Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-04 / 261. szám
a Képújság 1978. november 4. __ Régi írások tanúsága szerint a község települési folyamata egészen a kőkorszakig nyúlik vissza. A török világ idején teljesen elpusztult, III. Károly uralkodása alatt kezdődött meg a németek betelepítése. Körülbelül 30 család kereste új hazáját az akkori Kethi-ben. Nem volt teljesen néptelen a vidék, rácok éltek itt. Erről tanúskodik a Ráchegy, Rácdűlő, templomuk romjait is sokáig lehetett látni. 1827-ben tűzvész pusztított a településen, 96 ház égett le. Napjainkban Ké- tyen bukovinai székelyek, németek, felvidékiek és magyarok laknak. 1950-ben alakult meg az első termelő- szövetkezet, Alkotmány néven. A lakosság száma 856 Nvolcszáz szavazat és egy népművész yEzen a napon nyolcszáz levelezőlapot adtak postára a községben, a kiválóan szerepelt székely együttesre szavazva, a Röpülj pávának. Megtudtuk továbbá, hogy a Kétyhez tartozó Murgán is szavaztak legalább kétszázan. Kétyről nem szerepelt senki a székelyegyüttesben, tévesen közölték a televízióban műsor előtt, de ugyanolyan büszkeséggel nézték és hallgatták ebben a faluban is, mintha legalább Antal And- rásné, az idén kitüntetett énekes népművész közöttük énekelt volna. Természetesen fölkerestük Antalékat. Kettős okunk volt rá. Meg akartunk ismerkedni a falu népművészével és a férjével is, aki a tanács vezetői szerint az egyik legtöbb társadalmi munkát végző ember Kétyen. Antal András né aludt koradélelőtt, később mentünk vissza hozzájuk. Ennél a háznál négy napig tartott a búcsú, de úgy, hogy előtte három napig vakolták a házat — a vendégekkel együtt. Érden laknak a közeli rokonok és mivel Antal András sokat dolgozott már az érdi házak felépítésén, most azok is segítettek, ismét. Hét közepétől vasárnapig itt nem csak eszem- iszom volt, hanem a jó ételek fogyasztása, két étkezés között szorgalmas kőműves- munka. Szépre sikerült a nemes vakolat. Utána már főként az asszonynak kellett talpalni, a vendégeket kiszolgálni, hétfő hajnalig. Jogosan szundikált néhány órát. Beszélgettünk eddigi szerepléséről, megmutatta a szép bronzplakettet: „Tolna megye kiváló népművésze.” Elmondta, hogy anyjától tanulta a dalokat, hogy szerepelt már Bátán, Decsen, Zalaegerszegen, Kecskeméten, Tamásiban, Székesfehérváron utóbbi helyeken például a népzenei találkozókon. Nem dicsekedett, inkább nagyon szerénynek ismertük meg, szerepléseit csak kér- dezősködésre említette. Lakodalmakban ő kezdi a legtöbb dalt és egyedül is énekel ebéd után, meg éjfélkor. Ez esemény, szertartás a ké- tyi lakodalmakban. Elismerés, megbecsülés. Láttam, hogy fáradt, sőt kimerült. Azt mondtam neki: ha nem ilyen napok állnának mögötte, megkértem volna, énekeljen nekünk egy szép dalt. Énekelek én — és már zengett tiszta, különös ízű hangja: „Megérett a búza, mert sok szél találja, megreped a szívem, mert sok bú rongálja...”. Aztán egy másikat dalolt el. Csaknem két évtizedes újságírói munkám közben ilyen megható személyes élményben még nem volt részem, meg se tudtam szólalni utána. A tanácselnök prózai közlése mentett meg valamiféle fölösleges dicséret-mormo- igástól, mondván, hogy Anta- ték lánya, a 20 éves Antal Emerencia a legfiatalabb tanácstagjuk. Röviden — öt év óta nem csökken a falu lakosságának száma. Előzőleg volt bizonyos csökkenés, de megszűnt és minden jel arra mutat, szaporodás várható: 1977-ben M esküvőt tartottak, az idén ott- jártunkig tizenkettőt. — A csapadékvíz elvezetésére csatornát ásnak a falu alatt húzódó mély területen, és elkészítik hozzá a megfelelő csatlakozásokat. Az árokásást természetesen gép végzi, a munka nagyobb részét már megtette a vízi társulat. A híres színész táblája Hegedűs Gyula, a magyar színművészet történetének egyik kimagasló alakja, Kétyen született, 1870-ben. Márványból készítettek emléktáblát, születésének 100. évfordulójára. A szülőház nincs meg, de abban az utcában kap helyet a tábla, ahol a szülőház állt. A közeli napokban teszik ki ismét a táblát, most már nem egy roskadozó öreg épületre, hanem a mellette lévő szép, új családi ház falára. Csak arra vártak, hogy megtörténjék a vakolás. Az utcát Hegedűs Gyuláról nevezték el. Egy részét még az idén kikövezik. Középületek Tsz-iroda nincs, az iskola üres (valamennyi gyerek Zombára jár autóbusszal), de azért található középület szép számmal. Tompái Béla tanácselnök felsorolta őket: tanácsház, posta, egészségház, körzeti orvosi rendelő, ' (szolgálati lakással együtt, 1970-ben épült), művelődési ház, ami egy födél alatt van a vegyesbolttal és az italbolttal, továbbá van ötven- személyes óvoda, ahova 46 gyerek jár és természetesen van tűzoltószertár is. Nem sorolta ide a tanácselnök a ravatalozókat, csak később említette, hogy mindhárom községben építettek korszerű ravatalozót, ami nem kevés költséget jelentett. Az iskola természetesen nem marad sokáig üres. A régi típusú, de jó állapotban lévő hatalmas épület felújításra szorul, különösen a tetőszerkezet. A tanácsnak 400 ezer forintja van, kellene még legalább ennyi pénz, hogy elvégezék a teljes felújítást, a szükséges kisebb átalakításokat. Könyvtár, ifjúsági klub és öregek napközi otthona kap helyet az iskolában, a falu közepén, remélhetőleg már a jövő esztendő második felében. Berbencében sült máj Bíróéknál A kétyi búcsú az összetartozás ünnepe Búcsú másnapja volt ez a hétfő, amikor itt jártunk. Féltünk egy kicsit, hogy nem találunk majd meg olyan embereket sem, akikkel feltétlenül kellene beszélni, vagy nem tudjuk őket szóra bírni az álmosság, esetleg fejfájás miatt. Nagyon kellemesen csalódtunk. Igaz ugyan, hogy a búcsú másnapja még teljesen a szórakozásé azok számára, akik csak tehetik, hogy szabadságot vegyenek ki, de semmiféle kellemetlenség nem adódott. Részeget sem láttunk. A munkásjáratok elmentek reggel, ugyanúgy mint máskor, a tovább ünneplőszórakozó tsz-tagok helyett pedig beálltak dolgozni a társközségekből, főleg felső- nánaiak. Ez így szokás: amikor Nánán van búcsú, a ké- tyieken a sor a helyettesítésben. Már maga ez a segítség is összetartást mutat, de ami falun belül van sok háznál, Csoportkép a kisvölgyi pincében. Négy vendég hiányzik, ők ebédre érkeztek. baráti körben, az egészen szokatlan. Irigylésre méltó. Invitálásra kimentünk a község egyik szőlős dombjára, a Kisvölgybe, ami domb is, völgy is. Szép hely. Van aztán Nagy völgy, szintén távol a falutól, ott még több a szőlő és új présházakat kezdenek építeni. Egy kisvölgyi présház volt úticélunk, hogy beszélgessünk azokkal, akiket itt találunk. Bíró Lajos présházánál tizenöt tagú társaság volt együtt, ez a létszám évek óta majdnem azonos. Csak férfiak jönnek. Főznek maguknak, beszélgetnek, kártyáznak délelőtt, ebéd után pedig énekelnek. Tavaly kecskepörkölt volt az ebéd, most csülökpörkölt készült, de előtte már fokhagymás sült májat ettek. Ebből nekünk is kellett kóstolnunk. Dicsértük a szakácsot. Az éppen ügyeletes szakács Domokos Márton volt, aki kétyi lakos, de a zombai tsz-ben dolgozik, a sertéstelep „részlegvezetője”. A présház kis szobájának tűzhelyén berbence nevű edényben sütötte a májat, a hasábburgonyát. A berbence régi székely edény. Az itt használatos ugyan nem régi, de formára éppen olyan: egy mezőgazda- sági gép tárcsájára füleket hegesztettek és eltüntették a jókora, lapos, lábasszerű öntvény közepéről a lyukat, s már kész is volt a sütőlábas. Mind a 15 nevet nem írtam föl, csak néhányat. A házigazda, Bíró Lajos villanyszerelő-oktató a TÁÉV-nél, Salamon László postakézbesítő, Hajdú Ferenc halász a tsz- ben Felsőnánán, Illés József párttitkár, traktoros, Hajdú Sándor Volán-rakodógépen dolgozik az atomerőmű-építkezésnél. És így tovább. Nem rokonok. Barátok, akik minden évben együtt főznek és énekelnek, minden évben segítenek egymásnak a legnehezebb munkákon, házépítésben, szőlőkapálásban, préseléskor. Számíthatnak egymásra bármikor és ezt a kölcsönös megbecsülést méltóképpen és kedvükre valóan ünnepük búcsú hétfőjén. Domokos Márton és a berbence Házépítés egy nap alatt Az első új házat 1964-ben építették Kétyen, és azóta összesen 69 készült el. Közülük 28 nem a lebontott régi ház helyére került, hanem üres telekre, tehát annyival nőtt a házaik száma. Körülnéztünk ahol csak időnk engedte, és örömmel láttuk, hogy nem csak szokványos kockaházak vannak Kétyen, hanem ezeknél sókkal szebb külsejűek is. A régi házak táján is láthat a szemlélődő érdekességeket, szép dolgokat. Virágmintás, szépen kovácsolt öreg vaskerítés, kapu, tornácoszlop és több helyen cifra kéménytető ragadta meg a figyelmünket. Ezek a tetők a házak végén, a nyitott konyha fölé húzott kéményt védik az esőtől. Nagyjából gúla alakú, valamilyen tartós fémből formált és — messziről is látható — gazdagon csipkézett, mintázott, érdekesre kalapált kis tetők ezék, amelyek nyilván sók füstöt láttak már, hiszen olyan régen készültek, hogy senki nem emlékszik az alkotójukra, de vitézül állják az idő viszontagságait. Sók építőmunkás lakik Kétyen, a mai'időkben már elég könnyen megy a házépítés, ha a hozzávaló anyag összegyűlt. A naponta Szekszárdra járó 242 ipari munkás közül a számítások szerint mintegy kétszáz építkezéseken dolgozik. Nagy az összetartás ereje, amikor valakinek a házát kell készíteni: nemcsak rokonok, de munkatársak, barátok is összejönnek és maguk adják szinte az összes szakipari munkát. Iüés József párttitkár nem kis büszkeséggel említette, hogy az ő házának falát, beleértve a fnelléképületekét is, egyetlen nap alatt fölhúzták. Éppen egy esztendeje ennek. Egész tömeg vett részt a munkában: 58 férfi és öt nő. Persze ez azért történt így, mert a 33 éves traktorvezető ugyancsak dolgos ember, nagyon sok helyen segített már ő is. Kétyi magazinunkat írta és összeállította: Gemenci József és Pordán Jánosné. A fényképeket Bakó Jenő készítette. Munkatársaink legközelebb, november 8-án Kapospulán tartózkodnak. A márványtábla új falra kerül
