Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-23 / 276. szám

2 NÉPÚJSÁG 1978. november 23. Politikai nyugtalanság Pekingben Spanyolország A pártok többsége elítéli a katonai puccskísérletet Logikus folytatás Szerda esti kommentárunk. A megfigyelők világszerte •nagy terjedelemben kommen­tálják azt a szeződést, amelyet a Szovjetunió és a forradalmi Etiópia legmagasabb szintű vezetői Moszkvában írtak alá. Ez a nagy horderejű okmány — a két ország kapcsolatain túl — vitathatatlan jelentőségű az egész térség, az egész af­rikai kontinens szempontjából is — mint ahogy a Moszkvá­ban nemrég aláírt szovjet—vietnami szerződés hatása is ki-' sugárzik egész Délkelet-Ázsiára. Mindkét esetben olyan ország a Szovjetunió partnere, amelyet jelentős külső erők veszélyeztetnek. Etiópia még a minap kénytelen volt kemény harcokban megvédeni ogadeni területeit egy imperialista sugallató — és szervezésű — ag­resszióval szemben* és most tart ott, hogy — mint Mengisztu Hailé'Mariam a moszkvai televíziónak adott interjújában megfogalmazta — „Etiópia forradalmának második szaka­szába lépett, a fegyveres harcot követően a gazdasági átala­kítás szakaszába”. Nem nehéz megjósolni, hogy ez a szakasz sem lesz köny. nyebb — és bizonyos értelemben veszélytelenebb sem —, mint az első volt. Azok a külső és belső erők, amelyek min­den eszközzel hátráltatták a forradalmi folyamatot, nyilván­valóan ezt akarják tenni a jövőben is. A szocialista országok és elsősorban a Szovjetunió, igaz­ságos harcának első pillanatától kezdve hatékonyan segítette a forradalmi útra lépett etióp népet — és ugyancsak ezt kí­vánja tenni a jövőben is. Ennek nemzetközi jogi szintű ga­rantálása az, ami Moszkvában a szerződés aláírásával bekö­vetkezett. A legmagasabb szinten aláírt dokumentum, mint erre moszkvai kommentátorok rámutatnak, logikus folytatása a két ország baráti kapcsolatainak, az ezt rögzítő tavalyi szovjet—etióp nyilatkozatnak, valamint a Szovjetunió egész Afrika-politikájának. Ez a politika — mint erről Angolától kezdve a zimbab­wei hazafiakig a fekete kontinens népei annyiszor meggyő­ződhettek — arra irányul, hogy a rabszolgaság egykori föld­jén, a neokolonializmus mai vadászterületén visszaszorítsák az imperialista manővereket és végre valóban beköszönthes- sen az önrendelkezés, a társadalmi igazságosság és a felvi­rágzás kora. HARMAT ENDRE Nicaraguái betörés Costa Rica területére Peking, Éliás Béla, az MTI tudósítója jelenti: Az 1976 áprilisában a Tie- nanmen-téren lezajlott tün­tetések átértékelésével szoro­san összefüggő, mindinkább fokozódó politikai nyugtalan­ság tapasztalható a kínai fő­városban. A Csungnanhaj, a kínai legfelsőbb vezetés ha­gyományos tiltott városi re­zidenciája közelében húzódó hosszú falon napról napra szaporodnak a vezetést és a rendszert élesen bíráló, nagy­betűs faliújságok. Napköz­ben, de késő este is a kínai­ak százai tülekednek a fali­újságok előtt, hogy tanulmá­nyozzák, lejegyezzék és ter­jesszék azok tartalmát. A legfrissebb hírek szerint a kínai párt legfelsőbb veze­tése rendkívüli „munkaülést”, tartott. Feltevések szerint az ülésen azzal foglalkoztak, hogy miként kezeljék a la­kosság körében tapasztalható és a Csou En-laj miniszter- elnök halála közelgő harma­dik évfordulója miatt a ve­zetés számára veszélyes mé­reteket ölthető nyugtalansá­got. A pekingi 109. számú üzem háromszáz főnyi kollektívá­ja nagybetűs faliújságon kö­veteli, hogy a legfelsőbb népbíróság azonnal helyezze vád alá a „négyek bandájá­nak” tagjait és lakájaikat. A faliújság szerzői rámu­tatnak: elegük volt azokból az Időkből, amikor a „de­mokráciát” és az „emberi jo­gokat” kapitalista jelszavak­ként kezelték Kínában, ahol a proletariátus számára csak a felépítmény által gyako­rolt „átfogó diktatúra” ma­radt. Türelmünk elfogyott — írják — és nem tűrünk töb­bé ilyesmit. A „Vu Ven” írói álnevet használó szerző második, több részből álló, nagybetűs faliújságja az eddigi legsú­lyosabb vádakat emeli a Hua Kuo-feng elnök vezette párt és kormány ellen, amikor rá­mutat, hogy jóval a „négyek bandájának” felszámolása után, 1977. januárjában is tartóztattak le titokban em­bereket a Tienanmen-téren. Ez azt bizonyítja — mutat rá a szerző —, hogy folytató­dik a korábban meghonosított „feudálfasiszta diktatúra”. Fel kell tenni a kérdést: ho­va lettek a demokratikus, a szabadság- és az emberi jo­gok Kínában? Miért szüksé­ges egyáltalán a „népiköz­társaság” elnevezés? Miért nem keresztelik át Kínát „feudál-fasiszta nagykínai birodalommá?” Ebben az esetben ugyanis minden for­malitás mellőzésével lova­golhatnának a diktátorok a nép hátán. Józan ésszel felfoghatatlan — folytatja „Vu Ven” — mi­ként lehetséges, hogy a Kínai Népköztársaságban többek között olyan vezetők gyako­rolják a hatalmat, akikről köztudott, hogy gyilkosok és hóhérok, hogy emberek vére tapad a kezükhöz. Ha a tör­vény nem érintheti a magas pozíciókban lévőket, akkor a demokrácia halálra van ítél­ve Kínában. Madrid, Lehel Miklós, az MTI tudósítója jelenti: A spanyol kormány szűk­szavú pénteki jelentés óta nem adott részletsebb tájé­koztatást a leleplezett katonai puccskísérletről, de a had­ügyminisztérium kedd este nyilvánosságra hozta annak a tájékoztatásnak a szövegét, amelyet Ignacio Alfaro Alva­rez altábornagynak, a vezér­kari főnökök tanácsa elnöké­nek aláírásával megküldték minden egységhez. A tájékoz­tató megerősíti az összeeskü­vésnek a sajtóban már ismer­tetett tényeit. A vezérkari fő­nökök tájékoztatója az akciót „kisebb rajtaütésnek” minő­síti, amelynek kitervelői ugyan érintkezésbe léptek más tisztekkel is, de csak kis erőre támaszkodva, a hadse­reg zömének semlegessége mellett kívánták akciójukat végrehajtani. A jelentés meg­erősíti, hogy katonai bírósági eljárás indult az akció részt­vevői ellen. A spanyol politikai pártok üdvözlik a katonai jelentés közzétételét, de változatlanul Az ENSZ-közgyűlés 33. ülésszakának plenáris ülésén a dél-afrikai kormány apar­theid politikájával foglalkozó napirendi pont vitájában fel­szólalt Hollai Imre nagykö­vet, a magyar ENSZ-küldött- ség vezetője. Beszédében rá­mutatott, hogy az ENSZ- közgyűlés és a Biztonsági Tanács az elmúlt időszakban több olyan határozatot foga­dott el, amelyek — ha ma­radéktalanul végrehajtották volna őket — már rákény- szerítették volna Dél-Afrikát, hogy változtasson népelnyomó politikáján. Ez azonban nem történt meg. Dél-Afrika fo­lyamatosan megsérti ezeket a határozatokat, akárcsak a pretoriai rezsimmel együtt­működő nyugati országok, mert az utóbbiak gazdasági­lag nagymértékben érdekel­tek abban, hogy fennmarad­hiányolják, hogy a kormány késlekedik részletes informá­ciót adni a kérdésről. Az SKP után szerda haj­nalban a Spanyol Szocialista Munkáspárt is nyilatkozott. A nyilatkozat szerint a szocia­lista párt a politikai és a programot érintő nézetkü­lönbségek ellenére hajlandó támogatni a kormány tevé­kenységét a terrorizmus el­leni harc felerősítésében, a szélsőjobboldal ellenőrzés alatt tartására és azért, hogy következetesen végigvigye a katonai büntető törvénykönyv rendelkezéseinek alkalmazá­sát a meghiúsult összeeskü­vésbe belekeveredettekkel szemben. Nagy feltűnést keltett, hogy a népi szövetség, amelynek főtitkára, Manuel Fraga Iri- barne az utóbbi időkben igyekezett elhatárolni magát a szélsőjobboldaltól, keddi nyilatkozatában mégis a kor­mányt és ezen belül a had- ügy- és belügyminisztert te­szi felelőssé a történtekért, illetve azért, „hogy megosz­tották a hadsereget”. jón az apartheid népelnyomó rendszere — mutatott rá Hollai Imre. A magyar ENSZ-küldött- ség vezetője olyan határozat megszavazását sürgette, amely a dél-afrikai rendszer teljes elszigetelésére irányul. Az ENSZ közgyűlésének dekolonizációs bizottsága semmisnek nyilvánította a rhodesiai úgynevezett belső rendezést, és az Afrika déli részén kialakult helyzettel kapcsolatban két határozatot fogadott el. Az egyik dokumentum éle­sen elítéli Nagy-Britanniát és több más, meg nem neve­zett országot az ENSZ-em- bargók megsértése miatt, és rámutat, hogy ezek az orszá­gok cinkosságot vállalnak a rhodesiai és a dél-afrikai fajüldöző rezsimekkel. A Costa Rica-i Penas Blancas határmenti övezet térségében kedden össze­csaptak a nicaraguai nemze­ti gárda és a Costa Rica-i polgárőrség egységei. Rodri­go Carazo Odio Costa Rica-i államfő a határincidens után bejelentette, hogy országa megszakította a diplomáciai kapcsolatokat szomszédjá­val. A Costa Rica-i elnök tá­jékoztatója szerint a nicara­guai nemzeti gárda egységei kedden átlépték a két ország közös határát, s tüzet nyitot­tak a polgárőrség tagjaira. A nicaraguai katonák megölték a polgárőrség két tagját, egy harmadikat pedig megsebe­sítettek, majd a halottakat és a sebesülteket, valamint egy foglyul ejtett Costa Ri­ca-i tisztet magukkal hur­colták Nicaragua területére. Rodrigo Carazo Odio ál­lamfő felkérte az Amerikai Államok Szervezetét (AÁSZ), hogy rendkívüli ülésen hatá­rozza el Nicaragua kizárását a kontinens országait tömö­rítő szövetségből. (MTI) A Pekingből kijuttatott fotón a kínai főváros lakói egy Mao Ce-tungot bíráló tacepaót (nagybetűs faliújságot) ol­vasnak. (Képtávírónkon érkezett.) New York A magyar ENSZ-nagykövet felszólalása a dél-afrikai kérdés vitájában Konzultáció Forradalmi örökség ■ Nagy Októberi Szocia­Ä ! lista Forradalom nem í valamiféle sajátos orosz U n Jjelenség volt, ahogy az osztályellenség már hat év­tizede próbálja feltüntetni. Győzelme az emberi társa­dalom objektív fejlődéstörvé­nyeit fejezte ki. Világtörté­nelmi jelentőségét az első pil­lanattól bizonyította sok irá­nyú kisugárzása. A forrada­lom sikere a nemzetközi munkásmozgalomban döntő lökést adott a reformizmus­sal történő szakításnak. En­nek nyomán a világ legkü­lönbözőbb országaiban jött létre a proletariátus új típu­sú, marxista-leninista, a de­mokratikus centralizmus alapján szervezett élcsapat­pártja. 1919 tavaszán az ad­dig megalakult kommunista pártok létrehozták nemzetkö- si szervezetüket, a Kommu­nista Internacionálét. Az orosz bolsevikok diadala 1918 őszétől egy sor ország­ban forradalmi hullámot in­dított útjára. 1919 tavaszán Magyarországon, Bajorország­ban és Szlovákiában győzött a proletárforradalom, s Szov- jet-Oroszország példáját kö­vetve — ha rövid időre is — megteremtették a munkások, parasztok, katonák tanácsai­nak hatalmát. Fellendült a gyarmati népek függetlensé­gi küzdelme is, több helyen imperialistaellenes megmoz­dulásokra, fegyveres felkelé­sekre került sor. Az elmúlt hat évtized alatt alapvetően megváltozott a vi­lág. Október igazságát az élet bizonyította, a világ­forradalmi folyamat előreha­ladása igazolta. A Szovjetunióban az SZKP irányításával felépült a szo­cialista társadalom, s meg­kezdődött az áttérés a nagy­szerű cél megvalósítására, a kommunizmus építésére. A megtett út rendkívül nehéz volt, ám a világ első szocialis­ta állama sikerrel állt min­den próbát. Legyőzte a véres polgárháborút, kirobbantó el­lenforradalmi erőket, vissza­verte az imperialista inter­venciót, majd úrrá tudott len­ni az évtizedes politikai és gazdasági blokád okozta sú­lyos gondokon. Megsemmisí­tette a rátámadó hitlerista hadigépezetet, hatalmat ál­dozatokat vállalt azért, hogy az emberiség megszabadul­jon a fasizmus rémétől. El­lenállt az imperialista hatal­mak minden nyomásának, s közben megteremtette azt a hatalmas katonai erőt, amely képes elrettenteni bármilyen agresszort. Az örökölt elma­radottságot leküzdve és az ellenséges környezet állandó fenyegetésével dacolva kor­szerű, a tudomány legújabb vívmányaira támaszkodó ipart és mezőgazdaságot ho­zott létre. Megszületett a szocialista világrendszer, amely a világ­forradalom fő erejét képezi, s mindinkább meghatározó sze­repet játszik az emberiség sorsának alakulásában. A szocialista országok közössé­ge szilárd támaszt jelent a másik két forradalmi osztag, a nemzetközi munkásosztály, és a nemzeti felszabadító mozgalom számára. Egyrészt sokirányú, közvetlen segítsé­get, esetenként védelmet nyújt. Másrészt példájával hat: a szocialista gazdaság gyors ütemű, válságoktól mentes fejlődése, a nép nö­vekvő életszínvonala, a kapi­talizmusban ismeretlen mér­tékű szociális gondoskodás, a mindinkább kiteljesedő szo­cialista demokrácia, a tőkés és a fejlődő országok népei előtt a gyakorlatban bizonyít­ja a szocializmus fölényét.------- kapitalista országok : || munkásosztálya mind hatékonyabban lép fel a „3 monopoítőke uralmá­val szemben. Erejének növe­kedését jelzik a sztrájkmoz­galmak eredményei, a bur­zsoáziától kikényszerített gazdasági-szociális engedmé­nyek, a kommunista pártok erősödő pozíciói egy sor or­szág helyi közigazgatásában és törvényhozásában, néhány párt közel kerülése a kor­mányzásban való részvétel­hez. Az imperializmus gyarma­ti rendszerének a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom győzelmével megkezdődött bomlása lényegében befejező­dött. A nemzeti felszabadító harc eredményeként közel másfél milliárd ember sza­badult fel, az új államok egész sora indult el a nemze­ti-társadalmi felemelkedés útján. Afrika, Ázsia és Latin- Amerika országainak jelen­tős része hozzáfogott a volt gyarmatosítók, a nemzetközi monopoltőke befolyásának korlátozásához, határozott in­tézkedéseket tett a nemzeti kincsek birtokba vételére. Növekszik körükben az im- perialistaellenesség, mind gyakoribb a szocialista orszá­gokéval objektíve egybeeső érdekeik felismerése és a ve­lük való közös fellépés tuda­tos vállalása. Néhány ország­ban megkezdődött a függet­lenséget kivívó nemzeti de­mokratikus mozgalmak át­szervezése marxista—leninis­ta párttá, amely szocialista irányzatú fejlődés útján ki­váltja leküzdeni országa gyar­mati sorból örökölt elmara­dottságát. Az elmúlt hat évtizedben nagy utat járt be a nemzet­közi kommunista mozgalom is. amely napjainkban fejlő­désének új, felfelé ívelő sza­kaszába lépett. A mozgalom átfogja korunk három fő for­radalmi osztagát. Ma közel száz országban tevékenykedik marxista—leninista párt, s gyakorol növekvő — a szocia­lista országokban meghatáro­zó — befolyást a társadalmi­politikai viszonyokra. A kom­munista és munkáspártok több mint hatvanmilliós tag­sága, a kommunista szakszer­vezetek, ifjúsági és nőmozgal­mak több százmilliós tömegei tevékeny részesei a nemzet­közi erőviszonyok alakulásá­nak és mind nagyobb mér­tékben képesek hatni a világ- politika folyamataira. Az első szocialista forrada­lom egyetemes jelentőségét az is igazolja, hogy győzel­me megteremtette a világ­háború elkerülésének lehető­ségét korunkban. Amíg a ka­pitalizmus az egész világot át­fogta, törvényszerű volt az imperialista háborúk kirob­banása. A proletárhatalom vi­szont már egyik legelső intéz­kedésével, a békéről szóló dekrétum kiadásával, majd a háborúból történt kilépésével bizonyította: a szocializmus­tól idegen a háború, a for­radalom mélységesen huma­nista, célja nem a pusztítás, hanem az építés, a magasabb rendű társadalmi viszonyok megteremtése. Lenin elméle­tileg is megalapozta a külön­böző társadalmi rendszerű or­szágok békés egymás mellett élésének politikáját, amely objektív szükségszerűség, az emberiség általános érdeke -a kapitalizmusból a szocializ­musba tartó történelmi kor­szakváltás egész időszakában. Amíg a Szovjetunió egyet­len szocialista országként állt szemben a tőkés világgal, csak késleltetni tudta az újabb vi­lágégés kitörését. A szocialis­ta világrendszer létrejöttét és megerősödését követően azon­ban már kiküszöbölhetővé vált a világháború. A hatva­nas évekre megszűnt az im­perializmus korábbi katonai fölénye, s ennek, valamint a szocialista közösség békepoli­tikája nyomán alapvető vál­tozások következtek be a nemzetközi viszonyokban. A hetvenes évek elején jelentő­sen enyhült a hidegháborús időszakra jellemző feszültség, két- és többoldalú megálla­podásokkal rendezték a szo­cialista és a tőkés országok kapcsolatait, meghatározóvá vált a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése. A kommunisták vállalják és folytatják az októberi for­radalom örökségét. Legfőbb tanulságának azt tekintik, hogy a munkásosztály élcsa­patpártjának alkotó módon kell alkalmaznia a marxiz­mus—leninizmus tanításait, a szocialista forradalom és épí­tés általános törvényszerűsé­geit. A nemzetközi körülmé­nyeknek és az adott ország belső viszonyainak gondos mérlegelésével kell kiválasz­tania a legmegfelelőbb pilla­natot és a legcélravezetőbb módszereket a dolgozó nép hatalmának megteremtéséhez és megszilárdításához, az új társadalom felépítéséhez. ■ ....... magyar munkásosztály A hat évtizede a lenini példát követve hozta ------ létre forradalmi élcsa­patát, s teremtette meg — másodikként a világon — sa­ját államát. Pártunk harca azóta összefonódott a kom­munista mozgalom egészének küzdelmével. Az MSZMP az elvtársi együttműködés, a köl­csönös internacionalista szoli­daritás ezernyi szálával kö­tődik a testvérpártokhoz. Te­vékenységének sikerei — fő­ként a legutóbbi két évtized­ben — a lenini elvek egyete­mességét igazolják. Hazánk együtt halad a Szovjetuniór val, a szocialista országok kö­zösségével azon az úton, ame­lyet az októberi forradalom nyitott meg az emberiség szá­mára. K OVÁCS LÁSZLÓ, az MSZMP KB külügyi osztályának alosztályvezetője

Next

/
Thumbnails
Contents