Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-14 / 217. szám

1978. szeptember 14. ^PÚJSÁG 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Csak fiataloknak Szekszárdra és Tolna me­gyére szólóan négy hangver­senyből álló sorozatot hirde­tett meg az Országos Filhar­mónia az 1978—79-es évadra. Amikor 1965-ben először tar­talmazott a hangverseny­program kifejezetten a ta­nulóifjúságnak szánt esemé­I nyékét, Szekszárdon mind­össze 900 diák látogatta rend­szeresen a koncerteket. Az azóta eltelt 13 év alatt a Fil­harmóniának a zenei nevelés érdekében kifejtett tevé­kenysége kiterjedt a megye nagyobb településeire is és a fiatal hangverseny-látogatók száma elérte a 4—5 ezret. Szakközépiskolások, szak­munkásképzősök, gimnazis­ták, zenei általánosba járó félsőtagozatosok lettek bér­lettulajdonosok Szekszárdon, Bonyhádon, Gyönkön, Tamá­siban, Tolnán és Pakson. A 78—79-es ifjúsági hang­verseny-sorozat nyitó kon­certjére november 20-tól 23- ig kerül sor az említett tele­püléseken. Az ifjú zenebará­tok az idén első alkalommal Scarlatti-, Couperin-, De Fal­la-, Debussy- és Ravel-mű- vekkel a műsoron a francia, spanyol, valamint az olasz zene világával ismerkedhet­* nek meg. Ezt követően janu­ár 22-től 25-ig a KISZ Köz­ponti Művészegyüttes Szim­fonikus Zenekara ad hang­versenyt Simon Albert ve­zényletével. Műsorukon Vi­valdi, Bach és Rossini mű­vek szerepelnek. ,.A zene szava” című, ko­rábbi években kiadott vers­válogatást választotta márci­usban esedékes öt koncert­jének címszavául a Mecsek Fúvósötös. Országosan ismert szólisták zenei kultúránk for­rásvidékére vezetik el ápri­lisban a fiatal hangverseny­látogatókat népdal, népzene, néptánc címet viselő műso­rukkal. Az a sorozat, amely az új hangversenyévadban Szek­szárdon az 505. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet 400 fős közönségének szól, az év­• szakok muzsikáját prezentál­ja. Öt világrész tavaszi dalait a Magyar Rádió világhírű gyermekkórusa szólaltatja meg Botka Valéria és Csányi László vezetésével. A Ma­gyar Barokk Trió a tél, a Du­naújvárosi Szimfonikus Ze­nekar az ősz muzsikájának bemutatását tűzte műsorára. Deseő Csaba együttesének jut a nyár zenei megjelení­tése a jazz történetének be­mutatása jegyében. így ért­hető, hogy a szerzők között első helyen Gershvin neve áll. Ebben az évadban a si- montornyai várban kétszer lesz ifjúsági hangverseny. Szekszárdon és a megyében összesen 23 alkalommal szó­lal meg a klasszikus zene csak fiataloknak. Szibériából jöttem... A faforgácsillatú asztalos­műhelyben a gyalupadon ül­ve beszélgetünk. A régi gye­rekjátékot idézem Illés Ist­vánnak, a TOTÉV asztalosá­nak, aki alig egy hónapja jött haza Uszty-Ilimszkből, ahol a Kun Béla építőbrigád tag­jaként két évet dolgozott a város, illetve a cellulózkom­binát építkezésein. —• Ha új mesterséget nem is, de egy kitelj esedettebb szakismeretet hoztam azért Szibériából — mondja. — Itt­hon az asztalosműhelyben elsősorban ajtókat, ablakokat készítünk. Ott kint ismerked­tem meg a bútorasztalos­munkával. Több óvodának a berendezési tárgyait is mi gyártottuk le, emellett na­gyon sok belső burkolómun­kát is végeztünk. Ezekre itt a TOTÉV-nél ritkán van le­hetőség. Kint ismerkedtem meg a komplexbrigád fogal­mával is. Abban a szovjet brigádban, amelyben dolgoz­tam, nem volt segédmunkás, így sokszor kellett nekem is megfogni a takarítósöprűt — vagy a hólapátot. A szovjet emberek mindegyikének többféle szakképesítése van. Persze a szakmaszerzés sok­kal rövidebb ideig tart, mint nálunk, ezért nem furcsa az sem, ha valaki asztalos, he­gesztő és mondjuk esztergá­lyos szakmával is rendelke­zik. — Hosszú volt a két év? — Nem. Az első gyorsan eltelt, mert még újoncok vol­tunk. Rengeteg újat tanul­tunk, még csak ismerkedtünk a munkával, az ott élő embe­rek életével. A második év­ben pedig otthonosan mozog­tunk, már viszonylagos nyelv­tudással is rendelkeztünk, így nagyon sok barátság, kapcso­lat alakult ki. — A magyarok munka után is együtt szórakoztak? — Nem. Sőt sokan voltunk, akik a munkát is kizárólag orosz emberek körében vé­geztük, így persze délután is velük találkoztunk. Nagyon sok meghívást kaptam a munkatársaim családjához vacsorára, születésnapra vagy más eseményre. — Ha egyetlen szóval kel­lene jellemezned a szovjet embereket, mit mondanál? — Barátságosak. Ott kint ismertem meg igazán — bár itthon is nagyon jól kollé­gáim vannak —, hogy mit jelent a testvéri munka, mit jelent az egymás iránti fele­lősségvállalás, a munkatár­sak megbecsülése, szeretete. Az otthonunktól — Magyar- országtól — kilencezer kilo­méter távolságra azt hiszem szükségünk is volt erre a sze- retetre. Talán ennek köszön­hető az is, hogy csak az utolsó héten éreztem hon­vágyat. — így nem volt nehéz a hazatérés... — Akkor már szívesen jöt­tem haza. Alig vártam, hogy átlépjük a magyar határt. De ez nem azt jelenti, hogy több­ször nem megyek Uszty- Ilimszkbe. Nem azt mon­dom, hogy még egyszer el szeretnék jutni, hanem, hogy el fogok még oda jutni. Ami­kor megláttuk azt a nagyon szép Angara-parti várost, öt­venezer lakosa volt. Amiko^, eljöttünk, túllépte a hetven­ezret. Majd ha — pár év múlva — eléri a százezret, újra megnézem. — Itthon milyen volt a fogadtatás? — Már egy hónapja haza­jöttem, de még mindig me­sélni kell, akárkivel találko­zom. Persze én sem fogyok ki a szóból. A munkahely, a régi kollégák is visszafogad­tak. Amikor elmentünk, sokan rémisztgettek, hogy milyen hátrányba kerülünk, ha visszatérünk. Amíg Uszty- Ilimszkben dolgoztam, mind­két évben megkaptam a leg­magasabb bérfejlesztést, így most 13,50 forint az órabé­rem, amikor elmentem tizen­kettő volt. Illés Pista tényleg sokat tud mesélni. Már felkérték, hogy a vállalati ifjúsági klub­ban tartson beszámolót, való­színű máshova is hívják. Szí­nes beszámolója mellé fény­képek megszámlálhatatlan sokaságát mutatja. A képek­ből is kirajzolódik egy roha­mosan épülő város arculata. A képeken óvodák, iskolák, modern épületek, hidak, sportpályák látszanak. De ezek csak szürke fényképek. Illés Pista a valóságot látta. — Tamási — Augusztus utolsó hetét és szeptember néhány napját a demokratikus német állam­ban töltötte a dombóvári Gőgös Ignác Gimnázium volt III. b. osztálya. Az osztály- kirándulást az Express Uta­zási Iroda városi képvisele­tének szervezésében rendez­ték meg. A Berlin—Bad Schandau útvonal tartós él­ményeket ígért és adott a 33 főnyi csoportnak. Sima repü­lőút után érkeztek Berlin— Schönefeld repterére, s meg­kezdődött hosszú és sajnos esős kalandjuk. A számtalan kulturális programot színes baráti találkozók üdítették, melyekről nem hiányzott a tánc, az ott még népszerűbb disco sem. Az antikvitás csodáit rejtő Pergamon Múzeum meg a barokk pompájú Zwinger is vendégül látta a magyar diákokat, s ritka pillanatok­kal szolgált Szász-Svájc cso­dálatos hegyvidéke is. Gyak­ran nyílott alkalom a szemé­lyes kapcsolatteremtésre, az emberek megismerésére. A legközvetlenebb találkozó a berlini VEB Chemiehandel- ben tett látogatás volt, ahol az üzemet bemutató rövid előadások után fiatal szak­munkásokkal és tanulókkal találkoztak a magyar gimna­zisták, E találkozón hivatalos és ünnepélyes aktusra is sor került: az FDJ ottani szer­vezete és a csoport képviselő­je — nyilvános elfogadás után — közös nyilatkozatot írt alá a neutronbomba és a fegy­verkezési hajsza elleni tilta­kozás jegyében. A közös ideológiai állás­pont deklarálásával, de az egész úttal és a látogatás ide­je alatti fegyelmezett visel­kedéssel is hozzájárult a cso­port a két nép ifjúsága közti barátság elmélyítéséhez, s ez remélhetőleg további fejeze­teket nyit majd a két ifjúsági szervezet jövőbeni együttmű­ködésének történetében. DRESCHER ATTILA Egyéves az Ifjúsági brigád (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Az elmúlt év második fe­lében nyílt meg a bonyhádi Fáy lakótelep nagy büszke­sége, az ÁFÉSZ kezelésében lévő élelmiszer-áruház. Az itt dolgozók valamennyien fia­talok, ezért is nevezték el a brigádjukat Ifjúsági brigád­nak. A minden igényt kielé­gítő bő áruválaszték és az áruház tisztasága mellett fel­tűnő az eladók türelme és kedvessége, amit a vásárlók­kal szemben tanúsítanak. Di­cséret illeti őket és örülnénk, ha a város minél több pont­ján találkozhatnánk hasonló, új létesítményekkel. SZIKSZAI GABORNÉ Omega - Gúnyával Nemigen volt példa rá, hogy Szekszárdon egy este egy zenekar három koncer­tet tartson. Minden esetre adjuk meg a zenekarnak és a szervezőknek ami meg­jár — a háromszori telt ház közönsége előtt nem fárad­tak el a zenészek — ered­ményes volt a vállalkozás. Node menjünk sorjába. Először a Gúnya-duót lát­tuk, hallottuk. Hogy minden klappoljon most a hazai rock együttesekről készült paró­diákat adták elő. Természe­tesen az őket követő Omega sem maradt ki a sorból, ju­tott; nekik is gúny — a la Gúnya. A mondás szerint a pon­tosság a királyok udvariassá­ga. Ha van benne valami, ak­kor ez esetben vagy nem ki­rályok, vagy nem udvariasak, pontosnak is csak izmos fél óra késéssel mondhatók Ben­kőék. A várakozásért viszont — főként Molnár György jó­voltából, aki láthatóan a leg­jobb formában volt kedden — a két legutóbbi nagyle­mez számaival kárpótolták a lelkes tiniket. Ha a Gúnya gúnyájába nem is bújtak be­le azért a szerkójuk így is újdonság volt, már amennyi­ben annak lehet tekinteni a század elejei — dédapáink által viselt — puritán fürdő­ruhák földig nyújtott szárú, enyhén keresztcsíkos változa­tát, afféle kezeslábas jéger- alsót formázva. A technikai szerelést is ehhez igazították; viszonylag szerény hangerő, a lézeráff'mt mellőzve, csak huszonnégy színes reflektor, és mindén pankrációtól men­tes, ízléses előadás. Annak ellenére, hogy az idei hazai turnéjuk utolsó koncertje volt, koncertnek nem volt utolsó. — steiner — Tanévnyitó, eiHForduIö Uj ifjúsági klub Szekszárdon A közelmúltban került át­adásra a Tolna megyei Álla­mi Építőipari Vállalatnál az új ifjúsági-műszaki klub. Sok-sok fiatal óhaja vált va­lóra ezzel. Rendeltetését te­kintve azonban túlnő a fia­tal korosztályon: a vállalat bármely dolgozója — korha­tár nélkül — klubtag lehet. Tagjai lehetnek a vállalat ösztöndíjasai és szakmunkás- tanulói is. A klub szervezett, a válla­lati dolgozók szerteágazó ér­deklődési körének megfelelő programmal várja látogató­it. Helyszínt nyújt a külön­böző társadalmi rendezvé­nyekhez, összejövetelekhez, a szórakozási lehetőségek tö­megét kínálja. A tagok hasz­nálhatják a különböző tár­sasjátékokat, magnót és le­mezjátszót. Komoly zene, sakk, asztalifoci. könnyűzene, logikai játékok és még sok­sok olyan dolog található a klubban, amelyek a hasznos időtöltést szolgálják. Köny­vekből sem lesz majd hi­ány: a klub polcain a rejt­vényfejtés. s a különböző irányú felkészülések segéd­eszközeit, a lexikonokat is megtalálhatják. Nézzünk csak be egy pil­lanatra! Nem kell kopogtat­ni, hiszen a nyitott ajtó szin­te csábítja az arra haladó­kat. A terem színes lámpái alatt párok sakkoznak. Van­nak, akik kanasztáznak, má­sok pedig malmoznak, „Ki nevet a végén?”-t játszanak. Néhányan az őszi erdőrész­letet ábrázoló hatalmas posz­ter előtt egy elemes logikai játékot próbálgatnak. A halk zene beleolvad a kellemes társalgásba. A korhatár pe­dig változó: fiatal, a középis­kolát most végzett sráctól egészen a középkorú műszaki dolgozóig terjed. Van fizikai munkás és főiskolát végzett is. A hangulat szinte csalá­dias, hisz célja is, hogy ott­honos légkörével teremtsen tömegbázist magának. A klubéletnek rangot fog­nak adni a különböző előadá­sok, fórumok és viták. A fia­tal klub igazi rangját azon­ban csakis a vállalat dolgo­zói, a klubtagok adhatják meg! HABERSCHUSZ ERZSÉBET A tamási 518. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben 1978. szeptember 4-én^délelőtt 9 órakor a Himnusz hangjai­val ünnepélyes tanévnyitó kezdődött. Az épület fennál­lásának 10. évfordulóját ün­neplő intézmény tanulóifjúsá­gának a Vegyiműveket Építő- és Szerelő Vállalat szerelési igazgatósága zászlót adomá­nyozott. A zászlót Rakonczai László oktatási osztályvezető adta át dr. Molnár Istvánná igazgatónak. Az ünnepségen részt vettek a megye szak­munkásképző intézeteinek, a nagyközség iskoláinak és vál­lalatainak képviselői, akik szalaggal díszítették az iskola zászlaját. A VEGYÉPSZER Vállalat és az intézmény jó kapcsola­tát tükrözi az is, hogy a kö­vetkező évben felépül a két­szintes, korszerű tanműhely, amely a szakmunkásképzés magas színvonalú megvalósí­tását és a gyakorlati munka optimális feltételeit biztosít­ja. Az 1978—1979-es tanév­ben iskolánk képzési profilja új ágazattal bővült. A 32 I. évfolyamos leány tanuló 3 éir alatt francia női szabó szak­mát szerezve biztosítja a Tamásiba kihelyezett PÁVA Ruhagyár VI. számú gyáregy­ségének szakmunkás-utánpót­lását. A Szekszárdi Egészségügyi Szakiskola KISZ-szervezetének képviselői kötik a szalagot Uszty-llimszk madártávlatból ft barátság elmélyítéséért

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents