Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-05 / 209. szám

1918. szeptember 5. Képújság 5 Asztalitenisz NB I Tolnai VL 22:3 Az őszi idény első mérkő­zésén a tolnai lányok mind­járt Európa legjobb női csapa­tának otthonába látogattak, miután a sorsolás szeszélye a Bp. Statisztikát jelölte első t ellenfélnek. A tolnai lányok eddig két mérkőzést vívtak a fővárosi csapattal, mindkét­szer Tolnán, ahol nagy küz- demben, látványos játék után szenvedtek vereséget. Ezúttal is csak a becsületes helytállás reményével indult útnak a csapat. Kézilabda NB II Csak a szekszárdi csapat nyert Szekszárdi Spartacus—Do­rog 18:14 (10:7). Szekszárd, 100 néző. Vezette: Kaponyi, Kiss. A Spartacus csapatá­ban a következő játékosok szerepeltek: Tóth — Simon­ná, Kovács, ZLmmermann, Gaszler, Zsinkó, Sztáronszky. Csere: Vasadi, Niki, Bordi, Engelmayer. Simonné révén a hazaiak szerezték meg a vezetést, de ellentámadás vé­gén a vendégek egyenlítettek. Zimmermann ismét vezetést szerzett, a dorogiak két gól­lal válaszoltak. Idegesen, sok hibával játszott a szekszárdi együttes. Több biztos helyzet maradt kihasználatlanul, sőt egymás után két büntetőt is hibáztak. A 10. percben Sztáronszky lövésével egyen­lített a Spartacus, s ez meg­nyugtatta a játékosokat. Zimmermann, Sztáronszky akcióból, Simonné büntetőből talált a hálóba, de a vendé­gek is ügyesen használták ki a helyzeteket. A 20. percben a dorogiak emberhátrányból lőtt góllal 9:7-ré szépítettek, a 22. percben Zsinkó állítot­ta be a félidő eredményét. Szünet után jól indult a mérkőzés, a hazaiak öt gólos előnyt szereztek. Néhány rö­vidzárlat elég volt ahhoz, hogy a Dorog 12:10-re ismét felzárkózzon. Kihagyott bün­tető után Sztáronszky révén három gólra nőtt a Sparta­cus előnye. Ebben a játék­részben ismét sok helyzetet hagytak ki a hazaiak, ez rá­nyomta bélyegét a csapat tel­jesítményére. Az utolsó két percben jól hajráztak a szek­szárdiak, Zimmermann és Simonné révén újból gólra nőtt az előnyük. A játék képe alapján na­gyobb arányban is nyerhet­tek volna a hazaiak, de a kí­nálkozó helyzeteket és a büntetőket csak kis százalék­ban értékesítették. Gólszer­zők: Zimmermann 5, Sztá­ronszky 4, Gaszler, Simonné 3—3, Zsinkó 2, Engelmayer. Bodakajtor—Dombóvári Kesztyű 26:22 (18:9). Boda­kajtor, 100 néző. Vezette: Kemecsei, Tóth. Dombóvári Kesztyű: Kecskés — Balogh, Szili B., Kolossá, Túri, Er­dész, Deli. Csere: Zenka. A hazaiak számára bírt na­gyobb jelentőséggel a mérkő­zés, illetve a két pont meg­szerzése. Kezdés után veze­tést szerzett a pályaválasztó csapat. Ezt ugyan sikerült még kiegyenlíteni a dombó­váriaknak, de azután Boda­kajor fokozatosan elhúzott. A félidő közepén 9:5 volt a találkozó állása. A folytatás­ban Kolossá büntetőt hibá­zott, a kesztyűgyáriak sorra kihagyták helyzeteiket. Az ellentámadások végén a ha­zaiak viszont rendre gólt sze­reztek. Szünet után feljavult a dombóváriak védekezése, és ekkor már támadásaikat is sikeresebben fejezték be. A 20. percben 23:20-ra felzár- kózak, ekkor azonban Erdész büntetőt hibázott. A mérkő­zés hátralévő perceiben a hazaiak ismét négy gólra nö­velték előnyüket. A megle­hetősen indiszponált játékve­zetés mellett a dombóváriak játéka elmaradt a várakozás­tól. Gólszerzők: Kolossá 11, Erdész 7, Deli, Túri 2—2. Ki­tűnt: Kecskés, Kolossá, Er­dész. Sztáronszky négy gólt lőtt, de a védekezésből is kivet­te részét. * Sajnos az utazás sem si­került már jól. A csapat mindössze fél órával a kezdés előtt érkezett meg a több mint kétórás utazás után, teljesen elmerevedve. A ren­delkezésre álló 30 perc kevés volt ahhoz, hogy a hideg te­remben kellően bemelegedje­nek a játékosok. így azután mire a játékosok magukhoz tértek, már 10:0-ra vezetett, az egyébként kitűnő formá­ban játszó ellenfél. Ezután sikerült az első győzelmet megszerezni Baloghnak, Bo­gyó ellen. A továbbiakban egyre jobban játékba lendül­tek a tolnai lányok, különö­sen Dudás és Bízó játszott, jól. Ebben a játékrészben si­került Bízónak legyőzni Sza­bó Gabriellát, de sajnos szo­rosabb végeredményt már nem sikerült elérni. A csapat vezetőit az első pillanatokban hideg zuhany­ként érte a vereségek soroza­ta. Hamarosan rájöttek azon­ban, hogy az egyébként jó formában lévő, de teljesen el­merevedett versenyzőktől ez­úttal jobb teljesítmény nem várható. Biztosak vagyunk abban, hogy a következő for­dulók során ismét jó eredmé­nyeket ér el a csapat. Győztesek: Magos 5, Oláh 5, Kuchár 5, Szabó 4. Bogyó 3. Illetve: Balogh, Bolvári, Bízó 1—1. — L — SPORTTELEX AZ ÚJ VÁLOGATOTT KERET Kovács Ferenc labdarúgó szövetségi kapitány, miután megtekintette szombaton a Népstadion kettős mérkőzé­sét, ígéretéhez híven kijelöl­te a válogatott keretet, amelynek bemutatkozására szeptember 6-án a Népsta­dionban kerül sor a VSS Ko- cise elleni, 16 órakor kezdődő mérkőzésen. Elöljáróban Kovács Ferenc közölte a MTI-vel, hogy a bajnokság három fordulójá­nak eddigi tapasztalatai még nem alakíthatták ki benne az EB-re készülő végleges együttest, ez majd a további bajnoki és európai kupa- mérkőzések figyelembevéte­lével történik meg a hátra­lévő időben. A 18-as keret a következő: Kapusok: Gujdár, Brünyi, Katzirz. Mezőnyjátékosok: Martos, Paróczai, Kovács József, Bá­lint, Kereki, Pál (Pécsi MSC), Lukács, Tatár, Pál (Bp. Hon­véd), Pintér, Zombori, Kar­dos (Pécsi MSC), Fekete, Tie- ber, Váradi. Délután már elromlott az idő... Reménykeltő gomolyfelhők az égen A gemenci vitorlázórepülö- bajnoksog után ismét a lát­szólag megszokott, egyhangú, de valójában annál izgalma­sabb életét éli az öcsényi re­pülőtér. Szombaton délután, és vasárnap délelőtt a klub tagjai népesítik be a han­gárt, a felszállóhelyeket, hogy a terv szerint dolgozzanak, végezzék munkájukat. A gépek egy része a hangár­ból már kikerült, vontatásra várt. Az irodában Csák Pé­ter a térképeket, fényképező­gépeket készítette elő. Czirá- ki Lászlótól, a klub egyik alapító tagjától érdeklőd­tünk a vasárnapi programról: — Hárman indulnak 300 kilométeres távra, a Békés­csaba előtti Csorvásig men­nek, illetve az lesz a forduló- poht. A három repülős: Csák Péter, Farkas György és Ta- labos Gábor. Előállt az aggregátorkocsi, mely a csörlést, a gépek le­vegőbe emelését végzi. A kor­mánykeréknél erre a vasár­napra soros Ferenczi László ült. Közben Cziráki László egy másik járművel a kiké­szített gépeket kezdte von­tatni a starthelyre. Míg a gépeket a gépkocsihoz kap­csolták, a levegőmozgást fi­gyelte, majd a hangár felé ki­áltott : — Délkeleti szél fúj. — Miért lényeges ez? — Mert széllel szemben kell a fel- és leszállást vé­gezni. Közben Somogyi Éva és Vecsei József a két Góbét a gépkocsi után kapcsolták és kivontatták a starthelyre. Ott váltottunk néhány szót Schletz Lászlóval és Cziráki Lászlóval, akik az idén n^m folytattak oktató munkát. De vajon miért? Erre ők adtak választ: — Mert nincs szakszolgála­ti engedélyünk. Ennek oka, hogy tavaly a sportorvostól nem kaptuk meg a repülés­hez az engedélyt. Nálunk azonban nem úgy van, mint például a gépkocsivezetői jo­gosítványnál; aki egyszer megszerzi, annak élete végé­ig az érvényes. Nálunk min­den évben vizsgázni kell, az idén például 20 órát kell re­pülni, hogy a szakszolgálati engedélyt ismét megkapjuk. A vizsgákon már túl va­gyunk, néhány óra repülés van hátra és ismét folytathat­juk az oktatást. Schletz László közbeszólt: — Augusztus 15-én volt 42 éve, hogy először szálltam gépbe. De vajon hányadik repülé­sét végzi ma például Farkas, Talabos, vagy éppen Csákné? Tőlük kérdeztük, és íme a válaszok: Farkas: nehezet kérdeztél, fejből nem tudom, de úgy kétezer körül lehet, majd megnézem. Csákné: közel háromezernél tartok. Talabos: Négy- és ötszáz kö­zött vagyok. Néhány perccel később Farkas és Csákné már pontos számot adott: Farkas­nak a 2000. felszállása, míg Csáknénak a 2960. A repülőtéren mindenki végezte munkáját, tudta mi a feladata. Gyimesi Attilát ez­úttal azonban nem a gép mel­lett találtuk, hanem az elő­készítésben segédkezett. Hogy miért, azt ő mondta el: — Én az idén már sokat repültem és eredményesen, sikeres év volt. Múlt vasár­nap például megrepültem az aranykoszorús távot, a 300 kilométert. Még a háromezer méteres magasság hiányzik és arany koszorús leszek. — És még meglesz az idén? — Sajnos kevés a remény. Ehhez külön engedély kell, hogy ilyen magasságba men­jünk, és természetesen jó fel­hőzet is. Ma egy hete viszont két fiatal ezüstkoszorús lett. Nagy László, a MEZŐGÉP dolgozója és Bodor Tibor, a Rózsa Ferenc szakközépisko­la tanulója repülte meg a tá­vot, mely még hiányzott ne­kik. — És maga minek köszön­heti, , hogy olyan eredménye­sen szerepelt, második lett a Budapest-bajnokságon ? — Elsősorban a jó fel­készülés, a jó gép és a klub tagjainak önzetlen segítsége járult hozzá, de nem utolsó sorban munkahelyem, a ME­ZŐGÉP megértő támogatása. Megkezdődött a gépek át­adása. Kóré Vilmos, a repü­lőtér parancsnoka műszaki­lag is átadta a gépeket, mi­után valamennyit ellenőrizte. Talabos, Kóré Vilmossal együtt tüzetesen átvizsgált mindent, majd boldogan fel­kiáltott, az égre mutatott: ott vannak a pacnik, és Decs . irányában feltűnő gomolyfel- hőkre mutatott: talán jó na­punk lesz! — kiáltott fel: Megérkezett a felszállási engedély. Tíz órakor két Gó­bé és a Pirat már a levegő­ben volt, további hat gépnek sem kellett sokáig várni, hogy a kötelet a gép orrához akasszák és a csörlő a levegő­be emelje. Elindultak a gé­pek különböző távok megté­telére, vagy teljesítményre­pülésre. Szabó László példá­ul, aki mindössze egy éve re­pül, ezen a vasárnapon több, mint öt órát volt a levegő­ben és ezzel teljesítette az ezüstkoszorú megszerzéséhez a második feltételt is. Saj­nos, dél körül az idő romlani kezdett, a gomolyfelhőkből nehéz, esőfelhők alakultak ki. Takács Márton például 200 kilométeres táv megtételére indult, de Szegeden a repü­lőtéren szállt le, nem tudott visszajönni. Farkas György és Talabos Gábor a fordulópont közelében, Csorvásnál kény­szerült leszállásra. A nagy rutinnal rendelkező Csák Pé­ter Kiskunhalas közelében már látta: az idő annyira el­romlott, hogy nem tudja a távot végigrepülni, ezért visz­Ellenőrző repülés. Elöl Va­das Ágnes, aki ellenőrzi: Farkas György oktató. szafordult, őcsényben ért föl­det. A többi gépet késő este, illetve az éjszakai órákban hazaszállították. Kóré Vilmos, a repülőtér Darancsnoka búcsúzásnál el­mondta : — A nagy versenyünk után most elsősorban azoknak adunk lehetőséget a repülés­hez, akik segítettek bennün­ket abban, hogy az zavarta­lan legyen, mindenki elége­detten távozzon. Persze, van még idő, hisz amennyiben az időjárás engedi, még hat­nyolc héten át repülünk. Jó repülést, eredményes szezonzárást kívánva bú­csúztunk az őcsényiektől, akik a nemzetközi verseny után élik megszokott, szor­galmas, de egyben eredmé­nyes életüket. — kas — A repülésben szerepet kap a térkép is. Ezt tanulmá­nyozza Csák Péter A Budapest Bajnokságon 2. helyen végzett Gyimesi Attila Műszaki átadás: Kőre Vilmos (balról) és Talabos Gábor A Góbé árnyékában pihen a társaság, kivontatást várva

Next

/
Thumbnails
Contents