Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-20 / 222. szám
2 Képújság 1978. szeptember 20. New York BT-döntés a libanoni ENSZ-erőkről Az ENSZ Biztonsági Tanácsa hétfőn este négy hónappal hosszabbította meg a márciusban Libanon ellen elkövetett izraeli agresszió után létrehozott ENSZ-békefenntartó haderők, az UNIFIL megbízatását. A Biztonsági Tanács döntése alapján Libanon déli részén a „kéksisakosok” így 1979. január 19-ig teljesítenek szolgálatot. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára jelentésében eredetileg hat hónappal javasolta a térségben állomásozó ENSZ-erők mandátumának meghosszabbítását. A lerövidített határidő néhány olyan ENSZ-tagállam türelmetlenségét tükrözi, amelynek csapatai a kilenc ország katonai erőiből álló UNIFIL-ben tevékenykednek. Az elfogadott határozat azonban nem tesz említést a libanoni rendezést gátló izraeli magatartásról, annak ellenére, hogy erre Kurt Waldheim is kifejezetten utalt az általa előterjesztett jelentésben. A határozat elfogadására végül a BT 12 tagja szavazott. A Szovjetunió és Csehszlovákia tartózkodott, Kína nem vett részt a szavazásban. Mint a Szovjetunió képviselője a tanács ülésén rámutatott, Izrael, azzal, hogy a libanoni területeket jobboldali szövetségeinek játszotta át, megakadályozta, hogy a libanoni hadsereg átvegye a terület ellenőrzését. Ezzel — hangoztatta a szovjet képviselő — nyitva hagyta az utat egy újabb agresszió előtt. Kuvait képviselője ugyancsak hiányolta, hogy a határozat nem tartalmazza Izrael szerepének kifejezett elítélését. fodor Zsivkov bécsi tárgyalásai Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság államtanácsának elnöke, aki hivatalos látogatáson Bécsben tartózkodik, megbeszélést folytatott Rudolf Kirch- schlägerrel, az Osztrák Köztársaság elnökével. A két ország kapcsolatainak kérdéseit vitatták meg, majd időszerű nemzetközi kérdésekről tárgyaltak. A tárgyaló felek kiemelték a leszerelés érdekében tett erőfeszítések jelentőségét. Kirschschläger aláhúzta: Ausztria és Bulgária kapcsolatai — annak ellenére, hogy a két ország társadalmi rendszere különböző — sikeresen fejlődnek. Az osztrák államfő fontosnak mondotta, hogy folytassák az enyhülés és együttműködés politikáját az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányának szellemében. Todor Zsivkov kijelentette, hogy Bulgária és Ausztria gyümölcsöző kapcsolatai elősegítik a helsinki ajánlások megvalósítását. A két ország közötti együttműködés további szélesítésének előfeltétele a tartós béke biztosítása. Bulgária álláspontja az, hogy a politikai enyhülést katonai térre is ki kell terjeszteni — Európában és az egész világon egyaránt. (TASZSZ) Folytatódnak a harcok Nicaraguában A nicaraguai érseki tanács hétfőn felszólította Carter elnököt, hogy szüntesse be a Somoza-rezsim támogatását. A Costa Rica-i fővárosban San Jóséban nyilvánosságra hozott üzenetében a tanács Carter figyelmét felhívta arra, hogy a nemzeti gárda példátlan terrort alkalmaz a polgári lakossággal szemben. A közlemény élesen elítélte a kivégzéseket, a kegyetlen kínzásokat, a sorozatos magánlaksértéseket, valamint a lakosság magántulajdonának lefoglalását a nicaraguai városokban. Végezetül figyelmeztetett arra, hogy mindez tovább súlyosbodhat, ha Somoza hatalmon marad. Hírügynökségek kedden hajnalban arról számoltak be, hogy a nemzeti gárda alakulatai légi és szárazföldi csapást indítottak a Managuától mintegy 130 kilométerrel északra fekvő Esteli visszafoglalására. A városban elkeseredett harcok folynak, s emiatt a nicaraguai Vöröskereszt mentőautói sem tudtak bejutni Estelibe. A jelentések kiemelik, hogy a sandinista nemzeti felszabadítási front harcosai továbbra is ellenőrzésük alatt tartják a Costa Ricával határos területeket. Leónban, az ország második legnagyobb városában és Chinandegában a felkelők továbbra is ellenállást fejtenek ki a nemzeti gárda kegyetlen mészárlással kísért előrenyomulásával szemben. (MTI) Iráni földrengés Húszezer áldozat Továbbra is csak becslések állnak rendelkezésre a szombati, katasztrofális erejű iráni földrengés halálos áldozatainak számáról. Már hivatalos források is több mint 20 000 halottról beszélnek. A Richter-skála szerint 7,7-es erősségű földmozgás epicentrumában fekvő, porig lerombolt Tabas városában a halottak száma meghaladhatja a 15 ezret. Tabasban nagyszabású fer- tőtlenítési akció indult a járványok megakadályozására. Ez magyarázza azt is, hogy a mentőosztagok szinte éjt nappallá téve temetik a halottakat. Több száz sebesültet légihídon Teheránba szállítottak; ahol jobb orvosi ellátásban tudják részesíteni őket. Az iráni légierő gépei ivóvizet és élelmiszereket juttatnak a földrengés által sújtott körzetekbe, ahol továbbra sincs víz- és áramszolgáltatás. Leszerelési világértekezlet New Yorkban befejezte munkáját a leszerelési világértekezlet összehívásának kérdéseivel foglalkozó különleges ENSZ-bizottság. A testület munkabeszámolójának tervezete hangsúlyozza, hogy a leszerelési világkonferencia összehívásának eszméje széles támogatásra talál az ENSZ tagországai között. Emlékezés Stromfeld Aurélra Stromfeld Aurél, a Tanács- köztársaság kimagasló katonai vezetőjének, a munkásmozgalom kiemelkedő harcosa születésének 100. évfordulója alkalmából kedden ko- szorúzási ünnepséget tartottak a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. Stromfeld Aurél sírjára az MSZMP KB koszorúját Borbándi János, a Miniszter- tanács elnökhelyettese és Rácz Sándor, a Központi Bizottság osztályvezetője, a Központi Bizottság tagjai helyezték el. A Magyar Népköztársaság fegyveres erői nevében Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, Benkei András belügyminiszter és Papp Árpád, a munkásőrség országos parancsnoka koszorúzott. Elhelyezték a kegyelet és a hála virágait a Stromfeld Aurél nevét viselő úttörőcsapatok nevében is. A Hadtörténeti Múzeumban ünnepélyen emlékeztek meg Stromfeld Aurél születésének századik évfordulójáról. (Képtávírónkon érkezett.) PANORÁMA MOSZKVA Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök fogadta a Kremlben Bruno de Leusse-t, Franciaország Moszkvában akkreditált nagykövetét. A találkozót a nagykövet kérte. A beszélgetésen Leüsse átadta Kosziginnek Raymond Barre francia miniszterelnöknek, a szovjet—francia állandó közös bizottság októberben kezdődő 13. ülésével kapcsolatos üzenetét. HANOI A vietnami nemzetgyűlés állandó bizottsága ratifikálta a VSZK-nak a KGST-hez való csatlakozásáról szóló szerződést. Az állandó bizottság a vietnami alkotmány értelmében a parlament két ülésszaka között a legfőbb törvényhozó testület. A ratifikálásról szóló közleményt a Nhan Dán keddi száma hozta nyilvánosságra. KAIRO Lemondott tisztségéről Mohamed Ibrahim Kamel egyiptomi külügyminiszter, aki végig tevékeny részese volt a Camp Davidben tartott amerikai—egyiptomi—izraeli tárgyalásoknak. Maga Szadat elnök hétfőn erősítette meg a lemondás tényét és okát, nevezetesen azt, hogy Mohamed Ibrahim Kamel nem ért egyet a Camp Davidben létrejött megállapodásokkal és az azok nyomán kirajzolódó további szadati politikával. WASHINGTON A szenátus után hétfőn a washingtoni képviselőház is jóváhagyta azt a törvényjavaslatot, amelynek értelmében korlátoznák az Egyesült Államokban akkreditált külföldi képviselők diplomáciai mentességét és kiváltságait. A törvényjavaslatról, amelynek végső jóváhagyásához már csak Carter elnök aláírására van szükség, a TASZSZ szovjet hírügynökség annak idején megállapította, hogy nem felel meg a diplomáciai kapcsolatokról szóló 1961-es bécsi szerződés alapján az Egyesült Államokra háruló kötelezettségeknek. Camp David után Kedd esti kommentárunk. Kéthetes kötélhúzás után befejeződtek a hármas (amerikai—egyiptomi—izraeli) csúcstalálkozó tanácskozásai. Mindazok, akik nem ismerik a közel-keleti térség bonyolult problematikáját, és csak a mesterséges eufóriára hangolt amerikai propagandagépezet alapján tájékozódnak, azt hihetik, hogy Camp Davidben valóban frontáttörés történt. A helyzet valamennyi értő megfigyelője azonban enyhén szólva megkérdőjelezi az efajta ujjongás tartalmi értékét. Az amerikai lelkesedés oka nem a tárgyalások kimenetele, hanem egy logikus jövendölés: már régen nem látszott kétségesnek, hogy a konferenciát összehívó Washington „fut a pénze után” és mindenképpen megakadályozza majd a tanácskozás látványos kudarcát. Ez ugyanis nemcsak az amerikai külpolitika céljaira jelentett volna közvetlen veszélyt, hanem a Carter-adminisztráció belpoitikai kilátásaira is. Mi hát a valóságos eredmény? Várható-e, hogy Camp David közelebb hozza a zaklatott térség helyzetének igazi rendezését? Sajnos, a válasz egyértelmű nem. Bármily széles mosolyokkal nyugtázták is a résztvevők a felvevőgépek előtt a ,.sikert”, elég egy pillantást vetni a megállapodás pontjaira, hogy ebben biztos lehessen a megfigyelő. Ahhoz ugyanis, hogy a problémák valóban megoldódjanak, két elkerülhetetlen lépés szükséges: 1. Az, hogy az izraeli csapatok véglegesen kivonuljanak valamennyi megszállt arab területről, és 2. Hogy a felek érdemben számoljanak a palesztin nép — és a törvényes képviselőjéül elfogadott PFSZ — követeléseivel. A Camp Davidben kidolgozott két dokumentum egyik feltételt sem valósítja meg. A Jordán folyó nyugati partján és a Gáza-övezetben az ötéves átmeneti időszakban az izraeli katonai jelenlét fennmarad — bázisok formájában — és az időszak lejárta után sem tűnik biztosítottnak a részleges kivonulás sem. A második pontot illetően a helyzet még egyértelműbb: a megállapodásból nemcsak a palesztin követelések említése hiányzik, hanem a palesztin nép és a PFSZ létezésének puszta ténye is. Camp David alapvető fogyatékossága ráadásul az, hogy három résztvevőre szűkítette egy olyan problémaköteg megoldását, amelyhez ennél sokkal több érdekelt jóváhagyása, vagy legalábbis aktív részvétele lenne szükséges. Moszkvában ezért hangsúlyozzák változatlanul, hogy az igazi lépés a széles körű genfi konferencia összehívása lenne. HARMAT ENDRE Közvetlenül a Camp David-i tárgyalások befejezése után Vance külügyminiszter Jordániába és Szaud-Arábiába készül. Képünkön Carter elnökkel a kongresszusi képviselőknek tartott sajtóértekezleten. (Telefotó — AP — MTI — KS) „A fejlődés, az előttünk álló feladatok megkívánják, hogy a kádermunka az eddiginél is nagyobb figyelmet kapjon.” (Az MSZMP KB 1978. április 19—20-i határozatából) IjÜiliÉt arx Károly egyszer — mai fogalmaink szerint •* /1 olyan kérdezz-felelek játék alkalmából — leányával disputáivá arra a kérdésre, hogy mi az édesapa által kedvelt emberi tulajdonság, így felelt: „Az egyszerűség”. Egy munkásemberből lett, vezető posztra emelt kommunistáról hallottam nemrég ezt a véleményt: „Kiemelték közülünk, vezetővé tették, de ő mégis megmaradt olyannak, amilyen azelőtt volt. Közvetlen, szerény, egyszerű most is. Éppúgy szót tudunk vele érteni, mint azelőtt...” Aligha illethet ennél nagyobb dicséret kommunista vezetőt. Szerénynek lenni sokkal nehezebb akkor, amikor a siker, az elismerés száz és száz lehetősége csalogat, amikor kedvezőbbek az egzisztenciális körülmények, amikor, hogy úgy mondjuk, a vezetéssel járó „hatalom” birtokába jut valaki. Nehezebb, mint olyan körülmények között, amikor a kisebb beosztás, a korlátozott anyagi lehetőségek különben is szerénységet puritánságot parancsolnak, s amikor társadalmi életünk, mindennapi munkánk szinte minden percét a dolgozó emberek között töltjük. Az egyszerűség a kommunisták egyik legszebb emberi tulajdonsága volt minden időben. Lenin azért volt oly szerény, közvetlen, azért tudta az első pillanatban megértetni magát a dolgozókkal a legnehezebb kérdésekben is, mert azonosulni tudott a tömegekkel. ö nem „leereszkedett” a munkásokhoz, a parasztokhoz, erre aligha volt szüksége, hiszen velük érzett minden fájdalmukban, gondjukban, úgy járt közöttük, mint az okosabb, a tapasztaltabb testvér. S mert mindenben azonosulni tudott velük, ezért tudta kimondani gondolataikat, vágyaikat, megfogalmazni céljaikat, s harcba vezetni őket. Lenin és a marxizmus—le- ninizmus többi nagyjainak, a munkásmozgalom legjobbjainak példája arra tanít bennünket, hogy a Marx által oly nagyra tartott erény, az egyszerűség, nem külsőségek fi- togtatása, nem valami alkalomadtán felölthető kellék, amelyben tetszelegni, népszerűséget hajszolni lehet az emberek között, hanem a néppel való teljes azonosulásból fakadó emberi magatartás, amelynek eredője a nép iránti szeretet, a nép céljaival és érdekeivel való teljes egybeforrottság. Pártunkban ma a lenini normák erősödésével mindinkább jellemző a közvetlen, a dolgozókkal szót érteni tudó és a véleményüket mindenben kikérni akaró vezető típusa. Az olyanoké, akikről — mint a bevezetőben említett vezető esetében is — szeretettel, ragaszkodással szólnak a dolgozók, bármilyen magas posztra állították is őket. Az az életközelség, amely ma a vezetőket, a kommunistákat és a dolgozó népet egybekapcsolja, forrása már esztendők óta számos gazdasági, politikai sikernek. A vezető, a kommunista eszének, lelkének oly érzékenynek kell lennie a tömegek véleményére, hangjára, mint a szeizmográfnak, jelezni kell a legkisebb rezdüléseket is. S ezt az érzékenységet csak úgy őrizheti meg, ha szüntelenül együtt él, szinte együtt lélegzik a dolgozókkal. ligha vitathatja bárki is, hogy ma általában ez a helyes emberi magatartás, munkastílus jellemzi a vezetőket, a kommunistákat. De „kiskirályok”, a sikerekben megrészegült, a kommunista szerénységet megszegő emberek akadnak ma is. Köztük olyanok is, akik a nép soraiból származnak. akiket egy időben a szerénység példaképeinek is tekinthettünk. Egyik pártbizottságunk vezető munkatársa egyszerű munkásemberből lett párt-
