Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-28 / 255. szám

1978. október 28. , TOLNA \ _ 2 NÉPÚJSÁG Befejeződött az országgyűlés őszi ülésszaka Losonczi Pál távirata Gustáv Husáknak (Folytatás az 1. oldalról.) Gyarmati János (Bp. 62. vk.), vállalati igazgató, az építési és közlekedési bizott­ság elnöke rámutatott: az el­múlt években az útkorszerű­sítési munkák üteme, az ered­mények ellenére sem volt ki­elégítő. Lukács János (Zala m. 2. vk.), állatorvos szóvátette: a MŰM és a KPM, valamint a MÉM és MŰM tavalyi együt­tes rendeletéi bizonyos főikig gátolják a betakarítási mun­kák gyors elvégzését, mert az év Valamennyi hónapjára egységesen állapítják meg a munkaidőt. így az aratás és az őszi betakarítás idején ele­ve lehetetlen a paragrafusok­nak érvényt szerezni. Ezért javasolta, hogy módosítsák a két jogszabályt. Változatlanul írják elő, hogy a dolgozók egész évi munkaideje a túl­órával együtt sem lehet több 3000 óránál, de a gyakorlati követelmények figyelembe­vételével tegyék rugalmasab­bá a kifogásolt rendelkezése­ket. Daradits Ferenc felszólalása Ezután Daradits Ferenc Tolna megyei képviselő, a bonyhádi Járási Pártbizott­ság első titkára szólalt fel. Egyebek között hangsúlyozta: — Az elmúlt 10 évben az utak minőségének javulásá­ban látok nagy eredményt. De nagy eredménynek tar­tom azt is, ahogy az autóbusz­hálózat fejlődött. Ma már a községek zömében a járatok sűrűsége szinte a városi he­lyi járatokéhoz hasonló. En­nek jelentőségét lehetetlen egy ilyen felszólalás kereté­ben megfelelően méltatni. A jelentős fejlődés ellené­re nehézségeink, gondjaink nem kisebbek mint 10 évvel ezelőtt voltak, csak mások. Gondjaink nagy részét a budapesti és Budapesten át­menő közlekedés okozza. Ez adódik abból a helyzetből, ami történelmileg alakult ki, hogy minden út, minden vas­út Budapestre és Budapesten keresztül vezet. Az átmenő forgalom megoldására két le­hetőség kínálkozik. Egyik, amivel a beszámoló foglalko­zik, hogy Budapesten a for­galmi feltételeket kell fej­leszteni. Ez így helyes. De emellett kínálkozik az a meg­oldás, hogy azt a forgalmat amit lehet, tereljük el Buda­pestről. Hogy ne kelljen Dunántúl­ról Észak-Magyarországra és az Alföldre mindent Pesten át vinni. Hogy a nagy bal­káni, a Szovjetunióból, Len­gyelországból jövő és menő forgalmat (kamionra, vasút­ra gondolok) ne kelljen Pes­ten átvinni. Jelenleg ennek feltételei nincsenek meg, mert a Budapestről délre eső két Duna-hídunk kettős (vas­úti és közúti) szerepet tölte­nek be. Nagyon kicsi ennél­fogva az áteresztőképességük és főleg a bajai hídnál nem ritka az egyórás várakozási idő sem. A másik problémakör ösz- szetettebb. Közismert, hogy a belső szállítások valumene nemcsak a termelés volume­nének a növekedésétől függ. Hanem függ az ipari és fel­dolgozó üzemek telepítési he­lyeitől, illetve, hogy milyen körzetekről, vagy távolsá­gokról elégítik ki nyersanyag- szükségletüket. Ez a probléma a mezőgaz­dasággal kapcsolatban főleg a cukorrépa esetében bír nagy súllyal. A cukorrépa termelését a gyárak körül koncentrálni lényegesen na­gyobb mértékben indokolt, mint ahogy az jelenleg van, még akkor is, ha a megta­karított szállítási költségek egy részével, vagy teljes egé­szével a termelés feltételeit javítjuk. Egy hektárról 3— 400 mázsa terményt nem mindegy, hogy milyen mesz- szire kell szállítani. Sóik szó esik a különböző fórumokon, újságokban, rá­dióban, tv-ben a vagonok kirakásáról, berakásáról, a vállalatok nem megfelelő hozzáállásáról. A hatás ne­hezen mérhető. Valószínű még többet kell tenni, még határozottabban kell fellép­ni e területen. Felszólalásomban a válla­latok és a vasút kapcsolatá­ban a partnerség hiányossá­gait, ^ viszony sokszori egyoldalúságát, talán túl szi­gorúan fogalmazva a válla­latok, szállíttatok gyakori ki­szolgáltatottságát teszem szó­vá. Az elmaradások különbö­ző méretű és nagyságú káro­kat akoznak. Nagyságuk sokszor fel­mérhetetlen, kimutathatat­lan. Pl. az élőállat-szállítás elmaradása, vagy a személy- vonatok jelentős arányú ké­sése miatt a munkából való késés alapján keletkezett veszteségek, stb. Nem hiszem, hogy mind­ezeket csakis a vasúton kí­vüli ökokkal lehet magya­rázni. Jelentős részük a bel­ső szervezetlenségből, fegyel­mezetlenségből, az emberek hozzáállásából következik. Felszólalásom Tolna me­gyei vonatkozása a Dombó­vár—Lepsény közötti vasút­vonalhoz fűződik. Évekkel ezelőtt a megyei illetékes szervek ellenzése ellenére a KPM az említett vasútvona­lat is a megszüntetésre je­lölte. Mint ahogy tudjuk, akkor a közútra terelés volt a di­vat. Ma ismét a vasúti szál­lításoknak nőtt meg a be­csülete. Az energiaárak vál­tozása miatt a gazdaságossá­gi mutatók is sokat változ­tak a vasút javára. A mint­egy 80 km-es vasút sok tele­pülést és gazdaságot köt ösz- sze egymással és a világgal. Nem is a személyszállítást, hanem az áru- és anyag­szállítás jelentőségét emelem ki. Hangsúlyozni szeretném a sók indok közül, hogy a vas­útvonal megszüntetése erő­sen kihatna a dinamikusan fejlődő Tamási járási szék­hely, leendő város, fejlődé­sére. Indokolásunk részle­tezését elhagyva kérem mi­niszter elvtársat e vasútvo­nal sorsának újbóli felül­vizsgálatára. A beszámolóval egyetér­tek, azt elfogadom, és elfőj gadásra javaslom. Faragó Margit (Szolnok m. 4. vk.), szemészorvos hangsú­lyozta: a Tisza gazdaságos szállítási lehetőségeit jelenleg csak tíz százalékban használ­ják ki, pedig — az előzetes felmérések szerint — évente körülbelül egymillió tonna mezőgazdasági termék, építő­anyag és más ipari nyers­anyag vízi szállítására van lehetőség. Kangyalka Antal (Csong- rád m. 15. vk.), gyárigazgató elmondta: még mindig gondot okoz a rakodógépek, targon­cák javítása. Ezért javasolta: fontolják meg, nem lenne-e érdemes egy már meglévő gépgyárat rákodógépek fel­újítására kijelölni. Tóth István (Bp. 26. vk.), a Közlekedési és Szállítási Dol­gozók Szakszervezetének fő­titkára felhívta a figyelmet: kívánatos, hogy a közlekedési szolgáltatások színvonalában ma még fellelhető területi kü­lönbségeket fokozatosan ki­egyenlítsék. Cserna Sándor (Baranya m. 5. vk.), vájár rámutatott: az útbaigazítást adó táblákra je­lenleg nincs szabvány. A kul­turált közlekedés lebonyolítá­sához hozzá tartozó fon* tos kellékéket a Képző- művészeti Alap készíti, megrendelésre, 7000 forin­tért, ami művészi alko­tásért sem túl szerény összeg. Ezért érdemes lenne a tájé­koztató táblák ügyét közpon­tilag megvizsgálni és rendez­ni. Kalló István (Borsod m. 3. vk.), hengerész a miskolci Ti­szai pályaudvar rekonstrukci­ójával kapcsolatos gondokról szólt, s utalt arra, hogy a pá­lyaudvar korszerűtlensége miatt már egyáltalán nem felel meg a biztonságos for­galom követelményeinek. Kérte a KPM vezetőit, hogy a legutóbbi államtitkári koordinációs értekezlet állás­foglalásainak megfelelően — biztosítsák a rekonstrukció mielőbbi elvégzését. Riss Jenő (Bp. 52. vk.), a BKV vezérigazgató-helyette­se elmondta, hogy kevés a járművezető a BKV-nál, a létszámhiány nagy terheket ró az amúgy is kedvezőtlen körülmények között dolgo­zókra. A Fővárosi Tanács és a BKV összeállította azokat az elképzeléseket, amelyek lehetővé tennék a mértékte­len túlóráztatás megszünteté­sét, a kedvezőbb körülmé­nyek megteremtését. Az arra illetékesek gyors döntése elő­segítené a BKV e gondjainak mielőbbi enyhítését. Klabuzai Miklós, (Somogy m. 6. vk.), tsz-elnök a Bala- ton-parton lakók és az itt nyaralók érdekében javasol­ta: vizsgálják meg az M—7- es autópálya kiépítésének le­hetőségét egészen Balaton- keresztúrig. Marton János, (Győr m. 3. vk.j, nyugdíjas igazgató arra hívta fel a figyelmet, hogy késik az M—1-es autópálya Győr és az országhatár kö­zötti vonalának kijelölése. Kaszai Imre, (Bp. 45. vk.), mozdonyvezető a vasúti pá* lyák, a rendező pályaudva­rok fejlesztésének, felújítá­sának vontatottságát tette szóvá. Nagy súlyt kell he­lyeznünk — mondotta — a belső tartalékok feltárására. Peták Tibor, (Budapest, 26. vk.), vállalati főkonstruktőr hangsúlyozta, hogy a gazda­ságos áruszállításnál nem elegendő csak a szállítást végző ágazatok összehangol együttműködése. A szállítási lánc az árutermelőknél kez­dődik, hisz az áru csomago* lása, a rakodás gépesítésének mértéke lényegesen befolyá­solja a szállítás hatékonysá­gát. Ezen a területen a kon­téneres, valamint a rakodó­lapos fuvarozás arányának növelésé és a speciális ra­kodógépek, járművek széle­sebb körű alkalmazása jelen­tené a megoldást. Gránics András, (Szabolcs- Szatmár m. 17. vik.), eszter­gályos rámutatott: megyéjé­ben az eddiginél jobban kell törődni a gépjárművek pót­alkatrész-ellátásával és javí­tásával, mert a jelenlegi ka­pacitás az igényeknek a felét sem elégíti ki. Pullai Árpád válasza — Minden hozzászólást megnézünk, minden javasla­tot gondosan mérlegelünk és mindegyikre választ adunk — mondotta elöljáróban a miniszter, majd hangsúlyoz­ta : a szállításban továbbra is a gazdaságosság, a népgaz­dasági érdek dönti el, hogy mely vasútvonalak szűnje­nek meg. Természetesen egyetlen települést, közössé­get sem kívánunk hátrányos helyzetbe hozni, s mindenütt a helyi lehetőségek figyelem- bevételével keressük az el­fogadható és ésszerű megol­dást. A miniszter egyetértett azzal a véleménnyel, hogy a közlekedés jelenlegi színvo­nalának tartásához, javításá­hoz valamelyest növelni :kéll az ágazat költségvetési ré­szesedését. Természetesen az arányokat a hatodik, és az azt követő ötéves tervek ki­dolgozásánál határozzák meg. — A rakodógépek alkat­rész-ellátása égető gond, s e berendezések javítása való­ban megoldatlan. De őszin­tén meg kell mondani, hogy nem számíthatunk gyors megoldásra. Ezért részben profiltisztítással, részben más eszközökkel is kell töre­kedni a helyzet javítására. Az autópályák építésével kapcsolatban a válaszadó rá­mutatott: minden végső dön­téshez nagyon nagy lelki­ismeretesség és körültekintés kell. Az igények meglehető­sen nagyok, a lehetőségek viszont jóval kisebbek. A vita bizonyította: erényein­ket és fogyatékosságainkat együtt látjuk és közösen te­szünk erőfeszítéseket a jobb megoldásokra. A vélemény- cserék sokszor nagyon szenve­délyesek, de nagyon elvsze- rűek voltak. Jellemezze a jövőben is ez az elvi maga­tartás a területi szervek és az ágazat együttműködését — hangsúlyozta a miniszter. Az országgyűlés a közleke­dés- és postaügyi miniszter beszámolóját jóváhagyólag tudomásul vette. Ezután interpellációk kö­vetkeztek. Interpellációk Schnitzler József, (Hajdú m. 16. vk.), a Debreceni Or­vostudományi Egyetem II. számú sebészeti klinikájának igazgatója arra kért választ; mit kíván tenni a kormány a környezetvédelemről szóló törvény eredményesebb vég­rehajtásáért? Gonda György, az Orszá­gos Környezet- és Termé­szetvédelmi Hivatal elnöke elmondta, hogy mivel a_ kör­nyezetvédelem egyes részte­rületein rendezetlenek a ha­táskörök és tisztázatlan a felelősség kérdése, a közel­jövőben előterjesztést készí­tenek a Minisztertanácsnak, egyértelműen megfogalmaz­va az irányítás és a felelős­ség kérdéseit. Tervezik az ér­vényes jogszabályok egybe­foglalását, kiadását, hogy azok, akik a napi munkában ezeket alkalmazzák, ponto­san és gyorsan eligazodjanak. Simon Ernőné (Somogy m. 11. vk.), a nagyatádi cérna­gyár munkása azt kérdezte az építésügyi és városfejlesz­tési minisztertől, hogy a kö­zeljövőben terveznek-e jog­szabálymódosítást az üdülő­helyeken kívüli zártkerti in­gatlanokon emelhető építmé­nyek nagyságát illetően. Je­lenleg 12 négyzetméter alap- területű létesítmény építhető. Ábrahám Kálmán minisz­ter egyetértett azzal, hogy in­dokolt a szabályok módosí­tása, mégpedig differenciál­tan. Figyelemmel kell lenni arra, hol, mekkora területen helyezkedik el a zártkert, és miként művelik meg a föl­det. A tények ismeretében — a helyi tanácsok véleményét is figyelembe véve — az épí­tési szabályzatban területileg differenciált módosítást fo­galmaznak majd meg. Szabó József (Baranya m. 10. vk.), a megyei népi ellen­őrzési bizottság elnöke a köz­üzemi szolgáltatások mérésé­nek, lakossági számlázásának és díjbeszedésének korszerű­sítését sürgette, mivel a je­lenlegi elszámolási és befize­tési rendszer elavult. Simon Pál nehézipari mi­niszter válaszában elmondta, hogy több helyütt már kor­szerű módszerrel dolgoznak. A somogyi, a veszprémi és a zalai fogyasztók egy része villanyszámláját például áta­lánydíjas fizetéssel, kétha- vonként egyenlíti ki. A bu­dapestiek a különböző szol­gáltatások számláit összesít­ve kapják kézhez. A Nehéz­ipari Minisztérium gyűjti a tapasztalatokat, keresi, kutat­ja a korszerű módszereket, amelyek közül a legjobbakat választja majd ki, s teremti meg azok országos bevezeté­sének feltételeit. Az interpelláló képviselők a miniszterek válaszát tudo­másul vették. Az országgyűlés őszi ülés­szaka Apró Antal zárszavával ért véget. (MTI) Gustáv Husák Elvtársnak, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökének Prága A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar nép és a magam nevében őszinte jókívánságaimat és üdvözlete­met küldöm önnek és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság testvéri népeinek, a független csehszlovák állam megalakulá­sának 60. évfordulóján, a csehszlovákiai államosítások és a csehszlovák államszövetség napján. Szívből kívánom, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság dolgozói, kommunista pártjuk vezetésével, érjenek el további kiemelkedő sikereket hazájuk felvirágoztatásában, a fejlett szocialista társadalom építésében, a béke, a haladás, és a szocializmus javára. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Közlemény (Folytatás az 1. oldalról) Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottsága tagja, a Minisztertanács elnöke, aki mumkalátogatáson járt Moszkvában, október 27-én, a Kremlben találkozott és megbeszélést folytatott Alek- szej Kosziginnal, ak SZKP KB Politikai Bizottsága tag­jával, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnökével. A találkozón magyar rész­ről részt vett Huszár István, -az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, az Or­szágos Tervhivatal elnöke, Havasi Ferenc, az MSZMP KB titkára, Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, a Magyar Népköztársa­ság állandó képviselője a KGST-ben, és Szűrös Mátyás, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete.-Szovjet részről részt vett Konsztan- tyin Ruszakov, az SZKP KB titkára, Nyikolaj Bajbakov, a Szovjetunió .Minisztertaná­csának elnökhelyettese, az Állami Tervbizottság elnöke, Konsztantyin Katusev, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnökhelyettese, a Szov­jetunió állandó képviselője a KGST-ben és Mihail Kuzmin, a külkereskedelmi miniszter első helyettese. A szívélyes, baráti légkör­ben megtartott megbeszélésen a felek kifejezésre juttatták megelégedettségüket azzal kapcsolatban, hogy a marxiz­mus—leninizmus és a szocia­lista internacionalizmus el­vein alapuló testvéri magyar —szovjet kapcsolatok politi­kai és gazdasági téren egy­aránt sikeresen fejlődnek. A sokoldalú magyar—szovjet együttműködés, a 'két ország közötti gazdasági kapcsolatok minden téren történő elmé­lyülése, mind a kétoldalú kapcsolatok, mind a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Ta­nácsa keretében fontos ténye­zője a fejlett szocialista, Etet­ve a kommunista társadalom építéséből adódó azon felada­tok sikeres teljesítésének, amelyeket az MSZMP XI. és az SZKP XXV. kongresszusa jelölt ki. A kormányfők áttekintet­ték a magyar—szovjet gazda­sági együttműködés további elmélyítésének és tökéletesí­tésének, valamint hatékony­sága növelésének kérdéseit. Különös figyelmet szentelték a Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB fő­titkára, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének elnöke között, ez év nyarán a Krím-félszigeti találkozón létrejött azon megállapodás megvalósításának, amely a termelési szakosítás és koo­peráció-fejlesztés hosszú távú távlatainak közös kidolgozá­sára vonatkozik. Megvitatták a KGST-tagállamok hosszú távú célprogramjainak meg­valósításával kapcsolatos konkrét kérdéseket is. A találkozón a felek meg­erősítették: lankadatlanul ar­ra törekszenek, hogy minden lehetséges módon szélesítsék és tökéletesítsék a Magyar Népköztársaság és a Szovjet­unió közötti együttműködést. Brezsnyev köszöntötte a Komszomolt Leonyid Brezsnyev köszön­tötte a szovjet ifjúság jubi­láló szervezetét, a Komszo­molt, amely most ünnepli ilétrejötténék 60. évforduló­ját. Az SZKP KB első titká­ra, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnö­ke meleg hangú beszédben méltatta a Komszomol érde­meit, s bejelentette: az SZKP KB határozatot hozott arról, hogy a hatvanadik évforduló alkalmából nagy érdemeinek elismeréseként, vörös zászló­val tünteti ki az ifjúsági szervezetet. — Ez különleges kitüntetés — mondotta Leonyid Brezs­nyev, a központi bizottság emlékzászlaját átnyújtva. A vörös zászló a forradalom jelképe, a dolgozó emberek szabadságáért és boldogságá­ért vívott önfeláldozó harc jelképe. A vörös zászló a Komszomol összes nemzedé­kének szóló kitüntetés; azo; ké, akik ott voltak az első lo­vashadsereg félelmetes ro­hamaiban, akik megalapoz­ták a dnyeperi vízi erőmű­vet és Magnyitogorszkot, föl­tűzték a Reichstagra a győ­zelem zászlaját. Azoké, akik újjáépítették a háborúban szétzúzott. népgazdaságot, feltörték a szűzföldeket. Azoké, akik ma komszomo- lista szívük hívó szavára a gyárakban, az építkezéseken dolgoznak, vagy a szántó­földeken munkálkodnak, akik a nép oktatásának, egészsége védelmének szen­telik magukat, akik a szere­tett haza békéjét és biztonsá­gát őrzik. Egyszóval ez a kU tüntetés mindazoké, akik őn- feláldozóan harcolnak azért, hogy valóra váltsák a kom­munista építés nagyszerű ter­veit. — Amikor átnyújtjuk az ifjú nemzedéknek ezt a zászlót, mi kommunisták szi­lárdan meg vagyunk győződ­ve arról, hogy a lenini Kom­szomol a jövőben is becsü­lettel igazolja a párt bizal­mát, minden erejét szocialis­ta hazánk felvirágzásának szenteli. Tiszta szívből kö­szöntőm önöket, kedves ba­rátaim, a párt megtisztelő és magas kitüntetése alkalmá­ból — hangoztatta végül Leonyid Brezsnyev. Az ’ünnepi ülés elnökségé­ben helyet foglaltak az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjai, a szovjet társadalom, a közélet ismert személyisé­gei, a Komszomol veteránjai, az építőmunka mai hősei. Ott voltak a testvérszervezetek képviselői, köztük dr. Ma- róthy László, az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára. A lenini Komszomol hat évtizedes útját Borisz Pasz- tuhov, az ifjúsági szervezet központi bizottságának első titkára méltatta, s a 38 mil­lió komszomolista nevében ígéretet tett arra, hogy a Lar nin nevét viselő szervezet tagjai ezután is méltó módon állnak helyt a párt által megszabott feladatok teljesí­tésében.

Next

/
Thumbnails
Contents