Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-10 / 214. szám

1978. szeptember 10. Képújság 9 Ageomor expedíció Az elmúlt években a vi­lágóceán gazdagságáról szóló tájékoztatások arra késztet­ték azökat az országokat, amelyeknek nincs közvetlen kijáratuk a tengerhez, hogy a víz alatti geológia problé­máival kezdjenek foglalkoz­ni. Közöttük van Csehszlo­vákia is, amely sokoldalú kezdeményezésekkel állt elő ezen a területen. Csehszlo­vákia részt vesz a víz alatti geológiával foglalkozó nem­zetközi KGST-központ, az Intermorgeo munkájában, amelynek székhelye Rigában van. A XIX. század végéről származnak az első hírek ar­ról, hogy- a Csendes-óceán mélyén vasrétegek találha­tók, de a szakirodalom hosz- szú időn át nem fordított fi­gyelmet erre az információ­ra. Csak az elmúlt évtized­ben, amikor a geológusok fi­gyelmeztettek rá, hogy a szárazföldön rendszeresen csökken a nyersanyagkész­let, kezdtek arról beszélni, hogy a tengerfenék a jöven­dő, a következő évszázadok tartaléka. N. L. Cenkovics és N. Sz. Tarnakov szovjet geológusok két kutatóhajóval folytattak kutatásokat, majd térképet állítottak össze a vas- és a mangánvagyon elhelyezke­déséről a Csendes-óceán fe­nekén. Mások megállapítot­ták, hogy az óceán nyugati részén nagy mennyiségben összpontosul a vas: 19 000 tonna négyzetkilométeren­ként. Csak ebben a meden­cében körülbelül 200 mil­liárd tonnára becsülték a készleteket. Ez csak egy a példák közül, amelyek bizo­nyítják az óceánok és a ten­gerek hatalmas kincseit. Azok a csehszlovák szak­emberek, akik részt vesznek az Intermorgeo együttmű­ködésben, a Prága közelé­ben, Kutna Horában lévő Ásványtani Intézetben dol­goznák. Az intézet geokémi- kusai több munkájukkal is hozzájárulnak a KGST-or- szágok tengeri geológiai ku­tatásaihoz. Kidolgoztak egy gyors elemzési módszert: az ásványi anyagok express vizsgálatát, amely az expe- díciós hajó fedélzetén is azonnal elvégezhető. 1972- ben és 1973-ban a Burgasz expedíció idején ennek a módszernek a segítségével vizsgálták meg a Fekete-ten­ger nyugati partjáról vett mintákat, majd 1975-ben, a Geomar expedíció idején, a Kuba partjai mentén vett mintákat. Az eredmények felülmúl­ták a várakozásokat. Az eredményesebb mintavétel érdekében a csehszlovák szakemberek speciális, nem lehorgonyzott szondát készí­tettek, amelyet összekapcsol­tak egy markolóval és egy rádiókészülékkel. Készítet­tek továbbá szivattyúval fel­szerelt vákuumos szondát, amely felszippantja a fené­ken lévő üledéket. Kifejlesz­tettek 6000 méteres mélység­ben alkalmazható markolós szondát is. A csehszlovák geológusok jelentős eredményt értek el a markolós szondával, bár kisebb mélységben, amikor a kubai parttól nem messze víz alatti homokkészleteket találtak. Ez értékes segítsé­get jelentett Kuba számára, hiszen szinte egyáltalán nem rendelkezik homokkal az építőipar igényeinek kielégí­tésére, ha nem számítjuk a strandokat, ahol a homokot, természetesen érintetlenül kell hagyni. A csehszlovák geológusok számos helyen találtak gaz­dag homokkészleteket az óceán fenekén Varaderótól nem messze. A lelőhely két kilométerre található több kisebb szigettől. A helyet azonnal feltérképezték, a homokot pedig kielemezték. A minősége alkalmasnak bi­zonyult az építkezésekhez. Megkezdődött a próbakiter­melés 12 méter mélységből. A Kutna Hora-i Ásvány­tani Intézet szakemberei mostanában azzal a techno­lógiai problémával foglal­koznak, hogyan vonható ki fém a tengeri kőzetből, és milyen lehetőség van ezek kohászati feldolgozására; 1977-ben, a két expedíció idején a csehszlovák geoló­gusok is ott voltak a szov­jet kutatóhajók fedélzetén. Gurij Marcsuk, a Szovjet Tudományos Akadémia Szibériai Tagozatának el­nöke Szibéria — az Uráltól a Csendes-óceánig egyetlen hatalmas építkezés. A je­lenlegi ötéves tervben, 1976 —80. között a Szovjetunió ipari termelése összesen 35 —39 százalékkal növekszik, Szibériában pedig a másfél- szeresére. Gyakorlatilag itt várható az ország földgáz-, olaj- és alumíniumbányásza­tának legjelentősebb gyara­podása, növekszik a nehéz- vegyipar, a fa-, cellulóz- és papíripar termelése, újabb területi-termelési komplexu­mok épülnek. A Szovjet Tudományos Akadémia húsz évvel ezelőtt létrehozott Szibériai Tagoza­tának jutott az a nagyszerű feladat, hogy tudományosan megalapozza e gazdag terü­let kincseinek kiaknázását. A novoszibirszki akadémiai város mellett tudományos központok alakultak Tomszkban, Krasznojarszk- ban, Irkutszkban és más vá­rosokban. Szibéria tudomá­nyos életének fejlődését azonban nemcsak a mennyi­ségi növekedés jellemzi. A Szibériai Tagozat közvetlen hatással van a Szovjetunió keleti területein a termelő­erők, a kulturális élet és közművelődés fejlődésére is. A cél, hogy még hathatósab­ban hasznosítsuk Szibéria talmas erőtartalékait. A szibériai tudósok több mint 1200 olyan feladatot oldottak meg, amelyek a legfontosabb iparágak tudo­mányos-technikai fejlődése szempontjából nagy jelentő­ségűek. Évente több mint száz kutatási eredmény ipari ‘ alkalmazása valósul meg. A végcél a gyakorlati haszno­sítás — így lehet megfogal­mazni a kutatók és termelők együttműködésének alapel­vét. Hogyan valósul meg ez az elv a gyakorlatban? Az együttműködés lánco­lata; kutatóintézet — válla­lat — iparág. A Szovjet Tu­dományos Akadémia Szibé­riai Tagozatának bányászati kutatóintézete és a Tastapol bányászati és kohászati kombinát együttműködésé­nek eredményeként a bányá­ban a föld alatti termelő- munka üteme megháromszo­rozódott, felére csökkent a munka önköltsége — lénye­gében megvalósították a bá­nya automatizálását. Ez a technológia ma már az egész iparágban meghono­sodott. Bizonyítottak a tudósok­ból és kivitelezőkből álló komplexbrigádok is. A Ka­talízis Kutató Intézet szak­emberei például több mint húsz komplexbrigád mun­kájában vettek részt, ame­lyek az olajvegyészeti ipar számára legfontosabb folya­matokat tanulmányozzák. Most a Voszkreszenszkij Vegyipari Kombinátban ve­zették be vanádium (ke­mény fém) katalizátor alkal­mazását a kénsav — az ás­ványi műtrágyák legfonto­sabb alkotóeleme — gyár­tásában. Az új katalizátor használatának évi gazdasági haszna — a folyamat inten­zitásának növekedésével — csupán egyetlen üzemben 7,8 millió rubel. A Szovjet Tudományos Akadémia Szibériai Tagoza­ta hét minisztériummal kö­tött hosszú távú együttmű­ködési szerződést. A szerző­dések programjának megva­lósítása valamennyi iparág tudományos-technikai prob­lémáinak megoldását meg­gyorsítja. A Szibériai Tagozaton nemrégiben megvitatták a Szibéria természeti erőfor­rásainak kiaknázására vo­natkozó hosszú távú tervet. Ez huszonnégy regionális programot foglal magában, amelyek e vidék ásványi nyersanyagai, földjei, vizei, erdői hasznosítása kulcsfon­tosságú problémáinak megol­dására, szociális-gazdasági fejlődésének kérdéseire vo­natkoznak. E programok megvalósítá­sában a Szovjet Tudományos Akadémia Szibériai Tagoza­tának mintegy 40 intézete és majdnem száz más szerve­zete és intézménye vesz részt. GURIJ MARCSUK a Szovjet Tudományos Akadémia Szibériai Tagozatának elnöke (APN—KS) A robbanásos fémhegesztő berendezést a SZTA Szibé­riai Tagozatának tudósai dolgozták ki, s a novoszibirszki öntőgépeket és automata gyártósorokat készítő üzemben állították elő Minden a bazárról kezdő­dött. Mindenesetre Dusanbe — Tádzsikisztán fővárosa, ahol ma félmillió ember él — egy bazársótorböl fejlődött ki. A „dusanbe" tadzsik szó je­lentése: „hétfő.” Valaha eze­ken a napokon itt, a kara- vánutok találkozási pontján nogy vásárokat rendeztek. Dusanbe, amely 54 évvel ezelőtt lett főváros, tucatnyi környékbeli települést kebe­lezett be, modern emeletes épületeket húzott fel, szín­házakkal, stadionokkal, re­pülőtérrel és tv-toronnyal gazdagodott, de nem felejtke­zett el a múltjáról. Élő em­lékként idézi a hajdant a város 15 bazárja. Tizenöt szimfónia ez, amelyek partitúrájában ösz- szeolvad a csatornák sustor­gása és a soknyelvű emberi zsivaj. Az emberek itt egy­mást túlharsogva kiabálnak, alkudoznak, tadzsik, üzbég, orosz nyelven szólongatják egymást, sőt, olykor, ha el­fogja őket a hév, mind a három nyelven egyszerre védik a maguk igazát.-Ezer meg ezer festői és pokolian étvágygerjesztő csendélet, a föld és a nap illatát, az idegen számára is­meretlen fűszerek finom aromáját árasztó zöldség és gyümölcs garmadája, tübi- tejkák (kis, kerek, tarka hímzésű sapkák) és nemzeti köntösök kaleidoszkóp mód­jára szüntelenül változó színorgiája ez a piac. Jel­legzetes portrék érik itt egy­mást: parasztok, akik el­hozták munkájuk gyümöl­cseit, városi emberek, akik azért jöttek ide, hogy tele­vásárolják öblös táskájukat, vagy egyszerűen csak néze­lődni akarnak, ízlelítőt kap­ni a bazár bőségéből. Bi­zony jólesik hallani: „kós­told meg, dzsura (barátom) a barackjaimat: édesek, mint a méz!” Kimenni a piacra mindig olyan, mint utazást tenni a gondosan megőrzött múltba. S ez az utazás gyakran a csajhanában kezdődik, amely minden bazár múlha­tatlan tartozéka. A csajhana „teaház”. S ez olykor valóban ház, amely­nek tágas verandája közvet­lenül a hűsítő csatorna fölé nyúlik. Olykor azonban a csajhana egyszerűen egy kellemes, nyugodt kis zug, a fák árnyékában. Ha valamelyik vendég csatlakozik azokhoz, akik már nem egy teáskannát ki­ürítették, okvetlenül meg­vendégelik a forró aromás itallal. Méghozzá nem is csak úgy egyszerűen töltik meg a vendég elé helyezett csészét, hanem nagy udva­riassággal, hangsúlyozott tisztelettel nyújtják oda, másik kezüket keblükre szo­rítva: tessék, mondják, igyék és pihenjen barátai körében. A zöld teát minden év­szakban isszák, de nyáron, a 40 fokos hőségben ez a szomjat nagyszerűen oltó ital valóban pótolhatatlan. A rövid teázás és a köny- nyű előétel rendszerint csak előkészület a piláfhoz. Né­melyek minden rizses húst ezzel a szóval jelölnek. Ez azonban tévedés. A piláfba kerülő bárány- húst növényi olajban vagy faggyúgümőből kiolvasztott zsírban, külön e célra szol­gáló katlanban sütik és pá­rolják. Ebbe a lassan fövő masszába bőven tesznek ap­róra vágott vöröshagymát és sárgarépát, különféle fű­szereket, köztük vörös csö­vespaprikát okvetlenül. Az­tán ugyanebbe a katlanba rizst szórnak (klasszikus arány: 1 kilogramm húshoz I kilogramm rizs). A piláf akkor jó, ha a hús pikáns, nedvdús és gyenge, a rizs pedig boros­tyánszínű, omlós (mintha nem is főzték volna, s szin­te elolvad a szájban). A rengeteg recepttel büsz­kélkedő és titkot őrző nem­zeti konyhaművészet csú­csát jelenti a piláf. Az egyik közismert szabály azt tartja, hogy „ha piláfot készítsz, ne takarékoskodj a belevaló­val!” A keleti piacok bősége és tarkasága, a kényelmes teá­zás sajátos szertartása, a ki­finomult konyhaművészet — mindez természetesen nem tartozik a mai Tádzsikisztán fő ismertetőjegyei közé. JURIJ ZEMMEL APN—KS Készül a hires közép-ázsiai piláf

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents