Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-21 / 274. szám
1978. november 21. RÉPCUSÁG 5 Az MSZMP KB ünnepi ülése (Folytatás a 4. oldalról). eszméért, a szocializmus ügyéért, népünk szabadságáért, boldog jövőjéért. Tisztelettel köszöntjük veterán elvtársainkat, akik sokat harcoltak és forradalmi tapasztalatukkal ma is pótolhatatlan segítséget nyújtanak pártunknak. Köszöntjük elvtársainkat, akik a felszabadulást követően lettek pártunk tagjai, önfeláldozó munkával vettek részt a romok eltakarításában, az élet beindításában, az ország újjáépítésében, a népi hatalom kivívásában és most a szocializmus építésén munkálkodnak. Köszöntjük pártunk fiatal tagjait, akiken nagyrészt múlik pártunk és vele együtt népünk jövője. Emlékezünk azokra a harcostársainkra, akik történelmünk különböző korszakaiban nem voltak ugyan a párt tagjai, de megértették törekvéseinket, hozzájárultak harcunk sikereihez. Köszöntjük mindazokat a pártonkívüli barátainkat, megbecsült szövetségeseinket, akikkel ma szorosan összefűz bennünket a közös munka, szocialista hazánk szeretete, népünk boldogulásának szolgálata. Külön köszöntjük ezen a jubileumi napon testvérpártjainkat, a világ kommunista és munkáspártjait, azokat az elvtársainkat, akikkel összeköt bennünket a szocializmus, a kommunizmus, a proletár internacionalizmus közös eszméje, a nemzetközi küzdőtéren vívott közös harc. Pártunk tevékenységét ma a XI. kongresszus állásfoglalásaira, a jövőbe mutató programnyilatkozatra épülő politika határozza meg. Az út világos. Központi Bizottságunk egész párttagságunk nevében kifejezheti ezen az évfordulón népünk előtt azt a szilárd elhatározását, hogy a jövőben sem fogjuk kímélni erőinket. A párt teljes odaadással küzd ezután is munkásosztályunk, népünk, nemzetünk bpldogu- lásáért, egy békés és szocialista világ megteremtéséért. — Éljen munkásosztályunk élcsapata, társadalmunk vezető ereje, a Magyar Szocialista Munkáspárt! — Éljen pártunk és népünk megbonthatatlan egysége! — Éljen a Magyar Népköz- társaság ! Pothornik József felszólalása A Központi Bizottság első titkárának nagy tapssal fogadott szavai után Pothornik József, a Nógrádi Szénbányák Vállalat nyugalmazott igazgatója, a párt és a munkásmozgalom legrégibb harcosainak nevében szólott az ünnepi ülés résztvevőihez. Kedves Elvtársnők! Kedves Elvtársak! Meghatódva veszek részt a Központi Bizottság mai ünnepi ülésén, hiszen 75 évemből 56 esztendőt a kommunista párt soraiban töltöttem el. Számomra a visszapillantás megtett történelmi utunkra, nagyon személyes, nagyon belülről fakadó. Talán nem túlzók, ha azt mondom, sok mindent megértem, amiről ezekben a napokban beszédek hangzanak el, s amit a fiatalabbak már csak könyvekből ismerhetnek. Saját élettapasztalatomból mondhatom, hogy senki sem születik kommunistának, az eszme meggyőződéses harcosává mindenki csak az osztályküzdelemben válhat. Ezt azért is fontosnak tartom hangsúlyozni, mert meggyőződésem, egyetlen nemzedéket sem lehet megkímélni attól, hogy saját tapasztalatokat is szerezzen. Nagyon fiatal voltam, amikor elbukott a Tanácsiköztársaság, a fehérterror kíméletlenül üldözte a kommunistákat, a haladó gondolkodású embereket, de a bányászok között élve már akkor is tudtam: csak harcban lehet megdönteni a kapitalizmust, amiért áldozatokat kell vállalni, ha kell, életet, vért áldozni. Ott, a bányászok között tanultam meg, mit jelent kommunistának lenni, mit jelent az a szó, hogy elvtárs; mit a hűség az ügyhöz, az elvi szilárdság. Ekkor tanultam meg, hogy a Szovjetunió puszta léte is milyen erőt sugároz a kommunisták és a társadalmi haladás iránt elkötelezett valamennyi ember számára, mit jelent a proletár szolidaritás, az internacionalizmus, ebben a harcban találtunk egymásra a társadalom különböző osztályaiból, rétegeiből származó, de azonos célért küzdő emberek, mint: Kun Béla, Fürst Sándor, Lőwy Sándor, Friss István és még sokan mások. A mi pártunk hatalmas utat tett meg, amíg kiforrott, erős, következetesen marxista—leninista párttá vált. Ez az út meglehetősen göröngyös volt, sok-sok buktatón át vezetett. A frakciózás, a szektás-dogmatikus elzárkózás, a valóságtól való elszakadás, a revizionista elhajlás nagy károkat okozott pártunknak. Ezekből a belső küzdelmekből azonban a párt megerősödve, eszmei, politikai és cselekvési egységét megszilárdítva került ki, s a töPothornik József, a Nógrádi Szénbányák nyugdíjazott igazgatója köszönti az ünnepi ülés résztvevőit megek bizalmát élvezve képes volt újabb harci feladatok megoldására. Ez a megújulási készség, ez az akaraterő, az eszme igazába vetett töretlen hitből, a nép iránti szeretetből és felelősségérzetből fakadt. Ezt az elkötelezettséget kell megőriznünk a jövőben is. Tisztelt Elvtársak! Nagy öröm számomra, hogy itt vannak közöttünk a magyar kommunista mozgalom mindhárom nemzedékének képviselői. Mi idősebbek, nagy bizalommal tekintünk azokra a fiatalokra, akik már a szocializmusban születtek és vállalják annak az ügynek a folytatását, amiért annyi áldozatot hoztak népünk legjobbjai. Hiszem, hogy mindaz, amit a magyar kommunista mozgalomban mi, az idősebb generáció tettünk a társadalmi haladásért, folytatódik. s a fejlett szocializmus felépítésében ölt testet. Végül engedjék meg nekem, hogy megmondjam: pártunk hat évtizedének kemény küzdelmeiből több mint húsz esztendeje az a Központi Bizottság vezeti a pártot, amelyet mindig az elvi szilárdság, a valóság iránti fogékonyság, a következetesség jellemzett. Ennek nagy szerepe volt abban, hogy népünk kiemelkedő sikereket ért el a szocializmus építésében. Megtisztelő számomra, hogy ennek a Központi Bizottságnak tagja lehetek és hogy az elmúlt két évtizedben együtt dolgozhattam Kádár János elvtárssal, pártunk Központi Bizottságának első titkárával, akinek politikai tapasztalata, az emberek iránti szeretete és higgadtsága mindannyiunk számára követendő volt és az is marad. Tisztelt Kádár elvtárs! Kívánom önnek, hogy még hosszú ideig jó erőben és egészségben munkálkodjék pártunk, nemzetünk javára. Tiszta szívből kívánom nagy múltú kommunista pártunknak, Központi Bizottságunknak, hogy az eddigi bevált politika alapján vezesse népünket a fejlett szocialista társadalom felépítésének útján. Szentágothai János felszólalása A nárton kívüli harcostársak nevében Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke üdvözölte a Központi Bizottság ünnepi ülését. Tisztelt Központi Bizottság! Kedves Elvtársak! Miért is tagadnám, hosz- szú, számos ellentmondással, gyötrelmes önvizsgálattal, kétellyel, belső és külső buktatóval, visszanézéssel és nem egyszer visszafordulással teli út vezeti el a magamfajta polgárivadékot a szocialista lét és életforma igenléséhez és abban megtisztelő és felelősségteljes feladat vállalásához. Közéleti tisztségre — pláne hatalomra — sohasem vágytam, álmaim szélső határa egy egyetemi katedra és a nemzetközi tudomány meg. becsülése volt. A másik partról jöttem: igaz, nem a vagyonosak ural. kodó rétegéből, hanem a vidéki humanista műveltségű értelmiségiek sorából a cifra nyomorúság és a biztos polgári egzisztencia közt húzódó, ellentétes áramlatoktól, kavargó 'lét-tudat-állapottok ha- társávjából. Családunk egyedi sorsa szerint ennék is nem a piros-fehér-zöld hurrápatrióta és búsmagyar álellenzéki, sem a fekete-sárga konformista, akkori kifejezéssel a „gutgesinntek”, hanem sokkal inkább annak a nagyvilág felé nyílt, többnyelvű sodrából. Más világképet és életszemléletet közvetített családi és iskolai neveltetésem — bár, hála istennek, ennek mélyen humanista alaphangja magamat és szűkebb környezetemet is szembefordította ia kibontakozó fasizmussal. Háborús élményeim a badikórházak- ban ápolt magyar és nem magyar sebesültjeink szívmelegítő bizalma véglegesen a nép mellé állított. Ilyen lelkiállapotban foglaltam el 1946-ban pécsi katedrámat, ahol néhány kommunista vezető példája és igaz embersége már akkor inkább szövetségessé tetit, sem mint közömbössé. Később a nehéz évek keserű ízei — bár engem senki nem bántott — ha ellenséggé nem is, de ellenzékivé tettek. Az ezt követő zűrzavar, majd az utána következő katarzis — a belém helyezett bizalom megrendülése, majd fokozatos visszatérése — de elsősorban a szocialista építés sikerei állítottak mind határozottabban és mind több felelősséget érezve és vállalva erre az oldalra. Az a társadalmunk széles rétegeiben kialakult érzés, hogy ez a „mi rendszerünk” és ha vannak és lesznek továbbra is nehézségek és ellentétek, a politikai vezetés szándéka és gyakorlata szerint ezeken úrrá lehetünk. Megtiszteltetésnek érzem, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának hatvanadik évfordulóján rendezett ünnepi ülés alkalmából a pártonikí- vüliek jókívánatait tolmácsolhatom. Talán szimbolikusnak is tekinthető,- hogy nehéz történelmünknek je. lenlegi, szinte egyedülállóan reményt keltő útszakaszán ilyen eredetekből jött ember közvetítheti milliók: fizikai és szellemi dolgozók, különböző világnézetű emberek, hívők és nem hívők, a munkát az egyszerű tevékenységektől az alkotás legmagasabb csúcsáig átfogó ív alatt mívelők bizalmát hazánk politikai vezetése iránt. Most megvalósul az. amiért népünk legjobbjai, a mai történelmi korszak előharcosai küzdöttek: egész népünk végre hazára lelt ebben az országban, s közös akarattal munkálkodik nemzetünk felvirágzásán. Ebben az ünnepi pillanatban sem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy a világ Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke köszönti az ünnepi ülés résztvevőit létének objektív feltételei — minden nagy fejlődés ellenére, sőt Italán éppen annák következtében is — az élet minden területén, a inépgaz- daságban csakúgy mint a tudományban lényegesen nehe- zébbekké és bonyolultabbakká váltak és válnak e század utolsó negyedében. Ez együttes, felelősségünkét jelentősen megnöveli, de a megtett útból bizalmat merítve tekintünk előre József Attila szavait idézve: „... én dolgozni akarcuk. Elegendő harc, hogy a múltat be kell vallani.” Mindennapi munkánkról szólva szeretném biztosítani az ország vezető politikai testületét afelől, hogy tudományos közösségünk és annak legfelsőbb és vezető testületé a Magyar Tudományos Akadémia egésze is érzi és tudatosan vállalja az ebben az objektív helyzetben reá háramló felelősséget, terheket. Itt is, miint az élet minden területén minden becsületes dolgozónak, tudósnak vagy művésznek egyet kell értenie azzal a követelménnyel, hogy minden alkotó tevékenységnek közelebb kell kerülnie a társadalom valós igényeihez. Ennek érdekében nagyobb kritikával és főleg önkritikával kell mérlegelnünk adottságainkat és lehetőségeinket és ebből több önzetlenséggel, nagyobb fegyelemmel kell következtetéseinkét levonnunk. s A világ 'távlati prognózisát tekintve Magyarország lehetőségei jelentősek, de minden erőforrás optimális fel- használása elengedhetetlen követelmény. Ennek pedig — a termelés minden ágában — csak aktív, élő és alkotó tudomány vagy más vonatkozásokban is csupán ilyen alkotó munka felelhet meg. — Kérem önöket, politikánk vezető testületét, következetesen járják végig a felismert helyes utat — az alkotó tevékenységek körében a középszerűségébe, az opportunizmusba, vagy a „megváltozhatatlan emberi gyarlóságába való belenyugvás nélkül — mi követjük Önöket. Szűcs Istvánná felszólalása Az ifjúság, a kommunisták fiatal nemzedékének üdvözletét Szűcs Istvánná, a Magyar Úttörők Szövetségének főtitkára, a KISZ KB Intéző Bizottságának tagja tolmácsolta. Tisztelt Központi Bizottság! Kedves Elvtársak! Ma hazánk lakosságának több mint a fele anyanyelvével együtt tanulta, tanulja a szocializmus eszméjét és gyakorlatát. Ami bennünket körülvesz, amit először megismerünk, majd elfogadunk, amilyen körülmények között élünk — természetes közegünk, életformánk, mai valóságunk. Mindez annak a hat évtizednek, a párt harcának és munkájának eredménye, amelyben értelmet kapott népünk történelmének minden eddigi szabadságküzdelme, jobbat akaró szándéka és törekvése. Ismerjük honnan vezetett el az út idáig, tudjuk, milyen feltételek és körülmények határozzák meg a ma társadalmát. De azt is tudjuk, ezeket alakítani, továbbfejleszteni kell, ha meg akarjuk őrizni a mában a múlt eredményeit és meg akarjuk hódítani a jövőt. Azok nevében szólok, akik nemcsak ismerik és tisztelik elődeik nagyszerű harcát, hanem követni is akarják útjukat. Azzal követhetjük igazán, ha felismerjük: minden időszak kommunistájának az a feladata, hogy megválaszolja kora legfontosabb társadalmi, politikai kérdéseit, megértse Lenin igazát; minden új nemzedék szükségképpen más módon közeledik és jut el a szocializmushoz, nem olyan viszonyok között, mint apái. A mi nemzedékünk számára a nélkülözés és a kizsákmányolás remélhetően soha vissza nem térő keserű múlt. Az Illegalitás időszaka számunkra tiszteletre méltó történelem. A múltat nem kell és nem szabad már megismételnünk. Kommunista elődeink azért harcoltak, hogy nekünk már ezt a küzdelmet lehessen folytatni. Szűcs Istvánná, a Magyar Úttörők Szövetségének főtitkára köszönti az ünnepi ülés résztvevőit Olyan örökséget hagytak ránk, amely megteremtette annak lehetőségét, hogy népünknek történelme során először legyenek jóban-rossz- ban igaz szövetségesei. Egy olyan országot kaptunk örökül, amelyben adottak a szebb és gazdagabb emberi élet feltételei, ahol nemcsak létbiztonságban élhetünk, hanem többre vihetjük mint elődeink, ahol értelmes cselekvési lehetőségünk, biztos perspektívánk van. Természetesen nekünk is vannak gondjaink. Ezek sem egyszerűek. A megélhetés ma már egyre kevésbé gond. Sokkal inkább az életmód és a tudat, a mindennapi munka és a szabad idő, elvtársaink sorsa mellett az emberiség sorsa. Mi már szocializmust építünk, de még nem mindig tudunk élni a szocializmus adta lehetőségekkel. Igazságos társadalomban élünk, de még sok a tennivalónk, hogy az egyes embert, a közösséget, a közérdeket se érhesse igazságtalanság. Rövidebb lett a munkaidő, de nagy gondunk lett, „hogyan dolgozunk”, a megnövekedett szabad időben „hogyan élünk”. Valóságos vágyunk lett a tudatosan megszerkesztett jövő, de feladatunkká vált a mindennapi munka gondos megszervezése. A szocialista demokratizmus életünket meghatározó közeg, de még sokat kell tennünk, hogy a szocialista emberi viszonyok az élet minden területén érvényesüljenek. Mi nemcsak egyszerűen háború nélküli békét akarunk, hanem a teljes leszerelést, a békés egymás mellett élést. Megváltozott életünk, hazai és nemzetközi körülményeink, de a hat évtizedes harcból levonható tanulság ma is igaz: a haza, a nép és a haladás ügyének töretlen szolgálata, a proletár internacionalizmus szilárd elve, az eszmei hűség, az elvi tisztaság, a mindezeken alapuló cselekvő, mindig előre tekintő, kommunistához méltó emberi magatartás. A párt 60 éves múltjának történelmi tanulsága az is, s ez egyben mai életünk igazolt gyakorlata — hogy az ifjúságnak mindig szüksége volt a pártra, a párt is mindig számíthatott az ifjúságra. Az ifjúság csak a párt vezetésével viheti tovább elődei harcát és valósíthatja meg az emberiség legnemesebb célját. A kommunisták első nemzedéke egy országban vívta meg harcát és győzött. Az őket követők küzdelme nyomán a kommunizmus eszméje már földrészeket fogott át. A mi feladatunk, hogy mindennapi munkánk révén ennek az eszmének a világ minden országában megsokszorozódjon az ereje. Németh Károly zárszava Ezután az elnöklő Németh Károly zárszava következett, aki a többi közt hangsúlyozta: — Hat évtized történelmi tapasztalata tanúskodik róla, hogy pántunk azért -válhatott a nemzet hivatott vezetőjévé, mert megalakulásától kezdve a munkásosztály, a nép, a haza ügyének önzetlen szolgálata vezérli. Ez erejének, politikai és erkölcsi hitelének fő forrása. Nagy a felelősségünk azért, hogy a gazdag történelmi út tapasztalatait hasznosítva, megőrizzük és továbbfejlesszük pártunk politikájának olyan jellemző vonásait, mint a marxizmus —leninizmus alkotó alkalmazása, a hűség a proletár internacionalizmus eszméjéhez, szilárd szövetség, sokoldalú együttműködés, megbonthatatlan barátság a világ első szocialista országával, a Szovjetunióval, a nép ügyének odaadó szolgálata, a mélységes bizalom a tömegeik teremtő erejében, a szocialista nemzeti egység szüntelen erősítése. Ma, amikor pártunk hat évtizedes küzdelméről megemlékezünk — az alkalom megengedi és a történelmi hűség megkívánja —, hogy tisztelettel, szeretettel és mély baráti érzésekkel szóljunk pártunknak arról a tagjáról, akinek egész tudatos élete összefonódik a kommunista mozgalommal, aki a legnehezebb időkben harcostársaival együtt vállalta a vezetés felelősségének terhét, és aki 22 éve áll pártunk Központi Bizottságának élén, s mindig a kollektívával, a néppel együtt él, érez és gondolkodik. Ezért kérem, engedjék meg, hogy most, szokásunktól eltérően, de Központi Bizottságunk, párttagságunk és népünk őszinte érzéseivel egyezően kimondjuk: sokat, nagyon sokat jelent pártunknak, népünknek, ennek a viharos történelmű országnak, szeretett hazánknak Kádár János elvtárs. Szívből kívánjuk, hogy még hosszú ideig dolgozzék Központi Bizottságunk élén jó erőben és egészségben. Kedves Elvtársak! Ünnepi ülésünkön a Központi Bizottság nevében azt kérem pártunk minden tagjától, honfitársainktól, hogy továbbra is jó egyetértésben dolgozzunk együtt népünk és szocialista hazánk, a Magyar Népköztársaság javára. Az MSZMP Központi Bizottságának ünnepi ülése az Internacionálé eléneklésével ért véget. (MTI)
