Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-12 / 241. szám
1978. október 12. “KÉPÚJSÁG 3 Passzívum és csirkegyár Rendszerek exportja Atomerőmű-építkezés Szmttartő bukó legújabb, bár még véglegesen nem tisztázott közgazdasági számítások igazolják: külkereskedelmünkben feltétlenül előnyt kell adni a gazdaságos áruknak. Mindez persze roppant egyszerűnek tűnik. Vajon miért vetődik fel egyáltalán a kérdés, mi az oka annak, hogy a gazdaságosság kérdése mind nagyobb hangsúlyt kap a kivitel elbírásában is? A kérdés megfogalmazására — mi több, szigorú megfogalmazására — külkereskedelmi passzívumunk emelkedő tendenciája indít. Az a tény, hogy a tervek, a párt- és kormányprogramokban lefektetett célok ellenére nem javul kellőképpen az export-import mérleg, kivált a fejlődő és a fejlett tőkés országokkal folyó forgalmunkban. Csupán néhány adat a Központi Statisztikai Hivatal havonta megjelenő, nyilvános közleményéből : külkereskedelmünk egyenlege 40,3 milliárd forintos passzívumot mutat az év első nyolc hónapja alapján, szemben a tavalyi 28,7 milliárddal. Messzire vezetne a helyzetet előidéző valamennyi ok vizsgálata. Ezek közül e cikk keretében — s ez első mondatainkból már következik — egyetlennel foglalkozunk: a gazdaságosság, az exportszerkezet kérdésével. Tagadhatatlanul ugyanis, hogy mindennek jelentős mértékben köze van a passzívum növekedéséhez, a programokkal ellentétes folyamatok kialakulásához. Tény ugyanis, hogy a recessziótól megterhelt, éles konkurrenciaharcokat megélő világgazdaságban termékeink közül csak kevés indul versenyképesen, viszonylag nagy azoknak a száma — aránya, amelyek nem felelnek meg hiánytalanul az igényeknek. Mindez természetesen piaci szereplésükben — abban, tudniillik, hogy milyen áron kelnek el — nyilvánul meg. A magyar cipők, egyes ruházati termékek, gépipari, sőt élelmiszeripari cikkek — konzervek ma már a külkereskedelem alsó árlistáján húzódnak, s kétséges, hogy egyáltalán érdemes-e eladnunk őket külföldre, hiszen ez a nemzeti jövedelmünket nem gyarapítja, hanem apasztja. Még nyilvánvalóbban világít rá az összefüggésekre az, hogy általában exporttermékeink túlnyomó részében tekintélyes az importhányad, s az export növelésével gyorsabb az import emelkedési üteme. Azaz: nagyon alaposan meg kell vizsgálni, hogy mit és menynyiért exportálunk ahhoz, hogy ne fizessünk rá a boltra. A szakemberek előtt ma már világos, s nem hat újszerűén az újságolvasók előtt sem, hogy olyan exportcikkeket kell nevezni a világpiaci versenybe, amelyben értékes és tekintélyes mennyiségű emberi munkát lehet exportálni. Szellemi és fizikai munkát, egyaránt. Nem meglepő, hogy a Rába gyár Diesel-motoros vontatói, autómotorai, a Magyar Hajó- és Darugyár 200 tonnás úszódarui például a kedvezően exportálható cikkek közé tartoznak. De nem ennyire ismert, hogy a komplett egységek, mészművek, valamint rendszerek exportja szintén a leggazdaságosabb magyar termékek közé tartoznak. azdaságunk nagy lehe- fmm, „őségéinek határát jel- ijilP zi a már említett komplex rendszerek. Ha megvizsgáljuk őket, kiderül: ezek összetett, szellemi munkát, kutatási eredményeket, tanulmányokat, li- cenceket, fejlesztési tapasztalatokat rejtenek, know- how-t magábanfoglaló gyártmánycsaládokat. Olyanokat, amelyekben a magyar mérnökök, tervezők szakismerete párosul a munkáséval és ilymódon az átlagosnál jóval nagyobb additív, azaz hozzáadott értéket képviselnek —, s ennek megfelelően nagyobb versenyképességük, s jó áron találhatnak vevőre külföldön. Ismert példák közül talán elegendő a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát közel-keleti rendszerexportját említeni, vagy néhány egészségügyi és oktatási eszközök komplett szállítását idézni. A bábolnaiak, összefogva külföldi partnerekkel tojás- és csirkegyárat adtak el Irakban, majd egyedül Szíriában. Hasonló nyomon jár a Komplex külkereskedelmi vállalat, amely magyar termelőket, intézeteket, gazdaságokat tömörítve, feldolgozósorokat exportált közel-keleti, európai vevőknek, egyebek mellett a Szovjetuniónak. Hasonló vállalkozásban áll az AGROBER irodája Iránban stb. Ide sorolhatjuk az Egyesült Izzó üzleteit, amelynek keretében lámpagyárakat ad el külföldön, elsősorban fejlődő országokban. A legtöbb ilyen, egyébként tekintélyes dollár- bevételt eredményező üzlet közös vonása, hogy a magyar szállítók többé-kevésbé kulcsra készen, sőt betanítással és bejáratással „terméket a kézben” adják át a komplett berendezéseket. Érdemes megjegyezni: mindez hallatlanul nagy erőfeszítést követel a külkereskedelmi tárgyalások lebonyolításától kezdve egészen az átadásig. Valamennyi fázisban olyan többletre van szükség a hazai szakemberektől, amelyeket csak minden tudásuk, lehetőségük „összeszedésével” tudnak megteremteni. Nem minden felel meg ugyanis a hazai háttér az eféle bonyolult, több iparág, sőt nem egyszer szellemi háttér bekapcsolását és zavartalan együttműködését igénylő vállalkozásoknak. Gondoljuk meg: egy kórház szállításánál, túl a műszereken, gondoskodni szükséges az orvoslás — a megrendelés helyén — legmegfelelőbb módszereinek biztosításáról, a gyógyszerekről, a helyi szakemberek képzéséről, az adott megrendelő ország egészségügyi előírásainak kielégítéséről. S ha, tételezzük fel, mindez könnyen sikerül is, akkor következnek az újabb nehézségek: kik menjenek betanítani a csak szuahéliül beszélő ápoló személyzetet, hogyan lássák el őket a műszerek pontos használati utasításával? Csupán idéztünk néhány természetes feladatot, s máris kiderül: az említett rendszerexport olyan hazai hátteret igényel, — s nemcsak iparit! — amelynek létezése — kifejlesztése alapfeltétel ma már. ogy ez miként lehetsé- fj» ges? — úgy, hogy a merev ágazati szemlé- MÉüJ leteket föloldva, a gazdaság érdekeltségi-irányítási rendszerét is a gyármányok, az együttműködésjavítás érdekében átalakítjuk. Nehéz ugyanis úgy mezőgazdasági termelési rendszert kifejleszteni, hogy az kizárólag a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium magánügye legyen, hiszen a „legegysze- rűbb” csirkegyárak is bonyolult műszerek sokaságát (illetékesség: Kohó- és Gépipari Minisztérium), megfelelő nyelvtudású szakembereket. és kiadványokat igényelnek a külkereskedelmi tárgyalástól a betanításig (Oktatási Minisztérium, Könnyűipari Minisztérium — nyomdaipar), hogy a szállítás ma már mind nehezebb problémáját ne is említsük. És nem szükséges bizonyítani: az ilyen vállalkozás érdekében megfelelően rugalmas pénzügyi szabályozásra, a tervezők, a háttéripar kiváló koncepciójára szintén múlhatatlanul szükség van. MATKÓ ISTVÁN Az atomerőmű-építkezés bonyolultságát jellemzően mutatja a sok „apró” részlet is, például az egyik műtárgy elkészítése a melegvíz-elve- zető rendszerben. A műtárgy neve: szinttartó bukó. Mint a képen is látható, különleges formájú vasbeton csatornarendszer, ez biztosítja, hogy a zárt medrű melegvízcsatornából egyenletesen távozzon a víz a nyílt medrű melegvízcsatornába. További feladata a műtárgynak: lehetővé teszi, hogy a visszakeverő csatornán keresztül a hideg- vízcsatornába is jusson meleg víz, amikor szükséges, téli időben, a jegesedés megakadályozása céljából. A létesítményt a 26-os Állami Építőipari Vállalat 54-es építésvezetősége készítette. Az egész vízelvezető rendszer kiépítése még tart egy szakaszon, éppen a szinttartó bukó előtt, de a munka zömét már elvégezték. G. J.—G. K. Vetélkedő az üzemben (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A MÁV Fatelítő Üzem dombóvári üzemében színvonalas vetélkedőt rendeztek a szocialista brigádok között. A brigádok összemérték tudásukat irodalom, történelem, földrajz, sport és politikai kérdésekből, munkavédelmi tudásukat pedig szellemi TOTÓ-n. A vetélkedőn négytagú zsűri volt és pontozásos rendszerrel döntöttek a helyezésekről. Első helyezést a Gye- nis Antal szocialista brigád, második helyezést a Ságvári Endre brigád, harmadik helyezést az Arany János szocialista brigád ért el. A helyezés sorrendjében 800, 700 és 500 forint volt a díj. A vetélkedő a szakszervezeti titkár zárszavával ért véget, aki megköszönte a brigádok lelkes részvételét, és egyben azt is, hogy a szeptemberi tisztasági mozgalom keretén belül a Vöröskereszt szervezésében az üzem dolgozói 1200 társadalmi munkaórát teljesítettek. A vetélkedő után elbeszélgettek a jövő terveiről a résztvevők. POPP PALNÉ Huszonöt éves a BRG A Budapesti Rádiótechnikai Gyárat 25 éve alapították. Termékeik sok országban ismertek. Rádiótelefonjai, magnetofonjai, valamint számítástechnikai berendezései nemcsak itthon, hanem a Szovjetunióban és más szocialista országban is közkedveltek. A képen: Készül a számítás- technikai berendezés. Pilisvörösvári nemes vakolat Az Országos Érc- és Arvány bányák Dunántúli Művei pilisvörösvári telepén nemes vakolatot gyártó új üzemet hoztak létre. A helyszínen bányászott dolomitból húszféle színben készítenek habarcsot az építőiparnak. Az új termék színtartó és élettartama eléri a hagyományos vakolat négy-ötszörösét. A képen: Marótárcsás rakodógép és szállítószalag-rendszer továbbítja a dolomitot a bányából. (MTI-fotó, Branst etter Sándor felvétele — KS) Újítási hónap a Bonyhádi Cipőgyárban (TUDÓSÍTÓNKTÓL) „ A hagyományoknak megfelelően októberben újítási hónapot tartanak a Bonyhádi Cipőgyárban. E hónapok jelentősége az eredmény tekin. tétében már bizonyított. Nagyon lényeges körülmény az, hogy a vállalat vezetősége komoly összegű pályadíjakat tűz ki a legjobb újítóknak. Az első díj 15 ezer, a második 10 ezer, a harmadik 5 ezer forint, az újítási díjon kívül. A korábbi években a legjobb újítók igen értékes tárgyjutalmat is kaptak, arrí jelentős mértékben serkentette az újítóig kedvet, előrevitte az újítási mozgalmat. Különös érdekessége az idei októberi újítási hónapnak, hogy a Könnyűipari Szervezési Intézet a filmlaborral közösen filmvetítést is tart. Érdemes megemlíteni a jól megszervezett kiállítást is, amely felöleli 30 év újítási mozgalmát, eredményeit is. A figyelemfelkeltő vállalati propaganda is elismerést érdemel, a friss, eleven agitáció, ami az egyéb tanácskozásokon elhangzottakkal is párhuzamban van. Ebben az esztendőben október 1-ig a vállalat dolgozói 40 újítási javaslatot nyújtottak be, ebből elfogadtak 10-et, kísérlet alatt van 8. Az előkulkulált gazdasági eredmény 300 ezer forint. A kifizetett újítási díj csupán 11 ezer forint, de a kalkulált újítások eredményei után még jelentős díjak lesznek kifizetve a gazdasági év lejártával. Ki kell emelni Arnd Henrik vállalati dolgozó egyik újítását, mely a BNV-n is szerepelt és szakmai körökben nagy érdeklődést váltott ki, a „szabad idő” cipőmodell. A Bonyhádi Cipőgyár újítási mozgalma az idén 30 esztendős. Voltak kiemelkedő eredmények is, de az újítási mozgalommal szemben szemléleti problémák is adódtak, összeségében azonban elmondható, hogy a mozgalmi és gazdasági vezetés támogatása, az anyagi feltételek megteremtése mellett sokat tett, hogy a mozgalom nem stagnál, hanem fejlődik és aktivizálódnak az újítók is. Meg kell említeni Baritz István újítási előadó hozzáértő tevékenységét. Fáradhatatlan fiatal ember, akinek igen komoly érzéke van az újítási mozgalomhoz, jó szervező, jó propagandista és a maga által szerkesztett feladattervi pontok összeállítása, majd az újítási szabályzat elkészítése területén is jelentős érdemei vannak. Jó volna, ha a tapasztalatcsere-mozgalom, az üzemlátogatások felélednének, hisz a Bonyhádi Cipőgyár ilyen irányú tevékenysége megérdemli a nyilvánosságot. HORVÁTH JÓZSEF Nyolcszáz mázsa napraforgó az NSZK-ba (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A nagydorogi Uj Barázda Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben befejeződött a napraforgó betakarítása, 202 hektáron. A betakarítást két JD és két E 512-es kombájnnal végezték. Az egész meny- nyiséget exportra szállítják, a budapesti TSZKER és a nagydorogi ÁFÉSZ-szel kötött értékesítési szerződés alapján. Az exportszállítás feltétele, hogy a napraforgót tisztított állapotban, 25. kilogrammos egalizált papírzsákokba kell csomagolni. A folyamatos tisztítást és csomagolást úgy tudták biztosítani, hogy éjszakai műszakra társadalmi munkában beszervezték a KISZ-tagokat, a helyi sportegyesület és a munkásőrség tagjait, a nappali műszakban pedig a tsz nyugdíjasai dolgoztak. összesen 800 mázsa napraforgót szállítottak a TSZKER diszpozíciója alapján /az NSZK-ba. Problémaként jelentkezik, hogy a két szerződő partner nem tudja a folyamatos szállításhoz a diszpozíciót biztosítani. SÍPOS SÁNDOR
