Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-17 / 220. szám
icszár^1 psz.Un verni /tár Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mai számunkból XXVIII. évfolyam, 220. szám ÄRA: 1,— Ft szeptemDcr n., vasarnap HÄROM arc A HARMINCHATBÓL (3. old.) TÍMÁROK A TÍMARSAGRÓL (4. old.) sétáltam (5. old.) apAk ISKOLÁJA (9. old.) TOLNA MEGYE TÖRTÉNETÉNEK OLVASÓKÖNYVE (10. old.) A népfront a társközségben Tíz év távlatából is jól emlékezhetünk még rá, milyen jelentős társadalmi, gazdasági változások mentek végbe hazánkban a hatvanas és hetvenes évek fordulóján. Valójában ez a folyamat jelezte, hogy olyan mérföldkőhöz érkeztünk, amelyen túl már egyetlen területen sem felelnek meg az eddigi követelmények. A X. pártkongresszus azért iktatta annak idején határozatai közé az államélet és a szocialista demokrácia továbbfejlesztését is, s alkotta meg az országgyűlés a harmadik tanácstörvényt 1971 februárjában. E jogszabály birtokában a tanácsszervek már szerencsésebb körülmények között szolgálhatták a települések érdekeit. Ezt segítette elő a tanácshálózat korszerűsítése is, s ezen belül talán mindenekelőtt a községi közös tanácsok kategóriájának a megteremtése, aminek révén kedvezőbb esélyek nyíltak az anyagi eszközök és a szellemi erők koncentrálására, a helyi igazgatási munka szakszerűségének fokozására. Főleg a kisebb települések — a későbbi társközségek — szempontjából volt ez döntő változás, hiszen egymagukban aligha tudtak volna lépést tartani az általános fejlődéssel. Nincs tehát abban semmi csodálni való, hogy ma már az összes községi tanácsoknak mintegy a fele közös tanács. Ilyenformán az arány megnyugtatónak tűnik, s az is, hogy a több mint 700 közös tanácshoz 3222 falusi település tartozik. A községek összevonásában rejlő lehetőségek azonban mindaddig csupán vágyálmok maradnak, amíg a tanács — a társközségekben működő más politikai és társadalmi szervek, de elsősorban a népfrontbizottságok segítségével — nem talál módot a soksok helyi kérdés megoldására. Márpedig a tapasztalatok arra utalnak, hogy ez nem csekély erőfeszítést követel. A társközségekké vált települések lakossága ugyanis nem mindig érti meg, hogy a tanácsuk megszűnése és a fejlettebb székhelyközséghez való kapcsolódásukkal inkább erősíti, semmint gyengíti helyzetüket. Hiszen az ő tanácstagjaik is ott vannak a közös tanácsban, ahol képviselhetik választóik érdekeit, nem utolsósorban akkor, amikor a közös fejlesztési tervekről döntenek. Ellátási gondjaikon pedig a székhelyközség ma már köny- nyen megközelíthető boltjai, intézményei, vállalatai enyhítenek. Az utóbbi években bebizonyosodott, hogy az összetartozás érzésének elmélyítésében, a lakosság és a közös tanács kapcsolatainak erősítésében igen jelentős szerepet játszanak a társközségi népfrontbizottságok. Mint ismeretes, korábban a népfront helyi szervei jobbára csak a képviselő- és a tanácstagi választások idején hallattak magukról, mindenekelőtt a jelöléseknél és a szavazás lebonyolításakor — ma már azonban más a helyzet. Amióta a társközségekből „kivonult” a tanács, az ott működő népfrontbizottságoknak újszerű, az addigiaknál összetettebb, s nagyobb felelősséggel járó tennivalóik adódnak. Nem kisebb feladat hárul rájuk, minthogy ezekben a falvakban a társadalmi és a közélet „első számú” éltetői, szervezői legyenek, s egyben — a társközségi tanácstagokkal és a tanácstagi csoportokkal közösen — mindenkori szószólói is az ottani állampolgárok érdekeinek, gondjainak, ügyeinek. Amiből az is következik, hogy a társközségi népfrontbizottságnak szoros kapcsolatot kell tartania mind a település lakosságával, mind a közös tanács vezetőivel, mind pedig az adott közigazgatási terület valamennyi népfront-szervével. Enélkül a közvetítő és összehangoló „hálózat” nélkül aligha lenne biztosítható a társközségek arányos fejlődése. Ha ez a munkamódszer még nem is egészen általános a közös tanácsokhoz tartozó településekben, azért a kezdeti időkhöz képest mégis számottevő a változás. Érezhetően megélénkült a népfrontbizottságok tevékenysége, a közélet ébren tartásának újabb és újabb formáit alkalmazzák, aminek következtében a lakosság is egyre világosabban érzékeli a népfrontszervek működésének jelentőségét. A társközségekben mindjobban terjed a felismerés: jóllehet, a népfrontbizottságok nem állami, hanem mozgalmi szervek, a kisebb falvakban élő emberek ugyanolyan bizalommal fordulhatnak hozzájuk fejlesztési, ellátási, kulturális és egyéb gondjaikkal, mint korábban az önálló tanácsukhoz. S ami legalább ilyen lényeges változás: ma már a közös tanácsok vezetői is teljes értékű partnernak tekintik a népfrontbizottságokat. Ahol ilyenféle a kapcsolat a közös tanács, a népfrontbizottságok és a lakosság között, ott feltehetően előbb- utóbb mindenki belátja, hogy meggondolatlanság lenne visszakívánni a korábbi közigazgatási helyzetet. NÉMETH GÉZA Befejeződtek a tárgyalások Jasszer Arafat elutazott hazánkból Szombaton elutazott Magyarországról a Palesztinái Felszabadítási Szervezet küldöttsége, amely a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására Jasszer Arafatnak, a PFSZ végrehajtó bizottsága elnökének vezetésével tett látogatást hazánkban. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Berecz János, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának vezetője és Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára búcsúztatta. Ott volt Abdallah Hijazi, a Palesztin Felszabadítási Szervezet budapesti irodájának vezetője. A kiadott közös közlemény többek között hangsúlyozza, hogy a szívélyes, baráti légkörű és az imperializmus, a reakció elleni harcban vállalt kölcsönös szolidaritás és segítségnyújtás szellemében tartott tárgyalásokon véleménycserére került sor időszerű nemzetközi kérdésekről, a magyar és a Palesztinái arab nép kapcsolatairól, a PFSZ-szel kialakult együttműködés fejlesztéséről. Jász- szer Arafat ismertette a Palesztinái arab nép harcának körülményeit, a PFSZ tevékenységét. Magyar részről tájékoztatást kapott a hazánkban folyó szocialista építőmunka eredményeiről. A megbeszélések középpontjában a közel-keleti helyzet legújabb fejleményei álltak. Mindkét részről aggodalmukat fejezték ki a térségben növekvő feszültség miatt, amely veszélyezteti az ott élő népek, s a világ békéjét. Rámutattak, hogy a válság rendezése elhúzódásának oka az izraeli vezetés agresszív politikája, a mögötte álló imperialista körök törekvései, a térség reakciós erőinek mesterkedései. A tárgyaló felek ismételten állást foglaltak a közel-keleti válság átfogó, igazságos rendezése mellett, amelynek alapvető feltétele az izraeli csapatok teljes kivonása a megszállt arab területekről, a Palesztinái arab nép önrendelkezési jogának, az önálló Palesztinái állam létrehozásának biztosítása. Az igazságos és tartós béke csak a valamennyi érdekelt fél bevonásával folytatott tárgyalásokon, a Palesztinái arab nép egyedüli képviselőjének, a Palesztinái Felszabadítási Szervezetnek az egyenjogú részvételével teremthető meg. NINCS ELÉG PARADICSOM (7. old.) ZSÚFOLT KUTRICÄK <7. old.) MATTIONI-TÄRLAT (11. old.) A PENICILLIN HATÄSA (12. old.) AJANDÉKTARGYAK UKRAJNÁBÓL (8. old.) A KGST A VILÁG SZÍNPADÁN (8. old.) CSŐTISZTÍTÁS MŰANYAG GÖMBBEL (12. old.) MUNKÁRA FOGTAK A NAPOT (12. old.) (9. old.) A DELFIN ÉS A REPÜLÉS Maguk gyártotta szerkezettel, sárkánnyal repülnek szék szárdi fiatalemberek az alsónánai dombok felett. Róluk készítettük képriportunkat, melyet lapunk ötödik oldalán talál az újságolvasó. umm
