Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-19 / 272. szám

4 IríÉPÜJSÁG 1978. november 18. mm Régi település, történelmi leletek bizonyítják, hogy már kelták és avarok is lakták. A honfoglalás utáni besenyők­ről a XIII. és XIV. századi oklevelek tesznek említést. A török idők alatt elnéptelenedett, 1717-ben találunk adato­kat, nagyobb méretű betelepítésre. Az itt élő földbirtoko­sok kedvező ajánlattal csalogatták birtokaikra a jobbágyo­kat. Kajdacs „Gaj és Does” településekből alakult 1717- ben önálló közigazgatási községgé. Kialakítása óta magyar anyanyelvű lakosság lakja. A falu életében a fellendülést a Sárvíztől elöntött területek vadvizeinek lecsapolása és az 1945-ös földreform adta. A Sztankovánszky birtokból 263 nincstelen parasztot juttattak földhöz. Az első termelőszö­vetkezet 1950-ben alakult meg, József Attila néven. Iskolások ­elmenőben A községben tizenöt kilométer az úthálózat. Sajnos, ennek döntő része még földút. A munkaképes lakosságnak mintegy 60 száza­léka csak aludni jár haza. Naponta nyolc buszjárat viszi-hozza a kajdacsiakat Sárbogárdra, a Videoton ottani gyáregységébe. Sokan járnak el Tolnára, az útépítőkkel a megye minden részébe, Szekszárdra,' az Alsótengelic! Állami Gazdaságba... Állandóan fogy a község lakossága. 1970-ben, a népszámláláskor még több mint kétezer lakos volt a községben, ma 1800 körül él­nek itt — Vanya Miklós vb-titkár véleménye sze­rint. Amikor elterjedt a híre, hogy bekörzetesítik az iskolát, a pedagógusok egy része elköltözött a községből. A Szekszárdra bejárók is csak azért maradtak egyelőre, mert gyűjtik a pénzt a Szek­szárdra költözéshez. Aki Szekszárdra jár hivatal­ba, nyolckor kezdődő munkába, annak reggel fél hatkor a 3,5 kilométerre lévő állomásra kell men­nie — a földbirtokos annak idején nem engedte, hogy földjén keresztül menjen a vasút, azért van ilyen messze az állomás —, hogy fél nyolckor Szekszárdon lehessen. Ha lenne reggel, hét óra körül Szekszárdra induló busz, akkor maradnának a bejárók, de hosszú távra ezt a megterhelést nem vállalják. KRESZ-park óvodában Adottságaiknak megfelelően Az Aranykalász Termelő- szövetkezet összesen 3160 hek­táron gazdálkodik. Ebből szántó 2260. A földek átlag aranykorona-értéke 13. Hosz- szú ideig gyengén gazdálko­dott a szövetkezet. Az utób­bi években megerősödött. Számba vették lehetőségeiket, és ennek megfelelően kezdtek gazdálkodni. Területük egy- harmada futóhomok, egyhar- mada mezőségi talaj, egyhar- mada pedig kotus talaj. Szél­sőségesek a területeik, szélső­séges a termésátlaguk is. Fő növényeik: kukorica, búza, dinnye, dohány. A homokot a dinnye nagyon szereti. Ezt felismerve, szinte ágazattá fejlődött a dinnyetermesztés. Idén már nyolcvan hektáron termesztették. Tavaly 407 mázsát takarítottak be hektá­ronként, az idén a rossz idő­járás miatt csak 258-at. En­nek ellenére 90 ezer 600 fo- ' rint bruttó árbevételük volt hektáronként dinnyéből. A dohány 50—60 ezer, a búza 15 ezer körüli bruttó árbevé­telt biztosít hektáronként. Vetőmagborsót 100 hektáron termesztenek. Ez nemcsak jó árbevételt biztosít, de jó búza- elővetemény is. Mint Szabó József ágazatvezető elmond­ta, az utóbbi öt évben, mint­egy 30 százalékkal nőtt a ter­mésátlaguk, igaz, hogy a mű­trágya-felhasználásuk a ko­rábbi 150—160 kiló helyett ma már 376 kiló hatóanyag hektáronként. Növényter­mesztésük stabil. Állat- tenyésztésük is egyre inkább azzá válik. Szarvasmarhával, sertéssel, juhhal és pecsenye­csirkével foglalkoznak. A jö­vőben a juhtenyésztés kerül előtérbe. Jelenleg hétszáz anyajuhuk van, ezt legalább ezerre kívánják növelni. Ex­portra kerülő pecsenyebárá­nyaikat jól megfizetik. Jó minőségű legelőik, rétjeik vannak. A 606 hektár rét- és legelőterület biztosítja a szarvasmarhák tömegtakar­mányának egy részét és jut belőle bőven a juhoknak is. A szövetkezet egyre javuló eredményei lassan vissza­csalogatják az embereket. Szakemberhiányuk még van: hiányzik többek között az üzemgazdász és a belső ellen­őr. Pedig mindegyikre nagy szükségük lenne, hogy ered­ményeiket tovább növelhes­sék. ­A jövedelemre sincs már panasz. Tavaly 3100 forint volt az egy tagra jutó átlag- jövedelem havonta. Idén en­nél többre számítanak. zociális gondozók Takarékos község A takarékszövetkezetnél Meszlényi Jánosiné elmondta, hogy 8,6 millió forint van ta-- karékbetétben, a gépkocsi­nyerem ény-betét értéke 100 ezer, a takaréklevélé pedig 150 ezer forint. Ha mindeh­hez hozzáadjuk a postataka­rékban elhelyezett 4,8 millió forintot is, egészen szép ösz- szeg kerekedik belőle. Külföldre utazás A községből sokan járnak külföldre. Az országjáróik számát még becsülni sem nagyon tudják, hisz ki tudja a 98 autótulajdonos közül mikor, ki, hol jár. A külföld­re utazók számát — csopor­tos és egyéni — évente mint­egy százra becsülik, de hoz­záteszik: ez inkább több, mint kevesebb. Kiváló hivatal A Pécsi Postaigazgatóság 1977-ben Kiváló hivatal cím­mel tüntette iki a helyi pos­tahivatalt. A községbe jár 340 napilap — 76 Népszabad­ság, 11 Népszava, 10 Magyar Nemzet, 19 Népsport, 2 Ma­gyar Hírlap, 222 Tolna me­gyei Népújság. — Képes he­tilap 680. A rádiónak 359, a televíziónak 417 előfizetője van. A felvilágosítást Lacza Gizella adta, aki helyettesí­tette a szabadságon lévő hi­vatalvezetőt. A községben öregek nap­közi otthona nincs. A falu az évi 150—180 ezer forintos községfejlesztési hozzájáru­lásból nem tud építeni, tá­mogatást nem kapott, tehát más megoldást kellett ke­resniük a község vezetőinek. A faluban mintegy 400 idő­sebb ember él. Közülük negyvenen-negyvenöten olyanok, akiknek gyerekei szétszóródtak az ország min­den részében, ök napközi ott­honos ellátásra szorulnának. De nincs hely. Nem volt más megoldás, mint a legjobban rászoruló öt idős ember mellé szociális gondozót fo­Galamb, nyúl, sertés gadni. Szerencsére akadtak, akik vállalták ezit a feladatot havi 700 forintért. Deiner Boldizsárné, Kovács Jánosné, Németh Istvánná, Borbély Sándorné és Frei Ferencné llátja el ezt a munkát, min­denki megelégedésére. A többi idős ember? Segítenek a szomszédok, időnként a gyerekek felvág­ják, behordják a fájukaítj de leginkább egymáson segíte­nek laz öregek. A község ve­zetői tudják, hogy ennél töb­bet kellene tenni, de sajnos, önerejükből nem futja több­re. Kajdacson 1978-ra 1700 sertésre, 45 hízó bikára, 5 üszőre kötöttek szerződést a háztáji gazdaságok. Július 31-ig eladtak a háztájiból 1397 sertést, 36 hízott bikát, 7 hízott marhát és 7 üszőt. Ezért kaptak összesen 5 789 952 forint és 60 fillért. A község vezetőinek véleménye szerint év végéig lé­nyegesen több sertést, szarvas- marhát értékesítenek, mint amennyit év elején vállaltak. A községben népszerű a nyúl- és galambtenyésztés is, amit bizo­nyít, hogy eddig 1769 nyulat ad­tak le 426 ezer forintért. A ké­pen látható galambtenyészet tu­lajdonosának, Kovács Lászlónak idén hetvenezer forintot „hoz­tak” a galambok. Épült... A faluban az elmúlt években épült: új postahivatal, minden utca egyik oldalán járda, elkészült a törpevízmű, az óvoda, a ravatalozó, két nagycsaládosnak ikerház, egészségügyi komplexum, védőnői lakás, 150 gyerek étke­zését biztosító napközi otthon, autóbuszváró és -kitérő, a Ságvári Endre utca szilárd burkolatú útja. Az utóbbi két évben megindult a családiház-építkezés is. Tavaly öt csa­ládi ház épült, idén hat. Vége a szünetnek A volt földbirtokos kasté­lyában berendezett általános iskolában idén tizenkilenc fiú és lány fejezi be a nyolcadik osztályt. Közülük öten szak- középiskolába, ketten gimná­ziumba mennek továbbtanul­ni. Az egészségügyi pályát kettő — egyikük gyógytornász szeretne lenni —, kettő a mű­szaki, egy a közgazdasági pá­lyát válaszotta. A gimnázi­umba iratkozók közül az egyik általános iskolai tanár, a másik színész szeretne len­ni. A többiek? Két szakács, két hentes, egy varrónő, egy bolti eladó, egy tv-szerelő, kettő kőműves, kettő karos­szérialakatos és egy textil­munkás kíván lenni. Elmondották: szeretik a fa­lujukat, de vissza nem jöhet­nek, hisz olyan munka itt, amilyen szakmát ők válasz­tottak, nincs. Szerintük ah­hoz, hogy jobb legyen itt az élet, szükség volna egy na­gyobb boltra, egy gyógyszer- tárra, hogy ne kelljen Nagy- dorogra menni, a 63-as úttól jó bekötőút kellene. Volt olyan is, aki el tudna képzel­ni egy uszodát és úttörő­otthont is. Kajdacsi magazinunkat Ír­ták: Szalai János, Szepesi László és Pordán Jánosné. A fényképeket Szepesi László készítette. Munkatársaink leg­közelebb, november 20-án Póriban tartózkodnak. Csúcsforgalom a benzinkútnál Zsúfolt az óvoda, a pár­éves emberpalánták mégis pompásan érzik magukat. Most, a hideg november el­lenére az udvar szomszédsá­gában épített KRESZ-park- ban töltik legszívesebben a napot. Itt ugyanis a nagysze­rű játékok varázsát fokozza az újdonság hatása is. A sok kis utcából álló köz­lekedési komplexumot, az utak mentén rengeteg táblá­val, sőt az igazihoz nagyon hasonlító benzinkúttal és te­lefonfülkével, az »lmúlt va­sárnap adták át. Átadták az építők, a szülők, akiknek sok áldozatos munkája fekszik a néhány napos gyermekpara- „ dicsomban, s sok vállalat szo­cialista brigádjai, akik ugyan­csak szívükön viselték a kaj- dacsi csöppségek ügyét. így a Pécsi KÉV, a KPM Szek­szárdi Közúti Igazgatósága, a Szekszárd—paksi Vízi Társu­lat, az Aranykalász Mgtsz, a Posta szállítóüzem. Rajtuk kívül az úttörők, akik parko­sították a parkot, s a nagy­apák. Azt mondják, a munka még nem ért véget. Ezután készül el a járműtároló, ami­nek építésében sok segítséget ad a tanács. lfan meg tenníualo

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents