Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-13 / 216. szám
1978. szeptember 13. Képújság 3 Szekszárd Dombóvár A párttaggá nevelés tapasztalatai yyíy szekszárdi városi párt« ; bizottság és a végre- ! hajtó bizottság a XI. ■* kongresszust követő időszakban rendszeresen értékelte és elemezte a pártépítés tapasztalatait. Középtávú tervben határozták meg a feladatokat, ezek végrehajtása is folyamatos. Az újonnan felvettek döntő többsége aktívan vesz részt a munkában, amelynek nyomán az alapszervezetek ereje tovább növekedett. Szociális összetételük, a pártbizottság középtávú tervében összhangban alakult. Többségük már a tagfelvétel előtt és azt követően folyamatosan gazdagítja mozgalmi tapasztalatait. A párt tagságának politikai felkészültsége egyre nő. Néhány jelenség azonban indokolttá tette, hogy a középtávú pártépítési terv egyik fontos célkitűzését, a pártaggá nevelés tapasztalatait részletesen megvizsgálják. Ezúttal arról kívántak képet kapni, milyen a városban a párttaggá nevelő munka, amelynek el kell kezdődni már a párttagfelvétel előtt és azzal nem fejeződhet be. Az alapszervezetek döntő többségében tudatos és tervszerű nevelő- munka folyik. A politikai, társadalmi, gazdasági munkában legkiválóbbak kerülnek be a pártba. Legtöbbjük már az ifjúsági szervezetben, tömegszervezetekben és mozgalmakban bizonyította alkalmasságát. Ezzel ellentétben néhány esetben előfordult, hogy rövid tagság után törlés, vagy kilépés útján távoztak á pártból. Arra is van példa, hogy a városi párt-végrehajtó bizottság nem hagyta jóvá a tagfelvételt, mert közben kiderült, hogy az illető alkalmatlan a párttagságra. E jelenségek indokolták, hogy az utóbbi két évben felvettek körében felmérést végezzenek. A tájékozódás is bizonyította, hogy a pártépítés e területén is gazdagok a pozitív tapasztalatok, de felhívta a figyelmet az előkészítés és a későbbi nevelő- munka fogyatékosságaira is." Wanjn álaszt vártak többek Íjͧ: között arra a kérdésiig re, hogy a pártba fel- irhiiiiif vettek miben látják felvételük okát. Legtöbbjük ezt az aktív társadalmi tevékenységben jelölte meg, de akadtak, akik eredményes gazdasági munkájuknak, vagy jó elméleti felkészültségüknek tulajdonították, hogy bekerülhettek a párt tagjainak sorába. A válaszokból az is kiderült, hogy az alapszervezetek tudatos kiválasztó munkáját tovább kell erősíteni. Ebben és a felkészítésben is még jobban lehet támaszkodni a pártcsoportok, az egyes párttagok és a tömegszervezetek javaslataira. Tovább kell javítani a KISZ ezirányú tevékenységét. A felkészítés természetesen időt vesz igénybe, ezért nem indokolt, hogy a tagfelvétel évekig elhúzódjék, de néhány hónap sem elegendő annak eldöntésére, hogy az illető alkalmas-e párttagnak. Alapfeltétel, hogy a jelölt ismerje a szervezeti szabályzatot, azt maradéktalanul elfogadja. Hogy ez a párttaggá nevelés során milyen alapossággal valósul meg, az függ az ajánlók, és a konzultánsok munkájától is. Az a tapasztalat, hogy helyenként ezt a feladatot a titkár és a pártapparátus vállalta magára. A tagfelvétel formai részének lebonyolítása általában megfelel a szabályoknak, mégis előfordul, hogy a tagfelvételt tárgyaló vezetőségi ülésre nem hívják meg a jelöltet és annak ajánlóit. A párttaggá nevelés a felvétel után is folytatódik. A beilleszkedés és a további jó munka feltétele, hogy a párttag kap-e feladatokat. A felmérésből kiderült, hogy döntő többségük azon a területen kapott megbízatást, ahol előzőleg már dolgozott, azonban az alapszervezetek nem mindig tudatosították kellőképpen, hogy ez a megbízatás most minőségileg más, mint megelőzően volt. Ez lehet az egyik oka, hogy többen úgy vélték: többet tehetnének, ha erre módjuk, lehetőségük lenne. A párt- megbízatások nagy részét az alapszervezetek ellenőrzik, számonkérik, miután fel is készítették a párttagot a munka elvégzésére. De előfordul, hogy vagy a felkészítés, vagy a számonkérés hiányzik, vagy nem megfelelő. A beilleszkedés nehézségeire utal, hogy néhányan kifogásolták a pártvezetőség munkáját, illetve a pártszervezet kritikai légkörét. A felmérés célja — amelynek tapasztalatait a végrehajtó bizottság is megvitatta — a párttaggá nevelés további javítása volt. Tapasztalatait nemcsak az érintett, hanem a többi pártszervezet is hasznosíthatja a továbbiakban. Éppen ezért a felmerült problémákra a vezetőképzésben is vissza fognak térni. A pártszervezetek, a KISZ, a szakszervezeti bizottságok is tájékoztatót kapnak a témáról. A végrehajtó bizottság nem tartotta szükségesnek, hogy újabb határozatot hozzon, hiszen a középtávú pártépítési terv már meghatározta a tennivalókat, amelyek ma is érvényesek. IHÁROSI Szüret előtti permetezés A szekszárdi Aranyfürt Termelőszövetkezet szőlőiben serény munka folyik. Szüret előtt még egyszer permetezik a Bottyán-hegyi szőlőket. Szolidaritás Chiléért Dr. Kuczik István, a gyáregység igazgatója megnyitja a nagygyűlést (TUDÓSÍTÓNKTÓL) t Szeptember 11-én volt öt éve annak, hogy Chilében a katonai junta fegyveres támadással megdöntötte a törvényesen megválasztott népi egység kormányát. Fiataljaink elítélik a Pinochet-re- zsim rémtetteit és tiltakozásuk jeléül szolidaritási gyűléseket rendeznek. Az évfordulón Dombóvárott, két helyen tartottak megemlékezést. A városi KISZ-bizottság és a Csavaripari Vállalat tiltakozó nagygyűlést szervezett a gyár tanácskozótermében. A nagygyűlés a megyében is népszerű Csizmadia Sándor politikai dalos műsorával kezdődött. Latin-amerikai és mozgalmi dalok váltogatták egymást. Dr. Kuczik István, a gyáregység igazgatója a rendezők nevében köszöntötte az elnökségben helyet foglaló Gyuricza Istvánt, a dombóvári városi pártbizottság első titkárát, Alexandra Arovát és Diego Navargót, a chilei fiatalok képviselőit, Benedek Margitot, a városi úttörő- elnökség elnökét, valamint az ipartelepet képviselő vezetőket, fiatalokat. A bevezető gondolatok után Wilhelm Ádám, a KISZ-bizottság politikai munkatársa szólt az öt évvel ezelőtti eseményekről és az eseményeket kiváltó okokról. Befejezésül a fiatalok tennivalóiról, a szolidaritás mindennapi feladatairól beszélt. Alexandra Arova, a chilei fiatalok nevében köszöntötte a nagygyűlés résztvevőit, s megköszönte a harcukhoz nyújtott támogatást. A politikai dalokat előadó Diego műsora nagy sikert aratott. Műsor után a chilei himnuszt a nagygyűlés résztvevői együtt énekelték az előadóval. Kedves színfoltja volt a rendezvénynek az ének-zenei általános iskola úttörőinek köszöntője. Műsoruk után ajándékokat adtak át a chilei fiataloknak. A tiltakozó távirat szövegének elfogadása után énekléssel fejeződött be a nagygyűlés. * A Gőgös Ignác Gimnázium tanulói irodalmi színpadi összeállítással emlékeztek meg a chilei eseményekről, A rendezvény színvonalát emelte a chilei dalokból álló zenei aláfestés. A rendezvényen a tanári kar a diákokkal együtt tiltakozott a rémuralom ellen és szolidaritásukról, támogatásukról biztosították Chile népét. Szöveg: TILL EVA Fotó: TILINGER SÁNDOR Unalmas téma? pnznRLUiuK Minden népről kering valamilyen hír a világban. Ezek a pár szavas megállapítások gyakran csakugyan kitűnően jellemzik az illető népet, de még gyakrabban meghamisítják a valóságot. Egy biztos: rólunk, magyarokról nem terjesztik sehol, hogy takarékos nép volnánk. Mert mi bizony — pazarlunk. Az alábbi, összegyűjtött csokor azt példázza, milyen véleménynyel vagyunk — önmagunkról. — Ha együtt hámozzuk a krumplit az anyósommal, utána minden darab héjról meg lehet állapítani, hogy melyikünk vágta le. Ö ugyanis olyan leheletvékonyra pucolja, hogy szinte átlátni rajta. Nyilván még a régi, nehéz időkben vált az idősebb korosztály vérévé, hogy mindennel nagyon takarékosan kell bánni. Megyek haza a múltkor, hát látom ám, hogy az egyik általános iskola előtt egy öreg néni hajladozik, szedegeti össze a napközis gyerekek által eldobott tízórai-maradékokat. Szégyenkezve dugja a táskájába, de pár lépés után már a megelégedettség ül ki az arcára: nem veszik kárba ez a zsemle! — Állandóan azt halljuk, hogy így-úgy pazaroljuk a kenyeret, rengeteget dobunk a szemétbe. De azt is nézzék meg, hogy milyen kenyér kerül oda! Legtöbbször keletien, sületlen, ehetetlen. Hát kérdem én, akkor ki pazarol: mi, a vásárlók, vagy a sütőipar? Mert azért a rossz kenyérbe is beleteszik az alapanyagokat, a munkaerőről nem is beszélve... — Pazarlás? Látszik, hogy maga nem humorista, mert azok már ráuntak a témára. Miért van az, hogy sok ki- sebb-nagyobb beruházás a gyakorlatban több pénzbe jön, mint a tervek szerint? Nem hinném, hogy a tervezők nem tudják előre kiszámítani a költségeket, s főleg az a gyanús, hogy mindig kevesebbet számolnak. Na persze, ha először lebetonozzák .az utcát, aztán felbontják, lerakják a csöveket, újból lebetonozzák, szóval akkor nem csoda... — Én dolgoztam egy nagy- beruházáson, lényegtelen, hogy melyiken. Kiemelt beruházás, sosem álltunk anyaghiány miatt. Olyannyira nem, hogyha például jött egy megrakott teherautó, hogy ne kelljen a sárba ragadnia, nosza aládobtak néhány szál deszkát. Reccs. Drága mulatság, a következő is reccs. Nem bírtam tovább nézni, munkahelyet változtattam. — Én azt a rengeteg piperecikket tartom pazarlásnak. A mosakodás feltétele a jól- ápoltságnak, de a luxusszappan már nem. Én különben sem engedhetem meg magamnak a pazarlást, elváltam, egyedül nevelem a lányomat. Igaz, hogy nem a havi fizetés összegétől függ, ki mennyire pazarló. A kis pénzt is el lehet szórni és a nagy pénzzel is filléreskedni. — Elsősorban nem az számít, hogy mennyit pazarlunk a háztartásokban — bár sok kicsi, sokra megy — hanem azt, hogy nagyban mennyit fecsérelünk el. Elég, ha csak annyit mondok, hogy munkaerő-gazdálkodás, meg hogv kihasználatlan, álló gépsor az üzemben. — Szerintem mi a pazarlás? Amit én csinálok elsejétől elsejéig. Na meg ez. a Prométheusz-szobor itt. A kultúrától sosem sajnálom a pénzt, szép is, jó is ez a szobor Szekszárdion és mégis... Előbb az óvodai férőhelyek számát kellett volna bővíteni... — Pazarlunk, persze, hogy pazarlunk. Idővel, erővel, sőt még a fiatalsággal is. Én például az egész fiatalságomat egy alkoholista férjre pazaroltam. — Próbáljon az ember takarékoskodni, nem mindig sikerül neki. Az egyik ismerősöm nagytakarítást végzett, kirámolták egy régi parasztház padlását, összegyűlt körülbelül másfél mázsa rongy, szépen elvitte a MÉH-hez. Ott közölték, hogy csak akkor veszik át, ha szétválogatja. Mondta, hogy ő nem ér rá, nem a pénz érdekli, odaadja az egészet a legolcsóbb árért. Nem kellett. Mi mást tehetett volna, elfuvarozta a szemétbe. — Kérem, nem tudom, melyik MÉH-telepen történt az eset, lehetséges, hogy éppen a miénken. A közvéleményben az a tévhit él, hogy a rongy az rongy, a papír az papír, és minden értékes hulladék. Tessék csak végignézni ezt a hosszú listát, mennyi minden szerepel itt, amit nem vehetünk át, mert nem lehet újra feldolgozni. Idehozhatják nekünk a legfehérebb műszálas inget, vagy a legjobb minőségű, de indigós papírt — nem tudunk vele mit kezdeni. S ha történetesen hosszú sor áll, akkor az átvevő nem ér rá minderről meggyőzni a tisztelt ügyfelet. — Itt van a gyerekholmik kérdése. A szülők versenyeznek egymással, hogy kinek a gyereke jár szebben, melyiknek van több, drágább játéka. Aztán ez a sok holmi föl- gyülemlik és csak hever fölöslegesen. Én fölajánlottam az egyik ismerősömnek, de vérig sértődött miatta. Kijelentette, hogy tud ő a gyerekének ruhát venni, nem kéri a másét. Úgy hallottam, hogy a védőnők szívesen fogadják ezeket a levetett, de még nagyon szép holmikat, és továbbadják azoknak a gyerekeknek, ahol a szülők elisszák a pénzt. Ez szerintem jó megoldás annak elkerülése végett, hogy némely anyuka mérgében a kukába dobja a kis ruhákat és játékokat... Egyszóval, pazarlunk. A fenti vélemények bárhol, bárki szájából elhangozhattak volna. Aranyigazság, hogy pazarolni csak akkor lehet, ha van miből. Nekünk tehát lehet. De tessék mondani: muszáj ? kovács Mária
