Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-19 / 221. szám

1978. szeptember 19. Képújság 3 Nomádsoron Karaszi-fok, Bóni-fok. Sokakban az abszolút nyu­galom, kikapcsolódás képzetét idézi fel. S valóban, a Duna-árterén, a Siótól északra több kis település áll, kimustrált buszokból, vályogból, deszkából, sőt mű­anyag faburkolókból összeütött házikókkal. . Amolyan hétvégi tanyák, de van amelyikben tavasztól őszig laknak. A bungik tulajdonosai horgászok. Akik a dugó fi­gyelése közben pihenik ki a hét fáradalmait. Pihenésre ideális hely. A csendet csak néha töri meg a Dunán fel-, vagy leúszó hajók motorjának do- hogása. Nemrég egy daru uszályokból követ rakott ki hosszú sorban. Itt a kőgát azonnal horgászhely lett. Igaz, szúnyog van bőven, de horgászok vannak itt, akik már megszokták a vérszívó állatkákat. Fotó: Szepesi Víz, daru, csónakok Régi Volán-utca A kőgát azonnal horgászhely lett Nemzetiségi kiilddttválasztó gyűlések A Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége no­vember 4-én, és 5-én tartja ötödik kongresszusát. Az eseményt küldöttválasztó gyűlések készítik elő, ahol számot adnak a negyedik kongresszus óta eltelt mun­káról, és megválasztják a küldötteket. BONYHÁD A német nemzetiségiek első küldöttgyűlését szeptember 16-án, szombaton délután tartották Bonyhádon, ahol hét község — Majos, Cikó, Mórágy, Grábóc, Mőcsény, Bátaapáti, Kakasd — és Bonyhád német lakossága képviseltette magát. A kül­döttgyűlésen megjelent Ka­rig Zsuzsa a szövetség főelő­adója, Kaczián János, a me­gyei pártbizottság képviselő­je, László Péter, a járási pártbizottság titkára, és dr. Hegedűs János, a bonyhádi városi tanács elnöke. Rittinger Antal a nemzeti­ségi bizottság elnöke nyitotta meg a küldöttválasztó gyű­lést német és magyar nyel­ven. Ezután Berlinger Fe* renc a Hazafias Népfront városi elnöke tartotta meg előadását. Kiemelte, hogy megszűnt a nemzetiségek ré- részéről korábban tapasztalt zárkózottság. Aktívan részt Reggel fekete ruhás öreg­asszonyok ballagnak a temp­lomba, a férfinép addig a kocsmában ütötte fel a hadi­szállást. Tíz óra tájban a ka­puk előtt személygépkocsik, az udvarokon gyerekzsivaj. A konyhákból finom húsle­ves, pörkölt, rántott hús il­lata jelzi a baromfivészt. A tsz-ben pénteken több disznó és egy bika is lábát törte: kénytelenek voltak levágni, s kimérni a faluban. Szeptember közepe, búcsú, a nagy népi hazaröppenés ideje. * Összejött a csalód. Az asz- szonynép a konyhában. A gyerekek az udvaron, a na­gyobbak a tévé előtt. Mi, fér­fiak már túl vagyunk a gaz­daság dicsérésén, a hűtött sö­rök, fröccsök mellett válto­gatjuk a világot. Falun va­gyunk, természetesen a tsz-t váltjuk meg először. A szesz fogyasztásának növekedésé­vel egyre több hibát látunk. Közemberekkel ülök asz­talnál. Van baj ölég. Mert ugye a nép már teljesítmény­ben, a vezetők pedig fixfize- tésért dolgoznak. Ebből adó­dik mindig a konfliktus. Aki biztos a pénzében, dehogy is kockáztat. Aztán szép sorjában meg­egyezünk mindenben, végül Józsi bátyám mondja ki a lé­nyeget: „Hibának kell lenni, volt is mindég.” * A nagy világmegváltásból, pontosabban a közös megvál­tásából, az asszonyok zökken­tenek ki bennünket. Kész az ebéd. A gyerekek a kiskony­hában, az egyetlen otthon maradt lány felügyeletére bízva, a felnőttek bent a szobában. Szép sorjában tűnnek el az étkek: a levest mindenki di­cséri, a pörkölt után jólesik egy kis sörital. A „kormány­fők” — két vő — kénytele­nek megelégedni a szódavíz­zel. Aztán jön a pecsenye, rántott hús, finom párolt ká­posztával, krumplisalátával... Derekasan helytállunk, illet­ve ülünk. De még kell fo­gyasztani a süteményekből, végül megkapjuk a kávét. Megtörtént az ebéd, kicsa­tolom a nadrágszíjat, 'egy gomb is megeresztődik, de egy Troparin tabletta is a gyomromba kerül, valahogy nyom a májam, de mitől? * Egy cigaretta után a gye­rekeket felöltöztetik, a fér­fiak zsebébe ötvenesek, szá­zasok kerülnek. Irány a templomtér, a búcsú. Az első sátornál tömeg, a másodiknál is. A nagyma­mák, nagypapák az unokák kezét fogják. Azok meg csak vesznek a közéletben. Napja­inkban fő feladatnak a német nyelv és a-memzetiségi kul­túra ápolását tartja. E téren nagy segítséget jelent a mű­velődési ház mellett nemrég átadott óvoda, ahol megin­dult a német nyelv oktatása, s a tervek szerint az elkövet­kező három év alatt átveszi a nemzetiségi óvoda szerepét. Az előadás után Koch Péter, az országos választmány tag­ja német és magyar nyelven számolt be a negyedik kong­resszus óta végzett munká­ról. NDK-beli és hazai ku-1- túrcsoportok egyaránt ellá­togattak a megyébe, a járás­ba. A béke és barátsági hét keretében a Schultze De­litzsch férfikórust fogadták az NDK-ból. A hazai nem­zetiségi kultúrcsoportok kö­zül a soproni, a hartai, a szi- getszentmártoni és a sorok­sári együttes adott műsort a járás területén. Örömmel számolt be arról, hogy a mórágyi német nemzetiségi kultúrcsoport eredményesen működik. Glöckner János- né vezetésével. Anyagi segít­séget az együttesnek a mő- csényi Völgység Népe Mg. Termelőszövetkezet ad. A negyedik kongresszus óta nö­vekedett azok száma, akik az általános iskolában németet tanulnak. 1973-ban 967 tanu­ló 1977/78-ban pedig 1460 ta­nuló tanult németet a járás­a sátrak felé húzzák őket. Mindegyik kezében két-hú- rom játék, méregdrágák és ócskák, de nagy a kereslet, kevés á bódé. Jó üzlet ez... a bazárosoknak meg a gye­rekeknek. Néha imerősökkel kell egy-két szót váltani, egy éve nem láttuk egymást. De a so- kadalom elsodorja a beszél­getőket egymástól. Mit is mondhatnék a hogyvagyon kívül? * A bizsus öregasszony civa­kodik egy cigányképű gye­rekkel. Az tiltakozik: nem lopott. A vásárolni vágyók várnak türelmesen, nem avatkoznak a dologba, ők nem láttak semmit. A gyerek elmenekül, az asszony még egy darabig sipolyog, az élet megy tovább. * A búcsúsor elején nagy zsivaj, két ló orra jelenik meg a tömegben. A részeg dinnyés fennhangon kiabál, dicséri az árut. Senki sem kérdezi az árát. Egyre csak ban. A hagyományok ápolá­sának egyik legsikeresebb rendezvényeként említette a sváb bált, mely minden év­ben sok érdeklődőt vonz. „A lényeg a tartalom, és hogy minél több embert vonjunk be a társadalmi és kulturális tevékenységbe” — fejezte be előadását. A hozzászólók is hangoz­tatták, hogy a német nemze­tiség közérzete jó. Napjaink­ban arra kell törekedni — mondta az egyik hozzászóló —, hogy a nyelvet a mai ge­neráció is megtanulja, és használja. Ugyanis előfordul olyan, hogy a nemzetiségi szülő gyermeke nem tanul németül. Kulturális téren is nagyobbak a lehetőségek, mint amit eddig kihasználtak. Ezt erősítette meg Karig Zsuzsa is a Népújságnak adott rövid nyilatkozatában. — A szövetség legfőbb gond­ja, hogy a városokba beköl­tözött németajkúak a váro­sokban is megtalálják azokat a formákat, melyek alkalma­sak kultúrájuk ápolására. Nem engedhetjük meg, hogy ez a kultúra feledésbe merül­jön, kivesszen. A küldöttgyűlés küldöttnek választotta meg Wiandt Magdolnát, Kiszler Albertet, Neumüller Henriket és Rit­tinger Antalt. A gyűlés résztvevőit a bonyhádi felnőtt fúvósok és furakodnak a tömegen ke­resztül a két sárgával. Köz­ben szüntelenül kerülnek elő a kocsiderékból a sörök, a dinnyeárus egyre részegebb, mire végigér a soron, az or­rából csöpög a vér, valaki így akarta távozásra bírni, de nem hunyászkodik meg, meg­fordul, még egyszer végig­hajt, de a következő forduló­nál a férfinép fellázad, meg­fordítják a kocsirudat, a férfi is belenyugszik a döntésbe, azt hiszem, az előbbi orrba verés használt. * A céllövöldések aratnak. Enyhén kótyagos hadfiak bi­zonygatják lövéstudományu­kat, az asszonyok mosolyog­nak, egy kicsit örülnek is: egy lövés egy üveg Szalon sör ára. Kevesebb marad a kocsmára. A másik bódénál egy atya­fi rongylabdával viaskodik, tíz lemezhenger ellen. Ha mindet ledobja, szép, csicsás kerti törpét kap ... Az első dobásnál sokat sejtetően kö­rülnéz, nem esik le egy do­boz sem, a másiknál mellé mórágyi nemzetiségi kultúr­csoport szórakoztatta. NAGYMANYOK Vasárnap délután tartották meg a küldöttválasztó gyűlést Kismányok, Váralja, Győré, Izmény, Aparhant, Nagyvej- ke községek képviselőinek részvételével. A küldöttgyű­lésen megjelent Karig Zsu­zsa, a német szövetség főelő­adója, Koch Péter, a járási pártbizottság munkatársa. Az ülést Gänszler Péter, a Hazafias Népfront elnöke nyitotta meg, majd Berlin­ger Ferenc, a Hazafis Nép­front Bonyhád városi elnöke és Schmidt Károly országos választmányi tag mondott beszédet. Berlinger Ferenc kiemelte, hogy Kismányokon két tanulócsoportban 41 ta­nuló, Nagymányokon 8 cso­portban 156 tanuló, Aparhan- ton 8 csoportban 107 tanuló, Váralján pedig 1 csoportban 20 tanuló tanulja a német nyelvet. Schmidt Károly pe­dig azt hangsúlyozta, hogy a nyelvet otthon is használni kell. A küldöttgyűlés Steiner Ádámot választotta meg kül­döttnek. Az ülés résztvevőit a sralmizenekar, az általá­nos iskola kórusa, valamint a Kretzer-Herger duó szóra­koztatta. talál, az utolsónál hatot le­dob, de azért nem jár semmi. Újabb tízest ad a mutatvá­nyosnak, üres kézzel távozik. * A körhintánál legények, lányok, meg nagyobbacska gyerekek. Fenn, a magasban sikongatnak a íányok, a fiúk élvezik a helyzetet... talán még szerelem is szövődik? * Visszafelé betérünk a dé- dihez. Beteg, illik látogatni. Az asztalra sör, kacsahús ke­rül. Mindenki szabadkozik. Az illem kedvéért egy-két süteményt legyőzködünk. Ki­csit eltereferélünk. Búcsúzáskor a dédi húszast ad a gyerekeknek. * Este elköszönünk, a kocsi­ban egy pár sült hús is helyet kap, beállunk az autókara­vánba a város felé. Otthon csak két-három nap lesz be­szédtéma a búcsú, ez az őszi vasárnap, és legközelebb disznóöléskor vagy kará­csonykor találkozunk. HAZAFI JÓZSEF Falusi vasárnap, szeptember derekán Egy nap gyerekkor

Next

/
Thumbnails
Contents