Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-22 / 250. szám
1978. október 22. rÉPÚJSÁG 11 Szeptember, október... Komáromi Zoltán felvételei Súgóból — dirigens Beszélgetés Lamberto Gardellivei 1 Lamberto Gardelli a kitűnő olasz karmester oly mértékben van jelen — immáron évek óta — zenei közéle-: tünkben, mintha csak magyar állampolgár lenne... Nem egy érdekes bemutató és emlékezetes felújítás tanúskodik szinte már állandónak tűnő ittlétéről. Pedig csak átruccan olykor hozzánk Dániából, ahová szerződése köti, ám amit „beindít” egy-egy idejövetele alkalmával, az mindig folyamatos jelenvalóságának az érzetét kelti, olyan maradandó. Az elmúlt félesztendőt szinte teljes egészében nálunk töltötte, neki köszönhető, hogy Bellini Normájának felújítása — Sass Sylviával, illetve Kincses Veronikával a címszerepben — normán felülire sikerült... Mindig „kéznél lévő” budapesti szállásán, az Úri utcában beszélgetünk: — Megengedi, hogy egy „kényes” kérdéssel kezdjem? — Miért ne? — önről sokat beszélnek, de keveset tudnak. Valóban súgóként kezdte a pályafutását? — Voltam súgó is, ez egyáltalán nem titok. De pályafutásomat korrepetitorként kezdtem, mint annyi más karmester. Híres énekeseket kísértem akkoriban, Giuseppe de Lucát, Beniamino Giglit. Egyszer megkértek, hogy az egyik nagynevű tenort kísérjem zongorán, amikor Boito „Néró” című operájának főszerepével kellett ismerkednie, méghozzá Tullio Serafin házában. A nagy — sajnos, azóta már elhunyt — dirigens nevéhez fűződik ugyanis Boito e kevéssé ismert művének római felújítása. Tullio Serafin állandóan engem fürkészett, s a „munkanap” végeztével — ahelyett, hogy a tenorsztárral tárgyalt volna — hozzám fordult: ön kicsoda? Lamberto Gardelli vagyok — feleltem elfogódva. De hol él, hol lakik? Itt maestro, Nincs szándékunkban szokásos lexikonkritikát írni. A maga nemében első hazai kézikönyv léte önmagában is olyan tény, amelyhez dicsérő szavak, nem pedig hiánylisták illenek. így hát örömmel számolunk be arról, hogy a Műszaki Kiadó gondozásában úttörő jelentőségű kézikönyv került ki a nyomdából. Dr. Kubinszky Mihály szerkesztésében elkészült a Modern építészet lexikona. Az utóbbi évtizedben jelentős, a XX. századi építészet fejlődését tárgyaló elméleti számvetések, történeti munkák, manifesztumok, dokumentumkötetek és monográfiák láttak napvilágot. Kiadóink szolid versengésének eredménye, hogy olvashattuk Le Corhusier programját. F. L. Wright Testamentumát, a Bauhaus-dokumentumokat. A korszak összefoglalását Vá- mossy Ferenc végezte el komoly alapossággal, tudással. Jeles építészek pályafutását — Nervi, Loos, Breuer Marcell, Kozma Lajos — gazdagon illusztrált monográfiák vázolták. A városépítés kérdéseivel Perényi Imre, Gra- nasztói Pál foglalkozott. Mégis szüntelenül éreztük egy lexikon hiányát, amely röviden eligazít e bonyolult technika és művészet kérdéseiben. Most polcra tehetjük e gazdagon illusztrált, meggyőző képanyagot tartalmazó kötetet. A lexikon a kialakult szerkesztési elvek, szokások szerint készült. Alkotói eleve nem törekedhettek a teljességre, de így is sikerült a helyes arányokat megtalálniok. A modern építészet kezdőpontjaként a századfordulót jelölték meg. Jelentős alkoGardelli vezényel Rómában. Nézze — zárta le a káderezést Serafin — most, júniusban zárva van a színház. De szeptemberben feltétlenül keressen meg. ön figyelemre méltó tehetség. Nagyot fordult velem a világ. Körülbelül tizennyolc éves lehettem akkor. Otthon, apámnak napokig gőgöltem a nagy karmester dicséretével. Persze arra egy percig sem gondoltam, hogy felmondok a bárban, ahol dzsessz-zon- gorisitaként működtem. Serafin elismerését nagyon komolyan vettem, ám a felkínált lehetőséget pillanatnyi szeszélynek tudtam be. Meg voltam győződve arról, hogy másnap maradéktalanul kitörlődöm az elméjéből. De a dicsérete heteken át melengetett. Egyik nap izgatottan fogadott apám: Tullio Serafin hívat! Maga Tullio Serafin! — és szinte keresztett vetett, ahogy a nevet kimondta. Akkor már október volt. Rohantam a színházba. Ä maestro morcosán fogadott: Nem megmondtam, hogy szeptemberben hívjon fel? Igen, igen — hebegtem —, de álmodni sem mertem, hogy komolyan gondolta... Nos — vágta el hebegésemet — maga kell a színháznak. Egyelőre súgó lesz. De mester — méltatlankodtam —, én zenész vagyok! Erről már meggyőződtem júniusban — tők, korszakos értékű produktumok esetében természetesen nem ragaszkodtak mereven a határvonalhoz. Pl. J. Paxton munkássága, főként vas-üvegkonstruk- ciója, a Kristálypalota már századunkra veti fényét, noha 1851-ben készült; az 1891-ben elhunyt Ybl Miklós elektivizmusában is kimutathatók előremutató nyomok, bár életműve múlt századi jelenség. A belső arányokat úgy alakították, hogy a fő súly a magyar építészet bemutatására helyeződjön. Az egyes országok építészetét szerepük, újítóerejük, teljesítményeik mértékében tárgyalja a könyv. Az USA, Japán, Franciaország, Itália címszavaihoz bőséges anyag- mennyiség kapcsolódik. Egyes csoportok, iskolák, törekvések (Bauhaus, chicagói iskola, CIAM) külön elemzést nyernek. Lényegre törő terjedelemben foglalkoznak a legfontosabb szerkezeti és esztétikai alapfogalmakkal (belsőépítészet, bútor, kerámia, városépítés, vasbeton stb.). Minden esetben a fogalom rövid meghatározását, a kérdés történeti áttekintését kapjuk. A további tájékozódást irodalomjegyzék segíti. Szerepükhöz mérten foglalkoznak a kiemelkedő' tervezők (Kenzo Tange. Saarinen, Niemeyer, Neutra, stb.) munkásságával is. A hazai modern építészet címszavai kimerítő mélységű ismereteket nyújtanak. Egyes alkotók kiválasztásánál az elnyert díjak, kitüntetések jelentették a mércét. Legtöbbjüknél az „Ybl-dí- jas” megjelölést találjuk. Az összesítő címszavait böngészmondta szárazon —, de zenészstátusz egyelőre nincs. Eldugom egy súgólyukban, mielőtt más is felfedezné a tehetségét. Aztán majd előszedem, mihelyt lehet. Ne féljen, nem esik le a gyűrű az ujjáról. Én is voltam súgó. Ez hatott. Ha neki nem derogált, akkor én sem berzenkedhettem. És most itt vagyok. — örülünk, hogy itt van. Egy kérdés még: mit tanácsol, hogyan lehetne növelni az operabarátok számát Magyarországon? — Csakúgy, mint az egész világon. Nem elég csak lemezekről, rádióból vagy televízióból hallgatni a zenét, az aktív muzsikálásra is rá kell szorítani magunkat ahhoz, hogy belső értői legyünk a zenének. Énekeljünk, zongorázzunk, gitározzunk, har- monikázzunk, mandolinoz- zunk — ki milyen hangszerhez képes hozzáférni. Akármilyen szinten, de tudjunk bánni valamilyen hangszerrel! A kórusmozgalmat js. fejleszteni kéne. A felsőoktatási intézményekben megférne mindenütt egy ének- vagy zenetanszék is, függetlenül az illető egyetem, vagy főiskola profiljától. Ezek a tanszékek Bartók és Kodály metódusa szerint dolgoznának — szerte a világon. S ha már becsempésztük az emberekbe a komoly zene szeretetét általában, akikor az opera ellen sem tiltakoznak már. Az opera megszerettetésére egyébként jó módszerem’ van. Dániában egy csomó tizenkét éves gyereket beinvitáltam az egyik opera zon- gorás próbáira. A' színpadi próbákra már maguk ké- redzkedtek be, mert csuda jó volt felismerni a próbateremben megszeretett — és immár szituációban felhangzó — dallamokat. Jó játék volt nekik a zenedráma ösz- szeállásának folyamata, szívesen vettek részt ebben a zenei építőkocka-játékban. Az előadásokra aztán már szüleiket is elcibálták. BARANYAI FERENC ve kiderül, hogy néhányan még így is kiszorultak az önálló szócikkre érdemesek közül (Lakatos Kálmán, Németh Pál). Kiemelkedő építészeink legtöbbje a komplex tervezés műhelyeiben dolgozik. A lexikon korszerűségét jelzi, hogy igazodik a mai építészet „csapatjáték” jellegéhez. Ezért a központi és megyei tervezőirodákat, feladataikat, tevékenységüket, kész munkáikat külön címszavak alatt tárgyalja. Nem hallgatja el a „megállmodó” építészek, belsőtervezők nevét sem. A Tolna megyei Tanácsi Tervező Vállalat munkásságára szánt tizenkét sorból megtudjuk: fő feladatuk a helyi igények kielégítése. Három, fényképen is közölt munkájuk (Gemenc-szálló, Lakótelep, Szarvas-csárda) kiállja az összehasonlítást más kollektívák alkotásaival. Különösen a „népit” az organikussal társító csárdát érezzük sikerültnek. Másutt is találunk szekszárdi vonatkozásokat. így a pécsi tervezők alkotásai közül külön is kiemelésre érdemesül a Babits Mihály Művelődési Központ együttese, amely a város szellemi központjává vált. A viszonylag szerény terjedelem ellenére nagy munkát végzett a szerzői gárda. Erénye munkájuknak a tömör fogalmazás. Bőséges a képanyag. amely ízlést, szemléletet és megértést egyaránt jól szolgál. Komoly segítséget nyújt a betűrendes névmutató is. Értékes munkával gyarapodott lexikonjaink sora. SALAMON NÁNDOR MŰVÉSZET • % .- m "■ A mítosz ürügyén A modern ember ösztönös vonzódása a mítoszhoz, az új mítoszteremtés önmagában is tisztes, de irracionális vágya, mely évtizedek, századok és így tovább óta kísért, egyedül is indokolná J. Bachofen A mítosz és az ősi társadalom c. művének megjósolható népszerűségét, az érdeklődés felhorgadását. Amit a szerzőről és módszeréről tudni kell, röviden summázható; az antikvitás iránti erős érdeklődés, a társadalom fejlődésének vizsgálata, mely nem nélkülözi a kiegészítő tudományok — régészet, valástörténet, néprajz — segítségét sem, mindez eljuttatja olyan bátor felfedezésekig, amelyeknek hatása majd a ma és a holnap találkozásakor mérhető le igazán, noha részletekben kijavításra szorul. Ennek ellenére Marx és Engels is beveszi tudományos elméletébe szerzőink tanait. Az anyaság, az anyajog vizsgálatának kiterjesztése a társadalmakra — ténylegesen ez volt Bachofen tudós tevékenységének legfőbb területe. A tanulságok nyomán levont főkövetkeztetés is ennek nyomán fakad, „... a társadalom fejlődésének meghatározott fokán az anyához fűződő kapcsolatok a döntő tényezők.” Bachofen Svájc szülötte volt, s mint annyiszor, az ő esetében sem túl sok jel utalt arra, hogy tevékenysége a, marxizmus elméletének fejlődéséhez vezethet majd. Engels mindenesetre időben észrevette Bachofen írásainak jelentőségét, s e megtermékenyítő beépülés látható- olvasható eredménye A család, a magántulajdon és az állam eredete c. híres munkája. A XIX. század nagy valószínűséggel az emberiség történelmének egyik legfontosabb százada, legalábbis Európában. Hatalmas filozófiai, irodalmi, művészeti (zenei) teljesítmények tanúi vagyunk, s persze e század az európai forradalmak kora is. Bachofen is e század gyermeke, bár kevésbé harcos alkat. Az antik világ iránti nosztalgia, a kor kötelező romantikájának hatása ötösem kímélte, s természete oly könnyen engedett ennek az édes kényszernek. A német egyetemek képezték, ahol a romantika látványosan jelenvaló volt, s eközben lett doctor juris és klasszikafilológus. Még nagyobb hatást gyakorolt rá Anglia. Lelkendezve ünnepelte a romantikus kor angol külsőségeit. S jó sorsa Itáliába is elvezérelite. Sajátos és merész, ötletesen szép gondolatokat vallott az olasz élmények nyomán, ugyan Winckelmann klasszikus esztétikájának hatására: „A régi művészet szemlélete nyeri meg a klasszikus ókor számára szívünket, a jogtudomány tanulmányozása értelmünket.” így jön létre a harmonikus élvezet. Ma sem érdektelen e következő gondolatszikra: „A filológia a műemlékkel való kapcsolat nélkül élettelen csontváz marad”. Vagy a mértékről vallott elv: a mérték harmóniateremtő elem, s Bachofen számára a művészet a legmélyebb filozófia. A humánum és a jog eme kivételesen izgalmas művében történészeknek is hasznos olvasmány a valóban objektív történeti kutatás, s a tények feldolgozásának sajátos módszere. DRESCHER ATTILA Hiánypótló kézikönyv Modern építészeti lexikon
