Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-08 / 212. szám
1978. szeptember 8. Képújság 5 Hittel, lelkesedéssel Szűcsök, tímárok Bárhol voltam, énekkarnak lenni kellett Szolgálatának teljesítése közben munkásőr-egyen- ruhában fogad Sebestyén István, a bonyhádi Városi Tanács költségvetési üzeme kommunális részlegének vezetője. Barátságosan hellyel kínál és — in médiás rés — a dolgok közepébe vágva beszélgetni kezdünk. — Úgy értesültem, hogy a bonyhádi Erkel Ferenc szövetkezeti vegyes kórus tagjaként a kórusmozgalomban kifejtett több évtizedes eredményes tevékenységéért augusztus 20. alkalmából a „Szocialista Kultúráért” miniszteri kitüntetésben részesült. — Valóban így van. Nagy megtiszteltetésnek tartom az elismerést, mert Tolna megyéből a SZÖVOSZ-ban egyedül én vehettem át ezt a magas kitüntetést. A bonyhádi kórusban kezdett énekelni? — Nem, dehogy. A közös éneklés szeretete szinte egyidős velem. Kezdő szakmunkásként a Ganz Vagon- és Gépgyárban dolgoztam, szerszámlakatosként és tagja voltam a munkáskórusnak. Az ötvenes évek elején Budapestről a teveli gépállomásra kerültem. Hiányzott az éneklés, társaimmal férfikart alakítottunk. Nem értünk el nagy eredményeket, nem lettünk híresek, mégis sokat jelentett számunkra az együttes éneklés. Később Gyönkön vállaltam munkát, ahol szintén létrehoztunk egy kórust. Bárhol voltam, ott énekkarnak lenni kellett. 1960-ban költöztünk Bonyhádra. Itt már működött együttes. Természetesen bekapcsolódtam. Azóta énekelek — a hangomon bizonyára észrevenni —, a kórus basszus szólamában. — Mi késztette arra, hogy a napi fárasztó munka után keresse a közös éneklés lehetőségét? — Nehéz erre röviden válaszolni. Lehet, hogy banálisán hangzik, de nagyon szeretek énekelni. Egyszerűen belső szükséglet. Az önkifejezés, az önmegvalósítás szükséglete. Örülök, ha mások szórakoztatásáért, gyönyörködtetéséért tehetek valamit. Mindig közösségi ember voltam, és meggyőződésem, hogy a muzsika, az együttes éneklés közösségteremtő erő. A közösségért való tenni akarás vezérel munkásőri szolgálatom végzése közben is. Nagyon fontosnak tartom az énekkari munka során elérhető tanító, nevelő hatást. Arra gondolok, hogy meg kell tanítani az embereket — tisztelet persze a nem kevés kivételnek — szépen énekelni. Még mutatás közben is ... — Ismereteim szerint a bonyhádi kórus az elmúlt évben és az idén figyelemre méltó eredményeket ért el. Miben látja az együttes további előrelépésének feltételeit? — Mindenekelőtt szeretném elmondani, hogy a közelmúlt sikeres munkájához nagyban hozzájárult a helyi ÁFÉSZ, a MÉSZÖV, a művelődési ház, a különböző társadalmi és tömegszervezetek anyagi és erkölcsi támogatása. Rónai Józsefné karnagyunk lelkes, hozzáértő dirigálása jó szakmai feltételeket teremt a további munkához. Kellenek azonban hasonlóan lelkes, fiatal énekesek, különösen a férfikarba. Az ifjú emberek hangjának ereje, fénye van, s ezt egyetlen jól működő kórus sem nélkülözheti. Állandó próbaterem is szükséges. Remélhetőleg az új művelődési házban ez a gond is megoldódik. Megjegyzem, hogy az énekkar több évtizedes tevékenységének értékes dokumentumai vannak, melyeket össze kellene gyűjteni és kiállításszerűen elhelyezni. A múlt idők eredményei a jelen munkájának serkentői. Sebestyén Istvántól tervei iránt is érdeklődtem. Elmondta, hogy tovább akar dolgozni legjobb tudása szerint a munkahelyén csakúgy, mint a munkásőrség parancsnoki állományában és énekelni őszinte hittel, lelkesedéssel — mint eddig. LEM LE ZOLTÁN Hetszoihüsz fog A legfőbb munkaadó A munkaképes felnőttek mintegy hatvan százaléka a Petőfi Termelőszövetkezet dolgozója Tengelicen. Martos István tsz-elnök elmondta, hogy a tsz-nek jelenleg 720 tagja van, akik közül 460-an dolgoznak ténylegesen, a többiek nyugdíjasok. Negyven tsz-tag tevékenykedik az állattenyésztési területen. Háromszázhatvan kocát tartanak a sertéstelepen, emellett még évente mintegy hatezer hízót hizlalnak fel száz kilogramm körülötti súlyra. Jelentős ágazat a szarvasmarha-tenyésztés is. A 860 szarvasmarha között 320 a magyar tarka. Évi átlagos tejhozamuk 3250 liter. A szaporulatból a bikákat olasz exportra tszállítja a termelő- szövetkezet. A juhállomány mintegy 1800 darab, amelyből 1050 anya. A juhok hat és fél kilogramm gyapjút adnak évente. Számszerűleg kisebb, de nem elhanyagolható a termelőszövetkezet lóállománya sem. A száztíz csikó mellett ötven igáslovat is tartanak, mert azokkal a tsz-tagoknak különböző szolgáltatásokat végeznek. Anyagilag is megbecsült emberek az állattenyésztésben foglalkoztatottak, mert míg a tsz-tagságra átlagosan évi 39 ezer forintos kereset jut, addig az állattenyésztők hatvanezer forint körül visznek haza évente. A szövetkezet termelését kiszolgáló műszaki részlegekben sok a fiatal. Ezt bizonyítja, hogy a műszaki foglalkoztatottak átlag életkora 28 év. Természetesen nem elhanyagolható a mezőgazdasági termelés sem. A többi tsz- tag a földeken dolgozik. A hatvan hektáros kertészet pedig az asszonyokat, lányokat foglalkoztatja. Nemrégiben útitársam volt a Fővárosi Bíróság egyik idős, tanácsvezető bírája. Tőle származik az alábbi anekdota, mely tulajdonképpen Mikszáth tollára lenne méltó. A bürokráciáról is szót ejtettünk, ennek kapcsán mesélte az alábbi történetet, a kiírthatatlannak tűnő népbetegség egyik régi, de nagyon szelíd körképét felelevenítve: — A húszas években Ralatonfüreden még működött egy kis járásbíróság. Ennek elnöke, dr. S. megrendíthetetlen nyugalmú, szüntelenül pipázó ember volt, akinek az V. fizetési osztály révén kijárt az akkor rém fontosnak tartott „méltóságos” titulus. A járásbírósághoz egyetlen cellából álló fogda tartozott, ahol egy bizonyos János nevezetű foglár nagy lelkesedéssel őrizte a 3—4 hétre elítélteket. Ritkán volt egy vendégnél több, akit illő becsben tartottak és cseppet sem volt rossz sora. Délben elküldték a közeli vendéglőbe a méltóságos elnök úr ebédjéért, délután lemehetett a Balatonra, kötelező tisztálkodásra, de 17 órára jelentkeznie kellett a mindennapi becsukatás foganatosítása végett. Történt egyszer, hogy valamelyik fogoly ezt a nem túl szigorú rabságot is megunta és odébbállt. János foglár legalább egy óra hosszat töprengett, hogy ezt a kellemetlen eseményt milyen formában hozza a járásbíróság méltóságos elnökének tudomására. Végül is teljes harci díszben, derékszíjjal, mannlicherrel a vállán besündörgött a járásbíróság feje elé és alázatosan jelentette a keserű tényt. Dr. S. tűnődve szívta egy darabig a pipáját, aztán megszólalt: — Aztán mondja, fiam János! Utána- lőtt-e? János beismerte, hogy ezt már csak technikai okból sem tehette meg, mert a mondott időben éppen fröccsözött. Az elnök bólintott: — Akkor menjen ki az udvarra, lőjön utána és jelentse! János foglár kiment az udvarra, csőre töltötte mordályát, megcélozta az eget és lőtt, majd jelentett. Dr. S. még elégedettebben bólintott, átvette a töltényhüvelyt, papírt tett maga elé és szép, kalligrafált betűkkel jelentést írt a N'agyméltóságú Igazságügyminiszter Úrnak. Tudatva benne, hogy Füreden fogolyszökés történt, a foglár teljesítette kötelességét, utánalőtt a máig szökésben lévő rabnak, de eredménytelenül. Mellékelve egy darab töltényhüvely. (ordas) SÉf'Cilff'ittl ll *IMÍ-BirdHÍSK8árSlfc6fÍl!ÉFiBÍÍBE SEE* A tanév kezdetére — a hét elején — készült el Simon- tornyán a tamási szakmunkásképző intézet kihelyezett tagozatának épülete. Három tantermet, tanári szobát és egy húszszemélyes fiúkollégiumot alakítottak ki a vár mellett lévő régi épületből, melyben korábban is szakmunkásképzés és általános iskolai oktatás folyt, nem éppen ideális körülmények között. A mostani átalakítással lényegesen javultak a simon- tornyai szakmunkásképzés feltételei. Hat osztályban szűcs- és tímárszakmát tanulnak a helybeli és környékbeli gyerekek. A fiú- kollégium, melyhez korszerű mosdó, zuhanyozó és egy társalgó is tartozik, a jelenleginél több diáknak is tudna helyet biztosítani. Az épület felújítása — melyre a megyei tanács biztosította a fedezetet — mintegy másfél millió forintba került. Matematikaórán a másodévesek Visszhang „A szakmai gyakorlat nem politechnika” A Tolna megyei Népújság 1978. augusztus 30-i számában az Életkóstolgatók című írás a kereskedelmi szakközépiskolások nyári gyakorlatával foglalkozott. Az újság 1978. augusztus ?1. számában Olvastam rovatában más megközelítésben, de ismételten napirendre került e téma. Iskolánk nevelési és oktatási feladatait — melyek igen sokrétűek — a társadalmi érdek határozza meg. Hogy ezen belül, mikor és hol, mely részfeladaton van a hangsúly, az helytől és időtől függ. Bár az utóbbi két évben tanulóink elsősorban az üzlethálózatban helyezkedtek el, súlyos tévedés lenne, ha szemléletformáló munkánkban egyoldalúságok és kizárólagosságok következnének be. Feladataink jellegéből következik, hogy annak, ki nálunk érettségizik, szakképzett eladóként is helyt kell állnia. Ez nem mond ellent annak, hogy — mint köztudott — az eladóképzés a kereskedelmi szakmunkásképző intézetek alapfeladata. Igaza van a cikknek, amikor azt írja, hogy a tanulók szemléletének helyes irányba fejlesztése az iskolának és a munkahelynek közös feladata. A korszerű általános és szakmai műveltség kialakítása lehetetlen az üzemek, a mi esetünkben a kereskedelmi vállalatok, mint gyakorlati oktatási helyek nélkül. Tanulóink nyári szakmai gyakorlatát is a Miniszter- tanács 1019/1976 (VI. 24.) Mt. h. számú határozata és a 3/1977 (IV. 26.) OM—PM együttes rendeletének megfelelően, a kereskedelmi vállalatokkal kötött együttműködési szerződésekben foglaltan szerveztük és szervezzük. Ez az iskola és a vállalatok feladatait, valamint a tanulók jogait is tartalmazza. A gyakorlati képzést a vállalati szakemberek végzik, kik nemcsak oktató és képző, hanem nevelő tevékenységet is kötelesek kifejteni. Munkájukat — melyért külön díjazásban is részesülnek — arra hivatott állami és vállalati szervek ellenőrzik, minősítik. Hangsúlyozom, a vállalati szakoktatók feladatai közt a nevelési feladatokat, hiszen nem elég szakmára képezni, hanem élethivatásra kell nevelni. A nyári szakmai gyakorlat nem politechnika. Tudatában kell lennie ezzel mindenkinek, aki jóindulatúan, segí- teniakarásból bírál. A szakmai gyakorlat anyaga magában foglalja az elméleti szaktárgyak gyakorlati vonatkozásait, valamint az évközi és nyári gyakorlatok ismeret- anyagát is. Ezért más, ezért több, azért alkotó eleme speciális irányú szakkáder- kéozésünknek. Vajon helyes-e bárki részéről — ki kereskedelmi szakembernek vallja magát —, ha valamilyen általa jól, vagy tévesen felfogott végkövetelményből kiindulva, a nevelés folyamat jellegét figyelmen kívül hagyva bírál? Bírál, de kívülállóként, bár a társadalmi érdek tőle is joggal elvárja, hogy közvetlenül vagy közvetve, de részt vegyen abból a munkából, melynek segítségével mások, a gondjaikra bízott tanulókból (leányainkból, fiainkból) kereskedelmi szakembert nevelnek, képeznek. Jól szolgálja-e a közös ügyet az, ki olyan kereskedelmi egység vezetőjeként, hol kereskedelmi szakközép- iskolások is tanulnak, csak elmarasztalni tud? Mi legyen a tanulók véleménye, ha volt szakoktatójuk, ki mind- annyiuknak „példás” és „jó” érdemjegyet adott nyári szakmai gyakorlati munkájukra, az általa adott érdemjegyektől teljesen eltérő véleményének ad hangot a sajtóban? A nyári szakmai gyakorlatokat végző közel 300 tanulónk csaknem ötven százaléka „példás”, másik közel ötven százalékának pedig „jó” érdemjegyet adtak a bolti gyakorlati oktatók. Mi elfogadjak értékítéletüket. Szakmájuk kiválóságai ők, kik látva közös gondjainkat, fáradságot nem kímélve részt vállaltak azok megoldásában egész beiskolázási körzetünkben; Dunántúl valamennyi megyéjében. Szocialista demokráciánk szelleméből következik, hogy az ifjúságról sem lehet írni anélkül, hogy az ő véleményüket is ki ne kérjék. ZOMBAI LÁSZLÓ, a Bezerédj István Kereskedelmi Szakközépiskola igazgatója Zománckiállítás 1 Kecskeméten, a megyei művelődési központ kiállítótermében nemzetközi zománckiállítás nyílt. Tizenhárom hazai és öt szovjet művész mutatja be csaknem ötven alkotását, amelyeket helyben, a zománc művészeti alkotótelepen az elmúlt hónap folyamán készítettek. A kiállított művek: utcatáblák, tájékoztató oszlopok és épületdíszek. Fenékpusztai ásatások Befejeződtek az idei fenékpusztai ásatások, amelyek újabb értékes leleteket hoztak felszínre. Idén szovjet régészek is részt vettek a munkában. Eddig mintegy 800 négyzet- méteres területet tártak fel. Felszínre hozták az erődfalak, a sarokbástyák egy részét, feltártak két ókeresztény bazilikát és rátaláltak egy nagyobb, palotaszerű épületre, amely valószínűleg Nagy Theodorik keleti gót király szülőháza volt. A feltárások leletanyaga azt bizonyítja, hogy Fenékpuszta — az 5000 évig lakott település — a római birodalomnak 400 évig fontos állomása volt. A hunok 433-ban érkeztek ide és mintegy másfél évtizedig tartózkodtak itt. A honfoglaló magyarok 900 körül vették birtokukba.
