Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-03 / 233. szám

1978. október 3. Képújság 5 Asztalitenisz NB I Tolnai VL-Bp. 31-ts Építők 1411 Kosárlabda Fél siker az NB l-ben Az Olaj-kupa országos ranglistaverseny miatt pén­teken került sor a tolnai csa­pat soron következő mérkő­zésére. Miután a bajnokság a vége felé közeledik, mind na­gyobb a harc az élen tanyá­zó csapatok között a dobogós, vagy egyéb jó helyezésekért. De ezen felül az sem közöm­bös egyik szakosztály számá­ra sem, hogy a következő évi nemzetközi kupaküzdelmek­ben melyik csapat képvisel­heti hazánk színeit. A táblá­zat 3. helyén álló budapesti csapat volt a mérkőzés esé­lyese, miután a tavaszi for­dulóban 14:11 arányú győzel­met arattak Tolnán a hazai­ak ellen. A tolnai lányok na­gyon komolyan készültek a találkozóra, és ha nyíltan nem is, de önmagukban mindegyikük győzelemre szá­mított. Az első fordulóban nagy küzdelem után a tolnaiak 3:2 arányú vezetést szerezték. A második fordulóban a hazai­ak ezt kiegyenlítették, így 5:5-re alakult az eredmény. A tolnai csapatból ekkor már csak Balogh és Bízó volt ve­retlen. A harmadik forduló ismét a vendég tolnai csapaté volt, 8:7-re sikerült vezetést szerezni. A negyedik forduló sem hozta meg a döntést. Ek­kor ll:9-re alakult az ered­mény a tolnai csapat javára. Az utolsó forduló mérkőzései már izgalmas hangulatban zajlottak. A mérkőzések vesz­tesei — akár hazai, akár tol­nai — sírva vonultak félre. ll:ll~nél érte el csúcspont­ját az izgalom. Ekkor azon­ban szerencsére a tolnai lá­nyok jobban bírták idegek­kel, és Bolvári I. — Dudás, majd végezetül Balogh győ­zelmeivel beállították a vég­eredményt. Ezzel a győze­lemmel a Tolnai VL a baj­noki táblázat 3. helyére ke­rült, miután a tavaszi azo­nos arányú vereség és a mos­tani győzelem összes játsz­mája alapján a tolnai csa­patnak 2 nyert játszmává! jobb az eredménye. Ha hát­ralévő mérkőzéseiből akár­csak egyet is megnyer a csa­pat, már biztos a dobogós he­lyezés, és az is, hogy a Tolnai VL képviseli hazánkat a so­ron következő bajnokcsapa­tok Európa-kupáján. Az egyéni teljesítmények ezúttal jelentősen különböző­ek a csapat tagjai között. Mégis, ezúttal minden meg­nyert játszmának ugyanolyan értéke volt, mint a megnyert .mérkőzésnek. Balogh—Bolvá­ri—Bízó voltak a csapat ki­emelkedő egyéniségei. A másik két versenyző is hasznosan hozta a szükséges győzelmet, illetve játszmákat. Győzte­sek: Balogh 5, Bolvári 4, Bí­zó 4, Dudás 1, Bolvári II. 0, illetve Csík 4, Szendi 2, Mak­iári 2, Berényi 2, Vrasányszki 1. — L — Zebinisszo nyilai A szovjet íjászválogatott tagjának, Zebinisszo R úszta - movának nevét az olimpiai reménységek között emlege­tik. Viktor Szidoruk volt vi­lágbajnok, a szovjet váloga­tott edzője úgy véli, hogy az ifjú sportolónő az olimpiai aranyérem megszerzésének egyik esélyese. Az íjászat csak első pillan­tásra tűnik könnyű sportág­nak. Műveléséhez nemcsak ügyesnek és pontosnak kell lenni, de nagyszerű fizikai kondícióval, és jó pszicholó­giai adottságokkal is kell rendelkezni. A versenyek ál­talában több órán keresztül, megszakítás nélkül folynak. Még elképzelni is nehéz, hogyan képes elviselni ez a mindössze 156 cm magas, 53 kilogramm súlyú versenyző az íjászsporttal járó nagy fi­zikai megterhelést. A sportolónő naponta több mint 4 tonnát „emel”, hiszen min­den egyes lövés 15 kilo­gramm „súlyú”. Ilyen erő szükséges ugyanis ahhoz, hogy az íj húrját néhány pil­lanatig kifeszítve tartsa és a nyílvesszőt a célba juttassa. Rusztamova naponta általá­ban 200 lövést hajt végre. Zebinisszo Rusztamova ijászbajnoknő, a montreali olimpiai játékok bronzér­mese A leendő bajnoknő először 1970-ben vett kezébe íjat. Az­óta hónapok és évek teltek kemény edzéssel, amelyek során megszerezte a tapasz­talatot, hogyan kell figye­lembe venni a széljárást, az esőt, a havat, a világítást, a levegő hőmérsékletét és szá­mos más, az eredményt be­folyásoló tényezőt. Zebinisszo Rusztamova a Szovjetunió íjászbajnoka, az 1975-ös világbajnokság aranyérmese, az 1976-os Eu- rópa-bajnokság és a mont­reali olimpia bronzérmese. Zebinisszo Dusanbéban él, a tadzsik és oroßz nyelven kívül perzsául és angolul be­szél. Jelenleg a pedagógiai főiskola aspiránsa. Disszertá­ciójának témája a sportpszi­chológia. A Szovjetunió Érdemes Sportmestere, az első tad­zsik világbajnok bízik ben­ne, hogy ő lesz az első tad­zsik nő, aki aranyérmet sze­rez az olimpián. AFN—KS Szeptember " közepén a legjobb csehszlovák atléták vendégeskedtek a Népstadi­onban. Pontosan másfél hét­tel a prágai Európa-bajnok- ság befejeződése után, vagy­is az időpont már önmagá­gában is jelezte, hogy az ese­mény még a szűkebb szak­mai körökben sem válthatott ki különösebb izgalmakat, mert amennyire izgalmas le­hetett volna az EB-felkészü- lés lázában egy ilyen erőfel­mérés, annyira érdektelenné vált egy sikertelen világver­seny utózöngéjeként. Még akkor is, ha ezen a viadalon két aranyérem nélkül maradt válogatott találkozott, te­hát — úgymond — mindkét csapatban mocoroghatott va­lamiféle bizonyítani vágyás. A kérdés persze, hogy mit is bizonyíthattak volna e válo­gatottak? A magyar versenyzők azt semmiképpen nem, hogy jj prágai szereplés bosszantó ki­siklás volt, és a csehszlovákok is csupán azt, ami már az Európa-bajnokságon mutatott teljesítmények alapján is tel­jesen nyilvánvaló volt: neve­zetesen, hogy északi szomszé­daink manapság sokkal erő­sebbek nálunk. És ez a hely­zetkép igen világosan meg­mutatkozott abban is, hogy a kétnapos viadal igazán „csal ládias” légkörben zajlott le, annyiban is, hogy a fizető né­zők kedvéért még a pénztá­rakat sem igen volt érdemes kinyitni. Hej, hol vannak az ötvenes évek, amikor egy magyar—csehszlovákra meg­telt a Népstadion, s hej, hol vannak azok a magyar atlé­ták, akik akkoriban fényes győzelmeiket aratták?! Em­lékszik-e még egyáltalán ar­ra valaki, hogy 1954-ben a „,kis” Kovács milyen pazar versenyben utasította maga mögé London és Helsinki fu­tócsodáját, Zatopeket?... Hogy tombolt, ünnepelt a le­látó! S mi maradt mára? Tisztesség ne essék, szólván: a csöndes unalom, érdekte­lenség, és talán nem is az a nagyobb baj, hogy a nézőté­ren ... Az eddigiek során tizenkét Európa-bajnokságot rendez­tek atlétikában (beleszámítva a mostanit is), ennek a ma­gyar mérlege: pontosan tL zenkét aranyérem, vagyis elvileg minden EB-re jut egy magyar győzelem. A va­lóságban sajnos nem, hiszen most legutóbb is a huszonöt fős magyar csapat erejéből mindössze egy ezüstéremre (Papp Margit ötpróba) és egy hatodik helyezésre (Mátray Andrea magasugrás) futotta, tehát a nálunk olyannyira szorgalmazott olimpiai pon­tok tekintetében az előre be­tervezett 25-tel szemben mindössze 6-ra. Ekként meg­lehetősen szakadtra sikerült a hagyományosan a sportok királynőjének nevezett atlé­tika „új ruhája” (magyar szempontból) két esztendővel a moszkvai olimpia előtt. És nem túl vigasztaló szakembe­reknek azon véleménye, hogy lényeges változások már nem is remélhetők a rendelkezésre álló idő alatt. Montrealban Német Miklós még berúgta a „becsületgólt”, de ki lehet er­re képes Moszkvában? Az úgynevezett atlétikai állásfoglalás — amiről annyi nyilatkozatot hallhattunk az utúbbi években — kétségkí­vül hozott változásokat, las­sanként megteremteni látszik a szakmai munka kereteit, a valóságban azonban sajnos az is egyre nyilvánvalóbb, hogy ma még nem képesek ezeket a kereteket megfelelően ki­tölteni. Alacsony színvonalon áll az egyesületi munka, a ma­gyar atlétikának nincs meg a szilárd tömegbázisa (iskolai sport) és nincsenek kellő számban — és kellő felké­szültségű szakemberek, rá­adásul pedig a sportág élvo­nalában is túlzottan eluralko­dott az egész magyar élspor­tot nyűgöző anyagias, az önös érdekekre figyelő szemlélet. Hiába szeretnének ezen né- hányan (kevesek) változtatni, a körülmények egyelőre erő­sebbek náluk, s félő, hogy időnek előtte kedvüket is sze­gik. KOCSIS L. MIHÁLY Tarczy — világos mezben — huszonegy pontot szerzett a BSE elleni találkozón Szekszárdi Dózsa—Csepel 78:77 (50:39). Sportcsarnok, 200 néző. V.: Juhász, Matlá- ri. Szekszárdi Dózsa: Harsá- nyi (16), Binder (13), Tarczy (10), Skoda (14), Varga (17). Csere: Palotás (5), Sáfrány (2), Tóth (1). Edző: Tapodi László. Csepel: Halmosné (6), Kőmíves (4), Körmendi (17), Varga (28), Páris (6). Csere: Nagy (12), Berzéky (2), Bi- csák (2). Edző: Liptai István. Mindkét csapat idegesen kez­dett, támadásban és védeke­zésben egyaránt sokat hibáz­tak. A dózsás lányoknak si­került hamarabb megnyu­godni, így fokozatosan jelen­tős előnyt szereztek. A 19. percben már 15 pontos veze­téshez jutottak. Személyi hi­bákból a félidő hajrájában a csepelieknek sikerült csök­kenteni hátrányukat. A második félidőben a Csepel zónavédekezésre tért át, ezzel nagy zűrzavart oko­zott a szekszárdiak addig folyamatos játékában. A 15. percben 75:75-re egyenlített a fővárosi csapat. Hallatlanul nagy küzdelemben végül is a Dózsa együttese nyert, meg­ismételte tavaszi bravúrját és nagyon fontos helyosztó mérkőzésen bizonyult jobb­nak ellenfelénél. BSE—Szekszárdi Dózsa 91:69 (55:41). Szekszárd, 300 néző. V.: Szittya, Gidófalvy. BSE: Nagy (13), Fodor (8), Cziráky- né (18), Tarkovács (11), Deák (26). Csere: Szegedi (—), Sza­bó (7), Bogár (2), Gajdán (4), Kosa (2). Edzp: Szabó Ödön. Szekszárdi Dózsa: Harsányi (23), Binder (11), Skoda (4), Varga (6), Tarczy (21). Cse­re: Palotás (—), Sáfrány (2), Várkonyi (2). Edző: Tapodi László. Binder távoli kosará­val indult a mérkőzés. A fő­városiak a 2. perc elején ak­cióból egyenlítettek, majd büntetőből 4:2-re elhúztak. Gyors támadásokból tovább növelte előnyét a BSE, 8:2-es állásnál Binder szépített. Sok volt az eladott labda, a pon­tatlan indítás a hazaiaknál, melyet a többszörös bajnok eredményesen használt ki. A 11. percben már 34:17-re vezetett az ellenfél. Ezután Gajdán és Sáfrány megsé­rült, mindketten ápolásra szorultak. A 18. percben Tarczy akcióból és büntető­ből szerzett kosarával 48:36- ra alakult az eredmény. Szünet után lendületesen kezdett a Dózsa és a 4. perc­ben 57:49-re felzárkózott. A 6. percben 59:51-es állásnál Szabó edző időt kért, a BSE rendezte sorait, de lelkesen küzdött a szekszárdi gárda is. Az utolsó öt percben fo­kozatosan növelte előnyét a BSE és biztosan nyert. Az NB I-es ifjúsági baj­nokságban: Szekszárd—Cse­pel 78:64 (38:22). Sz. Dózsa: Farkas (16), Varga (21), Vár­konyi (12), Palotás (6), Tóth (19). Csere: Nagy (4), Stella (—), Somogy vári (—), Támer (—). A szekszárdi együttes ezzel a győzelmével nagy bravúrt hajtott végre: a Csepeltől tavasszal hazai pá­lyán 100 pontos különbségű vereséget szenvedtek, amiért ezúttal sikerült visszavág­niuk. BSE—Szekszárd 93:64 (52:43). Sz. Dózsa: Farkas (2), Tóth (8), Palotás (14), Varga (17), Várkonyi (—). Az előző napi jó védekezését és lendü­letes támadásvezetését nem tudta megismételni a hazai gárda a bajnokság 2. helye­zettje ellen. BONYHÁDI ÉS BATASZÉKI GYŐZELEM AZ NB ll-BEN Bonyhádi Botond—Pécsi Postás 67:56 (29:27). Bony- hád, 100 néző. Vezette: Tár­nok, Mihályfalvi. Bonyhád: Erb (12), Verese (7), Rózsa (3), Vanya (26), Falvai (11). Csere: Deischler (6), Tamás (2), Hágen (—), Fetzer (—). A vendégek kezdtek jobban, az 5. percben 10:2-re vezet­tek. A 13. percben egyenlí­tett a Botond, ekkor 19:19 volt az állás. Felváltva estek a kosarak, a hazaiak kétpon­tos vezetést szereztek. A má­sodik félidő 4. percében 37:29- re elhúzott a bonyhádi együttes. A folytatásban fel­jöttek a, pécsiek, és három pontra ismét megközelítették a hazaiakat. A 14. perctől nagy hajrába kezdett a ci­pőgyári gárda, 7 pontos előnyre tett szert, melyet a mérkőzés végéig megőrzött, sőt 11 pontra növelt. A ki­esés ellen küzdő pécsiek nagy becsvággyal küzdöttek, de csak az első félidőben tud­ták kétségessé tenni a bony­hádiak győzelmét. A Botond játékosai sok helyzetet hagy­tak ki, a védekezésben, a le­pattanó labdák megszerzésé­ben azonban már javulás ta­pasztalható. Átlagos teljesít­ményt nyújtottak a játékosok, az újonc Deischler és a pont­erős Vanya érdemel külön dicséretet. Kaposvári SÁÉV—Dombó­vári VSE 57:55 (38:32). Dom­bóvár, 100 néző. Vezette: Sza­mosi, Parádi. DVSE: Illés (24), Tahi (2), Kollár (2), Ta­mási (10), Ruzicska (14). Cse­re: Szakács (3), Bálind (—), Ács (—), Bogdán (—), dr. Trinn (—). A nedves, csú­szós pályán mindkét csapat nagy lendülettel kezdett. Az első tíz percben fej-fej mel­lett haladtak. A kaposvári csapatnak kedvezett, hogy a vasutasok rendre kihagyták a büntetőket, Illés pedig a helyzeteket. A vendégek így az első félidőben hatpontos előnyt szereztek. Szünet után a DVSE magára talált, és le­dolgozta hátrányát. A befeje­zés előtt öt perccel egyenlí­tettek a hazaiak, majd négy­pontos vezetést szereztek. Áz utolsó három percben Sza­kács háromszor hibázott a palánk alatt. A vendégek az ajándéklabdákat értékesítet­ték, és két ponttal megérde­melten nyertek. A kaposvá­riak tisztes eredményre szá­mítva érkeztek, azonban a vasutascsapat nem tudta ki­használni pályaelőnyét. A sok kihagyott helyzet és a talál­kozó végén eladott labdák miatt vereséggel voltak kény­telenek elhagyni a pályát. Bátaszéki VSK—KSI 73:56 (35:27). Bátaszék, 50 néző. Ve­zette: Végh, Kosaras. BVSK: Csátaljai (13), Zágonyi (14), Gál (8), Illyés (12), Gráma (8). Csere: Szűcs (8). Piszá- rovics (8), Várda (2), Péter (—). A hűvös időjárás követ­keztében mindkét csapat ne­hezen lendült játékba. A ma­gassági fölényben lévő KSI csapata kezdett jobban. A 8. perctől kezdve átvette az irá­nyítást a vasutascsapat, és a hazai indításokból Zágonyi eredményessége révén biztos vezetéssel zárta az első fél­időt. Szünet után továbbra is a hazaiak irányították a já­tékot: a 12. percben 61:50-re elhúztak. A folytatásban, amikor 15 pontos vezetést szerzett a BVSK, néhány játékosa fö­lényeskedni kezdett, ami fel­hozta az ellenfelet. A hajrá­ban azonban ismét növelték előnyüket a hazaiak. Kitűnt Zágonyi és Szűcs teljesítmé­nye. NEMZETKÖZI MÉRKŐZÉS Dombóvári VSE—Erfurti Lokomotív 91:63 (45:38). Dom­bóvár, 100 néző. Vezette: Gróthl (NDK), Csikós. DVSE: Ruzicska (25), Illés (16), Tahi (2), Kollár (6), Tamási (8). Csere: Bálind (15), Haraszti (6), Ács (5); Szakács (4), Bog­dán (2), Jósvai (2), dr. Trinn (—). Csak tizenöt percig volt egyenrangú ellenfél a Loko­motív együttese. A DVSE minden játékosa nagy kedv­vel, és eredményesen ját­szott. A közönség gyakran tapsolt a látványos megoldá­sok láttán. Az erfurtiak nem tudták kihasználni magassági fölényüket, a dombóváriak győzelme ilyen arányban is megérdemelt. OREGFIÚK-MÉRKŐZÉS DVSE—PVSK 62:57 (38:27). Dombóvár, 100 néző. Vezette: Csikós, Tamás. DVSE öreg­fiúk: dr. Radochay (10), Hor­váth (16), Pakot (15), Takács Gy. (14), Gerecs (7). Csere: Takács I. (—), Páldi (—), Szabó (—). Nagy közönség- sikert hozott az öregfiúk ta­lálkozója. A búcsúzó dombó­vári játékosoknak Halmai László, a városi pártbizottság munkatársa a DVSE elnöksé­gének értékes ajándékait nyújtotta át.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents