Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-22 / 224. szám
1978. szeptember 22. KÉPÚJSÁG 3 Nehéz nyár után Jó ősz ígérkezik Gyönk határában Az Alsótelek határrészt hétfőn kora reggel megszállták a gépek. SZK és Claas kombájnok, IFA tehergépkocsik és a nehéz búzaaratásban sikeresen tevékenykedő emberek. Az aratóbrigád ezen a napon megkezdte a nagy őszi munkát. Ez a két hónap szívós munkát, áldozatot követel minden embertől. A határban lévő növények bő termést ígérnek. Jó a kukorica — csak nehogy megfagy- gyon, mert akkor oda a tápérték, mert a rendkívüli időjárás után késésben van a korai kukorica is, hát még a hosszabb tenyészidejű?!... De a búzáról beszélünk a tábla szélén, itt van a szövetkezet elnöke Csanádi Gusztáv, nem dicsekszenek a búzával, pedig okuk volna rá. Hiszen csak azóta lehet a községben a búzáról beszélni, hogy a legkorszerűbb technikát kezdik alkalmazni és hektáronként a termésátlag jól alakul. Annak ellenére, hogy olyan jégverést kaptak, melyhez hasonlóra a legöregebb gyön- ki lakosok sem emlékszenek. Tíznapos késéssel kezdték az aratást, de jó időben befejezték, mire a járási szervek odaküldtek segítőket, akkorra végeztek a búzával. Most, amikor hétfőn megkezdték a napraforgó betakarítását — helikopteres vegyszerezéssel kezelték a táblákat, hogy a lomb elsorvadjon, s a betakarítás minél köny- nyebb legyen — és a Claas- ok kielégítően járnak a gazdag földön, nem úgy az SZK- gépek. A négy közül kettő rendszerint áll. Nem bírják a hegyet, nem a nagy termést, az erős napraforgót. Az alsóteleki határrészben, ahol 131 hektár napraforgó van, hétfőn délig még alig hatszáz mázsa szemet tudtak csak a keszőhidegkúti szárítóüzembe vinni. A helyszínen néztük a víztartalmat: 22-es, nem a legrosszabb. És ha itt végeznek, akkor mennek majd a gépek át Udvariba, ott 92 hektár napraforgó van vágni- betakarítani való... És jön a segítség is. — Keddre ígérkeztek az iskolások, a gyönki általános iskola 8/b osztálya, hogy a gépek után összeszedik a tányérokat és itt van a sok ezres segítő is, „akiket” szívesen látnánk hetedhét határon túl: több ezer seregély és gerle, vadgalamb hordja-tépi a napraforgót, hiába arattak közöttük az olasz vadászok — háromszáz galambot lőttek ki egy hét végén — a madarak változatlanul nagy szorgalommal vágják az érett tányérokat... Az elnök mondja ezeket, és azt is, hogy az őszi munkák gyors végzése érdekében, az esetleges rossz idő beköszöntésére is számítva együttműködésre léptek az Alsótenge- lici Állami Gazdaság alsópéii kerületével. Onnan jönnek most a napokban a kombájnok a lucernamagot betakarítani, míg a gyönkiek mennek majd oda napraforgóra, várhatóan szeptember 25-e körül, akkorra végeznek a saját napraforgóval... Sietnek ezzel, mert búza jön ide, s alig adnak helyet a szántó-vető gépeknek, azokat máris ide küldik, hogy a vetéssel október első dekádjában végezhessenek. Egyébként máris előkészítettek 377 hektárt búzának és további hétszáz hektáron az összes talajmunkát befejezték, amely terület a jövő évi tavaszi vetések helye lesz. összesen 967 hektáron vetnek őszi búzát. Hat vetőgép áll készen a munkára, kettő közülük vadonatúj, és Budapestről kellett hozni — de hovatovább ez nem is számít különleges esetnek hiszen a mezőgazdasági üzemeknek „úgy kell összelopkodni” az ország minden részéről gépeiket, nyilván a kereskedésiem hibájából. Hiszen a napraforgó-adaptereket is Békéscsabán tudták csak vásárolni... Amikor kellően kimerítettük a napraforgó és a vetés témáját — még annyit, hogy az itteni búza termésátlagok növekedésében nagy szerepe van a szekszárdi növénytermesztési rendszernek, a KSZE-nek, amely révén nagy teljesítményű gépekhez és kiváló technológiához jutottak — elindulűnk silónézőbe. Érdemes felkeresni a silózókat. Az Akolvölgyben több mint háromméteresre nőtt a siló- kukorica. Egy gép egész nap vágja, féloldalast tud dolgozni a lejtő miatt, és három IFA-szerelvény hordja Gere- nyásba. Két helyről gyűjtik a szarvasmarhák tömegtakarmányát: a másik Gerenyás alatt van, ahol a kukorica- másodvetés, a jégverés után való, és mégis olyan szép, mint más években az első, a fővetésű siló. Lesz elegendő tömegtakarmány az állatoknak, ami azután a további gazdagodás alapja-forrása, hiszen az állattenyésztési ágazat produktuma attól is függ, hogy a növénytermesztés milyen minőségű és mennyi takarmányt tud előállítani... A gyönki határban sok munkát adó, gazdag ősz elé néznek. A szövetkezet vezetői nyugodtan várják a soron lévő tennivalókat: felkészültek. Az emberek tudják mi a dolguk, elrendezték a gépeket, van vetőmag, vegyszer, műtrágya — és legkivált jó munkakedv. Azt hiszem ez az alapja annak, hogy Gyönkön két-három év óta a szövetkezeti gazdálkodás azt produkálja, próbálja egyre jobb, láthatóbb eredményekkel bizonyítani, amiért létrehoztuk a közösségeket, a szövetkezeteket, szocialista gazdaságainkat. Nehéz nyár után sok munkát adó, gazdagnak ígérkező ősz előtt, jó a hangulat a közös gazdaságban. PÁLKOVÁCS JENŐ A tisztább ivóvízért Két új berendezés Nagykanizsáról Akadémiai kiadvány Várongról Várong megyénk legkisebb lélekszámú községei közé tartozik, de nagyon sok nagyobb se dicsekedhet azzal, hogy áz Akadémiai Kiadó testes kötetet jejlentetett meg, múltjával foglalkozik. Takács Lajos írta, a község szülöttje. Könyvének címe: Egy irtásfalu földművelése. A kötetből nemcsak agrártörténeti érdekességeket tudhat meg az érdeklődő. Azt is, hogy a „Várong” név a „voering” skandináv szót rejti magában, melyből az orosz „vareg” is származott. Ez volt a neve a különböző népek soraiból toborzott királyi zsoldos testőrségnek, „melynek e korban az alakuló államszervezetek vezetőinek védelmében máshol is fontos szerep jutott”. Várong I. István királyunk óta folyamatosan lakott hely, többkevesebb lakos még a török idők pusztításainak idején is tengődött itt. „Irtásfaluvá” egész pontosan 1734-ben változott, amikor Lápafőről visszajött a távolabbra menekült lakosság egy része, és erdőirtások nyomán rendszeres földművelésbe kezdett. A régi királyi testőrségi lakhelynek ez a kezdeti előkelőség később nem sok szerencsét hozott. Földesura a székesfehérvári őrkanonok volt, aki nemcsak Várong- tól, hanem sokszor Székesfehérvártól is távol lakott, és eszébe se jutott itt fejlett gazdálkodást teremteni, hanem inkább bérlők kezére adta birtokát. Azóta sok minden változott, a kis falu jelenéről holnapi magazinunkban igyekszünk számot adni. . . O. I. Két új, a termelést gazdaságosabbá tevő berendezést szerkesztettek az Egyesült Izzó nagykanizsai gépgyárának konstruktőrei. A rézvisz- szanyerőt a nyomtatott áramkörök gyártásánál fogják alkalmazni. A maratásnál sok réz kerül a marófolyadékba, s a berendezéssel megmenthető az értékes A korábbi években gyakran hiánycikként számon tartott szárazelemekből az év hátralevő részében zavartalan lesz az ellátás — tájékoztattak az Alföldi Szilikátipari Vállalatnál, ahol a legkeresettebb hazai típusokat, az R—20-as úgynevezett Góliát — valamint az R—6-os és a 2 R—10-es típusú ceruzaelemeket gyártják. Az elmúlt években elsősorban anyaghiány miatt akadozott a vállalat törökszentmiklósi üzemének termelése. anyag. Gyártását még ebben az évben megkezdik. A másik új berendezés a nitrátmentesítő, amely az ivóvizet tisztítja meg az egészségre káros agyagtól. Mintegy ezer hazai településen várják, Jiogy felszereljék a vízkivételi művekre. Ennek sorozat- gyártását is rövidesen megkezdik. Az idén az alapanyagot szállító üzemekkel kialakított jó partneri kapcsolat révén már folyamatos az anyagellátás és zavartalan termelés is. Ebben az évben az R—20-as és az R—6-os típusú elemekből együttesen huszonnyolcmilliót, a 2 R—10-es ceruzaelemből két és fél milliót kap a kereskedelem. Az elemgyártó üzem ennél nagyobb teljesítményekre is képes, a kereskedelem azonban jelenleg nem igényel többet. (MTI) Lesz elég szárazelem Valószínűleg azoknak van igazuk, akik a címben jelzett változást örvendetesnek és egészségesnek tartják. Tehát, hogy a BNV — a tavaszi és az őszi egyaránt — egyre inkább valóságos kereskedelmi központtá alakul. Hosszú időn át igen erőteljes volt a BNV kiállításjellege. Százezrek keresték fel évről évre csak a látványosság miatt, a műszaki érdekességek, újdonságok megismerésének kedvéért. Ebben az időszakban a budapesti vásároknál az információs szerep került előtérbe: akkoriban a rendezők — nem véletlenül — a vásár értékét ecsetelve nem is egyszer az első helyen említették a tájékoztatásban, a műszaki propagandában betöltött szerepét. Arról beszéltek, hogy mennyire hasznos megismerni a nemzetközi műszaki színvonalat; tapasztalatcserére, „tanulmányútra” invitálták a munkásokat, műszakiakat a BNV-re. Persze, egy-egy ipari seregszemlének ezt a fajta funkcióját sem szabad lebecsülni: valóban hasznos bárkinek végigjárni az élenjáró termékek bemutatóját, az alaposabb összehasonlításra alkalmas keretek között. Újítók és feltalálók, konstruktőrök és technológusok kaphatnak ötleteket, százezrek érthetik meg ilyenkor szemvillanásnyi idő alatt, mit jelent a gyártmányok versenyképessége, s ennek függvényében esetleg azt is, hogy például fogyasztási iparcikk igényeik reálisak-e, különösen ahhoz mérten, amilyen termékeket ők állítanak elő. Az összehasonlítások közelebb hozhatják mindenkihez a hazai ipar fejlesztési törekvéseit, például éppen a termékszerkezetváltás programját. Ilyenformán hiba lenne kevésre értékelni egy ipari szakvásár kiállítási funkciójának hasznosságát. No de az sem jó, ha különböző okok miatt a vásári, a kereskedelmi szerep szorul a háttérbe. Ilyenkor válik megszokottá a kérdés: „...és ez hol, mikor kapható?” S nem jó, ha a válasz kitérő, elodázó, magyarázó: „Ez még mintadarab, ez exportvásár, ennek még nincs ára” és így tovább. Mi tagadás, a 70-es évek elejéig a látogatók és a kiállítók között gyakorta került sor az effajta párbeszédre. A BNV már csak azért is főként kiállításnak hatott sokak szemében ezekben az években, mert a boltok választéka és a BNV kínálata erőteljesen eltért egymástól. Vagyis, valóban újdonság volt, amit az ember a vásárokon megismerhetett. Az idei őszi BNV kínálata a hazai és a külföldi fogyasztási cikkek ezrei, kevésbé hat meghökkentően új, szokatlan látvánnyal. A BNV még a tavalyihoz képest is mintha „hétköznapibbá” vált volna. Úgy is mondhatjuk: a BNV termékei és a hétköznapi ellátás cikkei ugyanabba a „korszakba” tartoznak. A BNV-n látható termékek egy része talán újabb, korszerűbb, praktikusabb, mint a boltoké, de nem járnak tíz évvel a honi üzletek mindennapos kínálata előtt. Ez mindennél jobban jelzi, hogy az utóbbi évek nagyszabású ipari és kereskedelmi fejlesztési programjai végre termőre fordultak: hogy a gyárak jó részében megszűnt már a különbség a futószalagon az exportra és a belföldre kerülő termékek között; hogy a könnyűipari rekonstrukció valóban jelentősen bővítette a korszerű gyártmányok termelőkapacitásait, s hogy megindult a nemzetközi kooperációra, licenc- és know-how- vásárlásra alapozott termelés, ami ugyancsak bővítette a nemzetközi élvonalba sorolható hazai fogyasztási cikkek körét. Az exportképes termékek mennyiségének növekedése lehetővé tette a korszerű fogyasztási cikkek importjának bővítését is — különösen 1975—1976-hoz képest. Ez így együttesen eredményezi azt, hogy az őszi BNV-n senkinek sem lesz olyan érzése, hogy egy érdekes kiállításon nézelődik, amelynek magas az információértéke, ám a felkeltett „étvágyat” csillapítani, a megszerzett ismereteket Vásárlóként gyorsan hasznosítani nehéz. Valószínűleg ezért lehet igazat adni azoknak, akik állítják, hogy jó az, ha egy vásár — csak jó vásár, s a jövőt érzékeltető kiállítások rendezését a tudományos, szakmai egyesületekre hagyja. Az idei őszi BNV-n 29 országból csaknem 1300 cég állít ki. A'legtöbb kiállító a magyar ipart képviseli; 120 vállalattal több a magyar kiállítók száma mint tavaly. A vásár valamennyi, 12 szakcsoportjában (tavaly 6 volt), s a Hoventa kereskedelemtechnikai kiállításon mindenütt jelen vannak a magyar vállalatok korszerű gyártmányaikkal. A hazai vállalatok számának jelentős növekedése is az utóbbi évek fejlesztési programjainak köszönhető: egyre több magyar gyár termékválasztása közelíti meg, vagy éri el a legjobbak szintjét, s így egyre több magyar vállalat rakhatja ki a kudarc veszélye nélkül portékáit ország-világ szeme elé. GERENCSÉR FERENC Bátaszék Űjítömozgalom a uäzkerämiäban Bátaszéken, a Baranya— Tolna megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat vázkerámia- gyárában az utóbbi években fellendült az újítómozgalom. Főleg a törzsgárda tagjai egyre gyakrabban jelentkeznék ötleteikkel, melyek a termelést segítik. Újításaik három célt szolgálnak: Legfontosabb a nehéz fizikai munka könnyítése, de nem kevésbé lényeges a technológia egyszerűsítése, s ugyanígy az emberi erővel, úgymond munkaerővel történő takarékosabb gazdálkodás. Az ebben a szellemben megalkotott újítások között akadnak olyanok, ahol egyszerűsítés, ésszerű változtatás segíti a könnyebb munkavégzést, a termelékenység növelését, de olyanok is, ahol a legkorszerűbb anyagok, többek közt integrált áramkörök felhasználásával készített automaták segítik a 'termelést. Az egyik ilyen, alapjában véve bonyolult berendezés negyvenezer forint értékű anyag felhasználásával készült. Ezt építették be egy sokszorta drágább, s ennek ellenére gyakorta meghibáso- dó szerkezet helyére. Az újítás bevezetése után nemcsak a korábbi hibák szűntek meg, hanem a berendezés ellátja tizenkét ember munkáját is, akik a régi helyett más, fontos helyen dolgozhatnak. Hasznosnak bizonyult annak az újításnak bevezetése is, ami egy műszer segítségével a szárítóban mérte a ke- ményedő tégla víztartalmát. Alkalmazásával jobban tudják kihasználni a szárítókapacitást, jelenős mennyiségű fűtőanyagot megtakaríthatnak, s mindemellett javult a készülő építőanyag minősége is. A gyár gépészgárdájának újítása alapján a gépi anyagmozgató sort alakították át. Ily módon a korábban gazdaságtalannak számító húzott tetőcserép helyett jó minőségű vázkerámiát gyárthatnak a sorhoz tartozó gépen. A gyár alkotó, újító kedvű dolgozóinak ötleteit nyolcvan százalékban megvalósítják. S ezeknek az újításoknak nem kis része van abban, hogy a gyár termelése emelkedik, s a tervet rendszerint túlteljesítik. Háromméteres silókukorica-tengerben járnak a gépek Lánctalpassal tipratják a silót Nem kiállítás: vásár
