Tolna Megyei Népújság, 1978. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-16 / 270. szám

© Képújság 1978. november 16. A szovjet olimpiai válogatott Szekszárdon Alighogy befejeződött Pá­rizsban a francia nemzetközi asztalitenisz-bajnokság, a Norwich Union grand prix első versenye, csütörtökitől már Jugoszláviában lesz újabb erőpróba. A jelek sze­rint ez lesz az őszi esemé­nyek egyik kiemelkedő ösz- szecsapása, ugyanis 17 or­szág legjobbjait várják Bo- rovba, és ott lesznek a kínai játékosok is. A magyar küldöttség szer­da reggel társasgépkocsival utazott a verseny színhelyé­re és nem kevesebb mint 12 játékos áll asztalhoz. Jónyer kivételével a teljes váloga­tott keret indul. Gergely, Klampár, Kreisz, Molnár, Takács, Kriston, Magos, Szabó, Oláh, Csík, Urbán E. és Balogh képvise­li a magyar színeket. * Igen élénk a visszhangja az olimpiai labdarúgótorna csoportbeosztásának, amelyet hétfőn Madridban készített el a nemzetközii labdarúgó­szövetség. A beosztással kap­csolatban a TASZSZ terje­delmes kommentárt közöl és ebben többek között hang­súlyozza: a FIFA folytatja diszkriminációs politikáját a moszkvai olimpia labdarúgó- tornájával kapcsolatban. A kommentátor megálla­pítja, hogy a csoportbeosz­tásnál alkalmazott elveknek semmi közük a sporthoz. Mindjárt szembetűnő példá­ul, hogy Izraelt miért osz­tották be európai csoportba, hiszen nem is tagja az UEFA-nak. Az is igazságtalan, hogy a négy csoport közül az egyik­be öt szocialista országot so­roltak, közülük csak egy hat ki az olimpiára. Noha közismert tény, hogy a szo­cialista országok játszották eddig mindig a vezető szere­pet az olimpiai labdarúgó­tornán és így többségüket megfosztják a részvétel le­hetőségétől. Mint arról már beszámol­tunk, november 19-én Szek­szárdon rendezik a Szovjet­unió olimpiai válogatott— Magyar Néphadsereg válo­gatott barátságos labdarúgó­mérkőzést. Lev Jasin veze­tésével november 18-án ér­kezik Budapestre a szovjet együttes. A szekszárdi talál­kozót követően november 22-én Salgótarjánban az NB I-es STC-vel, majd 25-én Dunakeszin, a helyi NB Il-es csapattal mérkőznek. Minde­nütt nagy érdeklődés előzi meg a XXII. nyári olimpia házigazdájának, a szovjet gárdának vendégszereplését. A néphadsereg válogatott­jának is a szekszárdi mér­kőzés lesz a bemutatkozása. A katonacsapatra egyébként gazdag program vár, a Szovjetunió olimpiai váloga­tottja elleni összecsapás után három hétre Vietnamba utaznak, januárban pedig Irakban vendégszerepeinek. Schédl József irányításával a következő játékosok ké­szülnek a néphadsereg vá­logatottjában: Kiss, P. Nagy (Tatabánya), Kovács (Haladás VSE), Májer, Sza­bó (Videoton), Kiss (Kapos­Népes gárdával került sor az idei évi megyei felnőtt II. és III. osztályú egyéni bajnokságra. A két női és a két férfiverseny.- számban 114 volt az indulók szá­ma, és a színvonalra sem lehet panasz. A nők II. osztályú versenyé­ben a legjobb négy közé már csak tolnai versenyző került. A döntőben Kiss Anikó győzött klubtársa Mack Erika ellen. A férfiak küzdelmében sok volt a meglepetés. A négy kiemelt ver­senyező közül csak Sáth Gyula került a döntőbe, a többiek ha­mar kiestek. Az előző mérkőzé­seken is jól játszó Vincze And­rás meglepetésre fölényesen nyerte a bajnoki címet. A III. osztályú női verseny a legfiatalabb tolnai lányok sike­reit hozta. A döntőbe Pata Erika és Link Judit került, ahol Pata látványos, szép játékkal 2:1 arányban győzött klubtársa el­len. A férfiak mezőnye is sok meg­lepetést tartogatott. A négy ki­vár), Kiss S. (Pécsi MSC), Izsó, Orosházi (Vasas), Fü- löp, Turtóczky, Varga (MTK-VM), Esterházy, Rab, Magyar (FTC), Borostyán, Fükő (Diósgyőri VTK), Lit- vik (MÁV Előre), Szabó (Rába ETO), Vincze (Cse­pel), Szentes (ZTE). Mint az a felsorolásból is kitűnik, jó képességű NB I-es játéko­sok alkotják a katonacsapat keretét. Szentes Lázár sze­mélyében pedig egy Tolna megyei labdarúgó is pályára lép a hét végén Szekszár­don. A szervezőktől nyert érte­sülés szerint a szovjet olim­piai válogatót és a magyar együttes is vasárnap délelőtt érkezik a megyeszékhelyre. A mérkőzés 13.30 órakor kezdődik a Dózsa-stadion- ban, a találkozó befejezése után a két válogatott labda­rúgói részére fogadást ren­deznek a BM-klubban. A nagy érdeklődéssel várt mérkőzés belépőjegyeinek elővételi árusítását megkezd­te a Szekszárdi Dózsa egye­sülete, azokat a Mészáros Lázár utcai sportirodában mindennap megvásárolhat­ják. emelt közül itt is csak a későbbi győztes Holtznak sikerült a dön­tőbe jutni. Az előző szám baj­noka Vincze, még a legjobb nyolc közé sem tudott jutni. A döntő Holtz biztos győzelmét hozta Csenkei ellen. Eredmények: II. osztályú női egyéni: 1. Kiss Anikó, 2. Mack Erika, 3. Schäffler Zsuzsa' és Bolvári Ka­talin (valamennyi Tolnai VL). II. osztályú férfi egyéni: 1. Vincze András^ (Szekszárdi Szöv. SK), 2. Sáth Gyula (Tolnai VL), 3. Mernyei Károly (Sz. Szöv. SK) és Molnár Gábor (Sz. Szöv. SK). III. osztályú női egyéni: 1. Pa­ta Erika, 2. Link Judit, 3. Kai­ser Agnes, és Rencz Rita (vala­mennyi Tolnai VL). III. osztáylú férfi egyéni: 1. Holtz János, 2. Csenkei Lajos, 3. Molnár Gábor (mindhárom Sz. Szöv. SK), és Fekete Péter (Dunaföldvári Szöv. SK). — L — Asztalitenisz A Paksi SE labdarúgócsapata nyerte az MNK megyei döntőjét, és képviseli megyénk színeit az országos elődöntőben. Pillanatnyilag azonban még nem tudni, hogy ki lesz az ellenfél, pedig az időpont közeleg: november 29-én kell a paksi csapatnak MNK- mérkőzést játszani. Mint a paksiak elmondták, jó lenne tudni, ki ellen kell pályá­ra lépni, hasznos lenne az is, ha előzőleg az ellenfelet látnák. Képünkön a paksi csa­pat, amely kiharcolta az MNK-ban a megye legjobbja címet. Balról jobbra: Vajer, Szűcs, Kalmár, Kovács I., Miklós, Somodi, Bagó. Alsó sor: Kovács II., Turóczi, Majsai, Vábró, Muck. Fotó: Kiss Sándor Novemberi körséta a pályákon Vasárnap reggel a körzeti időjárás szerint az országban mindenhol 0 fok volt, sőt egy­két helyen mínusz egy fokot is mutattak a hőmérők. Meg­néztünk néhány sportpályát, vajon meleg öltözők várják-e a csapatokat. Kora délelőtt Gyulajra lá­togattunk. Nem kellett nagy szemlélődés ahhoz, hogy meg­állapítsuk: a csapatok kény­telenek lesznek hideg öltöző­ben öltözni — ha minden jól megy, hideg vízben mosakod­ni —, mivel az öltöző nem fűthető. Ennek legbiztosabb jele: az öltözőn még kémény sincs. Kurdon 11 órakor mind­össze egy fiatalembert talál­tunk. Mint utólag kiderült, ő is a szomszédos Csibrákról jött kerékpárral, hogy a kur­di ifjúsági csapatban játsz­hasson. — Két éve járok át Csib­rákról játszani. Két műszak­ban dolgozom, így csak min­den második pénteken va­gyok itt az edzésen. Igaz, ott­hon sokat rúgdaljuk a lab­dát, az felér egy edzéssel. — És miért nem otthon játszik? — Mert nincs csapat. Já­tékos pedig lenne, nálunk is szeretik a labdarúgást, de nincs, aki elvállalná a veze­tést. Ráadásul, kitűnő pá­lyánk is van. — És felszerelés? — Volt az is, de nem tud­ja senki, hová lett, egysze­rűen eltűnt. — Miért van itt a labda­rúgópályán kézilabdakapu? — November 7-én tömeg­sportnapot tartottunk. Vol­tak Döbröközről, Csurgóról, mi Csibrákról két csapattal jöttünk, a kurdiak négy csa­pattak álltak ki. Futottunk, volt gránátdobás, kötélhúzás, kispályás labdarúgás, egyszó­val jól éreztük magunkat. Negyed tizenkettőkor elő­került Béndek István szertá­ros is. Megnéztük az öltözőt, először a vízvezeték nyomait láttuk, a félig kész fürdőt. A munkából nem sok van hát­ra. A tavasszal már használ­hatják a négy zuhanyozóval, két bojlerrel felszerelt für­dőt. Béndek- István megmu­tatja a szertárt is. Két olda­lon a fal mellett az asztalon sorakoztak a feketére bok­szolt, gondosan ápolt cipők. A szekrényben a tisztára mosott és szépen vasalt me­zek, nadrágok, lábszárvédők sorakoztak. Mindez arról árulkodott, hogy a szertáros példamutatóan dolgozik. Ami­kor a kályha felől érdeklőd­tünk, széttárta kezét: — Sajnos, nem rajtam mú­lik, de nem lehet fűteni, nincs kályha. Még szerencse, hogy ilyen kegyes az idő hozzánk, hisz a fiatalok meg­fagynának. Sokszor novem­ber közepén már esik r. hó. — És mondja, Béndek bá­csi, a munkáját már észre­vették, kapott elismerést a sportf elügyel őségtől ? — Rövid megszakítással ti­zennegyedik éve vagyok szer­táros, de én nem tudom, hogy ki a sportfelügyelő, itt nem tfíucis A Szekszárdi Kórház SE ifjúsági párbajtőrcsapata (Lőrincz, Szemes G., Balogh) a körzeti ifjúsági CSB-n megszerzett 2. helyével jogot nyert az országos vidéki if­júsági CSB-n való részvétel­re. A Veszprémben rende­zett bajnokságon a csapat az 5. helyet szerezte meg, így a december 16-án Budapesten sorra kerülő országos ifjúsá­gi CSB-n a legjobb tizenket­tő között folytathatja a küz­delmet. volt, még nem találkoztam vele. Nem várok én elisme­rést, ezt vállaltam, és csiná­lom. Pedig sok munka van, igazán nagy feladatot jelent a feleségemnek a mosás, a ruhák varrása, a zoknik stop- polása. A beszélgetést az öltöző előtt folytattuk, hogy ne fáz­zunk annyira. Közben előke­rült néhány ifjúsági játékos, de ellenfél és játékvezető se­hol. Háromnegyed tizenkettő­kor az ifjúsági mérkőzés hi­vatalos kezdése után negyed­órával előkerült a játékveze­tő, a hazaiaknak már öt if­júsági játékosuk volt, de a vendég kocsolai csapat még nem érkezett meg. A kisvejkeiekhez a felső- nánaiak utaztak. Mivel a Kis- vejkének nincs labdarúgó- pályája, Mucsfán játsszák a mérkőzést. Gyakorlatilag ez nem jelent gondot* hisz a kisvejkei és a mucsfai csapat egyesült, közös a tsz-ük is. Az ifjúsági mérkőzést már elkezdték — szükség-játékve­zetővel. — Mi már ezt megszoktuk, nekünk nem újság — mond­ta Réder János, a hazai csa­pat edzője. — Zombán sem volt bíró, szükség-játékveze­tővel került sor a mérkőzés­re. A sportkör elnöke. Szabó József, aki a kisvejkei tsz ágazatvezetője, megmutatta az öltözőt. A hazaiaknál épp­úgy, mint a vendégeknél kel­lemes meleg fogadott ben­nünket. (A felsőnánaiak nem vették igénybe, az autóbusz­ban öltöztek.) Az elnök el­mondta: a tsz volt gépműhe­lyét alakították át, ahol a két öltöző mellett a játékvezető­nek külön szobát biztosítot­tak, külön zuhanyozót kaptak a vendégek és a hazaiak — hideg-meleg vízzel. Eddig több mint húszezer forint ér­tékű társadalmi munkát vé­geztek, de még 55—60 ezer forintra lenne szükség, hogy az öltözőt befejezzék, hisz pillanatnyilag még ablakok sincsenek, az ajtók is ideig­lenesek. Aztán a pályán az elnök lelkesen elmagyarázta, milyen nagy munkát végez­tek eddig, és mi vár még a sportkedvelőkre, hogy társa­dalmi munkában tovább kor­szerűsítsék azt. Dicséretére váljék a kisvejkei sportkör­nek és a termelőszövetkezet vezetőinek, hogy ilyen jó kö­rülményeket biztosítanak a fiataloknak a sportolásra. Igazán megérdemelnék, hogy a játékvezetők is komolyan vennék a bajnokságot, az ön­ként vállalt kötelezettséget. A felsőnánai és a kisvejkei csapat vezetői már azon ta­nakodtak, hogy ki vezesse a felnőttmérkőzést, amikor megérkezett a játékvezető. Igaz, még három perc volt kezdésig. Neki kellett volna az ifjúsági mérkőzést is ve­zetni. — Lerobbant a kocsi, Pé­csen voltam. — De sporttárs, azért a járási bajnokságot is illene komolyan venni. — Ez van — válaszolta, és elindult a játékvezetői öltöző felé. Következő állomásunk Cikó volt. A vendégcsapat Hő- gyészről érkezett, két játék­vezető működése mellett már folyt a felnőttmérkőzés. Míg Mucsfán mindössze tízen áll­ták körül a pályát, itt volt vagy huszonöt hazai és ti­zenöt hőgyészi néző. A cikói pályát, öltözőt felesleges be­mutatni, a jelek szerint azon úgy sem változtat senki. Ez­zel szemben feltűnt, hogy a hőgyészi csapat fiatal játéko­sai milyen jól, ügyesen ker­gették a labdát. Ha a fiatalí­tás, a tervszerű munka to­vább tart, Hőgyésznek eset­leg ismét lesz megyebajnoki csapata. A második félidő elején ér­keztünk Bátaszékre. A mér­kőzés állása 0:0 volt, a kö­zönség hangulata nem volt éppen rózsás. Könnyebb, si­mább győzelmet vártak a Bonyháddal szemben, de meglepetésre, a bonyhádiak játszottak jobban. Végre megszületett a bátaszékiek győzelmet jelentő gólja, igaz addigra már akadt néhány szurkoló, aki mérgében ott­hagyta a pályát, nem volt hajlandó tovább fagyoskodni. A bonyhádi csapatnak ugyan lett volna még alkalma az egyenlítésre, de elhibázták az óriási, kínálkozó helyzetet, így keserű szájízzel, de né­mileg azért mégis kárpótol­va siethettek el a nézők, hogy otthon felmelegedjenek. A bonyhádi csapat edzője Koz­ma József — a bátaszékiek- hez hasonlóan — megköszön­te a játékvezetőknek a mű­ködést, és megjegyezte: — így kell bíráskodni. Az elis­merés jogos volt, mert a Ba­ranya megyei hármas jól lát­ta el feladatát. A járási bajnokságban, a bonyhádi kivételével mindösz- sze néhány elmaradt mérkő­zés van hátra (a paksi, a ta­mási és a szekszárdi járás­ban befejeződött a küzde­lem), a megyebajnokságból azonban három forduló visz- sza van. Szerencsére azonban a megyebajnokságban ma már nem találkozni olyan öl­tözőkkel, ahol nincs kémény, mindenütt fűtött öltöző várja a játékosokat. A hét 11-e Balogh (Nagydorog) Nagy I. Kertész Varga Horváth (Tevel) (Bogyiszló) (Bátaszék) (Fadd) Ludvig Majsai (TÁÉV SK) (Paks) Szabadi G .Kiss Kniesz Barabás (Paks) (DMSC) (Kisdorog) (Nagymányok) Tartalékcsapat: Mucska (Bátaszék) — Mészáros (Bonyhád), Bányai (Nagydorog), Genczler (Kisdorog), Kal­már (Paks) — Papp (Fadd), Hujbert (Tengelic) — Nagy (DMSC), Tóth (Nagymáoyok), Kerekes (Tevel), Firkos (Aparhant).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents