Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-03 / 208. szám
1978. szeptember 3. nÍÉPÚJSÁG 11 A vendégváró Palócföld ez év tavaszán új „kirakattal” szépült. Az Országos Természetvédelmi Hivatal Salgó várának környékét védetté nyilvánította, illetve a meglévő természetvédelmi területet kibővítette. Ha Salgótarjánból az északi úton Csehszlovákia felé elindulunk, faházak tarkította lankás völgyek ölén, fél órán belül eljuthatunk a 929 hektárnyi védett területre. A tölgy- és bükkerdők fái között a napsugárban fürdő ősi romokra, Salgó csúcsára pillanthatunk. Aki megmássza e hegyet, fáradságáért kárpótolja a gyönyörű látvány, dél felé láthatjuk a Boszorkánykőt, ellentétes irányban a Dornyai turistaházat, áhol nemrégiben sífelvonó is készült. A Salgó Hotel teraszáról láthatjuk a bazaltzsákokat ,a vulkanikus táj szaggatott vonalait, az öreg, rég bezárt bányaaknák kereteit, amelyeket már csak a szél mozgat meg néha. A Vecsekkőről jött föl utolsónak a csillében a szén. Az akna mellett terül el az ezer emléket őrző bányószkoló- nia. A Cserhát és a Mátra között helyezkedik el ugyanis a Karancs-Medves hegység, amely az egykori gazdag, kitűnő minőségű szenet szolgáltató telepeivel a bányászat kialakulásának természeti-geológiai feltételeit biztosította. Valamikor az 1700-as években Salgó várához tartozott Tarján község és amikor a Jeszeniczei Jankovich család tulajdonába került, Tarján alig több mint 20 háztartással rendelkezett. A „büdös szenet” e környéken már 200 éve ismerték, felhasználására azonban csak később gondoltak. A Pressburger Zeitung 1767. október 31-én közölt erről tudósítást: ....Salgó h egyén a talaj szilárd és zsíros, kénes kigőzölgésekkel teli. Múlt nyáron magától meggyulladt, s izzott erős füsttel két hónapig...” Hát így figyeltek föl e tájra a vállalkozók és megnyitották az Ó-aknát, a Jakab- tárót, a Rezső-tárót és vasutat építettek. Az aknák és tárók erős, izmos munkáskezeket vártak, hívtak. A századfordulón e vidéken már háromezer bányászt tartottak nyilván. Liptay Pál közgazdász feljegyzése: „..Érdekes itt látni azon lakásokat, melyeket néhány szál deszkából a hegy oldalába építettek. Egy ablak, egy ajtó és egy ágy minden, ami elfér egy ilyen viskóban.” Tarján olyan szegény falu volt, hogy egyetlen kereskedő mert akkoriban letelepedni; savanyú bort, ecetet, pálinkát és kékítőt árult. Nógrád megye székhelye. Salgótarján ma nemcsak a kohászat, üveg- és vasipar fellegvára, hanem a megújult bányászkodás otthona is. A pompázatos, pasztellszínű tíz-, tizenöt emeletes épületeket parkosított terek tagolják. Városépítő munkájáért Salgótarján ENSZ-díjat kapott. A 40 ezer lakosú város „üdülőövezete”, az itt lakók kedvenc kirándulóhelye Sal- gé vára és környéke. De nemcsak ez! Herencsényi József megyei tanácselnökhelyettes erről így beszél: — Salgó vár alatt állították meg 1919-ben a város munkásalakulatai az intervenciós támadókat, innen indult a dicső Vörös Hadsereg győztes hadjárata, a második ■világháború alatt pedig a magyar partizánok itt gyülekeztek végső rohamra a német megszállók ellen. Vagy tíz éve az acélgyári munkások a Boszorkánykő mellett emlékművet építettek, öreg bányászok, kohászok, üvegfúvók a poros padlásokon, a dohos pincékből emléktárgyakat gyűjtöttek össze, hogy majdan a Salgó vár környéki múzeumot gazdagítsák. Fekete Nándor, a város tanácselnöke megkérte a kirándulókat, ne csak elemózsiát, hanem családonként egy-egy követ is vigyenek fel Salgó várához, hogy renoválni lehessen. Dr. Somos- keői István, a műemléki albizottság azóta elhunyt titkára a fiatalokat, a honismereti szakkör tagjait, a népfront aktivistáit lelkesítette: „Legyen e terület a pihenés és az emlékezés parkja, kegyhelye!” Berki Mihály elnökhelyettes vezet a már kialakított sétányok, díszcserjékkel borított, szegélyezett ösvények között. — A természetvédelmi területen belül 8 hektárnyi földdarabot óhajtunk berendezni — mondja. — Fogadó- épületet létesítünk, autóparkolót, az erdészek fákat ültetnek. A turistaházakban jó szállást kaphat az ide látogató és megízlelheti a palóc konyha remekeit. Szinyei Béla, a megyei főépítész a bányászokat, acélgyáriakat, az üvegipari munkásokat dicséri. Már eddig is sok ezer óra társadalmi munkát végeztek, hogy méltóképpen fogadhassák a bélés külföldi vendégeket. A somoskői vár csehszlovákiai környékét északi barátaink már természetvédelmi területté nyilvánították, s most hogy a magyar hatóságok is meghozták rendeletüket, a táj egységes képe, harmóniája a maga teljes szépségében és kulturáltságában pompázhat. A leendő parkmúzeumban az ide látogató turista megismerkedhet a valamikori bányászkodás szerszámaival, érdekes eszközeivel, az itt dolgozók élet- és munka- körülményeivel, a nép szokásaival. A természetvédelmi területen a fiatalok számára már épült ifjúsági tábor, hozzá modern uszoda, az úttörők számára is „alapoznak”, ahol felverhetik sátraikat. A park egyik szegletében emlékművet építenek. A bevezetőben említett „kirakat” tehát csillogó-villogó lesz, háttérül egy éles levegőjű, szépségekben gazdag táj szolgál. Ám a „kirakat” mögött az ide látogató mélységet is láthat, letűnt korok embereinek, küzdő, szenvedő, örömökkel teli, egyszerű életét, láthatja a múlt tanulságain nevelődött ember szerény diadalát is. Salgó vár ormairól messze látni, múltba és jövőbe egyaránt...! SZÜTS DÉNES Egyházi gyűjteményeink állítások belépti díjai is a tulajdonosok, tehát az egyházak pénztárába folynak be. Az állam és az egyházak, illetve a különböző vallások közötti egyetértés és békesség jegyében rendezik meg — előreláthatólag a jövő év végén — hat egyház kevésbé ismert, egyházi tulajdonban levő műtárgyait bemutató kiállítást. Színhelyét még nem határozták meg, de annyi előre is bizonyos, hogy állami kiállításként, állami épü- letDen nyílik meg, az Egyházi Gyűjtemények Szakfelügyeletének rendezésében. VÁRKONYI ENDRE SUKI BENEDEK KEIYHE ............/MiÉvszázadok során — különösen a középkor végén és az újkor hajnalán — a képző- és iparművészeti alkotások nagy része egyházi célokra készült. így volt ez Európa számos országában, de nálunk talán még inkább, mivel abban az időben az egyház legalább is egyike volt a leggazdagabb mecénásoknak. Templomokat, főpapi palotákat terveztek az építészek, oltárképeket, szentek képeit és szobrait, egyházi épületekben freskókat alkottak a képzőművészek. Mindezek akkor igazi értékek, ha minél többen gyönyörködhetnek bennük. Hazánkban az utóbbi években- évtizedekben egyre nagyobb érdeklődés nyilvánul meg a művészetek iránt. Ez is, az államnak a mű- és művészeti emlékek iránt érzett felelőssége is sürgette azt a megegyezést, amely 1969-ben jött létre. Az állami és az egyházi hatóságok abban egyeztek meg, hogy a művészettörténészek meghatározzák: mi-' lyen művészeti kincsek vannak az egyházak birtokában. Megalakult az Iparművészeti Múzeum mellett működő Egyházi Gyűjtemények Szakfelügyelete. Nagyszabású, az egész országra kiterjedő feladatot kapott a szakfelügyelet: felfedezni az egyházak tulajdonában lévő műkincseket, megismerni azokat és — természetesen mindig a tulajdonos, az egyház egyetértésével — bemutatni a műértő és a szélesebb laikus közönségnek. A munka máig is folyik: kis falvak templomaiban, kápolnáiban is kerülnek elő olyan értékek, amelyekről mindeddig senki sem tudott. Azok a papok, egyházi emberek, akik naponta látták, szertartásokhoz használták a tárgyakat, sokszor maguk sem tudták, mekkora érték van a kezükben. Talán a legismertebb egyházi gyűjtemény — az ország egyik leglátogatottabb gyűjteménye — az Esztergomi Főegyházmegye Keresztény Múzeuma. Tulajdonosa — mint a név is mutatja — az egyház, költségvetésének nagy részét az állam fedezi. Szomszédságában van a még nagyobb értéket képviselő és az egyház között a műkincsek védelméről, felkutatásáról és bemutatásáról. Azóta az állam sok millió forintot költött ezeknek a nagy értékű, sőt pótolhatatlan kincseknek a rendezésére, rendbe hozására és a nagyközönség számára hozzáférhetővé tételére. Valamennyi tárgy az egyház birtokában van és marad, az állam „haszna” belőle az, hogy minél szélesebb — hívő és nem hívő — tömegek ismerhessék meg a hazánkban levő kulturális értékeket. Talán hozzá sem kellene tenni: a nyilvánossá tett gyűjtemények, múzeumok, egyháztörténeti és egyéb kifőszékesegyházi kincstár, amelyet kevésbé ismer a nagyközönség. Annál ismertebb a csodálatosan szép helyen fekvő Pannonhalma, a bencés apátság, amelyben a rend tagjai és a bencés gimnázium növendékei kalauzolják az érdeklődőket. A bevétel itt ugyanúgy, mint Esztergomban vagy a többi egyházi múzeumban, gyűjteménynél, kizárólag a tulajdonosé, a katolikus egyházé. Egerben az érseki palotában tekinthető meg egy kamarakiállítás, amelyhez hasonlót kívánnak nyitni Veszprémben, a püspöki palotában is. Ez utóbbi megrendezése elé még helyiséggondok állítanak akadályt csakúgy, mint Szegeden, ahol állami segítséggel rendezik újjá a Ferences Múzeumot. Előreláthatólag mindkét állandó kiállítás a legközelebbi években megnyílik. Sok látogatót vonz Debrecenbe a történelmi múltú református kollégiumban lévő egyházművészeti és iskolatörténeti kiállítás. Ez a református egyházé, ugyanúgy, mint a sárospataki kollégium és a pápai ótemplom egyházművészeti kiállítása. Mindegyiket a nagyközönség számára rendezték, állami segítséggel. A . magyarországi evangélikus egyháznak nemrégiben nyílt meg egy kisebb múzeuma a dunántúli Nemes- kéren. Ott a XVIII. században épült templomot az állam rendbe hozatta, a környék egyháztörténetét bemutató kiállítás a papiak egy részében kapott helyet. A tervek szerint 1979-ben megnyílik a nagy, országos evangélikus múzeum is, Budapesten, a Deák téri templom szomszédságában. Működik és sok látogatót vonz Budapesten a Zsidó Múzeum. Még több lenne az érdeklődő, ha a helyiség nem volna annyira kopott, elhanyagolt. A málló falak között igen nagy értékű vallási és történeti ereklyéket őriz a múzeum. Most rendezik — igen jelentős állami és helyi tanácsi segítséggel — a Miskolcon megnyíló magyar ortodox egyházi múzeumot. Görög, orosz és hazai készítésű, egyházi rendeltetésű műtárgyakat állítanak ki, mindazt amire nincs szüksége az egyháznak a szertartásokhoz. A — többek között — értékes ikonokat bemutató kiállítás előreláthatólag 1980-ban nyílik meg a nagyközönség számára. Ikonok, az ortodox egyház számos művészeti alkotása van Szentendrén, a szerb ortodox egyház tulajdonában. Ez is nyilvános gyűjtemény, a közönség számára hozzáférhető, de a művészi értékű tárgyakhoz méltatlan állapotban van. Gombásodnak a festmények, a farészeket eszi a szú, s az idő előrehaladtával ez mind súlyosabb károkat okozhat. Csaknem egy évtizede jött létre a megegyezés az állam Részlet az Esztergomi Kérész tény Múzeumból A budapesti Zsidó Múzeum Mátyás király bölényszarv kupája A Suki-kehely az esztergomi múzeumban Petőfi Sándor emléktáblája a várrom falán SALGO VARA
