Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-24 / 251. szám
1978. október 24. /'tÍxna'N _ NÉPÚJSÁG 3 Becsempészett látogatók Hőgyészi Á. G. Jól halad az őszi munka (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Az őszi változásnak szegődtem nyomába a Hőgyész környéki búza- és kukorica- táblákon, aztán a duzsi és ódányi domboldalakon, Gscheidt Mátyással, a Hőgyészi Állami Gazdaság ve- zétőjével pedig arról beszélgettem, hogy miként haladnak az őszi munkákkal? — Mindenhol 'megkezdtük a talajmunkákat, az őszi búza vetését, valamint az 1200 hektáros hibrid kukorica betakarítását. — A szárítók képesek fogadni a szemes terményeket? — Sajnos, nem korlátlan mennyiségekben. Az árukukorica betakarítási ütemét a szárítás időtartama határozza meg. Két „Bábolna” típusú szárítónk van. Ezekkel 40—50 vagon nyers kukorica víztartalmát tudjuk csökkenteni. Ezzel az eredménnyel nem nagyon dicsekedhetünk,- mivel ez a mennyiség az előző évekének csak 60 százaléka. Viszont érthető a látszólagos teljesítménycsökkenés, mert az idei termés víztartalma jóval nagyobb a korábbiakénál. Fejezzük be beszélgetésünket egy mások számára is hasznos hírrel. A hőgyészi gazdaság — az említett szárítási ütem miatt — szabad kukoricabetakarító kapacitással rendelkezik. Ha valahol segíteni kell, szívesen mennek. BEKE LÁSZLÓ Indulattól és talán egy kicsit félelemtől is remegő hangon mondta el titkát, sza- bálytalan lépését egy fiatal párttag az atomerőmű-építkezésnél a közelmúltban megtartott aktívaülésen. A tanácskozást fiatal kommunisták részére tartotta az atomerőmű-építkezés pártbizottsága, azzal a céllal, hogy véleményt mondjanak a fiatalok helyzetéről (1500-an dolgoznak már az építkezésen), tolmácsolják véleményüket, ten- niakarásuk esetleges gátjait és a kölcsönös véleménycsere tovább lendítse a munkát, javítsa az itt különösen fontos szervezést és a versenyszellemet. A tanácskozás elérte célját, sőt az eredeti elképzelésnél többre jutottak. Nemcsak a feladatok és hatáskörök pontosítása történt meg, nemcsak az anyagellátási és szervezési hiányosságok főbb okaira, összefüggéseire derült fény, hanem megfogalmazódott a jobb és még jobb munka igénye, s ezzel együtt több konkrét javaslatot tettek a fiatal munkások, műszakiak, még a népgazdaság egészére vonatkozóan is. Külön vita kerekedett abból, hogy kevés a munkáskéz egyes szakmákban. Lét- fontosságú szakmákról van szó, amilyen például az ács és állványozó, s ezt a szak- emberhiányt itt, az ország legnagyobb beruházásán különösen megérzik, amikor újabb munkákba kezdenek. Szekszárdon három ács szabadult fel a szakmunkásképzőben — mondta az a fiatal műszaki, aki szabálytalan lépését tárta fel okulásként. — Nem bánom, akármi lesz a következménye, bevallom, hogy én becsempésztem ide egy autóbusznyi gyereket, elvittem oda, ahol gyönyörű és nagy zsaluzások vannak és közelről lehet látni a munkát, anélkül, hogy a látogatók veszélybe kerülnének. Szóval nem engedtem kiszállni őket a kocsiból, de így is látták, mi folyik itt. Egészen odavoltak az ámulattól. Ha csak két ács lesz belőlük, már megérte. De lehet, hogy tizen választják a szakmát. Nem tudom megérteni, miért nem teszik lehetővé a pályaválasztáshoz közeledő gyerekek érdeklődésének fölkeltését. Jó, az építkezés veszélyes hely, természetes, hogy vigyázni kell. Nem mehetnek a látogatók bárhova, ne is menjenek. De a gyerekeket ide kell hozni megfelelő módon! A televízióban se látom, hogy népszerűsítenék a vasbeton- szerelő vagy az ács szakmát. Az iskolában hiába megy a nagy szöveg a munkásélet szépségeiről, a szakmákról, ha a gyerek nem látja azt, amit érdemes, sőt kell is hogy lásson már gyerekkorában. Az aktívaülés budapesti előadója gratulált a felszólalónak, mondván, hogy „akkor is meg kell csinálni a bemutatást, ha ezren mondják, hogy nem lehet”, és hozzátette: maximálisan meg kell teremteni a biztonságot, a gyerekek védelmét, tehát úgy kísérni őket, olyan helyre és olyan körülmények között, hogy a baleset teljesen kizárt legyen. Hegedűs György, az atomerőmű-építkezés pártbizottságának titkára erről a kérdésről is beszélt a tanácskozás összefoglalójában: a pályaválasztók idelátogatásá- ra megkeressük a lehetőséget, a KISZ KB-val közösen. Érthető, hogy sokakat érdekel ez az építkezés, jönne talán mindenki, aki mozdulni tud. Az újságíró, aki hetenként körülnéz, tapasztalja, több helyen még védősisakkal sem tanácsos járkálni, s főként nem ácsorogni. Csak az legyen ott, akinek ott a dolga. A felnőtt látogatók némelyike nagyon fegyelmezetlen, úgy elmaradozik, mintha IBUSZ-utazáson nézelődne valahol. Belelép a friss betonba, közel megy a hegesztőhöz, veszélyeztetve a szeme épségét, zavarva a dolgozó embert. Mondta is az egyik brigádvezető, fiatal szerkezetlakatos, nagyon idegesíti őket, ha a látogatók odamennek szinte a kezük alá, a hátuk mögé és tartósan bámészkodnak. Ilyen látogatókra, ilyen látogatásokra valóban nincs szükség. Menjenek a szakmabeliek, akik tisztes távolból „elleshetik”, mi megy itt végbe, és engedjék be — akár csukott autóbuszban is — a gyerekeket, azokra a helyekre, ahol már tágra nyílik a szemük és kigyullad benne a csodálkozás. GEMENCI JÓZSEF • • w Ötvenéves az Országos Állategészségügyi Intézet Fél évszázada alapították az Országos Állategészségügyi Intézetet. Csaknem kétszáz munkatársa diagnosztikai vizsgálatokkal, oltóanyagok kutatásával, védekező eljárások kísérletezésével, szaktanácsadással segíti az ország állatorvosainak munkáját. (MTI fotó, E. Várkonyi Péter felvétele — KS) Elektronmikroszkópos vizsgálat Gomba toxinok tisztítása és mennyiségi meghatározása A takarmány vizsgáló laborban Exportfej lesz tő forintok Gazdaságpolitikánk alapvető célja: a gazdasági egyensúly megszilárdítása. Ennek egyik feltétele, hogy a több piacon versenyképes exporttermékek gyártása gyorsan fejlődjön. A Magyar Nemzeti Bank 1975-ben 45 milliárd forint értékben exportfejlesztő célhitelakciót hirdetett azzal a céllal, hogy a vállalatokat expontfejílesz- tésre ösztönözze. A vállalatok nagy érdeklődést tanúsítottak az exportfejlesztő hitelek iránt, s ennek eredményeként 1976-ban lényegében szétosztották a rendelkezésre álló összeget. Az V. ötéves terv derekához érve vizsgáljuk meg a hitelakció eredményeit és problémáit. A Magyar Nemzeti Bank és Központi Népi Ellenőrzési Bizottság reprezentatív felmérése egyöntetűen eredményesnek minősíti a hitelfelhasználást, mert a vállalt többlet-export lényegében időarányosan llétrejött, bár a teljesítés vállalatonként nem volt egyenletes, s egyes vállalatoknál számottevő elmaradás is tapasztalható. Korai lenne elkészíteni e beruházási akció mérlegét — erről legkorábban 1980-ban lehet szó — a jobb teljesítmények érdekében azonban indokolt, hogy az észlelt problémákra felhívjuk a figyelmet. Általánosítható az a tapasztalat, hogy a vállalatok fő törekvése a hitel mielőbbi elnyerése, engedélyezése volt. Szorosan összefügg ezzel, hogy a műszaki-gazdasági dokumentumok igen kedvező „optikával” — a ténylegesnél alacsonyabb a költségirányzattal rövid határidővel, kisebb importanyagtartalommal Stb. — készültek. A KNEB által vizsgált vállalatok többségénél ezek a fogyatékosságok fellelhetőek voltak. Az előkészítés „nagyvonulúsá- gát” csak kevés vállalat pótolta, a szükséges korrekciók elmaradtak. Az előkészítés,lazaságai a teljesítésre is hatnak, export- fejlesztő beruházásoknál késések tapasztalhatók. A késések általában a megvalósítás idejének alábecsüléséből fakadtak, de a koordinációs és kooperációs problémák „mellőzése” is szerepet játszik. Előfordult, hogy irreális gépbeszerzési határidőket vettek alapul, olyanokat, amelyek a normális átfutási időnél is rövidebbek voltak. A késés így látszólag „objektív” okok következménye. Sok esetben az exportnövelő beruházások piaci háttere nem kellően megalapozott — állapítja meg a KNEB — jelentés. Egyes vállala- tdknak a többletexportra tett ígéretét nem előzte meg alapos piackutatás, ennek következtében az értékesítés akadozik. A gazdaságosság sem alakul a várt módon azoknál a gazdálkodó egységeknél, amelyek a várható (elérhető) devizaárat a valóságosnál magasabbra becsülték. A KNEB vizsgálata jogosan jegyzi meg, hogy egyes vállalatok nagyvonalúan értelmezték a kockázatvállalást. Nemcsak a piackutatásban lelhetők fel hibák, mulasztások, hanem a külkereskedelmi vállalatok és a termelők együttműködésében is. Előfordult, hogy a termelő „kész tények” elé állította a külkereskedelmi vállalatot: itt az exporttermék, add el! Ez a piaci előkészítő munka hiányában nem hoz sikert. A gondokban felismerhetjük beruházási gyakorlatunk általános 'gyengéit. Ez azonban semmi esetre sem ad felmentést azoknak a vállalatoknak, amelyek a valamit- valamiért elv alapján a hitel igénybevételéért meghatározott exportteljesítményre vállalkoztak. Az adottságokkal ugyanis számolni kéll akkor is, ha azok olykor gondot okozóak. Az exportfejlesztő hitelek nyomán 1980-ra 800 millió dollár többlet devizabevételt vár a népgazdaság. Ez a mai árakon vett összeg nemcsak a gazdasági egyensúly megszilárdítása, hanem nemzetközi hitelképességünk megőrzése szempontjából is nagy jelentőségű. Az előjelek, az eddigi tapasztalatok alapján nincs olyan elmaradás, amely veszélyeztetné ennek teljesítését, de a gyenge pontokra összpontosítva még sok tartalékot kell feltárnunk a siker érdekében. WIESEL IVÁN Gépiesen Csak úgy áradtak a giccses közhelyek az élet tengeréről és a hullámokkal birkózó két hajóról. Az anyakönyv- vezetőnő sebesen darálta a szöveget — ki tudja, aznap már hányadszor. Aztán az órájára pillantott, és ha lehet, még gyorsabbra fogta a beszédtempót. Az előcsarnokban már ott toporgott, köhécselt a következő eskü- vő násznépe. Mire a házasságkötő terem egyik sarkában az ifjú párnak gratuláltunk, a hátunk mögötti fotelokban már ismeretlen emberek ültek. Persze objektív érvekkel magyarázhatók a fentihez hasonló esetek. A nagyobb városokban sok a házasuló, és mindenki szombaton akarja tartani az esküvőt, vagyis óhatatlanul torlódnak az események. Mégis — a körülményekkel józanul számot vetve is — visszatetszést kelt ez a gépiesség. Való igaz, hogy a házasság sikere nem az esküvői ceremónián múlik, két ember boldogulását nem befolyásolhatja az anyakönyvvezető hadarása. A futószalagon gördülő esküvőkről ennek ellenére jó volna leszokni. Igen, a szokás, a beidegződés és a gépies cselekvés egymással szorosan összefüggő dolgok. Üzemi konyhákon, menzán az asztaltól felállva automatikusan további jó étvágyat kívánunk azoknak, akik még nem fogyasztották el az ebédet. Tesszük ezt akkor is, ha az illető történetesen egész idő alatt étvágytalanul kavargatta az ételt... Hogyan is beszélhetnénk „további” jó étvágyról?! Mindössze a „kötelező” udvariasság kívánalmainak feleltünk meg. A figyelmességnek már aligha. Kétségtelen, hogy 'számolnunk kell reflexmondatokkal, -mozdulatokkal, ezek a társadalmi együttélés szükségszerű velejárói. Szórakozottság is létezik a világon, amit jókedv és bánat, vagy álmosság, fáradtság egyaránt előidézhet. Az ilyesmi nem isjelent problémát, elvégre nem gép az ember. Pontosan erről van szó. S az ember lehetőség szerint törekedjen is arra, hogy ne váljon géppé, a betáplált programot jól-rosszul végrehajtó robottá. Az esküvők futószalag voltát könnyen megszüntetheti egy olyan intézkedés, amely több időt biztosít egy-egy alkalomra. Azt a fajta gépiességet azonban, amelyet a többi emberrel való érintkezésben nem egyszer tanúsítunk, egyetlen törvény, határozat sem számolhatja fel. Csak mi, magunk. KOVÁCS MÁRIA Az intézet épülete
