Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-26 / 279. szám

1978. november 26. Képújság q Hatvanezer kilométer olajvezeték A Szovjetunióban az el­múlt 15—20 évben hatalmas új olajközpontok létesültek a Mangislak-félszigeten, az Ud­murt és a Komi ASZSZK- ban, valamint Nyugat-Szibé- riában. A X. ötéves tervben eddig 114 új kőolaj-, valamint 188 földgázlelőhely kiaknázását kezdték meg. Közülük a leg­nagyobbak a nyugat-szibériai források. Ebben az esztendő­ben az ország egyedül a nyugat-szibériai területekről 250 millió tonnánál is több olajat kap, ez pedig nagyobb mennyiség, mint amennyit 1965-ben a Szovjetunió egész területén kitermeltek. A X. ötéves tervidőszak alatt Nyu- gat-Szibéria olajbányászainak évenként több mint 300 mil­lió tonnára kell emelniük a fekete arany kitermelt meny- nyiségét. Az idén áprilisban Nyugat-Szribériában elérték az egymilliárd tonnát az olaj- termelésben. A Komi ASZSZK-ban ne­héz északi természeti feltéte­lek mellett aknázzák ki az uszini és a vozejszki lelőhe­lyet. Az ötéves tervidőszak három éve alatt a komi terü­let olajtermelése a kétszere­sére növekedett. Az olaj ter­melésében fontos szerepet ját­szik az Ural—Volga-vidék, Közép-Ázsia, Kazahsztán, Azerbajdzsán, Észak-Kauká- zus és több ún. „régi vidék” olajkútjainak hozama. Ezek közül a régi olajmezők kö­zül jelentős eredményeket értek el az Ural—Volga-vidék, Baskíria és a kujbisevi terü­let olajbányászai. Hatalmas olajvezeték-rend­szerek működnek, amelyeket nagy teljesítményű automati­zált szivattyúállomásokkal láttak el. Az olajvezetékek hosszúsága meghaladja a 60 ezer kilométert. Az elmúlt évben a Szovjet­unió földgáztermelése elérte a 346 milliárd köbmétert, ami 25 milliárddal több az előző évinél. 1978-ban 370 milliárd köbméterre emelkedik a föld­gáztermelés. A földgázterme­lés mennyiségét tekintve a Szovjetunió Európában az el­ső, a világon pedig a második helyet foglalja el. Sokat tettek azért, hogy a szovjet olajbányászok élet- körülményei javuljanak. Év­ről évre emelkedik a kerese­tük. Ezenkívül 1976-ban és 1977-ben az állami költség- vetés terhére 1,8 millió négy­zetméter alapterületű városi lakótelepet építettek az olaj­bányászok számára. Kórhá­zak, poliklinikák, kultúrhá- zak és klubok egészítik ki a lakótelepeket. Nyugat-Szibé- riában növekszenek és szé­pülnek az olajvárosok; Szur- gut, Nyizsnyevartovszk,'Nyev- tyejuganszk, Sztezsevoj és a többi olajközpont. Az elmúlt 12 évben ezen a területen több mint'll millió négyzet- méternyi lakást építettek fel, a megfelelő szociális létesít­ményekkel. Matuzsálemek földje Hol van földünkön a legjobb éghajlat? Hol él leg­tovább bolygónkon az ember? — Nálunk — mondják teljes meggyőződéssel Kara- bah, a szovjet Kaukázusontúl hegyivdékének lakói. Valóban, itt nagyon sokáig élnek az emberek, sok százéves öreg még nem is gondol a nyugdíjra... Karabah története a távoli múlt ködébe vész. Lát­hatunk itt várromokat, ősi kolostorokat és templomo­kat. Maga a Karabah szó azt jelenti, hogy „sűrű kert”, errefelé egymást érik a szőlős- és gyümölcsöskertek, a gránátalma, a füge és a földiszeder ültetvényei. A vi­dék hivatalos neve Nagorno-Karabahi Autonom Terü­let. Mi a titka a karabahiak hosszú életének? Először is a kitűnő éghajlat. Másodszor, itt maga­sak a hegyek, a hegyek pedig megedzik az embereket. De — hangzik az ellenvetés — ezeknél a hegyek­nél nagyobb hegyek is lehetnek például az MAlpokban, a Pireneusokban vagy a Kárpátokban... Csakhogy — s ez a harmadik, és legfontosabb: — Karabahban van valami, ami máshol nincs, itt terem ugyanis a nevezetes Sah-tuta, a gyümölcsök cárja. A botanikus számára ez a szederfa egyik változa­ta, a karabahiak számára viszont minden betegség el­len gyógyszer. Amikor valakit fakély miatt gyomor­műtét fenyeget, a bakui, a jereváni és a tbiliszi orvo­sok néha javasolni szokták, hogy a beteg utazzon a „tuta” kedvéért Karabahba, ha az sem segít, akkor fel­tétlenül szükség van a műtétre. Nos, a tuta rendszerint segít. De ez a növény nemcsak fekély, hanem reuma és szívbetegség esetén is gyógyító hatású. Ráadásul igen ízletes, 32 százalékos a cukortartalma. A tuta számára imeretlen a rossz termés, vagy a terméskiesés, minden évben bőségesen terem. Egyébként belőle készül az egyik legerősebb vodka, a Tutovka, amelyet csak az ■igazi férfiak képesek meginni... A karabahiak táplálkozásában ettől eltekintve sem­mi szenzációs sincs. Macunt, savanyútejet isznak, sok zöldséget, sajtot és gyümölcsöt fogyasztanak. Más vidé­kek hosszú életű lakosaitól eltérően a karabahiak sok húst esznek. A karabahiak nem hisznek az idegbeteg­ségekben és azokat az orvosok kitalálásának tartják. Egyes hosszú életű emberek (150—160 év) korábban is éltek Karabahban, de az átlagéletkor a szovjetha­talom éveiben növekedett meg ugrásszerűen... A szov­jethatalom ugyanis megváltoztatta az éghajlatot — a szó átvitt értelmében. Valamikor a lakosság 20 száza­léka a cári hatalom provokálta nemzetiségi villongá­sokban halt meg. Égtek az örmény és az azerbajdzsá- ni falvak, szomszéd a szomszédját lőtte. Az emberek el­hagyták szülőföldjüket. Már maga ctz a gondolat, hogy egy örmény nő egy azerbajdzsáni férfi felesége lehet, vagy hogy egy örmény keresztény feleségül vegyen egy muzulmán, azerbajdzsáni nőt, teljesen vad és képtelen dolognak tűnt. Az ellenségeskedés a szovjethatalom éveiben átad­ta helyét a barátságnak, amelyet egymás kölcsönös se­gítése jellemez. Minden karabahi örmény beszél azer­bajdzsáni nyelven is, s minden azerbajdzsáni örmény nyelven is képes megértetni magát. (APN) Víz alatti farm Fésűskagyló-tenyésztő farm acsendes-óceáni Aranyszarv-öbölben. A bóják jelzik a te­nyésztelepet Az első szovjet fésűs- kagyló-tenyésztő tengeri farm a Csendes-óceán partvidékén, az Aranyszarv-öbölben mű­ködik. A „Poszjet” kísérleti bázis sok millió darabot te­nyészt ebből a magas tápér­tékű puha testű kagylóból. A szakácsművészek több mint kétszázféle ételt készítenek belőle. A tenger termékeit felhasz­náló ember hosszú ideig csak elvette a tenger ajándékait, anélkül, hogy újratermelésük­ről gondoskodott volna. A világóceán gazdagsága azon­ban nem kimeríthetetlen. Felmerült a gondolat, hogy az ember a tengerekben irá­nyítsa a biológiai folyamato­kat. Ehhez már megtörtén­tek az első lépések. Az ered­mények igen biztatóak. Ki­derült, hogy a víz alatti ültet­vények produktivitása ötezer­szer (!) magasabb, mint az óceánok szokásos halászati övezeteinek hozama. Az ilyen — szántást, boro- nálást, öntözést nem igénylő — ültetvények és vetemé­nyeskertek száma egyelőre még kevés a világon, mégis a tengeri térmékek össz- mennyiségének máris nyolc százalékát adják. És a hoza­muk egyre növekszik. A hat­vanas években az összes ten­geri farmok és ültetvények 2 millió tonna tengeri termé­ket — halat, kagylót, mosza- tot, algát — adtak. A hetve­nes évek közepéig ez a szám csaknem megháromszorozó­dott. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO előrejelzése szerint 1980 és 1985 között az akvakultúra termelése eléri a 20 millió tonnát. Az első kísérletek és számítások még a szakembe­rek elképzeléseit is felülmúl­ták. Ha például az osztriga­tenyészetek a világrészek ta­lapzatát borító tengerrésznek, a selfnek csak egy százalékát foglalják «1, ez húsz-harminc évre ellátja az embereket ál­lati fehérjével. Gyógyító élelmiszerek Világszerte foglalkoznak az élelmiszerek kalóriacsökken­tésének kérdésével. Egyre több országban kísérleteznek a csökkentett cukor- és zsír- tartalmú élelmiszerek előállí­tásával. A szófiai Orvostudományi Akadémia Táplálkozástudo­mányi Intézete például kü­lönböző fajtájú, úgynevezett „gyógyszertáplálékok” recep- túrájának és technológiáján nak kidolgozásával foglalko­zik. Ezeknek a keverékek­nek tápláló tulajdonságaikon kívül még gyógyító tulajdon­ságaik is vannak. Egyes élel­miszerekben a kalóriaössze­tevőket fehérjékkel, vitami­nokkal és ásványi sókkal he­lyettesítették. Az ilyen keve­rékeket az elhízott betegek­nek szánják, mivel ezek fo­kozzák az anyagcserét. Más élelmiszereket viszont a sú­lyos betegségen átesett szer­vezet helyreállítására aján­lanak. A kikísérletezett tápláló keverékek kellemes ízűek. Nagy részük por alakjában készül, mert így könnyen fel­dolgozza a szervezet. Az in­tézet a csökkentett cukortar­talmú, alkoholmentes italok gyártását is előkészítette. Ezek rövidesen forgalomba kerül­nek. Találmányok, szabadalmak Az elmúlt harminc évben Lengyelországban 116 ezer gépre, eljárásra kértek szaba­dalmat a feltalálók. A szaba­dalmi hivatal 58 ezer jelen­tős találmányt fogadott el. Ezek egyike a négy talál­mányt egyesítő, forgattyús tengelykovácsolási eljárás, amelyet olyan országokban szabadalmaztattak, mint az NSZK, Nagy-Britannia és Franciaország. Licencét pedig amerikai, japán, svéd, svájci és olasz cégek vásárolták •meg. Másik jelentős, 30 or­szágban szabadalmaztatott el­járás dr. Jerzy Grymek pro­fesszor találmánya, amely magas értékű portland-cement előállítására, ugyanakkor pe­dig alumíniumoxid mellék- termék kinyerésére vonatko­zik. A világon Lengyelország az első állam, ahol különle­ges technológiai eljárással a halakból aktív fehérjeprepa­rátumot nyernek a korszerű élelmiszeripar számára. A közelmúltban Chicagóban nagy elismerést aratott a len­gyel mikrohullámú nedves­ségmérő műszer. Sokan vesznek részt a „Technika mestere” vagy a „Technika ifjú mestere” el­nevezésű versenyeken ötle­teikkel. Nagy a sikere a Len­gyel Televízió „Van egy öt­letem” című műsorának, amelyben feltalálók beszél­nek munkájukról. Él és hat ez a mozgalom az iskolákban, a fiatalok körében is. Aligha­nem Lengyelország legfiata­labb feltalálója az a tízéves kislány — egy varsói általá­nos iskola tanulója —, aki olyan gyufaskatulya minta- példányát készítette el, amely­nek használata lehetővé teszi a gyufagyújtást viharos, sze­les időben is. Megmentik a Szénán «vizet A Szevan-tó A Vardenyiszi hegygerinc, amely alatt alagút húzódik az Arpa-Szevan A Szevan-tó az örmény he­gyek gyöngyszeme. Csaknem; 300 kisebb folyó ömlik belé és csupán a Razdán folyó; ered belőle. Amikor Szovjet- Örményország gazdasági éle­tének viharos fejlődés nagy mennyiségű elektromos ener­giát igényelt, megépítették a Szevan-Razdán vízlépcsőt és vízi erőművet. A tó vizével működő turbinák évente 2,5 milliárd kilowattóra elektro­mos energiát adnak az ipar­nak és mezőgazdaságnak. Sok vizet használnak a kolhozok és szovhozok földjeinek ön­tözésére is. Mindez azonban azt eredményezte, hogy a Szevan vízszintje 19 méterrel csökkent, víztükre kisebb lett. A szakemberek kutatáso­kat végeztek, annak érdeké­ben, hogy megőrizzék a ta­vat. Elhatározták, hogy a Var­denyiszi hegygerinc alatt, több mint 2000 méter maga­san a tenger szintje felett 48 kilométer hosszú alagutat fúrnak, és ezen keresztül a Szevan-tóba vezetik az Árpa hegyi folyó vizét. A tudósok kiszámították, hogy az alagúton évente a tóba jutta­tott 270 millió köbméter víz visszaállítja a tó eredeti víz­szintjét. Az alagútépítők bonyolult geológiai körülmények között dolgoznak. Az építéshez kü­lönleges vasbeton blokkokat alkalmaznak, amelyek képe­sek elviselni a rájuk neheze­dő hatalmas nyomást, ellen­állnak a talajvíz-kitörések­nek és a különböző gázoknak. A munka nagy része el­készült, mindössze 750 méter hosszú alagutat kell meg meg­építeni. Az Arpa-Szevan víz­szállító alagút jövőre meg­kezdi munkáját.

Next

/
Thumbnails
Contents