelése elválaszthatatlan az élelmiszeripari vállalatok helyzetétől. Megyénk élelmiszeripara az 1960-as évek elejétől lassabban fejlődött, mint a mezőgazdasági termelés és ma már egyes ágazatokban — közvetve vagy közvetlenül — fékezi az erőteljes mezőgazdasági termelés növekedését, a mezőgazdasági termelés színvonalához képest elmaradott. Annak ellenére, hogy e területen is nagy volt- a fejlődés. A Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat az elmúlt két évtizedben három és félszeresére növelte teljesítményét, a kereskedelmi ágazata több mint hatszorosára növekedett. Felvásárlási tevékenysége több mint hétszerese a korábbinak, a gyártott termékek száma az induló tízről 113-ra nőtt. A megye keveréktakarmányszükségletének azonban csak 34 százalékát állítja elő, sajnos alacsony műszaki színvonalon, nagy ké2i munkaerővel, nem a kellő minőségben. Raktárkapacitása háromszorosa ugyan az 1965. évinek, de így is csak a termény 42 százalékát tudja tárolni, a többit tsz-eknél kénytelen elhelyezni. A Paksi Konzervgyár 1960- tól dinamikus fejlődésen ment keresztül. A Ili. ötéves terv időszakában 150 millió forintos rekonstrukciót hajtottak végre, aminek következtében az árutermelés az 1960. évinek négyszeresére emelkedett. A IV. és V. ötéves tervidőszakban különböző újításokkal, munka- szervezéssel növelték a termelést évi 52—55 ezer tonnára és így a termelésük több mint ötszörösére nőtt. 1970- ben még 1969 ember dolgozott itt, majd rohamos csökkenésnek indult a létszám és ma már csak 1330-an dolgoznak a gyárban. A nagymérvű létszámcsökkenés miatt a termelés növelése a jelenlegi színvonalon már nem biztosítható. A tejipari vállalat a beszámolási időszak alatt több mint kétszeresére növelte a felvásárolt tej mennyiségét. Ennek nyolcvan százalékát fel is dolgozta. A meglévő termelőüzemek elavultak és ezért szükségessé vált egy új, korszerű tejüzem létesítése, amelynek beruházása folyamatban van és várhatóan 1982-ben lép üzembe. A húsipari vállalat az épülő húskombinát belépéséig ipari tevékenységet nem folytat, kizárólag élőállat-felvásárlásra korlátozódik tevékenysége. Lényeges változás ment végbe a mezőgazdasági dolgozók életében is. A létszám- csökkenéssel párhuzamosan nőtt szakképzettségük. Az elmúlt év végén az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek dolgozóinak 32,8 százaléka szakmunkás, 51,5 százaléka pedig betanított munkás volt. összességében kielégítő a mezőgazdasági nagyüzemek felsőfokú végzettségű szakember-ellátottsága is. Megyénkben 295 hektár közös területre jut egy felsőfokú végzettségű. A vezetés színvonala is fejlődött. A mezőgazdaság és élelmiszeripar fejlődésében meghatározó szerepe volt a pártszerveknek és -szervezeteknek. A kommunisták példa- mutatása, szervező és fel- világosító munkája alapvetően elősegítette a szocialista gondolkodás kialakulását és erősödését, a közösségi szellem fejlődését, a szocialista közösségi ember formálását, a termelés gyors ütemű növekedését. Mindent összevetve: az /milUCJ/L elmúlt évek jó eredményei jó alapot biztosítanak a fejlődéshez. Mind az előterjesztés, mind a hozzászólók, így fogalmazták meg a továbbfejlődés lehetőségét: a továbbfejlesztés feladatainak meghatározásakor abból kell kiindulni, hogy az ugrásszerű fejlődés, a látványos eredmények elérésének időszaka lezárult. Továbblépés csak a termelési folyamat egészének tervszerű. összehangolt fejlesztésével, egy adott üzemen belül a konkrét akadályozók kiiktatásával érhető el. Ilyen tényező sok minden lehet: a fajta, az agrotechnika, a gépesítés, a vezetés, a múlt szokásaihoz mereven ragaszkodó ember. A megye mezőgazdaságának fejlesztésében legfontosabb gazdaságpolitikai célkitűzésünk a hatékonyságban, a gazdaságosságban' a tartalékok feltárásában lényeges javulást elérni, hatékonyabban, kevesebb ráfordítással jobb minőségben többet termelni. Ennek feltétele, hogy a Központi Bizottság 1977. október 20-i, az 1978. március 15-i határozatából adódó feladatokat a megyei sajátosságoknak megfelelően megvalósítsuk. A mezőgazdasági termelés növelésének fő útja a jövőben is a nagyüzemi gazdaságok fejlesztése, ugyanakkor továbbra is jelentős marad a háztáji és kisegítő gazdaságok termelése. A jövőben is sok irányúan kell ezeket a gazdaságokat támogatni. A nagyüzemek fejlesztésében alapvető követelmény a gazdálkodás színvonalának javítása, a meglévő és a jövőben is fejlesztendő termelőkapacitások lehető legteljesebb, hatékony kihasználása, a tudomány, az agrár kutatófejlesztő munka eredményeinek késedelem nélküli gyakorlati alkalmazása. A kisgazdaságok termelésének támogatásában ki kell fejeződnie a közös és háztáji érdekének. A mezőgazdasági termelésben a hatékonyság, a gazdaságosság növelése érdekében ésszerű szakosítást kell folytatni úgy, hogy közben fenntartsuk megyénk adottságainak megfelelően a sok színű termelést. A növény- termelésben a termelési szerkezet lényeges változtatására nincs szükség. A búza, a kukorica termelésében a kialakult magas termelési színvonal megszilárdítása, a minőség javítása mellett az eddiginél is korszerűbb agrotechnikai, agrokémiai munkával. még korszerűbb fajtákkal a hozamok tovább növelhetők. E hozamnövekedésben nagy szerep jut a termelési rendszereknek. A takarmánygabonák és a napraforgó terméseredménye növelésében is vannak még lehetőségek. E lehetőségek feltárásában, terjesztésében nagy feladat hárul az Ireg- szemcsei Takarmánytermesztési Kutató Intézetre és a rendszerekre. A legelő- és rétgazdálkodást új alapokra kell helyezni. Szántóföldön a termelést főleg a silókukoricára kell alapozni. A nem szántóföldi taljarmányterme- lés alapja a gyepterület. Ahhoz, hogy ez így legyen: korszerű termesztési és tartósító eljárásokkal egységnyi területen lényegesen nagyobb tápértékét kell termelni, széles körben kell ismertetni és elterjeszteni a Dalmandi Állami Gazdaságnak a tömeg- takarmány-termelésben és -felhasználásban kialakított élenjáró módszerét. Az intenzív nagyüzemi hasznosításra alkalmas legelő- és rétterületeken korszerű gyepgazdálkodással nagyobb hozamokat kell elérni. l\lnOW lehetőségek van- ívugjr nak a melléktermékek hasznosításában is. A kukoricaszár, a búzaszalma gazdaságos, ésszerű hasznosítása érdekében sokat tehet és kell is, hogy tegyen az Iregszemcsei Takarmánytermesztési Kutató Intézet, a KSZE. Elsősorban rájuk vár a feladat: kidolgozni a melléktermékek gyakorlati hasznosításának módszereit. Hatékonyabbá kell tenni a műtrágya- és növényvédő- szer-felhasználást is. Kiemelkedő feladat a termőföld észszerű hasznosítása, használati értékének növelése. Szükség van a meliorációs és vízgazdálkodási, öntözésfejlesztési terved elkészítésére, azok végrehajtására, mégpedig úgy, hogy az állami támogatást egy-egy területre összpontosítsuk, hogy egy- egy térség munkáit komplexen lehessen befejezni. Az erdőgazdálkodás területén elsősorban a termelőszövetkezeti használatban lévő erdőterületek szakszerű kezelését, hasznosítását kell javítani. Ehhez az állami erdőgazdaságok gesztorságával működő társulás szélesítése indokolt. A szekszárdi történelmi borvidék, valamint a borvidékbe nem sorolt jó bortermő helyek száma, a szőlő- és bortermelés hagyományai indokolják a szőlőtermesztéssel való nagyobb törődést. A feladat: megállítani a történelmi borvidéken a termő- terület csökkenését, a szőlő- ültetvények és az egész ágazat helyzetének további romlását. Elő kell segíteni az új nagyüzemi telepítéseket, a meglévők rekonstrukcióját, további szőlőtermelő szakcsoportok alakulását, a korszerű fajtaarány kialakítását és természetesen növelni kell a tárolókapacitást is. Az állattenyésztés területén általános feladat a tenyésztés és termelés színvonalának növelése, a hozamok emelése. Az állattenyésztési ágazatok összehangolt, tervszerű fejlesztésében a hatékonyság növelése mellett különösen nagy gondot kell fordítani a jövedelmezőségre. Minden ágazatban, de különösen a sertéstenyésztésben, javítani kell a takarmányozás szakszerűségét, hatékonyságát, a szarvasmarha- és a juhtenyésztésben az olcsó tömegtakarmányok, a gyeptermés nagyobb szerepét, arányát. Tovább kell javítani az állategészségügyi helyzetet. Az állategészségügyi és állat- tenyésztési szakembereknek megfelelő intézkedéseket kell kezdeményezniük a felnevelési veszteségek csökkentése érdekében. Az állatállomány a leggyorsabban a sertéstenyésztés területén növelhető, az ehhez szükséges gazdasági abraktakarmány a megyében megterem. Lehetőségeink adottak, hogy a megye éves vágósertés-értékesítése elérje a Szekszárdi Húskombinát kapacitásának megfelelő 550 ezer darabot, és ezen a szinten állandósuljon. A célkitűzés eléréséhez a nagyüzemek értékesítésének mintegy 50, a meglévő férőhely-kapacitásnak mintegy 30 százalékos növelése szükséges. Célszerű, ha a sertéstenyésztéssel foglalkozó üzemek a következő évek fejlesztési eszközeit elsősorban férőhely-beruházásra fordítják. A több sertéshús érdekében helyes és kívánatos jobban kihasználni a meglévő kisgazdasági kapacitásokat, a néhány üzemnél már alkalmazott bérhizlalás, süldőkihelyezés lehetőségeit. Természeti ság°£ a tömegtakarmány-termesz- tés, a legelő- és rétgazdáliko- dásban rejlő lehetőségeink, a megye hagyományai lehetővé teszik a szarvasmarhatenyésztés mennyiségi és minőségi javítását. Az V. ötéves terv végére tervezett mintegy 32 ezer tej- és vegyes hasznosítású állomány elérése után a tejhasznosí- tásúaknál a minőség javítását (tejhozam, önköltség stb.), míg a lehetőségek — főként férőhely függvényében — a mennyiségi növelést a hús- és vegyes hasznosítású állománynál célszerű végezni. A tejhasznosítású tehenek termelése jobb, célszerűbb takarmányozással, keresztezéssel, jobb fajtamegválasztással az elkövetkezendő öt-hat évben mintegy 40 százalékkal növelhető. Az olcsó tömektakarmá- nyok, az intenzíven nem hasznosítható gyepterületek, a melléktermékek gazdaságos hasznosítása lehetővé teszi, a népgazdasági és üzemi igények indokolják a sertéstenyésztés mellett a juhtenyésztés gyors ütemű fejlesztését. Ezért szükséges, a Hőgyészi Állami Gazdaság gesztorságával működő juh- társulás tapasztalait is feldolgozva, elkészíteni a megye juhfejlesztési programját. A feladatok nem köny- nyűek, de végrehajthatók. A folyamatosan csökkenő munkaerővel a mezőgazdaság növekvő, minőségileg magasabb szintű feladatait csak intenzív technikai, műszaki fejlesztéssel lehet megvalósítani. A fejlesztésnek fel kell ölelnie az egész termelési folyamatot. A technikai, műszaki fejlesztési feladatok kidolgozásában nagy szerepet kell, hogy kapjanak a különböző termelési rendszerek. A termelés gépesítésénél törekedni kell a termelési színvonalnak megfelelő nagyobb teljesítményű gépek alkalmazására, a lehetőség szerinti egységes géptípus kialakítására, egy-egy ágazat munkafolyamatainak összehangolt gépesítésére. Szükséges a megye élelmiszeripara elmaradottságának sürgős felszámolása, javítása. Szükséges növelni a keveréktakar- mány-gyártó kapacitást és ezzel együtt a minőséget. A VI. ötéves tervben szükséges a Paksi Konzervgyár elavult termelőberendezéseinek cseréje, korszerűsítése. A megyénk mezőgazdaságának fejlesztése az anyagi feltételek megteremtésén, ésszerűbb hasznosításán túl elsősorban a mezőgazdasági dolgozók, politikai, gazdasági és szakvezetők hozzáértő, lelkiismeretes, átgondolt munkájától függ. Nagyok a feladataink, de jelentősek a lehetőségeink is. A iy| Arti/űi pártbizott- n ff/CgyCÍ sági ülésen mind a beszámoló, mind a hozzászólók alaposan elemezték megyénk mezőgazdasági helyzetét, elért eredményeinket, feladatainkat, meglévő tartalékaink kihasználásának lehetőségeit. Arra van most szükség, hogy az üzemekben is végezzék el ezt az elemző munkát, és lehetőségeiket figyelembe véve tegyenek meg mindent a termelés növelése, a határozatban foglaltak végrehajtása érdekében.
