Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-05 / 209. szám

i a-/ mr i ■ »j. XXVIII. évfolyam, 209. szám. ÁRA: 0,80 Ft 1978. szeptember 5.. kedd Mai számunkból ORVOSOK FALUN (3. old.) DÁNIAI SZÉP NAPOK (4. old.) MEGYEI LABDARÚGÓ- BAJNOKSÁG (6. old.) SZEKSZÁRDI SKÁLA (3. old.) f f Önkiszolgáló gépkezelők MINTHA kétbalkezes varázsló pálcájának intésére történne, sorra állnak le a gépek a műhelyben. Furcsa átalakulás veszi kezdetét; a gépkezelők rakodnak, ládá­kat húzgálnak, anyagot készítenek a kezük ügyébe, s amit megmunkáltak, azt az épület végén lévő tárolóba hordják. A művezető a targoncát vezetve int oda kísé­rőmnek, aki viszont nekem azt magyarázza: nincs egy szem segédmunkás sem, immár harmadik hete, s más híján e képtelen munkamegosztás lett a kiút, önkiszol­gálók a gépkezelők. S a kérdésre, mennyibe kerül ez, mármint veszteségben, a drága berendezések állásidejé­ben, húzza a vállát, hiszen ennek firtatása helyett inkább azt mondanám meg, honnét keríthetnének hat segéd­munkást, mert ennyi hiányzik ebből a műhelyből, a gyárból pedig, kerekítve, hetven. Sematikusan ismerős helyzet. Olyannyira az, hogy iparágtól, iparcsoporttól függetlenül jellemző lehet az ipar bármely területére. Az önkiszolgáló gépkezelők e fura intézménye azonban meglehetősen sokba kerül, mert amíg a gép áll, addig áru sem készül, s a bot-, va­lójában a szervezetlenség csinálta segédmunkások átko- zódva teszik azt, ami nem a dolguk, amihez értelemsze­rűen semmi közük nincsen. Lassan mégis megszokják a megszokhatatlant, mert mi mást tehetnének? Úgy vé­lik, olyan ez, mint a sorscsapás. Az a baj, hogy irányí­tóik is így vélekednek. Miközben azon siránkoznak, hogy nő, növekszik a gyárban a kisegítő tevékenységen fog­lalkoztatottak létszáma, s apad az alaptevékenységen dolgozóké. Hol vannak akkor ezek az emberek? Például éppen ott, a műhely végében, ahol órák óta kínlódnak a falbontással, az új energiakábel helyének kialakításával; vésővel és kalapáccsal ügyködnek. Van ilyen feladatok­ra célszerű kézigép! Igen, de arra nem futotta még. S abból hány ilyen eszközre telnék, ami termelési érték­ként elvész az önkiszolgáló gépkezelés miatt? LÁTSZÓLAG ellentmondva az eddig leírtaknak: az iparban tavaly a fizikai foglalkoztatottak 49,2 százaléka végzett ún. kisegítő tevékenységet, ami nemzetközi ösz- szehasonlításban rendkívül magas, kedvezőtlen arány. A kisegítők e népes tábora elsősorban anyagot mozgat, javít, karbantart, tehát — vélhetjük — hasznos, szük­séges feladatokat lát el. Igaz, csak éppen meghökkentő­en alacsony hatékonysággal, gépek, eszközök, szerve­zettség híján jórészt kézzel téve mindezt. S mert ugyan­akkor gyarapszik az iparban — az alaptevékenységben — a gépi munkahelyek száma — ami-a kétségtelen kor­szerűsödés jele —, egyre gyakoribb, hogy az új műhely drága termelőberendezései azért állnak, mert a kiszol­gálás eszközeire már nem futotta a pénzből. Emiatt azután megoldatlan a folyamatos anyag- és alkatrész­továbbítás, a szerszámpótlás, a késztermék elvitele a gépek mellől, illetve úgy „oldódik meg”, hogy mindezt a kezelők maguk csinálják, önkiszolgáló rendszerben, méltatlankodva. ELGONDOLKOZTATÓ tényeket tárt fel az a vizsgá­lat, mely az új beruházásoknál a kisegítő tevékenység helyzetét, színvonalát kívánta megállapítani. Kiderült, hogy a jelentős fejlesztési összegek ellenére növekedett ezeknek a helyeknek a többségén a kisegítő tevékenysé­get folytatók aránya, vagy jobb esetben változatlan ma­radt, csökkenést viszont alig néhány esetben lehetett ta­pasztalni ___! S nem ott a magyarázat, hogy azért ter­j ed a fura önkiszolgálás, mert hiányzik a munkaerő, hiszen ott van „valahol” a gyárak kapuin belül, csak éppen onnét tűnik el, ahol a legjobban kellene, ahol valóban nélkülözhetetlen. A bűvösnek látszó kör úgy alakul ki, hogy a rendel­kezésre álló munkaerő tevékenységének megszervezése riasztóan kezdetleges, s ugyanakkor a beruházásoknál csak huszadrangú szerep jut a szállítás, anyagmozgatás, raktározás, javítás, karbantartás, s a más hasonló, ki­segítő feladatok gépesítésének. Erre nincs forint, bár persze lenne, ha egy-egy fejlesztésnél a hamis szemlé­let nem torzítaná el az arányokat az improduktív esz­közök javára. Amiket azután nem képesek megfelelően kihasználni, éppen az improduktívnak vélt eszközök mellőzése miatt. Az ezen a módon megtakarítani vélt forintok sokszorosát követeli azután, hogy a gépkezelők maguk futkosnak mindenért, s eközben nem termelnek sem ők, gyakran nagy szaktudásukkal, sem gépük, be­rendezésük, a beépített képességgel, teljesítménnyel. ÍGY MÁR ÉRTHETŐVÉ válik az a vizsgálati adat, hogy az alaptevékenységen foglalkoztatottak munkaide­jük egyharmadát (!) miért töltik másfajta, legtöbbször a kisegítő tevékenység körébe tartozó feladatokkal. Ért­hető, de el nem fogadható helyzet. S azért elfogadha­tatlan, mert azt csúfolja meg, amit mostanában anriyit emlegetünk, s jogosan emlegetünk, a teljesítményelvet. VERESS TAMÁS Kádár János fogadta Cheddi Jagant Tanévnyitó *78 A szekszárdi Garay János Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola tanévnyitója a Ba­bits Mihály művelődési központban Tegnap Tolna megye álta­lános és középiskoláiban is megtartották a tanévnyitó ünnepségeket. Ma kezdi meg tanulmányait a megye mint­egy 28 700 általános iskolai és körülbelül 8500 középiskolai tanulója. Az általános iskolákban az alsótagozatosok aránya a ma­gasabb, a létszám 15 200 fő körüli. A tavalyi évhez ké­pest idén több kis elsős lépi át először az iskola küszöbét, számuk négyezerre tehető. A megye mintegy száz önálló és tagiskolájában közel kétezer általános iskolai pedagógus foglalkozik a diákok oktatá­sával. nevelésével. A megye 22 középfokú ok­tatási intézményében több mint 2700 elő évest fogadnak az 1978—79-es tanévben, ör­vendetesen emelkedett a szakmunkásképző intézetek­ben a tanulók aránya, az első évesek 52 százaléka válasz­totta ezt az iskolatípust. A számarányt tekintve a szak­munkásképzőt a szakközépis­kolák, majd a gimnáziumok követik. A középisolák peda­gógusellátottsága jobb az or­szágos átlagnál, mindössze néhány speciális szakon mu­tatkozik hiány. Változatlanul szükség van a kollégiumi ne­velőtanárok számának növe­lésére. Többször hírt adtunk' már arról, hogy szeptembertől a palánki Csapó Dániel szakkö­zépiskolában és a szekszárdi Rózsa Ferenc Finommechani­kai és Műszeripari Szakkö­zépiskolában megváltozott képzési céllal új osztályokat indítanak. Azok a tanulók, akik elvégzik Palánkon az ál- lategészségőr. az állattartó telepi gépész-, vagy az állat­tenyésztőszakot, illetve Szek- szárdon az elektroműszerész szakot, az érettségivel együtt szakmunkás-bizonyítványt is kapnak. A pedagógusok szerte a megyében nagy odaadással készültek az új tantervek be­vezetésére, az új feladatok megoldására. Köztudomású, hogy az általános iskolákban 11 napos munkarendre tér­nek át. A kéthetenkénti sza­bad szombat nemcsak a pe­dagógusoknak kedvez, de le­hetőséget biztosít ahhoz is, hogy a szülők és a gyerekek több időt tölthessenek együtt. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára hétfőn fogadta Cheddi Jagant, a Guyanái Népi Ha­ladó Párt főtitkárát, aki párt­küldöttség' élén tartózkodik hazánkban. A szívélyes, elvtársi légkö­rű találkozón tájékoztatták egymást pártjaik tevékenysé­géről. véleménycserét foly­tattak a nemzetközi helyzet, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről, valamint a két párt kapcsolatairól. Megerő­sítették pártjaik szolidaritá­sát az imperializmus, a fa­sizmus ellen küzdő latin­amerikai népekkel, hazafias és demokratikus erőkkel. Lázár György Mongóliában Lázár György. az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Minisz­tertanács elnöke — a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsá­gának és a Mongol Nép- köztársaság kormányá­nak meghívására — va­sárnap hivatalos, baráti látogatásra Mongóliába érkezett. (Részletes tudósítás a 2. oldalon.) Bikovszkij és Jáhn űrhajója leszállt Kazahsztánban Vasárnap délután moszk­vai idő szerint 14 óra 40 perc­kor a kazahsztáni Dzsezkaz- gantól 140 kilométerre délke­letre. nemzetközi személyze­tével, Valerji Bikovszkij szovjet és Sigmund Jähn NDK űrhajóssal a fedélzetén, földet ért a Szojuz—29 űr­hajó. A két űrhajós, aki 8 nappad ezelőtt, augusztus 26- án indult a Szaljut—6 űrál­lomásra. 11.20 perckor kap­csolta szét az űrállomást és űrhajóját, amely azonnal a leszálló pályára állt. Két és fél órával később_az Atlanti-óceán felett műkö­désbe léptek a fékezőrakéták, az űrhajóról — mielőtt az atmoszféra sűrűbb rétegeibe ért volna — leválasztották a vissza nem térő részeket, a leszállóegység pedig meg­kezdte az ereszkedést. Kilenc és fél kilométer magasság­ban. a Föld felszíne fölött ki­nyílt a hatalmas ejtőernyő, közvetlenül a földet érés előtt pedig működésbe léptek azok­a kis fékezőrakéták is, ame­lyek a viszonylag sima le­szállást biztosítják. Porfelhő felszállása jelezte, hogy a Szojuz—29 simán földet ért. Kovaljonok és Ivancsen- kov. akik 82. napja dolgoz­nak a világűrben, szombati és vasárnapi megfeszített munka után hétfőn jól meg­érdemelt heti pihenőnapjukat élvezték. * Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK állam­tanácsának elnöke Bikovsz- kijhoz és Jähnhoz intézett üdvözlő táviratában elisme­rését fejezte ki a két űrhajós kiemelkő szakmai és emberi teljesítményéért. Az NDK vezetők Leonyid Brezs- nyevhez és Alekszej Koszi­ginhez intézett táviratukban hangsúlyozták, hogy a most véget ért közös űrkísérlet a nemzetközi együttműködés sikere. s egyben kifejezésre juttatta a Szovjetunió, a szo­cialista országok erejét. A hét végén ismét benépesült az őcsényi repülőtér. A vitorlázórepülősökről szóló riportunk az 5. oldalon. fii A”T i) fi fin

Next

/
Thumbnails
Contents