Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-31 / 257. szám

2 Képújság 1978. október 31. Húsz arab ország képviseletében Külügyminiszterek értekezlete Bagdadban Bagdad, Aczél Endre, az MTI kiküldött tudósítója je­lenti : Hétfőn délelőtt Bagdadban, a Béke palotájában megnyílt húsz arab ország és a Palesz­tin Felszabadítási Szervezet külügyminisztereinek a csúcstalálkozót előkészítő ér­tekezlete. A tanácskozáson — Egyiptom kivételével — va­lamennyi arab ország képvi­selteti magát. A november 2-án kezdődő csúcsértekezlet lesz az első az arab államfők konferen­ciáinak másfél évtizedes tör­ténetében, amelyet Egyiptom részvétele és az Arab Liga közreműködése nélkül tarta­nak meg. A bagdadi külügyminisz­teri tanácskozást a vendéglá­tó ország diplomáciájának vezetője, Szadun Hammadi nyitotta meg. Mondanivaló­jának lényege a csúcsérte­kezlet napirendjét illetően a még október elsején tett ira­ki indítvány volt, eszerint az arab államok pénzalapot hoznak létre az Izraellel köz­vetlenül szembenálló front­országok katonai és gazdasá­gi potenciáljának fokozására. A kilencmilliárd dollárosra tervezett alapból ötmilliárd egyiptomra jutna — feltéve, hogy Anvar Szadat teljes egészében felhagy különutas politikájával. Részesedne az alapból Szíria, Jordánia, Li­banon és a PFSZ is. Az arab olajországok hozzájárulásá­nak mértékét egy főre jutó nemzeti jövedelmük arányá­ban határozzák meg. A leg­nagyobb terhet Szaúd-Ará- bia vállalná magára. Hammadi — elébe menve azon résztvevők óhajának, akik ellene vannak, hogy az arab csúcs Egyiptom kikö­zösítésének fórumává váljék — hangsúlyozta: most az a lényeg, hogy az arab orszá­gok arról tárgyaljanak, ami egyesíti őket és legalább mi­nimális egyetértésre jussa­nak. Nem engedhető meg, hogy a széthúzás fokozódjék, az összetartásnak kell növe­kednie — tette hozzá. Közös piaci tárgyalások A közös piaci tagországok külügyminiszterei kétnapos megbeszélést tartottak Bonnban. Elsősorban a közösség kibővítéséről, illetve pénzügyi rendszeréről folytattak tár­gyalásokat. (Képtávírónkon érkezett.) Sorozatos kínai határsértések Az elmúlt napokban az észak-vietnami Cao Lang tar­tomány térségében kínai rész­ről újabb határsértő akciók sorozatát hajtották végre. Mint egy Hanoiban vasárnap kiadott közlemény rámutat' felfegyverzett kínai katonák és rendőrök százai, tüzérség támogatásával, támadásokat intéztek a VSZK Cao Lang tartománya ellen. — A kínai provokációk sű­rűsödnek, és növekszik az azokban részt vevők száma is — állapítja meg a közle­mény, majd így folytatja: a határ kínai oldalán végrehaj­tott csapatösszevonások, tü­zérségi egységek felvonulta­tása és katonai rendeltetésű utak építése következménye­ként a térségben fokozódik a feszültség. (MTI) Washingtoni különalku Carter harmadszor is közbeszólt Az egymásnak ellentmondó értesülések után vasárnapra egyértelművé és véglegessé vált, hogy Anvar Szadat egyiptomi államfő Carter amerikai elnök személyes fel­hívásának eleget téve nem rendeli vissza Kairóba — még konzultációkra sem — a Washingtonban tárgyaló egyiptomi küldöttség veze­tőit. Az amerikai elnök, aki személyes tekintélyét teljes súllyal a washingtoni tárgya­lások sikeres kimenetelére helyezte, ezúttal harmadszor avatkozott be közvetlenül, hogy megakadályozza az egyiptomi—izraeli párbeszéd időleges megszakadását. Te­kintélymentő akciója — a jelek szerint — eredményes­nek bizonyult. Ezzel egy időben Washing­tonban megerősítették: ame­rikai diplomaták továbbra is keményen dolgoznak, hogy arab — elsősorban szaúd- arábiai, jordániai és mérsé­kelt palesztin — támogatást szerezzenek a Camp David-i megállapodásokhoz. A forrá­sok szerint a ciszjordániai településekkel és Kelet-Je­ruzsálemmel kapcsolatos -iz­raeli döntések időzítése akar­va sem lehetett volna rosz- szabb, mert fenyegeti az említett amerikai erőfeszíté­seket. Anvar Szadat egyiptomi elnök szombaton újságírók előtt „rendkívül súlyosnak” nevezte az izraeli döntéseket, mindazonáltal sietett hozzá­tenni: ezek nem akadályoz­zák meg Egyiptomot abban, hogy „akár holnap vagy hol­napután” aláírja az egyipto­mi—izraeli békeszerződést. (MTI) Csomagolnak a Szálját űrállomás otasai Kis Csaba, az MTI tudósí­tója jelenti: Leltároznak és csomagol­nak az űrhajósok a Szaljut űrállomáson: Vlagyimir Ko- valjonok és Alekszandr Ivan- csenkov néhány napon belül visszatér a földre a minden eddiginél hosszabb űrutazás után. Megkezdték a csomagolást. A Földre visszahozandó min­tákat, fénykép- és filmfelvé­teleket, kísérleti tárgyakat pontosan a megadott tervnek megfelelően kell elhelyzniük a Szojúz—31 űrhajó visszaté­rő egységében, hogy az űr­hajó a visszatérés során egyensúlyi helyzetét ponto­san megtartsa. Fokozatosan üzembe helyezik az űrhajó berendezéseit, ugyanakkor egyre több és több műszert, berendezést konzerválnak a Szaljut űrállomáson. Ivancsenkov és Kovaljonok számos érdekes eredménnyel gazdagította a tudományt. Így a többi között a világ­óceán felületén számos újfaj­ta elszíneződést fedeztek fel — ebből a mélységre, a szennyezettségre, a növények elterjedtségére, a halak vo­nulására lehetett következ­tetni. Ugyancsak igen sokat tudtak meg az űrhajósok ré­vén a tudósok a jéghegyek és a gleccserek mozgásáról is. Egy sajátos érdekesség: az űrhajósok látása rendkívül élessé vált. Két alkalommal például olyan tárgyakat fi­gyeltek meg szabad szemmel- a Földön, amelyek alig húsz­harminc méteres átmérőjűek. Szekér Gyula Finnországban Kalevi Sorsa, a Finn Köz­társaság miniszterelnöke fo­gadta a hivatalos látogatáson Finnországban tartózkodó dr. Szekér Gyulát, a Miniszter- tanács elnökhelyettesét. A találkozón jelén volt dr. Ma­tek Tivadar, hazánk hel­sinki nagykövete. Dr. Szekér Gyula hétfőn megbeszélést folytatott Paavo Väyrynen külügyminiszter­rel és Eero Rantala ipari és kereskedelmi miniszterrel a magyar—finn gazdasági kap­csolatok és együttműködés időszerű kérdéseiről és to­vábbfejlesztésük lehetősé­geiről. LAPZÁRTA SVÉD SZAKSZERVEZETI KÜLDÖTTSÉG BUDAPESTEN A SZOT székházában hétfőn megkezdődtek a hivatalos megbeszélések a Gáspár Sándor SZOT-főtitkár és a svéd szakszervezeti szövetség (LO) Gunnar Nilsson elnök vezette küldöttség között. A két ország szakszervezeti központ kép­viselői tájékoztatták egymást országaik gazdasági és politikai helyzetéről, a szakszervezeti mozgalom időszerű kérdéseiről, valamint a svéd és a magyar szakszervezeti kapcsolatok to­vábbfejlesztésének lehetőségeiről. Hétfőn délután Lázár György, a minisztertanács elnöke hivatalában fogadta a svéd szakszervezeti küldöttséget. A szívélyes légkörű eszmecserén Gáspár Sándor is részt vett. 70. születésnapja alkalmá­ból a Szovjetunió hőse cí­met adományozták Dmit- rij Usztyinov marsallnak, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének BUDAPEST Ábrahám Kálmán építés­ügyi és városfejlesztési mi­niszter vezetésével magyar építésügyi küldöttség utazott Berlinbe, a KGST építésügyi állandó bizottságának 46. ülésére. A tagországok dele­gációi az együttműködés hosszú távú fejlesztésének feladatairól tárgyalnak. SALISBURY Hétfőn Salisburyben több száz afrikai egyetemista pe­tíciót írt alá, s kijelentette, hogy inkább vállalja a bevo­nulás megtagadásának vár­hatóan súlyos következmé­nyeit, semmint, hogy „a zimbabwei tömegek ügyének árulóivá” váljon. BERLIN A Nemzetközi Demokrati­kus Nőszövetség hétfőn újabb felhívással fordult tagszervezeteihez, a világ lá­nyaihoz és asszonyaihoz, hogy az eddigieknél is hatá­rozottabb akciókkal küzdje­nek a neutronfegyver betil­tásáért. TEHERAN Teheráni lapjelentések sze­rint tizenöten meghaltak és több százan megsebesültek az elmúlt napokban a mint­egy harminc iráni városban és helységben kirobbant ösz- szetűzésekben, amelyek so­rán a kormányellenes tünte­tők a katonai egységekkel csaptak össze. 60 éve történt Tolna megye a forradalomban 1918. október 30-ról 31-re virradóan győzött a polgári demokratikus forradalom, megdöntötte a nagytőke és a nagybirtok hatalmát, amely az osztrák nagytőkével Közép- Európában fél évszázadon át a monarchikus dualista rendszer pillére volt. Hatalomra juttatta a liberális bur­zsoáziát, de a hatalmat birtokolták a munkások és a pa­rasztok is. Ez a forradalom számos olyan feladatot oldott meg. amely a levert 1848-as forradalom óta megoldásra várt. Tolna megye lépést tartott az országos eseményekkel, noha itt a konzervatív erők igen nagy ellenállást fejtettek ki. A megyei törvényhatósági bizottság (tagjai nagybirto­kosok, nagytőkések, kereskedők, ügyvédek, papok) állást foglalt ugyan az ország függetlensége mellett, kívánta a társadalmi feszültség megoldását, de érdemben semmit sem tett. A tolnai községi képviselőtestület október 31- én ugyancsak megfogalmazta álláspontját a forradalom fő kérdéseit illetően. ..Kívánjuk a magyar állam teljes függetlenségét, terüle­tének csorbítatlan épségét, a hazai évszázadok óta együtt dolgozó különböző ajkú népek békés együttműködését, a magántulajdon megvédését, a családi tűzhely szentségé­nek oltalmazását, a nemzezti társadalom olyan berendez­kedését, amely minden munkának gyümölcsét biztosítja; az anyaföldnek azok kezeihez juttatását, akik azt veríték­kel megmunkálják, a ma még szervezetlen, az ország la­kosságának négyötödét tevő falusi nép érdekeinek kielé­gítését és az ország sorsának intézésébe olyan arányban befolyását, amely többségi joga és munkája alapján megil- - Jeti.” A tolnaiak tehát számos olyan kérdés megoldását köve­telték, amelyre a polgári demokratikus forradalom hiva­tott volt: az ország függetlenségét, a nemzetiségi kérdés és a földprobléma megoldását stb. A tolnaiak ugyanakkor — fel nem ismerve a forradalmi folyamat osztálytartalmát — a kialakuló hatalomban paraszti vezetést igényeltek. A megye lakói nem sokat törődtek a hivatalos szervek — többé kevésbé jól megfogalmazott — követeléseivel. Sorra adták hírül a községi jegyzők és főjegyzők, hogy a megyében a frontról fegyverrel hazatérő katonák álltak az elégedetlen tömegek mozgalmának élére, s a tömeg ön- hataumilag megvalósítja követeléseit. Az éhező lakosság például feltörte a nagybirtokokon lévő magtárakat és az ott talált gabonát — a rend fenntartása mellett — kiosz­totta. A főjegyzők, jegyzők, segédjegyzők azonban nem soká­ig adhattak ilyen forradalmi eseményekről jelentést, mert a nép haragja elől menekülniök kellett. Többen még a me­gyét is elhagyták. A megye élén maradt konzervatív vezetés — és a me­gyei szociáldemokrata pártszervezet — megkísérelte a forradalom leszerelését. Kísérletet tett arra, hogy a haza­tért katonáktól összegyűjtse a fegyvereket. Ez sok helyen a lakosság ellenállásával találkozott, s nem egyszer szabályos utcai tűzharc bontakozott ki. A megyei forradalmi megmoz­dulások leverésére ezért az ország más területéről hoztak ide nemzetőrséget, katonaságot. Gyakran hangoztatták a hivatalos szervek azt is, hogy földet csak az fog kapni, aki tiszteli a kialakult rendet, a törvényeket, és nem vesz részt a forradalmi megmozdulásokon. Ez az agitáció is ha­tástalan maradt. A polgári demokratikus forradalom hazánkat Európa második legdemokratikusabb államává tette. A lakosság tömegesen szervezkedett. Újra benépesültek a világháború alatt elnéptelenedett szakszervezetek. Viharos gyorsaság­gal alakultak új szociáldemokrata pártszervezetek is. E szervezetek többségében a vezetés a frontról visszatért — főleg Oroszországot megjárt és a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalmat átélt — személyek kezébe került. A Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulása után ezek a szervezetek egyre tudatosabban tevékenykedtek, s közülük a szekszárdi, a dombóvári, az ozorai, a paksi, és a dunaszentgyörgyi közel jutott ahhoz, hogy szervezeti szakítással megalakítsa a KMP helyi szervezetét. Gyorsan alakultak megyénkben a munkás-, katona- és paraszt- (falusi, földműves-) tanácsok is. Ezzel sajátos ha­talmi viszonyok alakultak ki. Adva voltak esetenként a ré­gi képviselőtestületek, s velük szemben a nemzeti tanácsok, valamint a munkás-, paraszt- és katonatanácsok. Gyakori volt azonban az is, hogy a korábbi képviselőtestületek au­tomatikusan felvették a nemzeti tanács nevet (ilyen eset­ben ezek természetesen nem voltak a forradalom szervei), s velük szemben a munkás-, paraszt- és katonatanácsok képviselték a forradalmi tömegek érdekeit. Tényleges ha­talmat gyakoroltak ezek a szervek, hiába bizonygatta — ki tudja hány levélben — Mayer Gyula főispán — kor­mánybiztos, hogy nem szólhatnak bele a községek életébe, — a gyakorlat egészen mást mutatott. A képviselőtestüle­tek (vagy az átkeresztelt nemzeti tanácsok) a legtöbb eset­ben nem tehettek más, mint amit a forradalmi szervek el­határoztak, engedélyeztek. Próbált volna például a hő- gyészi nemzeti tanács valamit tenni a hatalmat ténylege­sen gyakorló katonai tanáccsal szemben ... Nem mert, nem is tudott. * Az ellenforradalommal 1919 augusztusában a hatalom­ba visszatérő burzsoázia nemcsak a Magyar Tanácsköztár­saság idején végzett tevékenységet büntette véres kézzel, hanem a polgári demokratikus forradalomban vitt szere­pet is megtorolta. Pedig az 1919. október 31-re virradó éj­jelen győztes forradalom nem számolta fel a kapitaliz­must; nem szüntette meg a magántulajdont, csupán szé­lesebb körű jogot biztosított a tömegeknek; földet kívánt adni — ha még olyan közvetlenül is — az arra rászorulók­nak, miközben megmaradt volna a nagybirtok egy része; kivívta az ország függetlenségét; hazahozta a katonákat a frontról; békét teremtett. Ebben a forradalomban Tolna megye lépést tartott az országos eseményekkel. K. BALOG JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents