Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-07 / 237. szám

1978. október 7.

Dalmand Dombóvár város környékének erőteljesen fejlődő községe. Lakóinak száma 2000. Területének nagysága 8476 hektár, amelyből 285 hektár belterület, 1300 hektár a Kocsolával közös Vörös Csillag Termelő- szövetkezeté, a többit az állami gazdaság birtokolja. Ezek egyben — főleg az utóbbi — a legfőbb munkahelyek. Mellettük a KIPSZER Vállalat dombóvári gyárrészlege üzemeltet egy egységet itt, ahol 43-an dolgoznak.

Bár a Dalmand helységnév már XII. századi okiratokban is előfordul — és attól kezdve többször is — hiába nyomozunk Dalmand község után felszabadulás előtti statisztikai kiadványokban vagy helységnévtárban. Dalmand tulajdonképpen mai helyén a felszabadulás után épült fel, és 1949 óta önálló tanácsú község.

Egy hónap alatt...

... .kéthónapi munkát kell elvégeznünk — mondja Vass István, a gazdaság igazgatója. — Hogy ez megvalósulhasson, az a legfőbb gondunk. Sajnos úgy néz ki, hogy minden idők legnehezebb betakarítása lesz az idei. Minden termény érési ideje kitolódott. A kukoricának a nedvességtartalma 30 százalék felett van. Ennek ellenére már folyamatosan vágják a kombájnok. A termelésünk jelentős hányadát teszi a

kukorica vetőmag. Ennek a fagyok beálltáig minden körülmények között a magtárba kell kerülni. A cukorrépával, burgonyával nincsenek gondjaink. Illetve a burgonyával értékesítési és tárolási problémák adódtak. Sok termett.

A talajelőkészítési feladatokat is erőltetett tempóban kell csinálni, mert az időjárás sok kiesést okoz. Ma kezdtük volna az őszi árpa

vetését, de úgy eláztak a földek, hogy nem lehetett semmit se csinálni.

Aztán milliós tételű beruházásaink folynak. Az ipari- tanuló-iskola, a szerviz, a kukoricavetőmag-feldolgozó, a lakásépítés. Elsorolni is sok. A szolgálati lakások.

Ott lesz ám haddelhadd. Az se kis gond, úgy elosztani azokat, hogy mindenkinek tessen. Na de ez már a kelle- mesebbje.

Háttuja! Eleje! Vércse!

Idős Zay Imre az anyakanca ménessel. Valamiféle pusztai romantikát hiába is keresnénk. Itt minden nagyüzemszerű.

A sütvényesi határrész lan- kás domboldalain ménes legel. A csikós — se bőgatya, se bőing, s szűr —, időnként karikás ostorának hangos pattogtatásával harsány vezényszavak közepette: „Háttuja! Eleje! Vércse!” egybetereli a szétszéledő ménest.

— Mi csak a régi nevén szólítjuk a lovakat. Az ott a

Vércse. Hivatalosan mindegyiknek száma van. Azt is tudjuk, de hát az nem név: Azt mondjuk neki, hogy 81-es Ragyogó? — mondja idős Zay Imre anyakancás. Ez a ménes ugyanis anyakancákból áll.

— Negyvennégy darab anyakanca és húsz csikó van itt. Ezeket gondozzuk mi Büjtös Józseffel, a társammal. 1975-ben lettem csikós. Süt- vényi születésű vagyok, de a 60-as évek elején elmentünk innen, mert akkor nagyon rosszul fizetett a gazdaság. Mikor jobban ment már, akkor jöttünk vissza. Most a gazdaságban dolgozik az egész család. Már nem mennék el. Meg vagyunk elégedve.

Szolgálati lakások

A gazdaság, dolgozói részére szép kivitelű szolgálati lakásokat épít. Az utcányi házsorban 42 lakást adnak át majd a jogosultaknak. A gazdaság az elkövetkező időszakban Dombóváron építtet szolgálati lakásokat, hogy a dolgozók részére a városi élet kedvezőbb körülményeit is biztosítsák.

Fordított arany

Míg o legtöbb faluban apt tapasztaljuk, hogy a lakosság jelentős hányada ingázó és más községbe vagy a városba jár dolgozni, addig Dalmandon fordított a helyzet. Mindössze 40—42 személy jár el a faluból. Viszont, hozzávetőleg 300-an jönnek ide reggelente — főleg az állami gazdaságba — dolgozni. Nemcsak a környező falvakból, hanem a városból, Dombóvárról is.

Tizenhétből

tizenhat

A családi és társadalmi ünnepek szervezésében és réndezésében a falu a jobbak közé tartozik. 5—6 névadó van évente, 2—3 társadalmi temetés, az esküvőknek pedig háromnegyede KISZ-es- küvő. Ez az arány az idén még tovább javul, mert az eddigi 17 házasságkötésből 16 KISZ-esküvő volt.

Kacsasült és kuglóf

Ezek az itteni búcsú — ottjártunk előtti vasárnapon volt — hagyományos ételei. Van ahol 4—5 kacsát, ugyanennyi tyúkot vágnak és készítenek el a vendégeknek. Az életmódváltozást tükrözi az újabb búcsúi menü is. A felsoroltakat egyre több helyen felváltják a disznóhúsból készült ételek és a cukrászsütemények. Ám ahol megvan még a kemence — és jó néhány helyen nem bontották el — ott befűtik a búcsú előtti napon és kuglófot sütnek.

Apró, de fontos

— A postahivatalnál — Németh Károly hivatalvezető tájékoztatása szerint — 6 millió 591 ezer forint a betétállomány. A faluban ifjúsági takarékbetétre 50 ezer forintot fizetnek havonta.

— Az állami gazdaság dolgozói közül az elmúlt tíz évben 181-en kaptak lakásépítésre a gazdaságtól 100— 100 ezer forint kamatmentes kölcsönt. A kölcsön mellett a gazdaság fuvarral, alacsonyabb árú építőanyaggal is segíti tagjait.

— A faluban a házak több mint kilencven százalékában van televízió.

— Naponta 1305 napilapot kézbesít a posta a dalmandi- aknak. Ezenfelül 842 hetilapot is előfizetnek.

Felvásárlás

Kindl Jánosnét, a dombóvári ÁFÉSZ dalmandi felvásárlóját otthon találtam meg, lejárt a munkaideje. Már éppen meg akartam kérni, hogy legyen szíves bejönni a felvásárlóhelyre, amikor elkezdte fejből sorolni az^ adatokat.

Cseresznyével kezdődött a szezon, ebből 34 mázsát, meggyből 90 mázsát, kajszi- barackból 25 mázsát vásárolt fel. Szilva -nagyon sok termett az idén, de sok volt belőle a férges, s ezért csak 24 mázsát vettek át eddig. A férgeset az ÉRDÉRT megvette cefrének. Uborkát az idén nem hoztak. — Az úgy van, hogy ebben a faluban igyekvő, szorgalmas emberek élnek. Szívesen dolgoznak, ha látják, hogy van látszata. A faluban foglalkoznak nyúlte- nyésztéssel is, tehát tápot is árusít évente körülbelül 900 mázsát ad el, ebben benne szerepel a baromfi- és a sertéstáp is. Jelenleg száraz babot vesz, 18 forintért. Rövidesen megkezdődik a dióbél és a mák felvásárlása is.

Újkori hagyományok

»--:-íj zzt.í:S-~7 •"»y r3vi»*tiT:v"- ■

> nr h-:r--7 •:; '.:v—'■T7-'---' £

~ J J Z V .

ZZ'

ELHELYEZTED VE£3$Z ÉS A SZANDI Á.G.*í975.JUOS 19.-S ■- ’* ' ■ v - fi: .

A falunak nincsenek néprajzi hagyományai, hiszen nem régóta falu. Aztán az itt lakók és valaha itt lakottak többsége a szélrózsa minden irányából jött, tehát mindenfélét hozott és vitt. Nem alakulhatott ki zárt etnikum. A hagyományok az agrárproletárok sorsából eredeznek, és a jobb, az emberibb sorsért vívott harcot tükrözik.

Az 1905-ös arató- és cselédsztrájknak volt az itteni gazdaság az egyik központja, aztán a Tanácsköztársaság harcainak. Kollár Andor főgépésznek 26 éves korában, Kovács Mátyás kőművesnek 40 éves korában oltották ki az életét a Horthy-tisztek az al- sóleperdi kerek erdőben.

Az idegen szemével

Mi marad' meg annak a faluból, aki először járt ott? Mindent összevetve, summázva — az őszi, esős, borús idő ellenére is — egy hangulatos falu képével távozik. Mi adja ezt a hangulatot? Talán a sok zöld? A falu közepén húzódó széles, füves rész, amire a sportpálya még rálicitál? A dús lombú fák? Vagy inkább a tanácsháza monarchia korabeli állomásra emlékeztető épülete? Az ember, azt várná, hogy füstölögve, sisteregve, s éles füttytől kísérve

begördül a vonat, s az épületből kilép egy tányérsapkás forgalmista a „palacsinta- sütővel.”

Sok új ház van a faluban. Gondozott, virágos kiskertjeik díszítik az utcákat, amiket a szilárd út hiánya sárossá, latyakossá tesz. Igaz, az ott lakóknak ez nem kellemes, de a rövid időre látogató számára ez is a kép hangulatát emeli, éppúgy mint a házak udvarán totyogó kacsák és a dölyfösen sétálgató pulykák hada.

Községfejlesztés

A dalmandiaknak 1957. óta van vezetékes vizük. Négy éve egy újabb mélyfuratú kutat készítettek, hogy növeljék a vízhozamot. Jelenleg öt és fél kilométert tesz ki a hálózat hossza és a lakások 60—70 százalékába bevezették-a vizet.

A közvilágítás jó. A járdaépítéssel is kielégítő színvonalon állnak. Viszont az útépítés ütemével nagyon elégedetlen a lakosság. Ebben az esztendőben a Felszabadulás útról, a „főutcáról” öt mellékutcába építettek leágazást. De ez még nagyon kevés. Az utcák nedves, esős időben sártengerré válnak és lehetetlen a közlekedés. Pedig a lakosoknak 115 gépkocsijuk van és azokat egész esztendőn át szeretnék használni.

Iskola a szakmunkástanulóknak

A gazdaság, hogy biztosítsa a megfelelő számú szakembert, aktívan közreműködik az iparitanuló-képzés- ben. Műhelyeikben végzik a gyerekek szakmai gyakorlatukat. Jelenleg a különböző szakmákban 58 tanulójuk van, 40 pedig a húsipari szakmában. Hogy a képzés eredményesebb legyen, a gazdaság most korszerű, két tantermes gyakorlóiskolát épít, amely a jövő tanévre készül el.

Életrajz

„A nevem Tóth György. 1927. január 1-én kerültünk Dalmandra. Anyám akkor már özvegy volt. Három bátyám közül kettő egész-, a kisebbik félkommencióval került az uradalomba. Én akkor tizennégy éves voltam. Az uradalomban dolgoztam, mint napszámos. 1929-ben felvettek félkommencióval kanászbujtárnak. Aztán béres lettem. 1933. január 1-én lettem egészkommenciós. Akkor már bíytam a zsákolást meg a kaszálást. Csak az lehetett egészkommenciós, aki azt is bírta, aki mindent tudott csinálni. 1936-ban nősültem. 1945-ben én is kaptam földet. 1955-ben megalakítottuk a Béke Tsz-t. ’56-ban meg szétmentünk. Akkor elmentem a vasúthoz pályamunkásnak. 1959-ben újra visszajöttem a csoportba. 1963-ban a gépállomásra mentem. 1967-ben újra a tsz-be. 1968-ban egyesültünk a kocsolaiakkal és Vörös Csillag lett a nevünk. Én ott a növénytermesztésben lettem brigádvezető. 1977. január elsején mentem nyugdíjba. A kongresszustól kaptam két évet, mert már én is beleestem abba a kedvezménybe, hogy a tsz-tag is hatvanéves korában nyugdíjba mehet. Pár hónapja itt vagyok a KIPSZER-nél őrportás. Ott lakunk, szemben, abban a szép házban.”

A dalmandi magazint készítette Czakó Sándor, Majoros István és Pordán Jánosné.

Október 9-én, hétfőn munkatársaink Bátaapátiba látogatnak. A következő magazinunk október 14-én jelenik meg.