Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-14 / 243. szám

A KÉPÚJSÁG 1978. október 14. A két legfontosabb munkahely A falu számára a két leg­fontosabb munkahely a Völgység népe nevű terme­lőszövetkezet, és a Gemenci Erdő- és Vadgazdaság Báta- széki erdészete, ennek is a falu határába eső üveghutai kerülete. Mindkét gazdasági egység vezetősége is magáé­nak tekinti a község gond­jait és segítenek, amiben tudnak. A szövetkezetnek harminc­két helybeli tagja van, ezen­kívül 17 nyugdíjasa. Az egy főre jutó havi kereset 3200 forint, amihez hozzá kell ten­ni, hogy a földek aranykoro­na értéke 14. összehasonlí­tásul Zomba határában 50, itt ráadásul még a dombol­dalak is meredekek. Ennek megfelelően a 62 milliós ter­melési érték 60 százalékát teszi ki az állattenyésztés. A napokban szállítottak 320 pe­csenyebárányt külföldre. Jelentős ágazat az erdészet is, éppen most folynak a tár­gyalások a környező gazda­ságokkal, erdészeti társulás létrehozására. Tavaly óta üzemi étkezés van. Az erdőgazdaságban mint­egy harmincán dolgoznak rendszeresen. A gazdaság lassan eléri célját, sikerül szakmunkás- törzsgárdát kialakítani. Nyil­ván ennek is köszönhető, hogy a korábbi évekhez vi­szonyítva minimális az üzemi balesetek száma. A kiterme­lés gépesített a szállításban ez a folyamat még nem fe­jeződött be. Itt született Engel Henrik azon kevesek közé tartozik, akik a község­ben születtek és máig is itt élnek. Ősei a Feketeerdőből jöttek 1720 és 30 között. 1905- ben született, kovácsmester- séget tanult Bonyhádon, amit ma is gyakorol és méginkább tenne, ezt ha kapna hozzá patkószeget és más szüksé­ges kelléket. Az iparengedé­lyét 1957-ben adta be, dol­gozott az erdőgazdaságban és a termelőszövetkezetben. Legszívesebben ifjúkorára emlékezik, úgy a húszas-har­mincas évekre. Tehenet tar­tottak, szőlőt művelték és virágzott a kézművesség: a szék- és klumpakészítés. A meredek domboldalra a fejü­kön hordták fel a trágyát az emberek. Svájci sajtmester is dolgozott a faluban. Na­ponta több mint kétezer liter tejet fejtek a községben. Volt két bolt, a két kocsi ma tulajdonosa a mészáros- mesterséget is űzte. Kéttan- termes iskola, sőt egy időben gazdászképző iskola is mű­ködött. Oláh Sándor mai háza he­lyén 1942-ben még állt az a faház, amelyben egyetlen tégla vagy fémszög sem volt. fából és sározott szal­mafonatból készült, zsúpte­tővel. Engel Henrik apósa építtette. Gulyas uan, Juhász nincs A termelőszövetkezet az V. ötéves tervidőszak végére a falu határában kizárólag bir­kát fog tenyészteni. Már most is van 1800 darab Mórágy körzetében. Kétezerre fejlesz­tik fel az állományt, amit ta­lán már a következő év vé­gére sikerül megvalósítani. Háztáji gulyást már most al­kalmaz a termelőszövetkezet a körülbelül hetvendarabos állomány őrzésére, de Apáti­ban szükség lenne majd ju­hászra is. A tsz vezetői már jártak Lengyelben a szak­munkásképzőben, de ott nem sok biztatást kaptak. Már az idén indulhatott volna ju­hászosztály, de két megyéből — Tolna és Somogy a beisko­lázási körzet — a jelentkezők száma mindössze 2 volt. A ke­reset havonta 4,5—5 ezer fo­rint, igaz, ezért napi 10—12 órát kell dolgozni a szabad ég alatt. Cserepezők Rozsdásserpenyő A „Rozsdásserpenyő”, nem elkopott és használaton kívül helyezett konyhai edényt je­lent ezen a vidéken, hanem a község egy némileg különálló részét. Zömmel cigány csalá­dok élnek itt és most éppen arról nevezetes, hogy három­százötvenezer forint költség­gel bevezették a villanyt. A lassan rendszeres munka, az óvoda és az iskola, a villany, ezzel együtt a rádió és a te­levízió megjelenése sokat vál­toztatott korábbi életmódju­kon. A tanítónő, Solymosi Gézáné — aki az elmúlt tan­évben több mint fél évig egyedül tanított reggeltől es­tig — a tanév elején kimegy és „saját kezűleg” iskolázza be a hatéveseket az első osz­tályba. Ajándékok az óvodának A szülők és a termelőszö­vetkezet brigádjai sok tár­sadalmi munkát végeztek az elmúlt két évben az óvodá­ban. Elkészült az étkező me­legpadló-burkolata. Az anyagot a tanács biztosítot­ta. Festettek, mázolták az ajtókat, ablakokat. Az óvó­nő szép kézimunkákat ké­szített a kicsinyeknek. A vadásztársaság háromezer forint értékű játékot vásá­rolt a gyerekeknek. A tá­mogatást rendszeressé kí­vánják tenni, később szem­léltető eszközöket vesznek. Az erdőgazdaság a kerítés kicserélését vállalta, még a tél beállta előtt el is készí­tik, ők adják a szükséges faanyagokat is. A szülők az udvart parkosítják és az esőbeállót betonozzák le, ahol nyáron akár a szabad levegőn is alhatnak a gye­rekek. A betonozáshoz az anyagot a tanácstól kapják. J1 fejlődés szamai Legalább 10—15 lakásban építettek fürdőszobát, sajnos csak saját hidroforos megol­dásra van lehetőség. Egy szí­nes televízió is üzemel a fa­luban. A lakosság betétállománya a községi postán 1 millió ket­tőszáznegyvenezer forint. A Népszabadságnak harminc, a Népújságnak 52 előfizetője van. A Képes Üjságot 46, a Nők lapját 32, a Rádió- és Televízió-újságot 33 család olvassa rendszeresen. Van 104 televízió és 93 rádió. H fouadasz szarvast a gombázók, a főva­dász felesége nevelte fel. A környéken a vadásztár­saság munkája jelentős, egy évvel ezelőtt kapták meg a vidéket cserébe egy Gödöllő menti területért, amiből vad- biológiai kutatóterület lett. Az állatok nevelésének, meg­figyelésének, végül pedig a kilövésnek jelentős a gazda­sági haszna is. Ottjártunkkor német vadászvendégük volt, akinél nem lévén nyolcezer márkánál több, nem lőhette ki az aranyérmes szarvast, mert annak a trófeája leg­alább 13 ezerbe kerül. Ha a vadász rálő az állat­ra, az értékének a felét már fizetnie kell, függetlenül at­tól, hogy eltalálta-e. Nép- gazdasági szinten a vadgaz­dálkodás jól fizető ágazat, összehasonlításul csak any- nyit, hogy 1 dollárt 12 forin­tért állítanak elő. Aki kíváncsi a vadásztudo­mány — beleértve a vadgaz­dálkodás csínját-bínját is — rejtelmeire, az látogassa meg az Erges menti vadásztársa­ság fővadászát, Szőke Istvánt. Megszállottja élete második hivatásának. Ezt megelőzően lökhajtsos repülőn vadász- pilóta volt, amit egészségi okokból kellett abbahagynia. Ma az erdők-mezők vadjai­nak ismerője és szerelmese. Elmondta többek között, hogy az idén tizenöt, nap he­lyett csak háromig tartott a főbőgés szarvasbőgés idején. Mindez azért, mert az állatok érezték meg a legjobban a fura időjárást. Van egy ünője, „aki” sze­rinte „emberré vált”, Bambi­nak hívják. Elkíséri vadá­szataira, de meg-meg jelenik a falu kertjeiben is. Négy­órás korában találták meg a Bátaapóti hajdanvolt múltjának történetét az apósa tulaj­donában lévő régi könyvből Jelenovics András, az Országos Lótenyésztési Felügyelőség helyi állomásának a vezetője írta ki. E szerint Bátaapáti, kezdetben csak Apáti, újkökori település. A bronzkor is itthagyta emlékét. A magyarság megjelenése után besenyők szállták meg a vidéket. A XII. században bencések, 1303-ban a Bodó család birtoka volt. Temploma és plébániája 1307-ben már megvolt, valószínűsíthető, hogy egy előbbinek a helyén épült. A középkor utolsó két századában ismét egyházi birtok, a török időkben elnéptelenedik. Mária Terézia némete­ket telepit a környékre, igy Apátiba is. A szájhagyomány sze­rint ők is nevezték el a közeli Báta község miatt Bátaapátinak, mivel az országban több Apáti nevű falu volt. Ma a mőcsényi Közös Községi Tanács egyik társközsége, lélekszámú az idén 539 fő, ebből férfi 270, nő 269. Nulla és 14 éves kor között 178, 15 és 39 között 187, 40 és 59 között 115, 60 fölött pedig 59 lakója van. A számsor azért érdekes, mert cá­folja ama hiedelmet, miszerint a község elöregedő. Bátaapáti magazi­nunkat összeállította Ihárosi Ibolya, Pordán Jánosné és Szepesi László, akik köszönetét mondanak Antoni Ist­ván tsz-elnökhelyettes- nek, Bat József pártve- zetőségi titkárnak, Do­nátit Árpád párttitkár- nak, Jelenovics András fedeztetési állomósvc- zetőnek, Hüdován Vince kerületvezető erdész, népfrontbizottsági tag­nak, Engel Henrik nyug­díjas kovácsnak, Kra­chun Szilárd tanácsi ki- rendcltségvezetőnek, Krachun Elemér szállí- tásvezetőneb. Krachun Szilárdné óvónőnek, Solymosi Gézáné taní­tónőnek, Sikahonyi Mik­lós tsz-elnöknek, Szol István fővadásznak. Lo­vak András tudósítónk­nak, és nem utolsósor­ban Váncsodi Lajos ta­nácselnöknek, akik munkájuk során segít­ségünkre voltak. Következő Magazin- isszeáUításunkat Kis- dorogou készítjük és október 21-5 számunk- meg. Mun- október 16­Az Apponyi grófok vadászháza műemlék jellegű épület. Ma az erdőgazdaságé, szolgálati lakás és pihenő. Be­lülről jó állapotban van, a padló és az ajtók-ablakok, de még a gerendák is vadgyümölcsfából készültek. A te­tőre és a külső vakolatra viszont ráférne a tatarozás, mert később még többe fog kerülni a felújítása. Szépül a falu A közös tanács évi fejlesz­tési alapja mindössze 150 ezer forint, ehhez jön természete­sen a nem kevés állami tá­mogatás. Az összefogás meg­hozta gyümölcsét. Az iskola teljes tatarozása, sőt mond­hatni felújítása a végéhez kö­zeledik. A tetőszerkezetet ki­javították, nem kis részben a termelőszövetkezet Rónai szo­cialista brigádja közreműkö­désével, akik sok társadalmi munkát végeztek és nem is csak az iskolánál. Az úttörő­szobát leparkettázzák, az alapburkolat már elkészült.. Az eddigi munkák mintegy kétszázezer forintba kerültek. Még az idén befejezik a vi­zesblokk és a mosdók besze­relését. Megkezdődött a művelődé­si ház felújítása is, a kőmű­vesmunkákat elvégezték, a festés van vissza. A kerítés elkészítéséből a huszonegy KISZ-tag is kiveszi a részét. Farkas József, kőműves nemrég vásárolta meg ezt a házat, 75 ezer forintért Játszanak a gyerekek az óvodaudvaron

Next

/
Thumbnails
Contents