Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-22 / 224. szám

1978. szeptember 22. tÉpÚJSÁG 5 A nők érdekében Munka- és családjogi rendelkezések Év végén műszaki átadás Készül a dombóvári művelődési ház Jelenleg így néz ki kívülről a művelődési ház Tizennégy alvállalkozó dolgozik az építkezésen A MAGYAR NÉPKÖZ­TÁRSASÁG alkotmánya minden állampolgár számára biztosítja a munkához való jogot. A munkaviszonnyal kapcsolatos részletes jogi szabályozást a Munka Tör­vénykönyve tartalmazza, mely a nőket, eltérő testi adottságaik miatt és anyai hivatásuk betöltése végett, fokozott védelemben része­síti, és számukra széles körű kedvezményeket biztosít. A jogszabályalkotó ilyen irányú törekvés már a mun­kaviszony létesítésével kap­csolatos rendelkezésekben is megnyilvánul. A Munka Törvénykönyve ugyanis ki­mondja, hogy a terhes nő vagy anya alkalmazását e körülményre tekintettel meg­tagadni nem szabad, sőt őket, azonos feltételek mel­lett, más munkavállalókkal szemben, előnyben kell ré­szesíteni. Nőt azonban csak olyan munkára szabad alkal­mazni, mely testi alkatára tekintettel nem járhat reá nézve hátrányos következ­ményekkel. Ennek az alap­vető szabálynak szellemében bizonyos munkakörökben egyáltalán nem alkalmazha­tó női dolgozó, s vannak olyan munkakörök is, ame­lyekben csak meghatározott munkafeltételek biztosítása mellett, illetőleg előzetes or­vosi vizsgálat alapján fog­lalkoztathatók. A terhes nőt és az anyát a munkaviszony fennállta alatt is megkülön­böztető jogszabályi rendel­kezések védik, ezek közül a legfontosabbak a követke­zők : A TERHES NŐT terhessé­ge megállapításától kezdve nem szabad egészségére ká­ros munkakörben foglalkoz­tatni, hanem, ha szükséges, kérelmére és orvosi véle­mény alapján terhessége ne­gyedik hónapjától a szopta­tás hatodik hónapjának vé­géig egészségügyi szempont­ból megfelelő munkakörije kell ideiglenesen áthelyezni. Az ideiglenes áthelyezés kö­vetkeztében azonban anyagi hátrány őt nem érheti. Ez annyit jelent, hogy ha olyan munkakörbe helyezik át, ahol rövidebb a munkaidő, és emiatt keresete nem érné el a megelőző keresetét, ak­kor is jogosult a korábbi, magasabb átlagkeresetre. Az előző átlagkeresetéhez való jogát még az sem korlátoz­hatja, ha pl. új munkaköré­ben anyaghiány miatt, vagy egyéb, a dolgozó hibáján kí­vüli okból szünetel a munka, s emiatt az ott dolgozók ke­resetében csökkenés követ­kezik be. Az ideiglenesen áthelyezett terhes nőt tehát ilyen esetben is megilleti ko­rábbi, magasabb átlagkere­sete. Ugyancsak a terhes nő érdekeit védő rendelkezés az is, hogy ha az adott munka­körre többféle törvényes munkaidő van érvényben, a terhes nőnek a hosszabb munkaidőben való foglalkoz­tatása csak a munkaszerző­dés módosítása útján történ­het. A terhes és szülő nő érde­keit felmondási tilalom és korlátozás is védi. Ennek értelmében a terhes és szülő nőnek a terhesség és a szop­tatás ideje alatt, a szülést követő hatodik hónap végé­ig felmondani nem lehet. Ugyancsak nem lehet fel­mondani a beteg gyermek ápolására táppénzes állo­mányba helyezés, vagy ilyen célra kapott fizetés nélküli szabadság ideje, illetve az azt követő 15 nap alatt, a gyermekgondozási segély, vagy a gyermek gondozásá­ra kapott egyéb fizetés nél­küli szabadság ideje alatt. A felmondási korlátozás pedig azt jelenti, hogy az egyedül­álló dolgozó nőnek, gyerme­ke tizennyolc éves koráig, csak különösen indokolt esetben lehet a munkavi­szonyt felmondani. Ehhez kapcsolódik az a rendelkezés is, mely szerint ha a válla­latnál van olyan munkakör, melynek ellátására alkalmas, a munkaviszonyt mindaddig nem ehet felmondással meg­szüntetni, amíg ilyen mun­kahelyre áthelyezhető, felté­ve, hogy azt elvállalja. A CSALÁD intézményének védelmét elősegítő és bizto­sító részletes jogi szabályo­zást a családjogi törvény tartalmazza. A házasságról, a házastársak jogairól és kö­telességeiről, a házastársi vagyonközösségről, a családi jogállásról szóló valamennyi rendelkezésből hangsúlyozot­tan olvasható ki a házastár­sak tejes egyenrangúsága, ami a női egyenjogúság to­vábbi fejlesztésének bizonyí­téka. A törvény fokozottan védi a házasság és család intézményét, ezen belül a gyermek érdekeit, elősegíti a házastársak egymás iránti felelősségének növekedését, rendelkezései meg kívánják előzni a könnyelmű, meg­gondolatlan házasságkötése­ket. A házasságkötési korha­tár a nőknél a betöltött ti­zenhatodik életév. A család­jogi törvény sokrétűen sza­bályozza a nők névviselési jogát, ennek lehetőségeiről az anyakönyvvezető a házas­ság megkötése előtt köteles tájékoztatást adni. A házasság megszűnése után is a volt feleség joga annak eldöntése, hogy milyen nevet kíván vi­selni — természetesen a megadott jogszabályi kere­tek között. A névviseléstől a bíróság a feleséget a férj ké­relmére csak akkor tilthatja el, ha bűncselekmény miatt jogerősen szabadságvesztés­re ítélték őt. A feleség név­viselésének szabályozásához kapcsolódik az a rendelkezés is, hogy ha a feleség kizáró­lag a saját nevét viseli, a házasságból született gyer­mekek is viselhetik az anya családi nevét. Ezzel kapcso­latban csak annyi korláto­zás van, hogy valamennyi közös gyermeknek közös csa­ládi nevet kell adni. Ha az életközösség megszakadása után a közös gyermeket az anya neveli, gyermektartás- díjra jogosult. Általános szabály, hogy ez gyermeken­ként a tartásdíjra kötelezett munkabérének, egyéb bér­jellegű juttatásának, továbbá egyéb rendszeres jövedelmé­nek (részesedés, prémium, jutalom) 20 százaléka, több gyermek esetében azonban az 50 százalékot nem halad­hatja meg, ilyenkor tehát ezt az összeget a gyermekek száma szerint kell felosztani. Bizonyos esetekben a meg­állapított gyermektartásdíjat az állam is előlegezheti. A külön élő házastárs a jogsza­bályban meghatározott elő­feltételek fennállta esetén házastársi tartásdíjra is jo­gosult. Házastársi tartásdíj illeti meg a gyermekgondo­zási segélyen lévő, külön élő feleséget is. A NŐK ÉRDEKEIT nem­csak az említett jogterületek rendelkezései védik, hanem természetesen több más, ha­sonló célú jogszabály is. Szo­cialista jogrendünk vala­mennyi ide vonatkozó jog­szabálya a női egyenjogúság kiteljesedését és ezen keresz­tül a család intézményének fokozott védelmét szolgálja. DR. KINCSES ANNA ügyvéd Sok vihart kavart az el­múlt hónapokban a megye egyik legimpozánsabb kultu­rális intézményének, a dom­bóvári művelődési háznak építése. Az egyik gond, ami­vel a televízió is foglalkozott, a több száz négyzetméteres előcsarnokot középen ketté szelő, vasbeton fallal félkör­ben elkerített ruhatárnak el­készítése. Ez esztétikailag és az előtér funkció szerinti használata szempontjából sem a legkedvezőbb, de er­ről a tervezőt nem sikerült meggyőzni. Nagyobb gondot jelentett azonban, hogy a munka szer­vezetlensége, s egyes építő­anyagok átmeneti hiánya miatt lassult az építkezés üteme az első félévben, így attól kellett félni, hogy a tervezett határidőre nem készül el a létesítmény. Ezért különböző fórumok, leg­utóbb a dombóvári városi pártbizottság és a városi ta­nács vb együttes ülésen tár­gyalt a beruházás helyzetéről. Á Tolna megyei Állami Épí­tőipari Vállalat és a Tolna megyei Beruházási Vállalat igazgatója itt elmondta, hogy a december 31-i határidőt tartani tudják, ha a 14 al­vállalkozó egybehangolt mun­kát végez. Múlt hét csütörtökjén koor­dinációs értekezletet tartot­tak, ahol az építkezés összes résztvevője megegyezett a feladatok elvégzésében. Ko­rábban sajnos a szervezetlen­ség sok kárt okozott. Több­ször állványoztak ugyanazon a helyen, s megtörtént az is, hogy a frissen deszkázott színpad fölött hegesztettek, úgy, hogy a lehulló szikrák kiégették a faburkolatot. A jövőben remélhetően ilyenek­re nem kerül sor. Még folynak a tárgyalások a pécsi Zsolnay gyárral, ab­ban a reményben, hogy ha­marabb szállítják a burkoló pirogránitot. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy a pécsiek ezt csak év végére vállalják, s ha így lesz, akkor az épü­let külső burkolatának egy részét csak tavasszal lehet el­készíteni. A művelődési ház műszaki átadására azonban ebben az esetben is sor kerül az év végén, s az első negyedévben — akkorra érkeznek meg a bútorok, s az egyéb belső be­rendezések — belülről el­készül az épület. Áprilistól a dombóváriak látogathatják már az új művelődési házat, s ezt a külső burkolás készí­tése sem zavarja. — sz. 1. — A bűvös szemű bajadér és más elragadtatások Régi filmek a régi moziban Szekszárdon Társadalmi munka Szekszárdért Szakmai gyakorlat - gyarapodik a város pj zekszárdon századunk |ÉS| tízes évei óta műkö- dik (igaz, időnkénti megszakításokkal) filmszínház. Ez a mai művész­mozi, mely egy magas rangú megyei tisztviselő és egy bér­kocsitulajdonos együttműkö­désének köszönheti létét. Nem minden ellenállás nél­kül, hisz Urbányi C. József néptanító a Tolna megyei Közlöny 1914. január 4-i szá­mában egyebek közt így summázta kétségeit: „A mozgó színház tulaj­donos csekély befektetés­sel... óriási jövedelemre tehet szert. így egyes kap­zsi vállalkozók hirtelen meggazdagodnak mások erkölcsi romlásán, kultúra- terjesztés álleple alatt, a köznek nem hasznára, ha­nem kárára.” Az akkori filmek rövid, néhány perces összeállítások voltak, „vonzóan” plakáto- zott, illetve az újságban köz­zétett címekkel. Például így: „Titi megszökteti barát­nőjét (kacagtató)” „Maxi, a fényképész (rendkívül humoros)” „Zsuzsi, az elektromos nő (humoros)” „A bűvösszemű bajadér és más elragadtatások (iz­galmas)” Az utókor azt ma már nem is sejti, hogy ezek a címek mit rejtettek. Gárdonyi — önmaga által később megta­gadott — regényalakja már 1914 áprilisában a mozivász­non is eljutott a szekszárdi közönséghez. „Göre Gábor, Durbints sógor és Kátsa cigány ka­landozásai (3 eresztésben)” Az első világháború hír­adóira most ne térjünk ki. Film- és színháztörténetileg ismert nevekről először 1915- ből van adatunk. Kertész Mi­hály rendezte „A tolonc” cí­mű 4 felvonásos „népszín­művet”, melyben Angyal Liszka főszerepét: — Berky Lili alakította. Ä némafilmek, hisz természetesen ilyenekről van szó, első sztárja: Ásta Nielsen és Waldemar Psylan- der. 1918-ban már komplett mo­zit is lehetett venni me­gyénkben, éspedig Tolnán, ahol a hirdetés szerint „Jókarban lévő mozgó­színház berendezés, alig használt, teljesen felszerel­ve mindennel — ami vidé­ki mozgóhoz kell — felosz­lás végett eladó.” A háború után, 1923-ban még mindig Berky Lili a leg­ismertebb magyar filmszí­nésznő. Jön Korda Sándor „Sámson és Delilá”-ja, majd „A fehér rabszolganő”, az immár külföldön élő Kertész Mihály rendezésében és Vár- konyi Mihállyal a főszerep­ben. Később: Chaplin, Emil Jannings, Zoro és Huru, Conrad Veidt, Tom Mix, Ro- dolpho Valentino, Pola Neg­ri, Douglas Fairbanks, Buster Keaton, Ramon Novarro, Ivan Mosjoukin „ki a férfi­szépségek legszebbje”, Mis- tinguet, Josephine Baker, Gustav Fröhlich és természe­tesen Bufalo Bill „a lovas tengerész”. Nagyon valószínű, hogy a címek egy része derűt kelt, a nevek többsége pedig sokak­ban ma már semmilyen ér­zelmet nem ébreszt. Mind­ezek azonban mégis „front- áttörést” jelentettek. Egy új művészet vált fokozatosan mindennapivá a megyeszék­helyen és a kulturális téren nem éppen elkényeztetett Tolna megyében. Ne téved­jünk! A film már akkor is politizált és itt nemcsak a háborús híradókra kell gon­dolni, hanem a milliomosban (grófban, bankvezérben,' földbirtokosban) lángoló sze­relmet ébresztő gépírólányra is, akinek kilátástalan életé­ben így csillantották meg egy talmi felemelkedés reményét. A harmincas évek filmjeire most nem érdemes kitérni, hiszen a közelmúlt Kabos- sorozat nemrég a tévében ele­venítette fel mindazt, ami a maga idején Szekszárdon a filmvásznon volt siker. Olyan nagy művészek mint Csortos, Uray, Somlay Artúr, a szíve­ket tipró — és tényleges tel­jesítményeinél sokkal többre képes — Jávor Pál, a később nagyon furcsán politizáló Kiss Ferenc és Páger Antal neve fémjelezi ezt a kort. Egészen a felszabadulásig, amikor filmművészetünk új helyét Európában megmutat­ta a „Valahol Európában”. Ezzel azonban már új tör­ténet kezdődött... ORDAS IVÁN A települések fejlődése nem csupán a tanácsok anyagi erőfeszítéseitől függ, hanem az ott lakók tenniakarásától is. A nagyobb településeknek — ahol üzemek, iskolák van­nak — általában előnyösebb a helyzetük ezen a téren. Itt már csoportosítani lehet a társadalmi munkát végzőket, rangsorolva csoporton belül és a csoportok között. Szekszárdon az 505. sz. Ady Endre Szakmunkásképző In­tézet minden évben jelentős társadalmi munkát végez a városért. Tevékenységét ne­héz lenne összehasonlítani bármelyik szekszárdi iskolá­val, mivel kivételes helyzet­ben van: egyrészt, mert szin­te kizárólag szakmunkát vé­gezhet igen széles szakmai skálával, másrészt az intéz­mény tanulói létszámát a töb­bi iskola meg sem közelíti. E kivételes adottságokat jól ka­matoztatják a városnak. Az elmúlt tanévben mintegy 750 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Az iskola alapvetőnek tart­ja, hogy szakmai jellegű tár­sadalmi munkát végezzen. Ezzel pedig mindkét fél jól jár: az iskola tanulói számá­ra ez szakmai gyakorlat, s a város új értékekkel gyarap­szik, többel, mintha e szak­munkásjelöltek parkosítaná­nak vagy fát ültetnének. Ál­talában ott vállalnak munkát, ahol a munka jellege miatt nehéz lenne vállalkozót, kivi­telezőt kapni: javításokat, karbantartást végeznek. Az iskolában tizenöt fős munka- csoportok dolgoznak, s ezek vesznek részt a társadalmi munkában is, az iskola veze­tése szerint szívesen, öröm­mel. A Rákóczi úti óvoda épí­tésénél jelenleg is ott vannak az iskola tanulói. Együttmű­ködési szerződés van az út­törőházzal, ahol karbantartá­si munkákat végeznek épp­úgy mint a dombori és a sö­tétvölgyi napközis táborok­ban. A szüreti napok villany- szerelési munkáit az iskola villanyszerelő-tanulói végzik el. Társadalmi munkát az in­tézményen belül is teljesíte­nek. Jelenleg az iskola sport­udvarának építésén dolgoz­nak.

Next

/
Thumbnails
Contents