Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-24 / 277. szám
1978. november 24. ‘RÉPÜJSÁG 5 Jelentés a földekről Jövő hét közepére befejeződik a kukoricaaratás Éjjel-nappal üze melnek a szárítók Előadás megyénk épülő számítóközpontjáról Pontosan egy éve annak, hogy a megye mezőgazdasági üzemeinek közel 200 vezetője* aktívaülésen vett részt, ahol elemezték az elmúlt gazdasági év eredményét. November utolsó dekádjában már be tudtak számolni az őszi betakarítású növényék terméseredményeiről, arról, hogy igen magas terméseredményeket mondhattunk magunkénak. „Az esőmentes őszi napok lehetővé tették a betakarítás tervezett ütemének tartását. A betakarított termény minősége és takarmányértéke kitűnő” — hangzott el az aktívértekezleten. Tavaly a legutolsó betakarításról szóló tudósítást lapunk november 12-i számában hoztuk; a domboldalakra vetett cukorrépa utóját szedték a kisvejkei uszonyok. A megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályára érkezett legutolsó jelentés szerint idén az őszi munkák egy része még mindig nem fejeződött be. A kukorica betakarításra váró területe 79 ezer 105 hektár volt; a tegnapi napig 70 ezer hektáron vágták le a termést. Több mint kétezer hektár szemes kukoricát lesilóztak: nem várták meg, míg beérnek a csövek, hanem jó minőségű silót készítettek belőle. A gazdaságokban a tengeri 90 százalékát learatták, hétfőn több üzemben, így Dunaszentgyörgyöin, Györ- könyben, Madocsán, Pálfán, Pincehelyen és -a dunaföldvá- ri Virágzó szövetkezetben már befejeződött a kukorica betakarítása. A földben már sehol sem található cukorrépa és vége felé közeledik a szállítás is. A gyümölcs-, a zöldségtermeléssel foglalkozó gazdaságok a tárolókba vitték az almát. & körtét és a zöldségféléket. Az őszi mélyszántás — éppen a kukoricabetakarítás elhúzódása miatt — nem a kívánt ütemben halad; a 130 ezer hektár tervezett területnek csupán 65 százalékán végezték el a szántást. Jól halad a 20 ezer hektár termőterület szervestrágyázása. Az előzetes számítások szerint a kukorica betakarításának a jövő hét közepén érnek végére a gazdaságok, , az őszi mélyszántás befejezésének várható határideje: december közepe. Felkerestünk néhány gazdaságot, hogy választ kapjunk arra: hol tartanak az őszi mezőgazdasági munkákban. Zomba, Egyesült Erővel Szövetkezet. A közös gazdaságban november első napjaiban jó minőségben befejezték a búza vetését. A kukorica termése eddig 800 hektárról került le, a mai napon még 140 hektár kukorica áll lábon. A víztartalom 37—38 százalék körüli — tavaly ez az érték 26 százalék volt. A betakarítás ütemét ez jelentősen meghatározza, hisz míg az elmúlt évben naponta 40 vagon termést tudott fogadni a szárító, idén csupán 20—25 vagon feldolgozására képes. 1977-ben öt hét alatt learatták a kukoricát, idén ez a munka október 9-én kezdődött, és jó, ha a hónap végére befejeződik. Az ekék a kükoricabetakarító gépek után haladnak; jelenleg közel 450 hektár szántatlan. Eddig ezer hektáron végeztek őszi mélyszántást, de szántani kellett 803 hektáron a búza alá is. A szántással egy időben a talajvizsgálatok alapján meghatározott rneny- nyiségben szórják ki a műtrágyát, pótolják a hiányzó tápanyagokat. Hőgyészi Állami Gazdaság. A mai napon befejeződött a kukorica betakarítása a gazdaságban. A kukorica termő- területe 1610 hektár volt, s a megyében itt mérték a legmagasabb víztartalmat; 38— 40 százalékot. Mint másutt, itt is a szárítókapacitás határozta meg a munkák menetét; az idei őszi szezonra jellemző volt, hogy négy kombájn aratott, nyolc pedig állt, mert a szárító nem tudta fogadni a termést. A gazdaság hibridvetőmag-előállí- tással is foglalkozik, összesen 1200 hektáron, — ebből 350 hektáron még lábon áll a termés. Ez a tény nem kis aggodalomra ad okot, hisz az esetleges fagy rontja a csíraképességet, ha pedig leesik a hó, magas betakarítási veszteséggel lehet számolni. Késleltette az aratást, hogy a Dalmandi Állami Gazdaság hibridüzeme csak október 15- től fogadta a korai fajtákat, a legnagyobb termést adó fajtákat pedig október 25-től. Az állami gazdaság területén másfél hónapja nem mértek csapadékot, a talaj igen száraz, ami nehezíti a mélyszántást. A szántásban további fennakadást okoz, hogy igen nagy a 'kukorica szár- és levéltömege: a tíz-tizenöt centiméteres föld feletti réteget nehezen tudja leforgatni az eke. Regöly, Kaposvölgye Egyesült szövetkezet. Idén ősszel két napot állt a szárító, olaj- hiány miatt. A két, négyezer literes tartály az ÁFOR-tele- pekről hozta a gázolajat, hol Tamásiba, hol Simontornyára, hol pedig Bonyhádra kellett üzemanyagért menni. A kukorica vetésterülete 1967 hektár, s ha továbbra is kedvez az időjárás a betakarításnak, a jelenlegi kapacitással jövő hét közepén befejeződik az aratás. Tíz napja a dombóvári Alkotmány Téesz három, E—512-es kombájnja is itt dolgozik. A regölyiek azért kértek segítséget, mert gyakori a gépek műszaki hibája, s alkatrészekért az IRK központjába, Nagyigméndra, vagy Ócsára kell menni. A legtöbb hiba az adaptereknél adódik, mégpedig azért, mert a kukorica szára igen erős, zöld és nedves, ezárt a kombájn nehezen tudja letörni. Az eddigi eredmények alapján a gazdaságban a termésátlag valamivel a tervezett fölött alakul. A szántást három 245-ös Rába gép végzi, s igen nehezen tud megbirkózni a nagy szártömeggel. Hogy könnyítsék a munkát, szántás előtt nehéz IHC tárcsával sokszor kétszer is végigjárják a földet. A 2800 hektár tervezett területből 2 ezer hektáron már elvégezték a mélyszántást: erre a területre tavasszal kukorica, napraforgó és szója kerül. A Neumann János Számítógéptudományi Társaság Tolna megyei Szervezete a közelmúltban Szekszárdon előadást tartott „SZÜV regionális számítóközpont telepítése Tolna megyében” címmel. A rendezvény előadója Lukácsi József, a Számítás- technikai és Ügyvitelszervező Vállalat igazgatóhelyettese volt. Mivel az előadás közérdekű témával foglalkozott, beszámoltunk az ott elhangzottakról. A Számítás- technikai és Ügyvitelszervező Vállalat 1960-ban alakult, ma már úgyszólván az egész ország területére kiterjedő számítógépes szolgáltató- hálózat működik. Közel 4000 főt foglalkoztat, eszközállományának értéke 2389 millió forint, éves termelési értéke körülbelül egy- milliárd forint. Országos felügyeleti szerve a Központi Statisztikai Hivatal. A Tolna megyei SZÜV számítóközpont telepítésre a központi számítástechnikai fejlesztési kormányprogram keretében kerül sor. A számítóközpont előkészítési munkái 1976—77-ben kezdődtek, ezt követte 1978. elején az igények széles körű felmérése. 1978. augusztusában pedig megyénk párt- és állami vezetői, valamint a KSH elnökhelyettese aláírták a létesítésről szóló megállapodást. Az épülő SZÜV számítóközpont beruházási költsége 160 millió forintot tesz ki. Ebből 50 millió forint az épület (ebben helyezik majd el a KSH megyei igazgatóságát is), 70—80 millió forint a beállítandó számítógép, 16 millió forint a Szekszárdi Húskombinátba telepítendő terminál, 20 millió forint pedig az adatrögzítőrendszer. A számítóközpont helyét Székszárdon, a Honvéd, Wosinsky, Vasvári utcák által határolt terület északi részén jelölték ki, melyet szanálás útján biztosítanak. A számítóközpont épületének tervezője a Pécsi Tervező Intézet, kivitelezője a Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat. A tervezés és kivitelezés kétéves időtartama alatt kiemelt feladatként jelentkezik a leendő számítóközpont munkatársainak és a megrendelő vállalatok szakembereinek kiképzése. Ezen időszak alatt végzik el a SzÜV szervező szakemberei, a megrendelő vállalatok szervezési munkálatait is. A számítóközpontnak az üzemelés indulásakor 160 dolgozója lesz, melynek 80 százaléka nő, 20 százaléka férfi. Az egyes munkaköröket pályázat útján hirdetik meg, a ki- választás tesztvizsga alapján történik. A SZÜV majdani munkatársai munkakörüktől függően 3—14 hónapig terjedő intenzív elméleti képzésben vesznek részt. Az elvégzett tanfolyamokról oklevelet kapnak. A számítógép beállítását követő egy éven belül a helyi számítógépen gyakorló jellegű munka folyik. Az üzemszerű termelés 1982. júliusában kezdődik. A megrendelő vállalatok szakembereinek helyi képzése 1979. őszén indul meg. A vállalatok igényeit figyelembe véve folyamatszervezői tanfolyam indítása látszik célszerűnek. E tanfolyamot a Nemzetközi Számítástechnikai Oktató Központ szervezi meg. A számítóközpont átadásáig a megrendelő vállalatoknál nagyarányú szervező- munka folyik, melyet a SZÜV szakemberei már megkezdték. Nem kisebb feladatot kell elvégezni, mint a jelenlegi hagyományos információs rendszerek számítógépes információrendszerré történő átszervezését. Néhány vállalat jelenlegi in- farmációrendszerének egyes területei alkalmasak számítógépes adatfeldolgozásra. Az épülő SZÜV számítóközpontnak az üzemelés első évében 12 millió, a második évben 16 millió, a harmadik évtől kezdve pedig 22—24 millió forint árbevételt kell majd elérni. A számítóközpont megvalósulásával Tolna megyében létrejön az a gépi és szellemi háttér, mely biztosítja az elkövetkezendő évek fokozott ütemű számítástechnikai fejlesztéseinek feltételeit. E feltételek megvalósulása gazdálkodó egységeink, intézményeink szervezettebb és ezen keresztül hatékonyabb munkáját segíti elő. SZÜLE LÁSZLÓ NJSZT megyei titkára Párttagságának kelte: 1932 Szabó Albertné, a „Szocialista rend” és a „Felszabadulási Jubileumi Érdemérem” tulajdonosa Bonyhádon él férjével, a Dózsa György utcai házukban. Nyugdíjas —• és mint sokan a régi harcosok egyre gyérülő sorai- han — beteges. ■ Az idén töltötte be hetven- egyedik életévét. Párttagsági könyvében két adat: A munkásmozgalomban részt vesz 1931 óta, párttag 1932 óta. — Hogyan kezdődött? — Tulajdonképpen már évekkel korábban bekapcsolódtam a mozgalomba, a férjem révén. A Zsil völgyében éltünk, Lupényben, férjem vasgyárban dolgozott és mint sok munkás, ő is kommunista volt. Harmincban nagy sztrájkok voltak, ő feketelistára került, nem volt más út, mint kimenni Franciaországba, abban az időben sók magyar vállalt az ottani bányákban munkát. Mi Lens- ba kerültünk. Az első napúkban megtaláltuk a kapcsolatot a kommunista párt magyar szekciójával — a magyar bányászok zöme kommunista volt — engem eleinte kisebb feladatokkal bíztak meg, majd beléptem a pártba. Gyűléseket tartottunk, előadásokat rendez- tünk-hallgattunk, főképp a magyarországi helyzetről, a Horthy-fasizmusról. Dehát, úgy gondoltuk, nem lehetünk tétlen szemlélői az eseményeknek, segítsünk ahogy lehet, amire erőnkből telik. — És tellett? — A Vörös Segély aktivistája lettem. Gyűjtöttünk a Magyarország börtöneiben raboskodó kommunistáknak. Aztán bekövetkezett az újabb fordulat az életünkben .. . A férj veszi át a szót: 1932 nyarán kaptuk a megdöbbentő hírt, az illegális párt vezetőit letartóztatták, a Horthy-rendszer statáriális eljárással akarja meggyilkolni Sallai Imre és Fürst Sándor elvtársakat. Gyűjtöttük az aláírásdkat, rendeztük a tiltakozó gyűléseket, küldtük a tiltakozó táviratokat, abban bízva, hogy a nemzetközi összefogás, a munkás-szolidaritás lefogja a hóhérok kezét. A tőlünk harminc- negyven kilométerre lévő Mericur-ben gyűlést szervezett a párt, Károlyi Mihály volt a szónok. Mentünk, kü- lönbusszal. Talán egy-két nap telt el, amikor megkaptuk a gyászos és felháborító hírt: Sallait és Fürstöt kivégezték. Engem pedig, ugyanazon a napon kiutasítottak Franciaországból azzal, hogy 48 órán belül köteles vagyok elhagyni az országot. Szabóéknak Lens-ban nem volt maradásuk, Párizsba mentek, ott két út kínálkozott a maradásra: A szocialista párt egyik vezetőembere azt ajánlotta, hogy lépjenek át a pártba, visszamenőleg hat hónapra kifizetve a tagdíjat, akkor elintézik a tartózkodási és munkavállalási engedélyt. A másik: a kommunista párt ajánlata: nevet változtatni, és más néven, maradni. Az előbbi elvi okokból hiúsult meg — nem a tagdíj miatt — az utóbbi a család miatt. Fiuk, Lajos már iskolás volt — másodikos, és ilyen körülmények közt álnéven élni? Kalandos úton kerültek haza, Vajdahunyadra. Az otthoni elvtársak már tudtak érkezésükről, de hamarosan tudomást szerzett róla a titkosrendőrség is. Házkutatá- sok-zaklatásök ... és ilyen körülmények közt is folytatni a mozgalmi munkát. Otthon is főképp a Vörös Segély-ben tevékenykedtem. De kaptam más mozgalmi feladatokat is, — mondja az idős asszony. — Sose felejtem el, amikor — 1940 áprilisának egyik napján — késő este jött az egyik elvtárs: sürgősen értesíteni kell a piskie- ket, hogy ne tartsák meg a gyűlést, mert a rendőrség tudomást szerzett róla. Hajnali Szabó Albertné négykor ültem vonatra és nagynehezen eljutottam a megadott címre. Nehéz volt, féltem, de kimondhatatlan öröm töltött el, hogy sikerült tíz elvtárs szabadságát megmenteni. Sajnos, nem hosszú időre... — Negyvenben ugyanis — pontosabban december hatodikén — tömeges letartóztatások voltak. Férjemet is, fiamat is elvitték: Börtönbe kerültek, Karánsebesre. Rajtuk kívül még öt elvtárs — köztük négy magyar — a városból. Magam maradtam. Évekig, egészen kiszabadulásukig látogattam őket, vittem a csomagokat. Nemcsak nekik hanem a többieknek is. Valahogyan elkerülhette a hatóságok figyelmét, hogy én a Vörös Segély-ben dolgozom. Talán a konspiráció volt jó... Szabóék inegyvenötben áttelepültek Magyarországra, Bonyhádra. Természetes, hogy mindhárman szinte az első naptól kezdve tagjai lettek a Magyar Kommunista Pártnak és a felszabadulás után aktívan vettek részt a párt harcaiban. — Tulajdonképpen a magyar kommunisták, a magyar munkásosztály harcát is segítettük, amikor a határokon túl küzdöttünk — mondja Szabó Albertné. — Amikor — tizenegy évvel ezelőtt — megkaptam az érdemrendet, ez jutott eszembe. J. J.
