Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-25 / 278. szám
a Képújság 1978. november 25. A páriák, illetve elődeik az erdő és a dombok szorításában éltek és élnek. Valamikor Dombóvárig az egész tájat erdők uralták. A Páriban talált őskori leletek azt bizonyítják, hogy már a kőkorszakban éltek itt emberek. Bizonyított tény, hogy az Árpád-korban sáncvár védte a környéket. A törökdúlás idején ez a terület a senki földje volt. Azaz mindenkié. Mindenki rabolta. Elpusztultak, elmenekültek az emberek. 1707—1708-ban először egy erdészház épült itt — ma is megvan — majd kilenc család telepedett le. 1742-ben már 43 családot és 130 lelket tartottak számon. Az idetelepült németek az erdőben dolgoztak, földműveléssel foglalkoztak. Belterjes gazdálkodást folytattak. Meghonosították a szőlőt, lovat, szarvasmarhát tenyésztettek. Ma is földművelésből él a lakosság 47 százaléka. A község, amelynek 1080 lakosa van, közigazgatásilag Tamásihoz tartozik. Az újratelepítéskor ez volt az első ház, a felújított erdészlak Kötődés Pári nemcsak közigazgatásilag, minden tekintetben Tamásihoz kötődik. Közös a tanácsuk, de közös a termelő- szövetkezetük is. A páriák a tamási Széchenyi tagjai. Nem bánták meg az egyesülést — mondja a volt pári tsz-elnök, aki most üzemegységvezető. — A pári termelőszövetkezetben, míg önállóak voltak, 32 800 volt az átlagjövedelem. Tavaly 36 780 forintot vittek haza átlagban a tagok, idén ennél többet, a számítások szerint. A pári felső tagozatosok Tamásiba járnak. Tamásiban van a gimnázium, a szakmunkásképző. És Tamásiban vannak a munkahelyek. A páriák megtalálhatók a SZÖVÁL-nál, a TÖVÁL-nál, a Kop-Ka ÁFÉSZ-nél, a Phylaxiában, az Orionban, a VEGYÉPSZER-nél... A páriák nagy része csak Páriban él. A tamásiaknak sem mindegy, hogy milyen körülmények között. Mindenképpen előnyös ez a kötődés. Párinak például évente 30 ezer forint a községfejlesztési alapja. Sokáig kellene gyűjteni a pénzt, hogy összejöjjön annyi, amennyi például a tervezett út megépítéséhez szükséges. Hat-nyolcszáz méter új utat építenek a községben. Ez körülbelül 3,5 millió forintba kerül. Tamási nélkül ennek megépítése nehezen lenne elképzelhető. A páriák, akik sokat tesznek társadalmi munkában is a községükért — idén nyolcszáz méter .járdát építettek társadalmi munkában — tudják ezt. Nem csoda, ha kérdezik: mi lesz Párival, ha Tamási város lesz? Ök egyértelműen így szavaznak: „Tamásihoz szeretnénk tartozni akkor is. Talán a mi községünk végére is kiírják akkor Tamási—Pári. A lilpi||§ Statner Attila háztáji agro- nómus. Munkája bőven akad, mert Páriban majdnem minden házban van sertés, szarvasmarha. Eladásra is sokan hizlalnak. — Október végéig 1126 sertést értékesítettek a termelő- szövetkezeten keresztül a páriák — mondja a háztáji ag- ronómus. — Ezért és a 25 hízó marháért kerekítve 3,6 millió forintot kaptak a gazdák. Ugyancsak október végéig 80 366 liter tejet adtak el a háztájiból 457 ezer forint értékben. Október végéig a termelőszövetkezet a háztáji és kisegítő gazdaságoknak eladott 16 vagon tápot. A termelőszövetkezet ezen túlmenően 5 mázsa lucernaszénát biztosít szarvasmarhánként a tagoknak, természetesen nem ingyen. A tagok 25 mázsa takarmánybúzát vásárolhatnak tagonként a termelőszövetkezettől. Kapnak szalmát és fűkaszálási lehetőséget is. Ezek után érthető: Páriban sok a háztájiban az állat. És még több lesz. Jövőre rrjár kétezer sertésre szerződtek. Kitelepítettek, betelepítettek... Azért a három pont a cím végén, mert még tovább lehet folytatni, valahogy így... elköltözők, visszaköltözők. A felszabadulás után a község lakóinak 47 százalékát kitelepítették. Helyettük 130 magyar család érkezett Csehszlovákiából és az Alföldről. A Csehszlovákiából idetelepültek is sík területen éltek. Sem ők, sem az Alföldről jött családok nem tudtak megszokni. Lassan-lassan elköltöztek innen. Helyettük visz- szaszivárogtak a régi páriák. Ma már mindössze hat, vagy nyolc család él a betelepítettek közül a községben. A község lakosságának ösz- szetétele ma a következő: nyolcvan százalék német, tíz százalék magyar és tíz százalék cigány. A cigányok is beilleszkednek a község kialakult életébe. Ma már csak két putri van a község szélén. „A házunk tetején...” Ha folytatni akarnánk a nótát, akkor csak így folytathatnánk: „...zsupfedél volt.” Ma már — kivéve egy házat — nincs. Zsupfedélkészítő még van. Peck József, Khim Mihály és Schaffer Jakab zsupfedőnek még azért akad dolga. A szőlőkben lévő pincéken cseréltetik le velük a régi zsuptetőt nádtetőre. A nád télen biztosítja a meleget, nyáron pedig a hűvöset. Nagyon praktikus — mondják, de ma már csak a tanyákat fedik vele. Képünkön: a mai Pári egy utcája, a Tamási utca. Egy állomás, egy megálló Nincs még egy ilyen kisközség az országban: egy vasútállomása és egy megállóhelye van. A vasútállomásra ugyan az van kiírva: Nagy- kónyi, de a terület, ahol a vasútállomás áll, Párihoz tartozik közigazgatásilag. A nagykónyi vasútállomás tehát így Párié. A megállóhelynek már egyértelmű a jogi helyzete. Pári területén van, páriák szállnak itt vonatra felle. Csak azt nem tudják, hogy meddig. Ugyanis szóba került a megszüntetése. Interpelláció is elhangzott a megmaradása érdekében, de a válasz így hangzott: visszatérnek az ügyre. A páriák érdeklődéssel és aggodalommal várják: mi lesz a vasútvonal sorsa? Klumpa és aszalt szilva Klumpa nélkül elképzelhetetlen volt a pári ember. Valamikor. Ma már csak egy-két idősebb ember bújik klumpába, ha hátsó udvarba, az állatokhoz megy. Akkoriban még Tamásiba, sőt messzebbre is az itt készült klumpákban jártak. Templomba is abba mentek. Mesélik: előfordult, hogy a templom bejárata előtt lerakott klumpákat úgy összekeverték vicces kedvű fiatalok, hogy mise után két órát is eltöltőitek a szétválogatással. Ma már nincs klumpakészítő. Helyesebben van még egy ember, Schmidt József, aki ért a mesterséghez, de legfeljebb magának csinál, ha kedvét leli benne. A pári föld kedvez a kékszilvának. Volt is. van is sok szilvafa a községben. De aszalt szilva szárító kemence már nincs. A felszabadulás előtt minden háznál volt. A páriák a szilvát többféle módon értékesítették: aszalták, lekvárt és pálinkát készítettek belőle. Ma már lekvárt sem igen főznek. Sok vele a munka, mondják. Szilvapálinka viszont majdnem minden háznál van. Klumpa, aszalt szilva nincs. Ez már a múlté. A régi népviselet is. A páriák nemcsak az új divatnak megfelelően járnak, de magukra is szabatják a ruhát. A kis községben két női szabó van és mindkettő jól megél a szakmájából. Felfelé megy a házak ára Volt időszak, amikor 50— 60 ezer forintért szép házat lehetett kapni Páriban. Az elvándorlás később lelassult, sőt megállt. Ma már 160— 180 ezret is elkérnek egy régebbi, jó állapotban lévő házért. Ma már Tamási „Kertvárosa” lett Pári. És, amint tervezik — hamarosan kialakul itt a tamásiak hétvégi (kirándulóhelye is. Erre kitűnő lehetőség van Páriban. És még kitűnőbb lesz, ha rendbe hozzák a bekötő utat. A belkötő út most rossz állapotban van, az útszéli mély kátyúk veszélyeztetik a közlekedők biztonságát. ígéretet kaptak, hogy 1980-ban öt méter szélesre bővítik, korszerűsítik a bekötő utat. Nagy gondjuk az út, tapasztaltuk ott-tartózkodásunkkor is. Akivel 'találkoztunk, akivel beszéltünk mind a lelkünkre kötötte: „Az útprob- lémát ki ne felejtsék ám!” Fűtőolajért Tamásiba Kilencvenegyen dolgoznak a Gyulaji Erdő- és Vadgazdaság pári erdészetének területén. Az erdészettől származó jövedelem közel hárommillió forint. A házaknál, az utcán meglátszik az erdő közelsége. Mindenütt sok a hasáb- és felfűrészelt tűzifa. A konyhában legtöbb helyen gázzal főznek, de fával fűtenek. A fűtőolajat éveken keresztül a termelő- szövetkezet szívességből szállította a községbe. A téesz ezt a szívesség-szolgáltatást megszűntette, mondván: ez a Kop-Ka ÁFÉSZ feladata. Azóta Páriban nincs fűtőolaj. A páriák azt kérik: létesítsen az ÁFÉSZ egy olaj’lerakatot a községükben, hogy ne kelljen fűtőolajért Tamásiba járniuk. Szajmoka Amikor a szajmóikát szóba hozzák, a páriák nagyot nyelnek. Már az említésére megindul a nyáluk. — Hogyan készül? — Azt nem lehet elmondani — mondja a háztáji ag- ronómus. — Titok? — Nem, de az elkészítésére nincs recept. Mindenki a saját szája íze szerint készíti. Függ a kolbászhús minőségétől, meg sok mindentől. Az egész nagyon egyszerű különben. Kolbászhúshoz teszünk apróra vágott főtt disznóbőrkét — a perzselt bőrke nem jó — ezt összekeverjük jól borssal és kész. Kataköhyökébe töltjük, érleljük és, ha egyszer megkóstolnák, soha nem felejtenék el az ízét. Szamarak és juhok Valamikor mindenkinek volt lova, de szamara is. A dombokat szamarakkal járták, művelték. A lovakat értékesítették. Ma már csak három embernek van szamara: Pelcz Mihálynak, Khim Mihálynak és Khim Józsefnek. A dombokat már másképpen művelik. A tamási Széchenyi Termelőszövetket pári üzemegységében idén 140 hektáron telepítettek legelőt a volt külterület, elhagyott zártkert részén. Jövőre megkezdik a juhhodályok építését és még 1979-ben 1200 anyajuh legel majd a dombokon. 1980-ban ezt kétezerre emelik. A legidősebb olvasó A több mint négyezer kötetes könyvtár, az olvasók száma már szétfeszíti a régi könyvtár falait. Bővíteni kellene. Sok idős ember olvas Páriiban a fiatalok mellett. A legidősebb olvasójuk a 83 éves Ecker György bácsi. Könyvtárunkban több mint négyszáz kötet a német nyelvű könyv. Sajnos, kevesen olvasnak németül. Az idősebbek nem értik az irodalmi nyelvet, a fiatalok pedig most tanulják. A kétnyelvű községben az óvodában is, az iskolában is tanítják a német nyelvet. A páriák nagyon takarékos emberek. A községben emberemlékezet óta csak egy- decis poharak vannak. Ez a szokás máig fennmaradt. Ilyen egydecis poharak vannak a lakóházaknak is beillő új és felújított tanyákban, ahol a kedves vendéget saját termésű borral kínálják. A szőlészkedésnek régi hagyományai vannak. Hogy értenek hozzá és szeretik, azt a pári zártkert mutatja. Olyan szépen, szakszerűen gondozott, művelt terület ez, hogy a megyében kevés párját lehet találni. Garázskérelem A itsz-irodába, ahol a társadalmi szerkesztőbizottság rendezkedett be, bejött egy fiatalember: Nieder Ferenc, a Tamási Vegyesipari Szövetkezet dolgozója. — Többek nevében jöttem — mondta. — Garázst szeretnénk építeni. Kérjük, hogy a tanács biztosítson hozzá telket a főút mellett, mert csak odáig tudunk eljutni gépkocsival! A tamási községi tanács elnökhelyettese és elnöke azonnal válaszolt: — Megnézzük, hol lehet helyet biztosítani. Lesz hely a garázsoknak. Alakítsanak garázsépítő szövetkezetét. Telekről mi gondoskodunk! Gyors intézkedés. Reméljük, hamarosan megépülnek az első garázssorok. Becses emlék TUDOMÁNYOS G ¥ G JTE1HÉNY 1 8 3 0. IX. KÖTET. T-seniungyedik attended Folyamat. VÖRÖSMARTY MIíiAl. THATTNEB J. St ÍS-EÁnOlH I. ' A Cm. a Apeü- Elf. F*l»íp,' kceyítm* ti. A könyvet nagy gonddal őrzik. Pariról is szó esik a Tudományos Gyűjteményben. Pári magazinunkat Ősz- szeáilította: Szalai János, Bakó Jenő és Pordán. Jánosáé, akik köszönetét mondanak Barkóczi Istvánnak, a Gyulaji Erdő- és Vadgazdaság pári erdészet- vezetőjének, Búzás József-, nek, a tamási Széchenyi Tsz pár! üzemegység párt- alapszervezeti titkárának, ÍÉoyácÉfTivááarhafc, a tamási Széchenyi Tsz elnö- kének. Lehr Jánosnak, , & nemzetiségi nép t táncegyüt- tes vezetőjének, dr. Mózes Györgynek, a tamási Nagyközségi Közös Tanács elnökének, Palotás Péternek, a művelődési ház igazgatójának, Pelcz Mihálynak, — aki Tamásiban él, de Páriban született, s ezen a községben tartózkodott — Pelcz István isz-üzemegység vezetőnek, Statner Attilának, a községi tanács elnökhelyettesének, Serfőző Antalnak, a tamási községi pártbizottság titkárának, akik munkájúk során segítségükre voltak. Munkatársaink legközelebb november 27-én, Váralján tartózkodnak. J Az első ház
