Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-28 / 229. szám

2 Képújság 1978. szeptember 28. Befejeződött a Szojuz gázvezeték építése ■*u|a Frigyes beszede Befejeződött az Orenburg- tól a Szovjetunió nyugati ál­lamhatáráig húzódó, 2750 kilométer hosszú Szojuz föld­gáz-távvezeték építése, az el­ső olyan testet öltött beruhá­zás, amely a KGST komplex­programja alapján a szerve­zet tagországainak közös te­herviselésével valósult meg. A kivitelezés döntő fázisá­nak véget értével, szerdán Ungvárott nagyszabású ün­nepséget rendeztek. Az átadás előestéjén a ki­vitelezésben részt vett orszá­gok delegációi, köztük a ma­gyar küldöttség tagjai Husz- ton megtekintették a már befejezés előtt álló kompresz- szorállomást. Szerdán reggel a küldöttségvezetők Ungvá- ron megkoszorúzták a Lenin- emlékművet és elhelyezték koszorúikat a hősök temető­jében is. Az átadási ünnepség a szovjet—csehszlovák állam­határ tőszomszédságában folytatódott, ahol a kivitele­zésben részt vett bolgár, ma­gyar, NDK-beli, lengyel, szov­jet és csehszlovák munkások és műszakiak képviseletében 12 kiváló minősítésű hegesz­tő, Borisz Jevdokimovics Scserbinának, a Szovjetunió kőolaj- és gázipari vállalat­építési miniszterének utasítá­sára, összehegesztette a Szo­juz földgázvezeték utolsó szakaszát. A bogorodcsányi, a guszjatyini és a huszti, egyenként 10 megawattos kompresszorállomás, vala­mint az ezekkel együtt emelt lakóépületek, ABC-áruházak, kórházak és más létesítmé­nyek építőinek képviseleté­ben Tóth Ferenc és Gyalus János tettek jelentést a mun­ka — jelkéoesen „Vörös var­rat” — elvégzéséről Simon Pál nehézipari miniszternek, a magyar küldöttség vezető­jének, aki mindkettejük mun­karuhájára kitűzte a Szojuz gázvezeték emlékérmet. A jelentéstétel után felavatták a nevezetes építkezés befeje­zése helyének emlékét meg­örökítő fekete márványtáblát. A testvéri szocialista or­Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke szerdán befejezte kétnapos Vas megyei látogatását. Lá­togatásának második napján részt vett és felszólalt a me­gyei tanács ülésén, ahol a megye ötödik ötéves tervének időarányos teljesítését vitat­ták meg. Apró Antal, az MSZMP Po­Szép történetet olvastam a napokban. A színhely egy magyar nagyközség, az idő­pont a második világháború utolsó, de sajnos, a korábbi­nál nem kevésbé véres szaka­sza, a téma pedig . . . Nos, a téma — és ez nem valami sti- láris fordulat, hanem a tel­jes igazság — a kisember nagysága. Hullámzott a front. Az élet pokollá vált, a falu többször is gazdát cserélt. Fogytán volt az élelem, éjjel-nappal ágyúk dörögtek, géppiszto­lyok kelepeltek, az egyszerű­takaros parasztporták tetején nagy fekete hollóként ült a félelem. Az egyik házban sú­lyosan beteg szovjet tiszt fe­küdt. Az orvos azt mondta, ha visszavonul a többiekkel, nem éri meg a reggelt. Már­pedig vissza kellett vonulni.. Mégegyszer, utoljára, túlerő­vel támadtak a németek. — Ha nem lehet szállítani, majd ittmarad — mondta azonnal az idős házaspár, a ház gazdái. Pedig tudták, ha egy német, vagy nyilas járőr rábukkan a rejtegetettekre, nemcsak őt, hanem őket is — akkori kifejezéssel — „fel­koncolják”. Vállalták ezt is. Éppoly magától értetődő ter­mészetességgel, mint azí, hogy megosztják a nagy be­teggel fogyó falatjaikat. Mikor újra bevonultak a szagok legnagyobb közös lé­tesítményének és a világ egyik legkorszerűbb, rekord­idő alatt elkészült csővezeté­kének átadása alkalmából tömeggyűlést rendeztek, mint­egy 3500 építő és környék­beli lakos részvételével. Bo­risz Jevdokimovics Scserbi- na, a Szovjetunió kőolaj- és gázipari vállalatépítési mi­nisztere, a nagygyűlés első szónoka megköszönve a ter­vezők és a kivitelezők mun­káját — ezek száma megha­ladja az 50 ezret — rámuta­tott: a Szojuz gázvezeték épí­tésének világra szóló sikere kormányaink közös erőfeszí­téseinek, a közreműködő vál­lalatok dolgozói mintaszerű együttműködésének köszön­hető- Ez az együttműködés és annak gyümölcse, a Szojuz földgáz-távvezeték eleven példája annak, mire képes a szocialista országok összefo­gása. A nagygyűlésen Simon Pál nehézipari miniszter is fel­szólalt. A magyar kormány nevében köszöntve a beruhá­zás kivitelezésében részt ve­vő összes dolgozókat, kije­lentette: országaink alkotó munkáskollektívái és műsza­ki gárdái az egész világ ér­deklődésétől kísérve pontos és kiváló munkájukkal bizo­nyították a szocialista össze­fogás erejét és hatékonysá­gát, valamint pártjaink és kormányaink célkitűzésének megalapozottságát és helyes­ségét. Simon Pál nagy tetszéssel, tapssal fogadott beszéde és a többi küldöttségvezető be­széde után a nagygyűlés résztvevői felhívással fordul­tak a Szojuz távvezeték vala­mennyi építőjéhez, az üzem­próbát végző, valamint a gi­gantikus berendezéskomple­xumot majd működtető, üze­meltető dolgozókhoz, felszó­lítva őket: fejezzék be tenni­valóikat határidő előtt, hogy a távvezetéken át mielőbb megkezdődhessék a földgáz áramlása. litikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke ugyan­csak szerdán látogatást tett Csepelen, ahol részt. vett a kerületi pártbizottság ülésén. Borbély Sándor, a Központi Bizottság titkára, aki kedden kezdte Békés megyei látoga­tását, amikor részt vett és felszólalt a megyei pártbi­zottság ülésén, szerdán Oros­házán fejezte be látogatását. szovjet csapatok, a házból, amelynek képét, lakóival együtt a szívében vitte to­vább, egy meggyógyult tiszt indulhatott tovább a végső leszámolásra — Berlin felé. Az öregek már nem élték meg, de nemrég a tiszt — ma tekintélyes, meglett korú em­ber — találkozott a megmen- tők fiával, akit akkor, leven­teként, Németországba hur­coltak. Jelképesnek érzem ezt a történetet. Ilyen, vagy ehhez hasonló gyökerekből sarjadt erős fává az a barátság, amely ma nemcsak ünnepe­inket, hanem — és azt hi­szem, ez a nagyobb dolog, — hétköznapjainkat is átszövi. Milyen ma ez a hétköznapi barátság? A Horthy-korszakban Moszk­va és Leningrád elérhetetle­nül messze volt Budapesttől. Ma a Kreml és a Szmolnij körül éppoly gyakran hallat­szik magyar szó, mint orosz — vagy éppen űzbég, tatár, vagy litván — beszéd a Ha­lászbástyán. Kis János vagy Nagy Ist­ván éppoly természetesen ül be Zsiguli gépkocsijába, vagy száll fel egy Tupoljev által tervezett repülőgépbe, mint ahogy Ivan Fjodorovics, vagy Fjodor Ivanovics helyet foglal hatalmas hazájában Brezsnyev a szovjet-amerikai gazdasági kapcsolatokról Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnöke szerdán fogad-, ta William Verity-t, a szov­jet-amerikai kereskedelmi és gazdasági tanács társelnö­két, az amerikai üzleti körök neves képviselőjét és Michael Forrestal-t, a tanács elnökét, akik a Szovjetunió külkeres­kedelmi minisztériumának meghívására tartózkodnak a Szovjetunióban. A tárgyszerű és konstruk­tív jellegű, elmélyült beszél­getés során érintették a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok közötti kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok kérdé­seit. Leonyid Brezsnyev rá­mutatott, hogy a szovjet— amerikai kereskedelmi és gazdasági tanács, amely egye­síti a Szovjetunió és az Egye­sült Államok üzleti életének képviselőit, fontos és aktív tényező a két ország kereske­delmi és gazdasági kapcsola­tainak normalizálásában. E cél elérésének előfeltétele, hogy a kereskedelem terüle­tén ne bonyolítsák újabb aka­dályok megteremtésével a je­lenlegi helyzetet, hanem, hogy kiküszöböljék a meglévő akadályokat. Az amerikai személyiségek hangsúlyozták, hogy a szov­jet—amerikai kereskedelmi és gazdasági tanács a jövőben is folytatja erőfeszítéseit a két ország közötti kereske­delmi és gazdasági kapcsola­tok normalizálása érdekében. Elutazott a Japán Szocialista Párt küldöttsége A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására szeptember 23—27. között látogatást tett hazánkban a Japán Szocialis­ta Párt küldöttsége, amelyet Taro Yamaguchi, a közpon­ti végrehajtó bizottság tagja vezetett. A küldöttséget fogadta Gyenes András, a Központi Bizottság titkára. A szívélyes légkörű meg­beszéléseken a két párt kép­viselői eszmecserét folytattak kölcsönösen érdeklődésre szá­mot tartó nemzetközi kérdé­sekről és a pártközi kapcso­latok fejlesztésének lehető­ségeiről. A japán küldöttség szer­dán elutazott hazánkból. egy Ikarusz-busz kényelmes ülésén. Nemrégiben nálunk járt nagy szabadsághősünk Grú­ziában élő leszármazottja, Kossuth Szvetlána. Többek között tőle is tudjuk: Tbilisz- ben épnoly élő a magyar nemzet haladó öröksége, mini Moszkvában, vagy Rigában, Taskentben, vagy Alma Atá- ban. Egy Richter-koncertre épp­úgy tódul a budapesti közön­ség, mint „odaát” a moszkvai, ha — mondjuk — Kocsis* Zoltánt és Ránki Dezsőt lehet meghallgatni. Irodalmunk értékeit — és szerencsére egyik nép sincs híján ilye­neknek — milliós példány­számban adjuk egymás ke­zébe, a szó szoros értelmében mindenki által hozzáférhető áron. Évtizedeken át próbáltak bennünket egymástól távol­tartani, hazugságok fortélyos ködfüggönyét eresztették le közénk. Népeink ma mégis együtt haladnak, útunk közös és ezt az utat elönti, eláraszt­ja a sokszínű élet kavargó tarkasága, kapcsolataink sok­színű kaleidoszkópja. Az a gyermekarcú hadnagy nem vérzett, az őt megmentő házaspár nem kockáztatott hiába. HARMAT ENDRE (Folytatás az 1. oldalról) talmi tárgyalásokat. A szer­ződés megkötése jelentős lé­pés lenne a nukleáris háború veszélyének csökkentése te­rén. A Magyar Népköztársaság melegen üdvözli és igen je­lentős lépésnek tartja a Szovjetunió kormányának új javaslatát, amely az üléssza­kon a nukleáris fegyverrel nem rendelkező országok biz­tonsága garantálásának meg­erősítésére vonatkozó szer­ződéstervezet megtárgyalását indítványozta. A Szovjetunió már 1966-ban tett hasonló javaslatot, de az akkor még nem talált kellő megértésre. Ugv véljük, hogy most adva vannak a reális lehetőségek ilyen szerződés megkötésére. Az új tömegpusztító fegy­verek és fegyverrendszerek kifejlesztésének és gyártásá­nak aggasztó lehetősége alá­húzza e fegyverek eltiltására vonatkozó javaslat időszerű­ségét. Elejét kell venni an­nak, hogy a tudomány és a technika legújabb vívmá­nyait a tömegpusztítás újabb eszközeinek előállítására használják fel. Változatlanul meg vagyunk győződve ar­ról, hogy könnyebb a tömeg- pusztító fegyverek tilalmá­ban megállapodni akkor, amikor azok csak a tervezés stádiumában vannak, mint akkor, amikor megkezdődik e fegyverek sorozatgyártása. A leszerelés különböző kérdéseiről folyó megbeszé­lések sorsa igen nagy mér­tékben függ attól, milyen eredményre jut a Szovjetunió és az Egyesült Államok a támadó stratégiai fegyverzet korlátozására vonatkozó tár­gyalásokon. Éppen ezért rendkívüli jelentőséget tulaj­donítunk a SALT—II. meg­állapodással kapcsolatos szovjet—amerikai tárgyalá­soknak. Reméljük, hogy a megállapodás a nem távoli jövőben létrejön. A SALT— II. megállapodás jelentősen előmozdítaná a más fórumo­kon folyó leszerelési tárgya­lásokat, lényegesen javítaná a nemzetközi légkört, s hoz­zájárulna az enyhülési folya­mat továbbfejlesztéséhez. Az európai szocialista or­szágok komoly erőfeszítései ellenére a közép-európai fegyveres erők és fegyverze­tek csökkentésével foglalkozó bécsi tárgyalásokon csekély az előrehaladás. A szocialis­ta országok ez év júniusában újabb javaslatot terjesztettek be, amely a megállapodás előmozdításának szándékával figyelembe veszi a NATO- országok álláspontjának több fontos elemét. Reméljük, hogy nyugati tárgyaló part­nereink hasonló szellemben cselekszenek, s az egyenlő biztonság alapján utat nyit­nak a megállapodáshoz. Őszintén kívánjuk, hogy Hel­sinki után Bécs is mint a nemzetközi egyetértés és együttműködés szinonimája kerüljön a nemzetközi poli­tika szótárába. Helsinki után Európa példát mutathatna Bécsben is. Véleményünk szerint a megállapodás a kö­zép-európai haderőcsökken­BUDAPEST Magyar—indiai tájékozta­tási egyezmény és együttmű­ködési munkaterv megköté­sével fejeződött be szerdán Lai Krishna Advaninak, az Indiai Köztársaság tájékoz­tatási és távközlési miniszte­rének magyarországi hivata­los programja. Az okmányo­kat a Parlamentben Várkonyi Péter államtitkár, a Minisz­tertanács Tájékoztatási Hiva­talának elnöke és L. K. Ad- vani írta alá. PÁRIZS Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök a minisz­tertanács szerdai ülésén be­jelentette, hogy Franciaor­szág képviseltetni fogja ma­gát az ENSZ új leszerelési bizottságában, amely még az év vége előtt megkezdi mun­káját. tésben további fegyverzet­korlátozásoknak vetné meg az alapját, sőt, mi több, hosz- szabb távon elősegíthetné a csökkentésnek a jelenlegi tárgyalások által átfogott te­rületnél szélesebb körben tör­ténő megvalósítását is. A Magyar Népköztársaság kormánya — mint a múltban Már korábban is világos volt, hogy Izrael különbéke létrehozását tűzte ki célul az Egyiptomi Arab Köztár­sasággal, s ennek alapján a többi arab állam térdre kényszerítésére, a saját ex- panzionista érdekeinek ér­vényre juttatására törek­szik a Közel-Keleten. A Camp David-i megállapodá­sok ezeket a törekvéseket tükrözik. Érthető, ha az arab népek igazi érdekeinek képviselői nem vállalnak közösséget ezekkel a megállapodásokkal, s intézkedéseket határoznak el érdekeik védelmében. Szá­mos arab ország kormánya elítélte, illetve elhatárolta magát ettől, az arab népek számára káros egyezménytől. Véleményünk szerint az arab országok népei soha­sem fogadják el ezt a le­alázó, érdekeiket semmibe vevő megállapodást. Meg­ismételjük, amit már sokszor elmondtunk: olyan közel- keleti megállapodás, amely az összes érdekelt fél hozzá­járulása nélkül jön létre, nem eredményezhet tartós békét. Megítélésünk szerint a tar­tós és igazságos békét a Kö­zel-Keleten csak úgy lehet létrehozni, ha figyelembe ve­szik a rendezés ismert elveit, a Biztonsági Tanács és a közgyűlés erre vonatkozó ha­tározatait, beleértve a Pa­lesztinái arab nép önálló ál­lam alapításához való jogát, s visszatérnek a genfi béke­értekezlet intézményéhez. Tetézik a helyzet súlyosbo­dását a Közel-Keleten Iz­rael sorozatos fegyveres pro­vokációi Libanon ellen. Köz­vetlen veszélybe került Li­banon területi integritása. Az egyik legidőszerűbb feladat ebben a térségben az izraeli agresszorok megfékezése. A magyar nép meggyőző­dése, hogy semmiféle mester ­Hazánk az emberi jogok tényleges tiszteletben tartása érdekében megvalósuló nem­zetközi együttműködésben a maga részéről az ENSZ alap­okmánya szellemében, a hel­sinki záróokmányban foglal­taknak megfelelően kíván részt venni és ezt várja el másoktól is. Éppen ezért kor­mányom visszautasít min­den olyan kísérletet, amely­nek az a célja, hogy az em­beri jogok védelmének ürü­gyén beavatkozzon a más or­szágok belső joghatóságába tartozó ügyekbe. Az emberi jogok tiszteletben tartása ér­dekében történő jogos nem­zetközi fellépést továbbra is meg kell különböztetni az — a jövőben is arra törek­szik, hogy következetesen végrehajtsa a helsinki záró­okmány ajánlásait, s ezen keresztül is hozzájáruljon a nemzetközi légkör javulásá­hoz, országunk kapcsolatai­nak bővítéséhez Nyugat- Európa és Észak-Amerika or­szágaival. kedés sem akadályozhatja meg a namíbiai népet jogo­san képviselő SWAPO, to­vábbá a zimbabwei nép va­lódi érdekeiért küzdő haza­fias front győzelmét. Mint eddig, továbbra is segítjük a namíbiai és zimbabwei nép harcát, amelyet a gyarmati iga, illetve a fehér kisebb­ség uralma alól történő tel­jes és végleges felszabadulá­sukért folytatnak. Délkelet-Ázsiából továbbra is nyugtalanító hírek érkez­nek. A kínai vezetők nagy­hatalmi, hegemonisztikus po­litikája, a Vietnami Szocia­lista Köztársaságra gyakorolt durva nyomása és állandó­suló provokációi következté­ben éleződött a feszültség ebben a térségben. Ez most a béke és a biztonság leg­nagyobb akadálya ezen a te­rületen. Magyarország szoli­daritásáról biztosítja a test­véri Vietnami Szocialista Köztársaságot, amely sok éves áldozatos harcban vívta ki jogát a békés, független életre. Változatlanul szüksé­gesnek tartjuk az ENSZ és a nemzetközi szakosított szer­vezetek segítségét, hogy a vietnami nép mielőbb begyó­gyíthassa a háború sebeit. Még mindig nincs előre­haladás a koreai kérdés ren­dezésében. Kormányom vál­tozatlanul támogatja a Ko­reai Népi Demokratikus, Köz­társaság kormányának a2 or­szág békés egyesítésére irá­nyuló törekvéseit. !ni Az idei ülésszaknak ismét szembe kell néznie a rende­zetlen ciprusi helyzettel. A magyar kormány változatla­nul azt vallja, hogy tartós rendezést csak a Ciprusi Köztársaság függetlenségé­nek és el nem "KStélézéft po­litikájának tiszteletben tar­tásával, valamint a két nép­közösség egyenjogúságának és érdekeinek kölcsönös biz­tosításával lehet elérni. olyan politikai kampányok­tól, amelyek célja a hideg- háborús konfrontáció felújí­tása. A magyar küldöttség ezt az alkalmat is felhasználja ar­ra, hogy elítélje a Chilében intézményesített terrort, kö­vetelje a brutális intézkedé­sek beszüntetését, az emberi jogok és a demokrácia hely­reállítását. Népünk támogat­ja a chilei hazafiak harcát országuk demokratikus újjá­születéséért. Ugyancsak el­ítéljük a faji elnyomás min­den formáját, s követeljük, hogy vessenek véget a pre­toriai rezsim apartheid politi­kájának. (MTI) Árvíz Vietnamban Önkéntesek segítségével költöztetik ki a lakosságot a Vi­etnam több tartományában pusztító árvíz miatt. Képün­kön: élelmiszert osztanak a menekültek egyik csoportjá­nak. (Képtávírónkon érkezett) Lázár György befejezte látogatását Hétköznapi baratsag Álláspontunk egyes nemzetközi kérdésekről Az emberi jogok védelmében

Next

/
Thumbnails
Contents