Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-01 / 232. szám
Vk üárd Mai számunkból XXVIII. évfolyam, 232. szám ARA: Ft 1978. október 1. vasárnap Új űrhajós-világcsúcs Moszkva, Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Szombattól hivatalossá vált Vlagyimir Kovaljonok és Alekszandr Ivancsenkov új világcsúcsa: a Szaljut—6 űrállomás második személyzete ezen a napon lépte túl (tíz százalékká;) az eísó állandó kettős Jurij Roma- nyenko és Georgij Grecsko világűrben töltött idejét. A 107. munkanapon a két újdonsült hivatalos világcsúcstartó folytatta a munkát a másik „jubiláns”, a világűrben immár második évet töltő űrállomás, a Szaljut—6 fedélzetén. Szombaton a sportgyakor- 'K-ton kívül folytatták a föld és az atmoszféra jelenségeinek megfigyelését, az egyes égitestek vizsgálatát. MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÜLÉSE MEGÁLLAPÍTOTTA: IPARPOLITIKAI CÉLJAINK HELYESEK (3. old.) TENGERI ÍZEK (9. old.) KUBAI KÖZLEKEDÉS (9. old.) BESZÉLGETÉS PAKS VÁROSTERVEZŐJÉVEL (4. old.) A 39. HÉT ESEMÉNYE, KÉRDÉSE, TÖRTÉNETE (6. old.) TAMBOVBANJÁRTAM (7- old.) SZAKEMBERKÉPZÉS A SZOVJETUNIÓBAN (8. old.) PÉCSI FÜGE (12. old.) TOJÓTYÚKOK HISZTÉRIÁJA (12. old.) L j AZ MSZMP TOLNA LÉGGÖMBÖK A TUDOMÁNY SZOLGÁLATÁBAN (12. old.) A XXI. SZÁZAD SZÁMÁRA NEVELNEK (8. old.) CSALÁDÜGYI BÍRÓSÁGOK (8. old.) „A SIKER MINDENÉRT KARPÓTOL” (13. old.) A LABDARÚGÓ- SZAKOSZTÁLY MUNKÁJÁT ÉRTÉKELIK (13. old.) HATÁROK (5. old.) MEGSZÁLLOTTÁK (5. old.) BRECHT-MÜZEUM (9. old.) HAZÁNK AZ IDEGEN SZEMÉVEL (10. old.) KIÁLLÍTÁS A NEMZETI GALÉRIÁBAN (11. old.) Döntés és kockázat A mondás ősi, közismert, s már-már közhely- szerű. „Rizikó nélkül, nincs üzlet” — e szavak igazságát jól tudta már a „történelem előtti idők” kereskedője is. Tisztában volt vele, hogy némi bizonytalanságot, a kudarc esetleges bekövetkeztét vállalnia kell, a haszon, a nagyobb nyereség reményében. I A mondást mi is gyakorta hangoztatjuk — a hétköznapokban. Vásárláskor, a vasárnapi ebéd megbeszélésekor, a nyári üdülés színhelyének a kiválasztásakor körültekintően, gondosan döntünk, s vállaljuk a kockázatot is. Mert megeshet, hogy kiderül, a piros helyett a barna szebb szín lett volna az ülőgarnitúránál, az ünnepen jobban esett volna ebédre a rántott csirke, mint a paprikás, vagy érzésünk szerint jobban pihenhettünk volna j a Balatonnál, mint a Velencei-tónál. Tudjuk, hogy I kockázat híján nem is remélhetünk nyereséget. Levonjuk tehát a következtetéseket, s legközelebb I a korábbi kedvező, avagy kedvezőtlen tapasztalatok tudatában határozunk majd. A munkahelyen persze más a helyzet. Pedig az alapképlet ott sem különbözik a hétköznapitól. Adottak az alternatívák, adott a tudásunk, s a gondolkodásmódunk, döntenünk kell. És a döntés magával hozza a kockázatot is. A kettő egymástól elválaszthatatlan. Legalábbis jó esetben, amikor a döntés valóban az — a felkínált lehetőségek köI zül a látszólag legmegfelelőbb kiválasztása. És mégis. Valahogy mintha ódzkodnánk a határozottságtól, az elhatározástól. Tudjuk, mit kellene ten- | nünk, tisztában vagyunk a lehetőségekkel, s ennek ] ellenére a cselekvésnél szimpatikusabb számunkra a döntés halogatása. Mert „non dönteni” még min- j dig egyszerűbb. Kézenfekvő példa minderre az az eset, amikor megürül egy vezetői poszt, s felettesként ha- j tároznunk kellene a kinevezésről. Ha valóban irá- ; nyitók vagyunk, nem tehetünk mást, mint felmér- j jük a lehetőségeket — a szóba jöhető személyek körét —, gondosan elemezzük magunkban, melyikük, mire képes, s gondolkodásunk „eredményét” összevetjük az igényekkel. És mire befejezzük a „műveletet”, tisztán kell, hogy előttünk álljon: kit, miért javasolunk, nevezünk ki az adott tisztségre. Persze — és ez hozzáteendő —, az elmélet és a gyokarlat — két dolog. Megeshet, hogy az általunk kiválasztott végül is csődöt mond, utólag derül ki, hogy a másik vagy a harmadik mégiscsak alkalmasabb lett volna vezetőnek. Ezt a jelenséget úgy hívják, hogy kockázat, s már volt róla szó, hogy minden döntéssel együtt jár. És ez az a dolog (vagy veszély), amely miatt többnyire tartózkodunk, idegenkedünk a döntéstől. Mert — ismétlem —r nem határozni még mindig egyszerűbb. Főként a felelősség szempontjából. Ha nem teszünk mást, mint halogatjuk a határozást, tanácsokat kérünk „lentről” és „fentről” (az ilyen esetekben többnyire azért fentről), végül csak megoldódik minden. Mindenki tudni fogja a környezetünkben, hogy nem álltunk oda teljesen a végül is kinevezett mellé, így a kudarcáért sem lehetünk teljességgel felelősök. Tiszták maradtunk. A kérdés csupán annyi: nevezhetjük-e magunkat valóban vezetőnek? Egy kinevezés képzeletbeli történetét ismertettem fentebb, ám a megoldandó kérdés lehetett volna akármi más. Engedélyezés, fegyelmezés, dicséret, átszervezés — és vég nélkül sorolhatók a példák. Ami fontos az egészben, hogy kissé divat lett ' nálunk „nem dönteni”. Mert az simább és veszélytelenebb. Körültekintően felmért lehetőségek, az előzőek mérlegelése után döntés, a kockázat figyelembevételével, majd a felelősség elvállalása. Tulajdon- j koppén néhány szóval leírható folyamatról van j szó. És a folyamat egyes elemei korántsem kitalá- ! ciók, egymásból kézenfekvőén következő ténye- | zőkről van szó. Olyan dolgokról, amelyek nem je- j lenthetnek újdonságot, megvalósíthatatlan követelményt egy koncepciózus vezetőnek. Ha valóban | koncepciózus és valóban vezető. MALONYAI PÉTER A cukorrépa-betakarításról és -feldolgozásról szóló képriportunk az ötödik oldalon található. A múzeumi Itínap megnyitója Szekszárdim Pozsgay Imre kulturális miniszter mondott megnyitó beszédet Országos jelentőségű ünnepi eseményre került sor tegnap Szekszárdon, mely egyúttal a Béri Balogh Adám Múzeum történetében is mérföldkövet jelentett. A megyei múzeum emeleti nagytermét zsúfolásig megtöltő közönség előtt Pozsgay Imre kulturális miniszter nyitotta meg a XVII. országos múzeumi és műemléki hónapot, és ezzel egyidöben az átalakított, távfűtésbe kapcsolt megyei múzeum új „Életmódváltozások Tolnában” című állandó kiállítását is. A megnyitón megjelent K. Papp József, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Szabópál Antal, a megyei tanács elnöke, a megye és város párt- és állami életének vezetői, a szaktudomány és a társintézmények sok képviselője. (Folytatás a 2. oldalon.) ' *
