Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-15 / 244. szám
1978. október 15. ^PÚJSÁG 5 (Bal)ítéleteink Jól meggondolva, az itt következő, több-kevésbé elterjedt mondás rendkívül ostoba: „Ne ítélj, hogy ne ítéltessél!” Amellett, hogy lagymatag, passzivitásra késztet, és van benne kispolgári álszemérem jócskán, mégcsak nem is igaz. Ugyanis állandóan ítélkezünk, véleményt mondunk magunkban, fennhangon, szemtől-szembe és nem ritkán hátmögött. Megítéljük a saját tetteinket, képességeinket, teljesítményünket, szándékainkat és ezek meghiúsulását. Ez lehet tárgyilagos is (viszonylag ritkán), lesújtó (többnyire a beteges kisebbrendűségi érzéstől bántottakban) és kedvező (sűrűbben). Ugyanezt tesz- szük másokkal kapcsolatban is, amikor ítéletünk természetesen legalább olyan pontos, mint az apostoli szentszéké a hit dolgaiban. Mely utóbbi téren ez a magas rangú hely ismeretes módon és dogmában kimondottan — csalhatatlan. Ennek az írásnak a címébe mégse véletlenül került zárójelbe a „bal” szócska. Ítéleteink gyakran balítéletek, amivel kapcsolatban köny- nyen készen áll a védekezés. Hajszolt mindennapjaink során ugyan kinek van ideje, energiája minden részletében utána járni a saját ítélete megalapozottságának? (Kivéve természetesen a bíróságokat.) Így aztán ítéleteink nem ritkán megalapozatlanok, elhamarkodottak, nem segítők, hanem sebet osztók és károsak is lehetnek. Valószínűleg rossz fényt vet rám, mert önmagam szemérmetlen túlbecsülésére utal, de azért elmondom a következő történetet. Mesterségemhez tartozik, hogy sebesen tudom verni az írógépet, így a lapba kívánkozó rövid, pár soros hírek megfogalmazása nem tart túl soká. Évekkel ezelőtt egy ifjú, sőt még ma is ifjú és kezdő kollégám tűnődve szemlélte kopogásomat, aztán közölte sommás ítéletét: „Meglátszik rajtad a rutin!” Függetlenül attól, hogy ez természetes, szavaiban ott rejtőzött a hátsó gondolat, mely szerint viszont a tehetségnek nyoma sem. Persze elfutott a méreg, de nem mondtam mást mint, hogy „Édes fiam, a rutin megszerzéséhez is idő kell!” Más. Balítélet az is, ha az ifjú pályakezdőről oroszlán- körmei első ígéretes megmutatásakor világgá kiáltjuk, hogy az illető zseni. Egész biztos, hogy maga is elhiszi és ugyanilyen biztos, hogy nem lesz az. Persze a balítéleteknek még számtalan fajtája van. Ugyancsak néhány éve dicsértek a fülem hallatára egy pompásan képzett, beretvaéles eszű, társadalmilag elismert szakembert és valaki bólogatva közölte a közvélemény summáját: „Valóban kitűnő ember, jó elvtárs!” Erre egy másik valaki: „És mondjátok, veri még a feleségét?” Válasz: „Már ritkábban. Többnyire csak rúgja...” Attól félek, hogy a „kitűnő ember, jó elvtárs” minősítés ebben az esetben valamelyest elhamarkodott, tehát balítélet volt. A karusszelre rakott lemezkékre gép hegeszti az érintkezőt Négy éve múlt a nyáron, hogy Szekszárdon megalapozták a híradástechnikai ipart. A BHG gyárában megkezdték a telefonközpontok lelkének számító kapcsológépek gyártását. Ezekből a crossbar — magyarul kereszthidas — berendezésekből idén már negyvenezret készítenek. A pici alkatrészeket nagy gonddal, pontossággal kell összeszerelni, s a tekercsek, rugók, érintkezők mérnöki precizitással összehangolt rendszeréből alakul ki a berendezés. A finom munkát ma már több mint ezren végzik a megyeszékhelyen. S munkájuk eredménye: a kapcsológépek, melyek telefonközpontokba szerelve Londonban, Havannában, Prágában, Moszkvában és Varsóban, s természetesen Budapesten — sőt, jövő nyártól már Szekszárdon is — összekötve a telefonoktól telefonokig vezető fémeket, továbbítja a hangot, a hírt adó emberi szót. Képeink a BHG Híradástechnikai Vállalat szekszárdi gyárában készültek. Fotó: SZEPESI Sok, különféle alkatrészből ké' szül a rugócsomag Balítéleteink néha egész embercsoportokra terjednek ki. „Minden” cigány munkakerülő, „minden” orvos paraszolvenciára vadászik, „minden” fizetőpincér rosszul számol, „minden” elismerés kifejezésére alkalmas eszköz a pénz, a jó szót, netán egy őszinte, baráti kézfogást ideje kivonni a forgalomból. Abban bízom, hogy az itt leírtak fölött talán érdemes elgondolkodni egy keveset. Még annak veszélye árán is, hogy az én ítéleteim között szintén előfordulhatnak balítéletek, hiszen nem az apostoli szentszék nevében ex cathedra nyilatkozom, hanem egy megyei lap hasábjain — mint újságíró. — sn — A jog — a maga bonyolult, gyakran kiismerhetetlen szabályaival — igencsak misztikus valami. Legalábbis a kívülállónak, a laikusnak. Aligha irigyelhető az az állampolgár, aki ügyei intézésénél rákényszerül a különféle átfogó és részlet- szabályok megkeresésére. Hogy valamennyien tisztában legyünk legalább alapvető jogainkkal, kötelességeinkkel, ezért néhány esztendeje határozat született a jog propagálásáért, népszerűsítéséért. Hogy tudjuk mit tehetünk, mit kell tennünk. Természetesen nem azzal a gondolattal, hogy ettől kezdve minden magyar állampolgár tudós jogásszá válik. Olyan szakemberré, akinek nincs szüksége segítségre ügyei intézésekor. A jog népszerűsítését ellenző tábor igencsak szélsőséges véleménye mindmáig az, hogy szükségtelen a propaganda. A különféle jogi kérdések eldöntésére a jogászok hivatottak (ez a kötelességük), s különben is, ha betegek vagyunk, nem a szakkönyveket bújjuk, hanem orvoshoz fordulunk. Szükség van rá, hogy a laikus tudjon a legalapvetőbb jogi normákról, azonban nem egyszerű rálelni a népszerűsítés leghatásosabb módszerére. Vegyük például az ismeretterjesztő előadásokat. A szónok beszéljen akár a legékesszólóbban az öröklés szabályairól, a választások megkövetelte kötelességekről, vagy éppen az adásvétel módjáról, szavai feltehetően csak azokban ragadnak meg, akik az adott időpontban végrendelkeznek, vesznek, esetleg eladnak. Más szóval: érdekeltek a témában. Van kérdésük, hozzáfűznivalójuk az előadó szavaihoz. Persze badarság lenne azt gondolni, hogy az ismertetés az egyetlen formája a jog népszerűsítésének. Mindenképpen ide sorolhatók a különféle intézmények szervezte jogi tanácsadások is. Mert kétségtelen, hogy a kérdésre válaszoló jogász konkrét, gyakran sürgető eseteket old meg, ám szavaiból a segítségre vágyó a jog egészéről vagy inkább az adott részterületéről szintén képet kaphat. Kell-e mondanom, hogy itt is mennyire lényeges az érdekeltség megléte? A sürgősség vezeti ugyanis az ügyfelet az említett jogi tanácsadókhoz. Más dolog a törvények, a rendeletek megszövegezése. A szabályok nyelve tehát. Tételezzük fel, hogy a hazánkban születő jogszabályok logikusan megszerkesztett alkotások. Olyan tételeket tartalmaznak, amelyek egymásra épülnek, s valóban szabályozzák a társadalmi viszonyok adott részterületét. Nos, ezek a gondolkodó ember számára világos szabályok misztikussá válhatnak azáltal is, hogy szerkesztőik mit sem törődnek a szövegezéssel. A hatalmas, több soron átkígyózó körmondatokat a kívülálló nehezen érti meg, vagy egyáltalán nem igazodik ki rajta. A lényeg: nem lesz attól „szabályabb” egy szabály, hogy nyelve kifejezetten szakmai, a szükséges hétköznapi helyett. Mert az életünket rendszerbe foglaló normák ismerete mindannyiunknak fontos. Félreértés ne essék, korántsem a felvilágosítás ellen beszélek e helyütt. Inkább mellette. Hangsúlyozva, hogy — mint mindenhol — a megfelelő módszer nélkülözhetetlen. Mindenképpen fellelendő a helyes arány a szükséges és a szükségtelen között. Mert az alapvető dolgokkal illik tisztában lennie mindenkinek, aki szerepel a közéletben : intézi ügyeit, kérvényez vagy fellebbez. Ehhez szükséges a propaganda. M. P. Figyelem, gondosság A félig kész kapcsológép Szigetelik a tekercstestet Valamennyi tekercset elektromosan is ellenőriznek Beállítás Részvizsga Pneumatikus csavarhúzó
