Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-01 / 206. szám
1978. szeptember 1. Képújság 5 Harmincéves az állami mozi Harminc esztendővel ez------------------------------------------------------------------------------—előtt a kormány 28 1948a s minisztertanácsi határozata rendelkezőn ..a film és mozi nemzeti vállalatok létesítése ügyében". Valami akkor kezdődött. Addig vállalkozók, illetve a koalíciós pártok kezében volt a filmgyártás és filmforgalmazás, az új útra ilyen körülmények között nem lehetett rátalálni. Az államosítás robbantás: a mozi eltol kezdve nem üzlet, hanem a szocialista művelődéspolitika egyik bázisa. Mára már túljutott gyerekkorán, a sikeres ifjúságon, a válságos felnőttkort is megerle. Nemzetközi tekintélye megnőtt, hazai népszerűsége eltűnt. Miért az egyik, s mi az oka a másiknak? Tűnődünk, vitatkozunk, de az ország lakosságából még mindig négymillióan járunk moziba, a lehetséges közönség fele. A filmipar államosításának huszadik évfordulóján a magyar filmkritikusok titkos szavazással kiválasztották a tizenkét legjobb magyar filmet. Később a lista egy filmmel kibővült, a Valahol Európában című alkotással, amelyet a fel- szabadulás után, de még az államosítás előtt készített Radvá- nyi Géza. Ezt a „tizenkettes” listát azóta úgy ismerik világszerte, mint a „Budapesti 12”-t, és a kritikusok válogatta tucatnyi film már számtalanszor képviselte filmművészetünket a világban. A harmincadik évfordulóján újra szavaztak a kritikusok — de a „Budapesti 12” azért a régi maradt. Talpalatnyi föld Irta Szabó Pál Bölcső, Lakodalom, Keresztelő című regénytrilógiája nyomán Hont Ferenc művészeti vezetésével a Magyar Film dramaturgiai munkaközössége. Készült: 1948-ban. Talpalatnyi föld Budapesti tavasz \ A fiatalok és a film Igen is, nem is Tagadhatatlan, hogy a moziközönség zöme mindig a fiatalok köréből verbuválódik. Talán, mert ezr a korosztály a legfogékonyabb a filmvászon történetei iránt, talán mert ők érnek rá leginkább. Vajon, mit tart a filmről az — úgymond — legilieté- kesebb közönség? Az alábbi válaszok némi közvélemény-kutatás során hangzottak el. Egy tizenhét éves diáklány: — Szekszárdról járok ki a bonyhádi közgazdasági suliba, a mindennapos utazgatás a tanulástól veszi el az időt, a tanulás pedig a mozizást nem engedi meg. A Kabos-sorozatot viszont néztem a tévében, igaz, hogy a mi korunknak már nem mondott semmit, de legalább élvezhettem egy kis humort. — A nyári szünetben nem kellett se utazni, se tanulni. .. — Hát nyáron el is mentem háromszor moziba. Láttam az ABBA-filmet, a Led Zeppelint, a harmadikra nem emlékszem. Idén érettségizett, egészségügyi pályára készülő lány: — Nagyon szeretem a filmeket, úgy vélem, sokat lehet belőlük tanulni. Jobban tennék a fiatalok, ha a presszónak csúfolt kocsma helyett inkább a mozit választanák szórakozásul. Nálunk, Felsőnyéken hetente kétszer vetítenek filmet a kultúrházban, szerdán és vasárnap. Egy-egy előadáson 20—25 személy lézeng, s uram bocsá’, néhányan nem is a film, hanem a sötét kedvéért ülnek be... — A magyar filmek is méltóak a lelkesedésre? — Szó, mi szó, meggondolom, hogy megnézzem-e, ha magyar filmet játszanak, bár a kedvenc színészeim közé tartozik Nagy Gábor és Sztankay is. A régi magyar filmek értékesek, például a Körhinta, az újabbak közül a Kenguru tetszett. Egy tizenhat éves szakmunkástanuló: — Gerjenben hetente négy nap, általában telt házzal mennek a filmek. Olvastam, hogy most valamilyen évforduló van, azért játsszák a magyar filmek sorozatot. Sokan leszólják a magyar filmeket, pedig csodálatos alkotások is akadnak köztük: ott van az Alba Regia, vagy a Katonazene. Minden filmet megnézünk, válogatás nélkül, jó párat akár többször is. Szekszárdon is bent maradtunk már néhányszor, hogy itt is elmehessünk moziba. Egy 33 éves asszony: — Átestem a ló másik oldalára. Tizenéves koromban faltam a filmeket, most be nem teszem a lábam a moziba. Az is nehezemre esett, hogy a múltkor a lányomat el kellett kísérnem egy előadásra. Egy 25 éves. könyvterjesztő férfi véleménye: — Azt várom a filmtől, hogy szórakoztasson! Egyáltalán nem imádom a Nyugatot, de azok a filmek legalább szórakoztatnak. A Kenguru óta nem találkoztam jó magyar filmmel. A másik észrevételem, hogyne művészieskedjenek a filmesek annyira, hogy csak az egyetemi végzettségű emberek értsék meg, mit akartak mondani. A tévénézés különben is kényelmesebb, mint a mozi. Tizenhét éves gépírólány: — Legyen a filmnek mondanivalója! Szóljon a szerelemről, vagy bármiről, de fejezzen ki valamit, ne csak lógjon a levegőben. Sóhaj a harmincas korosztályból : — Mennék én szívesen moziba, de kivel? A lányom már túl nagy ahhoz, hogy az anyja kísérgesse, a férjem meg nem hajlandó velem jönni. Hiába olvasom el előre a kritikákat, ha kiválasztok egy-egy filmet, biztos, hogy a férjemnek nem tetszik. Egyedül meg nincs kedvem, este előadás után hazasétálni... Hasonlóan lemarad a filmekről a 28 éves, középiskolai tanár is: — Egyetemista koromban lelkes mozilátogató voltam, de most mire kimosom a pelenkákat, éjfélkor már nem kezdenek az én kedvemért előadást. A francia „új hullám” rendezői a kedvenceim, Godard, Truffaut, és persze Bergman. Nem török lándzsát a művészfilmek mellett, egy kalandfilmet is kitűnően megcsinálhatnak — a maga műfajában. Egy a fontos: jó film legyen! Aztán hogy kinek mi a jó, az már bonyolult kérdés... A fentiekből ugyancsak bajos volna egyértelműen kiolvasni, hogy milyen a fiatalok viszonya a filmhez. Az is igaz, hogy kedvelik a moziba járást, az is igaz, hogy nem. S a kétféle felfogás együttesen létezik... KOVÁCS m. Karinthy Ferenc regényéből írta Thurzó Gábor és Karinthy Ferenc. Rendező: Máriássy Félix. Készült: 1955-ben. Körhinta Sarkadi Imre A kútban című novellája nyomán írta Fáb- ri Zoltán és Nádasy László. Rendező: Fábri Zoltán. Készült: 1955-ben. Hannibál tanár úr Móra Ferenc Hannibál feltámadás után című kisregénye nyomán írta Fábri Zoltán, Gyenes István, Szász Péter. Rendező: Fábri Zoltán. Készült: 1956-ban. Bakaruhában Hunyadi Sándor novellájából Hubay Miklós írta. Rendező: Fehér Imre. Készült: 1957-ben. Ház a sziklák alatt ^ Irta Tatay Sándor. Rendező: Makk Károly. Készült: 1958-ban. Sodrásban Gaál István írta. Rendező: Gaál István. Készült: 1963-ban. A tizedes meg a többiek Dobozy Imre írta, Pásztor Ferenc fényképezte. Rendező: Keleti Márton. Készült: 1965-ban. Szegénylegények írták: Hernádi Gyula, Jancsó Miklós. Rendező: Jancsó Miklós. Készült: 1965-ben. Hideg napok Cseres Tibor regénye nyomán írta Kovács András. Rendező: Kovács András. Készült: 1966-ban. Apa Inta: Szabó István. Kép: Sára Sándor. Zene: Gonda János. Rendező: Szabó István. Készült: 1966-ban. Tízezer nap Írták: Gyöngyössy Imre, Csoóri Sándor, Kosa Ferenc. Kép: Sára Sándor. Készült: 1965—1967-ben. r Életem Piszter Ferencék házát könnyen megtalálom Zom- bán. Az első megkérdezett tudja, hol lakik. Az idős ember még ma is — hetvenhét évesen — tevékenykedik. Nyugdíja mellett mozigépészként heti négyszer vetít a falu lakóinak. Az ősz hajú, szemüveges, barátságos tekintetű, idős ember szívesen mesél életéről, munkájáról. — A Hangya-központ utasítására jöttem 1934-ben Zombára, hogy átvegyem az itteni bolt vezetését — kezdi emlékezését. — Akkoriban is nagyon szerettem a mozit. Bonyhádra vagy Szekszárdra jártunk kerékpáron moziba. Sokan, egész konvojt alkotva mentünk egy-egy jobb előadásra. Már akkor foglalkoztatott a gondolat, hogy Zom- bán is kellene mozit szervezni. Elmentem Decsre, tapasztalatokat szerezni, érdeklődni az ottani mozistól. Sok pénzbe került volna akkor az indulás. Nekem pénzem nem volt, csak terveim. Aza mozi tán évekkel később az egyik gazdag szomszéd kezességet vállalt értem a takarékpénztárnál, hogy kapjak hitelt mozialapítási tervemhez. /imikor ez megvolt, nekiálltam. Magam terveztem a moziépületet és végig ott voltam a kivitelezésnél, a berendezésnél. Átnéztem a szakirodalmat és az akkor legmodernebb Bosch típusú keskenyfilm-vetítőt vettem meg. — Sohasem felejtem el az e’ső vetítést. Augusztus 20- án van Zombán a búcsú. Azt terveztem, hogy akkor lesz az első vetítés, de előbb elkészültem, úgyhogy 1942. augusztus 15-én már volt egy főpróba. Kétszázan fértek a moziba. Később vasárnaponként négy előadást tartottam. A délután hármas és ötös nézőtere majdnem megtelt, az esti hét- és kilenc- órás vetítésre még pótszékeket is be kellett állítani. Persze nemcsak a zombaiak, hanem a környező községek lakói is ide jártak. — A mozizás mellett továbbra is vezettem a Hangyaboltot, de a mozj nagyon szép pénzt hozott, így lassan elkezdhettem az adósságaimat törleszteni. Ha most visszagondolok, a mozizásnak köszönhetem, hogy tudtam a lányaimat taníttatni. Személyesen jártam fel Pestre filmekért, így mindig a legjobbakat tudtam megvenni. Jávor Pál, Kabos, Karády Katalin filmjei mindig telt házzal mentek. — A felszabadulás utáni időkben sokszor vonattetőn, vagy az ütközőn keresztbefektetett deszkán utaztam Pestre filmekért. Aztán egyszer jöttek, hogy át kell adnom a mozit a szocdem. pártnak. Utána én alkalmazott voltam. A mozigépet kezeltem, a pénztárban pedig a párt által küldött ügyvezető ült. Később a földszöv. vette át a mozit és vele engem. Az államosítás után jó ideig nem léptem be a moziba, aztán megint visszahívtak. Most már több mint tizenöt éve. nyugdíjasként kezelem a gépet. Az első Bosch-masi- nám óta sokat változott a világ, változtak a mozigépek, de én mindig kitanultam. A legritkább esetben kell szerelőt hívnom. Magaménak érzem és úgy is kezelem a gépet, mintha sajátom lenne, — Másnak van földje, nyaralója, nekem a mozi a mindenem. Ha nem csinálhatnám, talán már nem is élnék. Nekem ez a szórakozásom, pihenésem. Hogy meddig csinálom? Nem tudom. Amíg az egészségem engedi, addig biztos. Piszter Feri bácsi nemcsak addig csinálja. Másoktól hallottam, hogy tavaly betegágyból felkelve indult vetíteni. Az utcán többször megszédült, de a kerítésekbe kapaszkodva ment a mozi felé. Amikor haza akarták támogatni, azt kérte, a mozihoz vigyék. A gépet elindítani mar csak a felesége segítségével tudta. A nézők észre sem vették, mi történt. Mire az első tekercs lepergett, a szomszéd községből áthívták a mozigépészt — Feri bácsi tanítványát — így átvette a gépkezelést. A film pergett tovább, a mentő pedig szirénázva vitte Piszter Ferencet a bonyhádi kórházba, ahonnan egy hét múlva engedték csak haza. — Tamási — Harminc év Az államosított magyar filmgyártás 1978 nyaráig 468 filmet készített. A magyar filmkritikusok titkos szavazással kiválasztották a harminc év harminc legjobb alkotását. A „Budapesti 12” mellett a következő filmek kerültek a listára: Angyalok földje (Révész György rendezte, 1962); Oldás és kötés (Jancsó Miklós, 1963); Nehéz emberek (Kovács András,'1964); így jöttem (Jancsó Miklós, 1964) ; Álmodozások kora (Szabó István, 1964); Húsz óra (Fábri Zoltán, 1965); Csillagosok, katonák (Jancsó Miklós, 1968); Feldobott kő (Sára Sándor, 1968); Szindbád (Huszárik Zoltán, 1971); Szerelem (Makk Károly, 1971); Régi idők focija (Sándor Pál, 1973); Fotográfia (Zolnay Pál, 1973); Jutalomutazás (Dárday István, 1975); Árvácska (Ranódy László, 1976); Küldetés (Kosa Ferenc, 1977); Veri az ördög a feleségét (András Ferenc, 1977); Filmregény (Dárday István, 1978). harminc filmje Darvas Lili és Töröcsik Mari a Szerelem cimii filmben
