Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-19 / 247. szám
^“rfÉPÚJSÁG 1978. október 19. Afrikai filmgyártás Párizsban megrendezték az Afrikai film hetét. A filmhéten benini, mali, nigériai, szenegáli filmeket mutatnak be. Az afrikai filmművészet 1960 óta indult fejlődésnek, de mind a mai napig erősen rá van utalva a régi gyarmatosítókra. Az afrikai kormányok még nem tudták megteremteni az önálló nemzeti filmművészetet. A most bemutatásra kerülő filmek is francia segítséggel készültek. A forgalmazás is francia (vagy európai) kézben van. Paradox módon e filmek sorsa is Párizsban dől el. A nigériai Mustapha Ales- sane TULA, avagy a vizek géniusza című filmjében országa és egyben az egész afrikai kontinens problémáiról beszél. De a többi, Párizsban most látható film rendezője is arról szól, hogy az afrikai országok szeretnének megszabadulni az európai függéstől. Kiállítás Bánovszky Miklós képeit mutatta be a Képcsarnok Dunaújvárosban. Az idős mester elsősorban portréival szerzett magának hírnevet. Képünkön egyik női portréját mutatjuk be. Ménes a sziklákon A lovak ezúttal is „befutottak” a 32. népszerű, tudományos és oktatófilm fesztiválon, Kairóban „vitték győzelemre” a róluk készült magyar filmet. A szilvásváradi ménes életét bemutató színes film, a „Ménes a sziklákon”, — rendezte: Hárs Mihály — ugyanis — 17 ország filmjei közül — a fődíjjal egyenértékű diplomát kapott a zsűritől. A fesztivállal egyidejűleg megrendezett kongresszuson a népszerű tudományos szekció alelnökévé, további négy évre — ismét György Istvánt választották meg. Rendhagyó tiszteletadás Minden világvárosban komoly gondot okoz a létfontosságú víz-, gáz- és szennyvízvezetékek rendben tartása. Stockholmban a képen látható, sajátosan elhelyezett bronz emlékművet állították fel (vagy le?) a csatornatisztítók tiszteletére, akiknek Svédországban használt hivatalos nevük — egészségőr — szintén a társadalom megbecsülését fejezi ki. Horváth Péter : Sosemvolt aranykorunk A taps nem zúgott fel, és semmit nem lehetett elölről kezdeni. Köcsög egyre távolabb került a szokásos gesztenyeháborújukat vívó kölyökcsapatoktól. A liget szélén megritkultak a fák, a szántóföld mögött felpiroslottak a falusi háztetők, amelyek mögött... Köcsög nem tudta, mi van a falun túl. A faluban háromszor járt a három év alatt, búcsúkor. Épp úgy két forintot kapott, mint a többiek, de ő nem költötte el a pénzt, a forintokat benyomkodta a matrac huzatának résén, ott őrizte a vagyonát ma reggelig. Reggel félrehívta Tardi Imrét, és odaadta neki a pénzt. A szántóföldön szürke traktor prüszkölt a rögök között, a távolból furcsa alakú bogárnak tetszett, eltévedt, dühös rovarnak, amely reménytelenül járja újra és újra ugyanazt a kört. Merre mennek? Tardi azt mondta, Nyugatra. Tardinak iránytűje van, és gázpisztolya, mind a kettőt a télen találta, amikor korcsolyázni voltak a lapályon. Amikor Tardi meglátta a pénzt, elvigyorodott, majd hosszan, figyelmesen nézett a szemébe. Csodálkozott. Tardj vezette be a pofonokat. Ahány ötös, annyi pofon. Most mégis megkérdezte: „Akarsz velünk jönni?” Köcsög emlékezett a tavalyi esetre, amikor Nagy Sándort visszahozták. Alaposan elverték, három napig feküdt a betegszobán, aztán átvitték egy másik intézetbe. „Onnan is megszökök. Mindenhonnan.” Köcsög nem a veréstől félt, a verés már régen nem fájt neki, Tardiék hozzászoktatták a pofonokhoz. Esténként, ha Zsuzsa néni zajt hallott a hálóból és feljött, őt kiállította a sorból. Mindenki megkapta a kijáró pálcaütést, csak ő nem. Zsuzsa néni visszament a szobájába, a háló újra felsorakozott, és ... Már le se fogták, mint az első időkben, tudták, hogy nem szalad el, meg se nyikkan, míg meg nem kapja a huszonegy pálcaütést. Mégse akart megszökni. A traktor befejezte a munkáját, elpöfögött a falu felé. Köcsög visszafordult. Nyugodtan, egykedvűen lépkedett a földet borító aranysárga leveleken a kastély felé. — Látod? Köcsög megtorpant. A Koszorú-ikrek bodros, fehér ruhában guggoltak a hangyaboly előtt, Katalin egy ágacskával döfköd- te a bolyt: — Na, látod? Bestoppolják a lukat. Az igazgató úr ikrei senkivel nem álltak szóba az intézetlek közül, csak ővele, amíg tavaly el nem vágódott, amikor Katalint a hátán lovagoltatta. Viola utolérte őket, megvárta, amíg feltápászkodnak. „Hülye lelenc.” Azóta vele se beszéltek, kivéve egyetlen esetet. Köcsög szamócát keresett a bokrok között, egyszer csak szembe találta magát Katalinnal. A kislány nem szaladt el, nem is kiáltott. „Mesélj valamit.” Köcsög nem tudott mesélni. Szótlanul baktattak egymás mellett, egyikük se hajolt le a földön pirosló szamócaszemekért. — Pszt! — Viola Köcsög felé intett. — Leselkedik. Köcsög kilépett a fa mögül. — Nézd! — mondta Katalin. — Milyen buták ezek a hangyák! Köcsög közelebb merészkedett. Katalin elmélyülten böködte a bolyt, Viola végigmérte a töprengő Köcsögöt, és azt mondta: — Tudod, hogy holnap elutazunk? Apa máshol lesz igazgató. — Máshol — a kisfiúnak semmit nem mondott ez a szó. — Egy hétig meg Pesten leszünk — közölte Katalin. Köcsög fejében megmozdult valami. Az elfeledettnek hitt emlékek tompa mélységeiből felszínre emelkdett egy faragott falióra képe, az óra arany harangját megütötte egy fémpálca, a harang megkon- dult, és a cirádás mutatók lassan elfordultak a kerek, fehér számlapon. — Pesten lakik a nagymamám. — Az óra képét elnyelte a mélység, helyette szagokat adott, aranybarnára sült, ropogós kiflik és zsemlék illatát, nyirkos lépcső- házszagot, a nagymamáék szobájának fojtogató porszagát, kanálisok, átjáróházak kesernyés bűzét, benzinszagot. Köcsög megborzongott. A mélység egymás után dobta szeme elé a múlt képeit, mindent látott, mindenre emlékezett, foghíjas tűzfalak határolta terekre, a Kinizsi térre, az Úttörő térre, a Hármashatárhegyre, ahol a vitorlázórepülők felszökkentek az égre, és apa azt mondta: „Így fogunk repülni mi is egyszer!” ... — Te meg itt maradsz — mondta Viola gonoszul. — Juj! — kiáltott Katalin. — Mit csinálsz?! Köcsög nem hallotta a hangját, minden erejét összeszedve, vadul püfölte, rúgta a hangyabolyt, üvöltött, de hiába, a múlt képeit és illatait végleg visszarántotta magába a semmi. A könyvkiadás néhány szovjet köztársaságban Az Oroszországi Föderáció 55 kiadóvállalata által kiadott könyvek példányszáma egy esztendő alatt megközelítette a félmilliárdot. Az OSZSZSZK minden 100 lakosára több mint 970 könyv, valamint 110 különböző újság jut. * Az Ukrán SZSZK 26 kiadója jelenleg több mint 8000 könyvet és kiadványt gondoz, melyek együttes példányszáma meghaladja a 150 milliót. A forradalom előtti szinthez képest csak az ukrán nyelven megjelenő könyvek száma a 153-szorosára növekedett. * Belorusziában 1913-ban 261 könyvet adtak ki. Jelenleg a köztársaság hét kiadó vállalata évente 3000 könyvet jelentet meg, majdnem 35 millió példányban. * Üzbegisztánban a szovjethatalom megszületése óta 73 279 könyvet és brosúrát adtak ki. A kiadványok példányszáma 1913-hoz viszonyítva több mint 300-szoro- sára emelkedett, és napjainkban elérte a 925 milliót. A csak üzbég nyelven megjelent könyvek példányszáma a 263-szorosára nőtt. * Grúziában a szovjethatalom éveiben .a nyomtatott termékek száma 16 szorosára, a grúz nyelven megjelent kiadványok mennyisége pedig a 29-szeresére növekedett. A tíz köztársasági könyvkiadó évente 2300 könyvet , és brosúrát bocsát ki 16 milliót meghaladó példányszámban. A Csepel Vas- és Fémművek Munkásotthonában az idén is több világnyelvet sajátíthatnak el az érdeklődők. A nyelvoktatásban egyre több fizikai dolgozó vesz részt a korszerű audio-vizuális eszközökkel berendezett oktatótermekben. Somogyi Néplap A siófoki járási KISZ-bi- zottság a múlt hét végén a Mezőgép tabi gyáregységében fiatal esztergályos szakmunkások részére szakmai-politikai versenyt rendezett. Két kategóriában: kezdőknek és gyakorlottaknak. Négy témakörben kellett felkészülni: a szakma gyakorlatából, és elméletéből, illetve politikai és balesetvédelmi ismeretekből. A fiatalok olyan munkadarabot esztergáltak (csúcseszterga gépen), amely a vállalatnál további megmunkálásra kerül, illetve felhasználható. Itt rajzés anyagismeretre volt szükségük a versenyzőknek és az előírt technológia betartására. A szakmai gyakorlatot 50 perc alatt kellett elvégezni. A politikai kérdések a KMP és a KIMSZ megalakulásának 60. évfordulójához, a VIT-hez, a KISZ akcióprogramjához, az MSZMP ifjúságpolitikájához, a szocialista munkaversenyhez stb. kapcsolódtak. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Nagyszabású megyei szőlőtermesztési tanácskozást tartottak Etyeken, a HUNGA- ROVIN célgazdaságban. A megye'mezőgazdaságilag művelt területének csupán a 3 százaléka, hozzávetőlegesen 10 ezer hektár a szőlő- és a gyümölcsültetvény. Az összes szőlőterület alig haladja meg a 6100 hektárt. A megye szőlőjének 21,3 százaléka állami, 10,8 százaléka szövetkezeti tulajdonban van. Fejér megye adottságai nem tesznek lehetővé nagyobb mérvű fejlesztést, de a meglévő, illetve a tervezett szerény területnövelés igen jelentős követelményeket állít a termelők elé. A megye terve a meglévő területnek a fenntartása, amellyel jelenleg rendelkeznek az egyes üzemek. A megye mezőgazdasági üzemei — elsősorban az állami és a célgazdaságok — 1980-ig 400 hektár szőlőtelepítést programoztak, ami megfelel az elképzeléseknek. Ennek 80 százaléka bor-, 20 százaléka csemegeszőlő. A következő, a hatodik ötéves tervben 500—600 hektár, 1990-ig további 500—600 hektár a nagyüzemi telepítési cél. Dunántúlt napló A vaddisznók száma az utóbbi két-három évben szokatlan nagy mértékben megnőtt a Mohácsi-szigeten. Jelenleg mintegy félezer él az erdőben is gazdag szigeten. Népes, 40—50-es kondák- ban < csatangolnak, bolyonga- nak, veszélyeztetik a mező- gazdasági területeket. Az idei őszön különösen veszélybe került a homorudi részen mintegy 500 hektár kukorica, de a nyári időszakban a gabonát sem kímélték. A mohácsi Dunavölgye Tsz kénytelen három vad- és két mezőőrt alkalmazni, akik éjjel-nappal a határt járják most, a kukoricaérés idején. Régi, úgynevezett tanyasi kutyákat idomítottak be: azok csaholnak, ha vaddisznót szimatolnak, de az állattal nem keverednek harcba. Nagy máglyákat is raknak, hogy a tűz fényével riasszák el a vadakat. Ha ez sem használ, akkor karóiddal durrogtatnak. Ilyen nagymérvű riasztási akcióra még nem került sor a termelőszövetkezetben. PETŐFI NÉPE A kedvező időjárás meggyorsította a kapásnövények érését, így az állami és a szövetkezeti gazdaságok a korábbinál több géppel végezhetik a betakarítást. Sajnos, a kukoricaszemek víztartalma változatlanul elég magas, előzetes szárítás nélkül a termény nem raktározható. A cukorrépa érését is előmozdította az októberi napfény, ennek következtében a termés szedése a vetésterület 37 százalékán megtörtént és a répa szállítása 4 gyárak, termelő üzemek közös ütemterve szerint folyamatosan történik. Sajnos, a vasúti jármű hiánya esetenként fennakadást okoz, így a közös gazdaságok a szükségrakodóhelyekre kénytelenek lerakni a cukorrépát. Ez növeli a rakodási, szállítási költségeket. Végső soron az ágazat jövedelmezőségét befolyásolja a többszöri árumozgatás. Egy-két szövetkezetét kivéve, lényegében befejeződött Bács-Kiskun megyében a téli alma szedése; a termés átvétele, valamint az almatárolók feltöltése még tart. A külföldi szállítás hetekkel ezelőtt megkezdődött, amelyet sajnos, a vasúti járműhiány gyakran megakasztott, jóllehet az NDK-beli és a csehszlovák külkereskedelmi szervek képviselői helyben minősítették és vették át az almát, hogy a szállítást meggyorsítsák. Használt a verőfényes időjárás a szőlőnek is, pár százalékkal növekedett a termés cukortartalma. Az állami gazdasági ültetvényeken a szüre- telők segítségére felsorakoztak a szőlőkombájnok is. A szőlő átvétele a Közép-Magyarországi Pincegazdaság valamennyi pincészeténél megkezdődött, a vállalat ez ideig a szerződött mennyiségnek 25— 30 százalékát vásárolta és dolgozta fel. ülyelutcanulo munkások Sl©^Slii)©L^S Mtarálos kal(Sod@sikép |
