Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-17 / 220. szám
1978. szeptember 17, KÉPÚJSÁG 9 A világ első automatizált fúrótornyával folytatnak sikeres kísérleteket Recsica belorusz város közelében. Az aggregét sorozatgyártását 1979-ben tervezik beindítani. A Szovjetunió új lelőhelyeinek hasznosításával 1980- ban a kőolaj kitermelés (beleértve a gázkondenzátumot is) eléri a 640 millió tonnát, a földgázkitermelés pedig a 435 milliárd köbmétert. A terv- feladatok teljesítése érdekében állandóan növelni kell a fúrási munkák volumenét — tehát a berendezéseket kezelő munkások számát is. Figyelembe véve a szovjet kőolaj- és földgázipar fejlődési ütemét, szovjet szakemberek kiszámították, hogy 1985-re csaknem 230 ezer ember foglalkozik majd mélyfúrással. A korszerűbb technikai eszközök bevezetése ellenére a furómunkások tevékenységében az utóbbi évek nem hoztak nagy változást. Továbbra is nehéz kézi munkát kell végezniük, amikor a csöveket összeszerelik, a kútba engedik, majd a fúrócső hosz- szát növelik. Az új fúróberendezések előfutárának tekinthető aggregét kifejlesztése csaknem tíz évet vett igénybe. A berendezést a Szovjetunió Geológiai Minisztériumának speciális tervezőirodája és az automatizált elektromos hajtásokkal foglalkozó országos kutató intézet hozta létre. A Belorussziában folytatott próbákon a gép több ezer méter mély kutat fúrt. A gépkezelő, aki mintegy másfél száz méterre tartózkodik a berendezéstől, megnyom egy gombot és a „hidrome- chanikus kezek” a megadott program szerint felemelik a csövet, összekötik a másikkal és a kútba engedik a csőoszlopot. A megadott fúrási paraméterek tartását automatika biztosítja. Gyakorlatilag minden alapvető és kisegítő munkafázist automatizáltak, egészen a kútba nyomandó oldat elkészítéséig. A négyezer méteres maximális fúrási mélységre tervezett berendezés másfél—kétszer gyorsabban végzi a fúrást, mint a kézzel irányított aggregátok. Az új gépet 5—8 személy helyett csak ketten kezelik. Most a berendezés 5—6 ezer méterig lefúmi képes változatán dolgoznak és e munka során a legkülönbözőbb geológiai viszonyokat is figyelembe veszik. A konstruktőrök úgy számítanak, hogy a fejlesztési munkákat 1980-ra befejezik. NEONYILA JAMPOLSZKAJA (APN—KS) Automatizált fúrótorony Az urengoji gázlelőhely fúróberendezése Munkára fogták a Napot Buhotóbcm o Kizil-Kum sivatag szelén fekvő területi központban, amely a Szovjetunióban a legnaposabb helyek egyike, megépítettek az első helioberendezéseket. — Mik is voltaképpen ezek a berendezések és hogyan fognak működni? Erre a kérdésre válaszol G. Umarov, az Üzbég Tudományos Akadémia levelező tagja, az intézet heliofizikai osztályának vezetője. — A napsugár energiáját hasznosító vízmelegítő egy sajátos lapos katlan — magyarázza Gijasz Umarov. — Egyik oldalát befeketítették, s föléje bizonyos távolságban tükröket helyeztek el két sorban. E csapda működési elve ugyanaz, mint a melegházaké: az üvegek átengedik a napmeleget a „forró láda” belsejébe, visszajutásukat azonban megakadályozzák. Ezzel a berendezéssel a víz 70—80 fokos hőmérsékletre melegíthető fel. Emellett a környezet bármiféle szennyezése teljesen kizárt. — Hol kerülnek alkalmazásra a napsugár-vízmelegítők? — Elsősorban a háztartásban, vízmelegítésre. Ezek a berendezések fogják ellátni meleg vízzel az óvodákat, úttörőtáborokat, turistabázisokat, stadionokat, üdülőket, falusi fürdőket és mosodákat, a mezei szállásokon létesített tusolókat. Ezenkívül az ilyen paneles készülékek rendszere (bárhol könnyen összeszerelhetek) meleg vizet fog szolgáltatni a tehenészetek, a falusi tartósítóüzemek, hús- és tejkombinátok számára. — Hogyan kívánják bevezetni a helioberendezéseket? — Az Üzbég SZSZK kormánya elfogadta a heliotech- nika bevezetésének első programját. A köztársaság minden területén tervbe vették, hogy egy-egy négyszintes lakóházat és óvodát helioberendezés által szolgáltatott meleg vízzel látnak el. A köztársaság minden kerületében, néhány mezei szálláson helioberende- zéssel felszerelt tusolókat létesítenek. Ez természetesen a minimális program, a napenergia háztartási hasznosításának csupán a kezdete. Taskentben és Csircsikben napsugárfűtésű rendszerekkel ellátott négyszintes kísérleti házakat építettek. Most kezdődik maguknak a rendszereknek a szerelése. Típustervek alapján készült házakról van szó, amelyekben felszerelik azokat a szabvány vízmelegítő paneleket, amelyek a helioberendezések buharai gyárában készülnek. — Mondjon néhány szót a buharai gyár másik fajta készítményéről, a napsugárkonyháról. — E berendezés működésének elve a napsugarak egy kicsi zónában, a fókuszfoltban való összpontosításán alapul. Ez hét kis tükör segítségével történik. A négyöt személy ellátására alkalmas konyha összecsukható és körülbelül 30 kilogramm súlyú. Néhány perc alatt összerakható vagy szétszedhető. — Sok napsugárkonyhát készítenek-e Buharában? — Évente 25 000-et. Ezenkívül a vállalat évente 500 ezer négyzetméternyi felületű heliovízmelegítőt fog előállítani. — A heliotechnikusoknak milyen munkái vannak még a bevezetés stádiumában? — A mezőgazdasági dolgozóknak napsugár-gyümölcs- szárítókat, a falusi építőknek pedig vasbeton készítmények szárítására szolgáló berendezéseket ajánlottunk. Az állat- tenyésztőknek napenergiát felhasználó sótalanító készülékeket konstruáltak. Az első ilyen készülék, amely naponta három köbméter édesvizet ad, az Október 40 éve szov- hoz központi településén már működik is. A tizedik ötéves terv végéig még nagyobb berendezéseket kell építeni a köztársaság sivatagi kerületeiben fekvő 22 szovhozban. Sok helyütt a homokdombok alatt nagy ásványivíz-készle- tek rejlenek, ugyanekkor a pusztára több tíz, sőt több száz kilométerről kell szállítani az ivóvizet. Ezért az édesvíz helyben való előállítása gazdasági szempontból igen jelentős. A. JERSOV (APN—KS) Apák iskolája Lengyelországban egyetlen férfit sem tekintenek csodabogárnak azért, ha ért a csecsemőgondozáshoz. Ellenkezőleg! Természetes dolog, hogy a leendő édesapák tanfolyamokon készülnek fel gyermekük fogadására. Az apák iskolája ma már több nagy városban működik, ahol a résztvevők egészségügyi szakemberek segítségével sajátíthatják el a csecsemőápolás és -etetés összes csínját- bínját. (INTERPRESS— KS) A csecsemőápolás műveleteit sajátítják el a lodzi apák iskolájának „hallgatói” A „Visztula-program” A (-■■— természet fösvény kézH zel mérte a vizet Lengyelországnak, vízL.: _ készletei alapján ez az o rszág az európai rangsor harmincadik helyén áll. A. vízellátás biztosítása ma már társadalmi, állami méretű feladattá nőtt, , hiszen ez a létezés, a fejlődés alapja. Ilyen gazdasági és technikai előzményei vannak a LEMP KB XII. plénumán született döntésnek, mely lengyel tudósok élgárdáját a „Visztula-program” sürgős elkészítésével bízta meg, hogy ennek alapján intézkedhessen a párt és a kormány e probléma megoldásában. A lengyel népgazdaság már évi -15 milliárd köbmétert használ, tehát havonta többet egymilliárdnál. Ha megfontoljuk, hogy a folyók vizének egy része egyáltalán nem használható fel szeny- nyezettsége miatt, hogy a vízáramlás, a fogyasztás és a szennyezés egyenetlenül alakul, a helyzetkép már világosan áll előttünk. A lengyelek számára a Visztula a „lengyel folyók királynője”. A jelenlegi köz- igazgatási rendszerben a folyó 18 vajdaságon hömpölyög keresztül. Ezen a területen, azaz 107 ezer négyzetkilométeren több, mint 17 millióan élnek és mintegy jövőbe 1200 milliárd zloty értékű ipari termelést folytatnak. Ezen az 1047 km hosszú ütőéren árad át az ország felületi vízkészletének több mint a fele. Sajnos, ez minden szempontból elemi, szabályozatlan áramlás. A fo- lyónak a San és a Narwia közti középső szakaszához szinte sosem nyúlt még ember, így jelentősebb áruszállításra még alkalmatlan. A kevés és kicsi vízgyűjtők komolyabb árhullám feltartóztatására alkalmatlanok, s raktározóként sem töltenek be fontosabb szerepet. Végül, a Visztula teljes hosz- szán már nincs tiszta, első osztályba sorolható víz. A folyami hajózás az áru- szállításnak csupán egy százalékát bonyolítja le. A 138 tározóban mindössze 2800 millió köbméter vizet lehet elraktározni, vagyis a lengyel folyók évi átlagos lefolyása 5 százalékánál is kevesebbet, pedig — és ezt hangsúlyozni kell — a társadalmi szükséglet szinté 9/10-ed részét innen fedezik. A háború után főleg vízlépcsőket és tárolókat építettek a folyó felső folyásán és mellékfolyóin. No és folytak viták, tervek, kutatások, s a hetvenes évek elején beindult az ENSZ-támogatását élvező „Visztula-művelet” elnevezésű tervezet, melynek célja egy világszínvonaveieio lú folyógazdálkodási koncepció kidolgozása. A Visztulán és más folyókon ebben az ötéves tervben 21 nagy vízlépcső és tározó épül, három a Visztula felső szakaszán — Dworyben, Smolicyben és Krakkó alatt —, ebből 1980-ra 10 már elkészül, s ezenkívül 90 kisebb, főleg mezőgazdasági célt szolgáló víztározó. A jelenlegi beruházási program 1990-re körülbelül 7 milliárd köbméter víz tárolását irányozza elő. A hét legfontosabb kormányprogram közül a „PR— 7” kutatási program vonatkozik a Visztulára — az egész vízrendszerre. Olyan vízgazdálkodási koncepciók születnek, melyek minden forrással számolnak, egészen a csapadékhullásra és belvízállásra vonatkozó hidrológiai információkat feldolgozó számítógéprendszer alkalmazásáig. A koncepciókon, ötleteken kívül tucatnyi tervezőirodában és kutató- intézetben szerkesztenek szennyvíztisztítókat, víztükör gyors mérésére szolgáló műszereket, fluorozókat, stb. Modern gyártástechnológiákat dolgoznak ki zárt rendszerű vízfelhasználással. 1980-ig 460 új megoldást vezetnek be. Mert a tudomány az egyetlen erő, amely választ adhat a létfontosságú kérdésre: hogyan biztosítható a vízellátás. Út Ma már ismeretes, hogy az egész „Visztula-program” eltérően a régi megoldásoktól. nem korlátozódik csupán csatornázásra, folyamszabályozásra. Ezért találunk — a központi vízbank létrehozásának koncepciója mellett — munkaterveket nagyméretű hajózásra, új vízi erőművek terveire, azért folyik már most a központi szénkikötő építése, mely több mással együtt évi 100 millió tonna árut lesz képes uszályokra rakni. Minden új üdülőtelepet új vízgyűjtők mellé telepítenek, több ezer hektár új területet vonnak a mezőgazdasági termelésbe — ezek a program további pontjai. ' n vízellátás biztosítása K és a Visztula bevonása a gazdálkodás orszá- gos rendszerébe — eddig még nem tapasztalt méretű feladat. Amikor kiszámították a hetes számú kormányprogram előzetes, hozzávetőleges költségeit, a szakemberek szerint csak az úgynevezett vízi beruházások értéke a 22 elkövetkezendő esztendőre másfél billió zloty. Ez annyi, mint ma Lengyelország évi teljes nemzeti jövedelme. Pedig ezek szerényebb szándékok annál, mint amit el szeretnének érni. Wieslaw Wesolowski Haltenyésztés KGST-szakosodás A KGST-országokban, mint fontos népélelmezési cik'k, egyre nagyobb szerepet kap a fehérjében és ásványi anyagokban gazdag halhús. A KGST keretében a haltenyésztéssel foglalkozó szakemberek széles körű munka- megosztást alakítottak ki; felosztották egymás között a haltenyésztés területeit és a tudományos, valamint a gyakorlati eredményeket rendszeresen közük egymással. Magyarország ebbe a programba öt évvel ezelőtt kapcsolódott be. A KGST szakosodással kapcsolatos kísérleteket a Szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézetben végzik. Az önálló haltenyésztési kutató intézet 1969-ben kezdte el működését, s néhány év alatt ért el olyan eredményeket, hogy a lényegesen nagyobb halászati kultúrával és — ami nem utolsó sorban fontos — lényegesen magasabb egy főre jutó hal- fogyasztással rendelkező országok szakembereivel együtt tevékenykedhet, mint elismert kutatóbázis egész sor területen. A szakosítás keretében elsősorban pontynemesítéssel foglalkoznak és a halak táplálkozását vizsgálják. A szarvasi kutató munkásságnak eredményeként a közelmúltban megkezdték a saját recept alapján készített kísérleti haltáp gyártását. Egyelőre 150 vagonnal készítenek belőle és a tógazdaságokban próbálják ki. Az eddigi tapasztalatok biztatóak. Ami szintén fontos; olyan tápról van szó, amelyéket nemcsak Magyarországon, hanem más szocialista országokban is felhasználhatnak a tóvízi halgazdaságókban. A felmérések szerint a KGST- országokban ilyen és ehhez hasonló tápokkal 90 millió rubel megtakarítást lehet elérni. Az állattenyésztésnek ez az ágazata is mindinkább keresi a takarmányokat jól értékesítő fajtákat, hibrideket. A genetikusok egyre nagyobb szerepet kapnak a halászati kutatásban, munkájuk egész sor területen eredménnyel jár. Az intézetben három hibrid pontyfajtát nemesítettek ki; a legjobb „vonalakból” hozták össze ezeket a hibrideket, amelyek jól gyarapodnak és viszonylag ellenállóak a betegségekkel szemben. 1977-ben mór kétezer hibrid anyapontyot értékesítettek a halászati kutatók, a halakat édesvizekbe helyezték ki. Minden egyes anyától 150 ezer ivadékot várnak. Ezekből kísérletre juttatnak majd a szocialista országok kutató- intézeteinek és tavi halgazdaságaiba is. A KGST-országokban mindinkább előtérbe kerülnek azok a technológiai rendszerek, amelyek lehetővé teszik a víz forgatását. A víz cirkulóltatása részben nagyobb oxigénellátottságot eredményez és jobb életkörülményeket teremt a halak számára. Olyannyira, hogy termelékenységük többszörösére növekszik. Sikeresen próbálkoznak a magyar kutatók a temperált vizű halgazdálkodással is. A tenyész- óllományt állandó hőmérsékletű tóba helyezik el és így az ivadékot minden eddiginél nagyobb arányban sikerült életben tartani. Ezeket a módszereket ismertetik a KGST-országok kutatóival is. Minél melegebb van, annál jobban hűt a napenergiával működő hűtőszekrény
