Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-30 / 282. szám
4. NÉPÚJSÁG 1978. november 30. Régészeti leletek Szovjet lapokból LÁNYOK ASSZONYOK Aranypénzekre és ezüstérmékre bukkantak a pécsi belváros ódon pincéit, rejtett üregeit feltáró munkások. A lelet történeti és numizmatikai szempontból egyaránt jelentős. A Széchenyi tér alatt masz- szív kőfalakba ütköztek az aknamélyítők. Mint a régészek kiderítették: középkori épületekről van szó, amelyek a XVI. század végén tűzvész martalékává váltak. Az átégett rétegben — hat méterrel a mai- járószint alatt — négyszáz éves aranypénzeket leltek. Négy velencei dukát, két Zápolya-arany és egy török arany került napvilágra. Tulajdonosa kereskedő vagy pénzváltó lehetett, s minden bizonnyal menekülés közben hagyta el a vagyont érő aranyakat. A Széchenyi térből nyíló Munkácsy utca klinikakertA „hetedik művészet” Kubában csak a forradalom után vált igazi művészetté, jében ezüstpénzlelet örvendeztette meg az aknamélyítőket. A kincset egy föld alatti vízvezeték kerámiacső-darab- ja őrizte. A régészek 240 ezüst érmét számoltak meg, súlyuk együttesen megközelíti az egy kilót. Főleg I. Li- pót korabeli érmék, ami arra vall, hogy a XVIII. század elején rejtették el, feltehetően valamilyen veszélyes történelmi helyzetben. Lehetséges, hogy egy hajdani katona zsoldja volt, erre mutat a pénz mennyisége és az érmék egyöntetűsége. A kincslelő munkások az aranyakat és az ezüstöket átadták a Janus Pannonius Múzeumnak, ahol restaurálják és konzerválják az érméket, majd tudományosan feldolgozzák a leletet. A megtalálók jutalomban részesültek. (MTI) nagy tömegek közkincsévé. Bár az első filmvetítésekre már a századforduló előtt, a Lumiére testvérek munkássága idején sor került itt is, de később a többségükben kommersz filmek közönség- sikeréről nem lehetett beszélni. A kubai forradalom győzelme után a kulturális élet fontos részeként tartották számon a filmet, és csakhamar megalapíották a Kubai Filmművészeti és Filmgyártó Intézetet, az ICAIC-ot. Rövidesen megkezdte működését a filmkönyvtár és a film-tájékoztatási központ, az új nézőközönség tájékoztatására pedig megindították a Cino Cubano-t, a kubai filmújságot. Az első idők filmkészí-, tői még nagyrészt amatőrök voltak, de számos művész — a Forradalmi Hadsereg kulturális osztályának tagjai —, így Julio Garcia Espinosa, Tomas Gutierrez Alea, Alfredo Guevara — azonnal bekapcsolódott a filmgyártásba. Az e&ö film, amelyet a forradalom győzelme után készítettek, dokumentumfilm volt, „Esta tierra nuestra” (A mi földünk) címmel, rendezője Tomas Gutierrez Alea, egy paraszt család tragikus történetét dolgozta fel a nagybirtokosok idejéből. A hatvanas években már több kiváló filmalkotás látott napvilágot kubai filmszövegírók, rendezők, technikai munkatársak, művészek közreműködésével: a forradalmi harcok dokumentumfilmjei. Egyre nőtt a közönség érdeklődése is: 1968-ban már egymillió néző gyönyörködött az új filmekben. A kubai film újabban nemzetközi seregszemlékre is eljut. A filmek díjakat, elismerést kainak a lipcsei, a moszkvai, a Karlovy Vary-i, a chilei, a venezuelai fesztiválokon. 1973-ban egyik filmjük, a „Memóriás del Sub- desarrollo” (A fejletlenség emlékei), az amerikai film- kritikusok elismeréseként a Rosenthal-díjat kapta. A film szerzői azonban nem vehették át személyesen a díjat, mert nem kaptak beutazási engedélyt az USA-ba. A történelmi témájú dokumentumfilmek mellett didaktikai — mezőgazdasági, ipari módszereket, tapasztalatokat bemutató — zenei és sportfilmeket is nagy számban készítenek. A kubai dokumen- tumfilm-iskola közvetlen stílusáról nevezetes, amelyben mindig a képen van a hangsúly, ha interjúra kerül sor, az nem beállított, megrendezett jelenet, hanem spontán hatású. Ez évben hat új dokumentumfilm kerül a kubai mozilátogatók elé. Vlagyimir Jusztusz orosz bolsevik 1898 óta volt a párt tagja, hosszú éveket töltött a cári börtönökben és a száműzetésben, majd emigrációban élt. 1919-ben tevékenyen részt vett a Magyar Tanács- köztársaság eseményeiben. Egyik megalapítója volt az OK/b/P budapesti csoportjának, politikai megbízottként szervezte a magyar Vörös Hadsereg nemzetközi alakulatait. A lap e számától kezdve néhány fejezetet közöl a forradalmár fia — Artur Jusztus „A legdrágább” című könyvéből. 1946 januárjában Tatabányán, a megyei kórházban szülés után elhunyt Nasztya Koszolapova szovjet katona orvosnő. Ikreket hozott a világra: Nellit és Jurijt. A két csecsemő életét két tatabányai asszony — Dér Istvánná és Karabás Tamásné mentette meg: szoptatták és gondozták őket. Nemrégiben a Koszolapov testvérek ismét találkoztak tatabányai szüleikkel, ezúttal Magyarországon. A találkozás boldog pillanatait idézi fel a „Nasztya Koszolapova emlékére” című cikk. A moszkvai olimpia jelvénye Magyarországon már közismert. Nemcsak sportszereken, hanem például a Budapesti Elektroakusztikai Gyár új berendezésein is látható. Nemrég a gyár szerződést írt alá stúdió- és riporterberendezések készítésére, amelyeket a közeljövőben az olimpia színhelyére szállítanak. Erről számol be a „Stúdióberendezések az olimpiára” című írás. A Pécsi Orvostudományi Egyetem tanáraival és hallgatóival immár tizenöt éve tart az aktív baráti munka- kapcsolat — nyilatkozik M. Danyilenko, a Lvovi Orvos- tudományi Egyetem profesz- szora a Fáklya december 5-én megjelenő 23. számában. 1980-ra elkészül a kaukázusi hegygerincet átvágó autóút — olvashatjuk a lapban. A szovjet fővárosra 75 millió köbméter hó hull naponta a téli hónapokban. A lap egyik cikkéből megtudhatjuk, mekkora gondot jelent Moszkva utcáinak takarítása és hogyan oldják ezt meg. A további színes oldalakon Jakutföld természeti szépségei elevenednek meg. A hírek közül: napjainkban már mintegy száz műveletre használják a repülőgépeket a mezőgazdaságban; a Szovjetunióban napi ötmillió könyvet nyomtatnak; a csillagászati katalógusban regisztrált 2042 égitest közül — az utóbbi években felfedezett 61-ből, 15 szovjet tudósok nevéhez fűződik. SZOVJET IRODALOM A Szovjet Irodalom 1978. 12. száma teljes egészében a Szovjetunió népeinek nép- költészetével foglalkozik. Válogatást olvashatunk benne az abház, az azerbajdzsán, a belorusz, a burját, a csukcs, a csuvas, a dagesztáni, az észt, az even, a grúz, a karéi, a kazah, a két, a kirgiz, a lett, a litván, a manysi, a mari, a mordvin, a ngana- szán, a nyenyec, az orosz és észt, az örmény, a tadzsik, a tuvai, a türkmén, az udmurt, az ukrán és az üzbég nép meséiből és népdalaiból. Észt és komi népballadák, ukrán verses mese. moldvai mesejáték, orosz találós kérdések, közmondások és szólások zárják a lapot. A szerkesztőség ezúttal műmellékletet is csatolt a megjelent számhoz. szputnyik A Szputnyik ez év decemberi száma számos politikai, tudományos és kulturális anyaga mellett már a közelgő szilveszternek, a küszöbön álló 1979. esztendőnek tekint elébe. Lev Szidorovszkij tollából „Vigyázat, mázolva!” címmel újévi interjút közöl a lap, amelyet a szerző a szovjet színház- és filmvilág ismert képviselőivel — Andrej Mironovval, Alekszandr Sir- vindttel és Jevgenyij Lebe- gyewel készített. Tovsztogonov minden rendezése új és meglepő formával ejti ámulatba a nézőt. Olykor ötvözi a legkülönbözőbb, összeegyeztethetetlennek látszó színházi irányzatokat (például Sztanyiszlavsz- kij iskoláját és Brecht színházat). Kitűnő példa erre az „Egy ló története”, Lev Tolsztoj „Holsztomer” című elbeszélésének dramatizált változata, az utóbbi évek szovjet színházi életének egyik legfigyelemreméltóbb jelensége. A tudomány és technika rovatban az egyik érdekes írás címe „A kozmosz energiája”. Szerzője, Joszif Zones arról ír, hogy a Szaljut— Szojuz orbitális együttes, az ezt kiszolgáló automata teherszállító űrhajók létrehozása utat nyit a különféle világűrbeli objektumok, köztük a Föld körüli pályán keringő erőművek építéséhez. A kicsinyek számára egy mesét közöl a folyóirat „Ki a legerősebb?” címmel. Egy másik írás a gyermekekhez és a felnőttekhez szól „Hogyan mentették meg a medve- bocsokat?” címmel. A Könyvespolc rovatban Robert Rozsgyesztvenszkij verseiből kapunk ízelítőt rangos magyar fordítók tolmácsolásában. A Szputnyik évzáró, decemberi száma közli az 1978. évben megjelent anyagok teljes tartalomjegyzékét. SZOVJETUNIÓ A Szövetség gázvézeték magyar szakaszát közvetlen avatás előtt keresték fel a lap moszkvai tudósítói. A záhonyi vasúti átrakókörzet életének érdekességeit villantja fel egy riport. Beszámolót olvashatunk a szocialista országok tűzoltóinak rigai tanácskozásáról, a kazahsztáni magyar gazdasági napokról, valamint a fiatal magyar és szovjet képzőművészek — Moszkvában tartott — első közös kiállításáról. A Kommunisták Magyar- országi Pártja megalakulásának körülményeiről beszél a lapnak adott interjújában Vass Henrik, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Párttörténeti Intézet igazgatója. Az építés sok izgalmas részletéről — hegy gyomrába fúrt alagútról, zajló folyón át vert hídról —, valamint az építők életkörülményeiről tájékoztat a Vonaton a Lénától a Baj- kálig című képes riport. Az írást az teszi időszerűvé, hogy a Bajkál—Amur vasútvonal első, 210 kilométerek hyugati szakaszán megindult a közlekedés. A lap decemberi számában is megtalálható az Erről— arról című rovat, a Vera postája című összeállítás, a gyermekmese. A lap mellékletében szaktanárok mondják el véleményüket a Ki tud többet a Szovjetunióról? vetélkedőről. Film- és könyvismertetések, valamint folytatásos regény is olvashatók a számban. Makrisz Agamemnon kiállítása A kubai filmgyártás Feltárta a fekete földrész fehér foltjait Még a világjáró magyarok közül is kevésnek jutott olyan kalandos sors, mint Magyar Lászlónak, aki 160 évvel ezelőtt, 1818. november 13-án született. A szombat- helyi ifjú a betűvetést Duna- földváron, a „nemzeti oskolában” sajátította el, majd Kalocsán és Szabadkán folytatta tanulmányait, amelyeket — hallgatva a reformkori jelszóra: tengerre magyar! — a fiumei tengerészeti iskolában fejezett be. • Ezután valóban' tengerre szállt. Egy osztrák postahajóval eljutott Brazíliába, majd Afrikába és Indiába is. Azután visszatért Dél-Ame- rifcába és élete meghökkentő kalandok sorozatává vált. La Plata állam (Argentína) flottájának hadnagyaként részt vett az Uruguay elleni háborúskodásban. Hadifogságba esett, s csak a szerencse mentette meg Magyart a kivégzéstől. Tovább vándorolt Afrikába. Kalabárban — ami Nigéria területén — a királyi „flotta” parancsnokává nevezte ki az ottani fekete fejedelem. Ez időben, 1848-ban különleges dereglyén behatolt a Kongó torkolatába, s az első utazók egyikeként eljutott Bomáig, Afrika legnagyobb rabszolgatelepéig. Az ott tapasztalt borzalmakat szemléletesen, nagy megjelenítő erővel örökítette meg. A Yellala vízesésről, amely megálljt parancsolt kongói útjának, ugyancsak ragyogó ábrázoló erőről tanúskodó leírást adott. Kétévi kalabári szolgálat után — saját kérésére — a király fejedelmi végikelégí- téssel bocsátotta el. Kalabár- ból Benguélába, a portugál gyarmatok központjába hajózott. Benguélában beszerzett mindent, ami égy nagyszabású expedícióhoz szükséges. Afrika belsejébe, olyan tájakra készült, amelyeket csupán fehér folt jelzett a térképen, mert senki nem járt arra, aki leírásukhoz, térképezésükhöz értett volna. 1849 elején csatlakozott egy kereskedő karavánhoz, amely Bihébe tartott. A fővárosban, Kombalában Kajája Kaján- gúla, a „Dühös Oroszlánynak nevezett rettegett fejedelem kegyeibe fogadta, sőt lányát, Ina Kullu Ozorót is hozzáadta. Hozományul 300 fegyveres szolgával ajándékozta meg. Ozoro mindvégig hűséges felesége, társa volt Magyar Lászlónak, akinek most már lehetősége nyílott arra, hogy ismeretlen területeket járjon be, és fedezzen fel. 1850 és 1854 között három utat tett Dél-Afrikában és eljutott a Kongó forrás vidékéig. Ez volt élete nagy pillanata: megtalálta az afrikai főfolyók bölcsőjét, a Kongó és a Zambezi szülőhelyét. Felfedezését így örökíti meg naplójában: „Nem hiszem, hogy földünkön sok ilyen földrajzilag érdekes pont léteznék. Innét ered a teljesen ismeretlen hatalmas Kasszaj folyam, amely észak felé folyván a Kongót gyarapítja, de innét szakadt ki a Zambezi folyamot alkotó rengeteg vízér... én ezt a geográfiai pontot méltán nevezem a Vizek Anyjának.” Magyar felfedezése annál értékesebb, mert abban az időben Livingstone, a híres angol Afrilka-utazó is elhaladt a vízválasztó mellett, de nem vette észre — olvashatjuk a Magyar utazók, földrajzi felfedezők című könyvben. Térképei, feljegyzései nyomán neve csakhamar ismert lett. Az őserdők mélyén című róla szóló életrajzi regény megállapítja, hogy felfedezéseinek jelentőségéhez csak Livingstone és Stanley kutatásai mérhetők. Magyar László, a senkitől nem támogatott magyar utazó a két felfedezővel egyenrangú úttörője Közép-Afirika kutatásának. Apjához írott leveléből kiderül, miért nem fogadott el idegen patron üst; „Nékem kötelességem mindenekelőtt honi segélyhez folyamodnom, mert tudd meg édesatyám, ha akarok portugál segítséghez fordulni, azt e gyarmatok kormányzójától hamar megnyerem, de akkor munkám — sajnos már nem lesz magyar nemzeti érdem.” Az Akadémia nem tudott segítséget nyújtani, Magyar pedig nehéz körülmények közé került, mert apósát, a Dühös Oroszlánt megölték, neki menekülnie kellett Biliéből. Később az jelentett némi vigaszt számára, hogy az Akadémia levelező tagjává választották és 1859-ben magyar és német nyelven kiadták három kötetre tervezett munkájának első kötetét. Magyar László 1862-ig küldte jelentéseit az Akadémiának, amely 1868-ban a portugál kormánytól tudta meg, a hírneves magyar Af- riika-kutató 1864 novemberében Ponto do Cujóban elhunyt. A hagyatékában talált két ládát egy portugál telepesnél helyezték el, ennek háza azonban leégett, így a későbbi utazásairól készült feljegyzések, térképek elpusztultak. CSORNA BÉLA Kalocsai hímzések Makrisz Agamemnon Kossuth-díjas szobrászművész gyűjteményes kiállítása nyílt meg a Budavári Palota C épületében. Megnyitó beszédet Hubay Miklós író mondott. A kisipar jubileuma rs Szervezetének 30 éves jubi- t nyitottak meg a Néprajzi A Kisiparosok Országo leuma alkalmából kiállítási Múzeumban.
