Tolna Megyei Népújság, 1978. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-13 / 216. szám

1978. szeptember 13. Képújság 5 H sör fűszere-------------------------------------------------------------------------------------------------------------— A Tamási Állami Gazdaságban 150 hektáron termesztenek komlót. A beta­karítást már gépesítették, s így megszűnt a szüretelés időszakában a munka­erőhiány. Ma már csak 75 dolgozó kell a művelethez. A növény 5—5,5 méter magasra kúszik a drótokon. A betakarításkor hárman az alsó szárakat és a drótot vágják el. Fent a kísérő Zetor gémjében ketten megszabadítják a (első köteléktől a hosszúra nyúlt szárat és a pótkocsiba fektetik, rutinos mozdulatokkal. Bent a telepen a pótkocsit leakasztják, a lánc pedig viszi a szálat a gépbe, ezután ember már csak a válogatáskor érinti ismét a termést. A szárítóból a tobozok már készen érkeznek a zsákba ra­káshoz. Előtte a nedvességtartalmat kissé megemelték, hogy ne törjön a termés levele. Ennél a műveletnél hatal­mas zsákba — amely a padlózatban nyúlik le az alsó szint­re — szórják a szállításra kész sörnek valót. Mint egy nagyüzem, olyan a szín alatti gépek sora. A zömités után leveszik a telt zsákot és hatalmas öl­tésekkel gondoskodnak a további szállítás előkészí­téséről. Fotó: Gottvald Károly Takarítóember - munka nélkül Lapunkban többször is megjelent a következő hirde­tés. Ablaktisztítást, takarítást vállal kisiparos Szekszárdon. Telefoni.. A vállalkozó kedvű fiatal­ember semmiben sem külön­bözik kortársaitól. A Krisz- tus-szakáll már nyolc éve hozzátartozik, a nyílt tekin­tet az elszántságot, az akara­tosságot példázza. Kemencei Ferenc kisiparos számított arra, hogy kemény fába vágja a fejszét, de eny- nyire?! — Hogyan lesz valaki ta­karító kisiparos? — Szeretnék független ma­radni. A takarítást is ezért vállalom. Háromhetes korom óta állami gondozásban vol­tam, , szerencsémre nevelő­anyám Szatykó Jánosné, iga­zi édesanyám lett. Nála vol­tam végig, nem dobált a sors családról-családra. — Édesanyját nem ismeri? — Huszonegy éves korom­ban megkerestem, kíváncsi­ságból, tudni akartam, van-e testvérem. Anyám nem volt rám semmi hatással, bátyám pedig nem kívánta a testvér- séget. így megint egyedül maradtam. Azt hiszem, ebből ered a függetlenség, a senki­hez nem tartozás óhaja. — Ez azért mégsem ok, hogy valaki takarító legyen? — Az igaz. A gimnáziumi érettségimmel és a kétéves földmérőtanfolyammal nyu­godt életet biztosíthatnék ma­gamnak. öt évig dolgoztam eboen a szakmában, de nem függetlenül. — A meggazdagodás vágya hajtotta? — Kis igényű ember va- gvok. Egy lakás kellene, és annyi pénz, hogy nyugodtan, aránylag gond nélkül éljek. Azt hiszem, ez nem nagy óhaj. Ehhez a szakmához nem kell szakképesítés. A vállal­kozó kedv a lényeges. A ta­Kemencei Ferenc karítás szabadipar. Kemencei Ferenc vállalkozó típusú em­ber. Ezen felül sok minden más is érdekli: verseket ír, festeget, szobrászkodik. Azt mondja: „Ehhez nyugodt, ki­egyensúlyozott életre van szükség. A takarítással sze­retném megoldani.” Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen hirdetés után százával jelentkeznek a há­ziasszonyok, az örökké taka­rítás ellen morgolódó férfi­ak. De mégsincs így. „Jelent­keztek vállalatok, rendszeres munkát ajánlottak, de ezt nem vállalhatom, mert ál­landó munkaerőt nem pótol­hat a vállalkozás. Érdekes: a hirdetés után — a takarító­nő-hiányos időszakban — 25- en jelentkeztek már, hogy vállalnak nálam munkát. Nem is sejtik, hogy nekem sincs.” — Nem a férfi volta riaszt­ja el az embereket? — A hirdetésben nincs ben­ne, hogy férfi vagy nő a kis­iparos. Mégsem jelentkez­nek. — Akkor miből él? — Szerződésem van éven­te két alkalomra az OTP- vel, a Népbolt-kirakatok ta­karítását is vállaltam. Szep­temberre két előjegyzésem van: egy festés utáni és egy őszi nagytakarítás. Ahol ed­dig dolgoztam, jó híremet keltik. Beindul ez a munka, idő kérdése... Örök törvényszerűség: az újat nehezen fogadjuk he, Emlékszem, sokat foglalkoz­tunk a fiatal kisgyermekes szülők helyzetével: Nem tudnak esténként elmenni moziba, színházba, mert nincs aki vigyázzon a gyerekre. Később egypár vállalkozó szellemű fiatal vállalta a fel­ügyeletet, de segítő szándé­kuk nem sok sikert aratott.- — Nem az a gond, hogy féltjük értékeinket? — Azt hiszem igen. De én több rizikót vállalok. Ha va­lami eltűnne a lakásból, rög­tön megtalálnának, de ha valaki rámfogná, hogy ellop­tam valamit, ki bizonyítaná: nem igaz. — Feladja? — Konok ember vagyok, ebből fogok megélni Szek- szárdon! Itt a takarítóember — munka nélkül. Megszokjuk őt is, ha nem adja fel? HAZAFI JÓZSEF Visszhang Karomboliigifben A szerdai számban olvas­tam a rövid, fényképes hír­adást arról, hogy a nagydoro­gi úton hármas karambol tör­tént az útra elfolyatott nagy mennyiségű olaj miatt. Egy­két észrevételt szeretnék meg­tenni ennek kapcsán, mint első számú szenvedő alanya e sajnálatos esetnek. Hétfőn (szeptember 4-én) 05.30 perckor elsőként estem el azon az olajon. Azért állí­tom ilyen határozottan, mert körülbelül 200 méterrel ment előttem a vétkes gépjármű, a KÉV grédere.-Sajnos nem maradtam sokáig egyedül, mert rövid időn belül jó né­hány szenvedő motorostársam tapasztalta ennek a súlyos felelőtlenségnek a hatását! 06.15-ig, amíg a helyszínen tartózkodtam, 13 — nem té­vedés: tizenhárom motoros esett el ezen a területen, sze­rencsére a kisebb-nagyobb anyagi káron felül személyi sérülés nem történt. Ezen­kívül két személygépkocsi csúszott az árokba. Az arra haladó gépkocsik vezetőit kértük, hogy jelent­sék az esetet a KPM, útügye- letének, addig mi a pótuta­sommal a helyszínen mara­dunk. figyelmeztetni az arra haladó járműveket a fokozott óvatosságra. Sajnos ez, kife­jezett ígéretük ellenére sem történt meg. Ez a tény annál is inkább elgondolkoztató, mert a személygépkocsik, te­hergépkocsik, kisebb-nagyobb nehézségek után folytatni tudták az útjukat. Mi kisebb motorszerelés után tudtuk utunkat folytatni, olajos, sza­kadt ruhában. A motorkerék­páromban is jelentős anyagi kár keletkezett, az esés kö­vetkeztében a váz megcsava­rodott. Első utunk az útügyelet után a Biztosítóhoz vezetett. Megpróbáltatásaink második része itt következett. Sajná­lattal közölték velünk, hogy csak abban az esetben ren­dezhetik a kárunkat, ha a vétkes jármű biztosítva volt, mivel nem rendelkezett rend­számmal. Tudjuk meg kié volt a jármű, érdeklődjük meg, volt-e biztosítva, s ha igen, akkor töltessük ki ve­lük az erre a célra szolgáló nyomtatványt, majd ezzel új­ra keressük fel a Biztosítót. ahol felbecsülik a kárunkat és a későbbiekben rendezik azt. Ezután mentünk vissza a KPM-hez, ahol készséges fel­világosítást kaptunk a vétkes jármű hovatartozásáról, sőt még a biztosítás ügyében is érdeklődtek helyettünk. Nem volt azonban elérhető közel­ben az illetékes, így nem tudtak felvilágosítással szol­gálni volt-e biztosítva a jár­mű vagy sem. Ezután újra vissza a Biz­tosítóhoz, hogy legalább a kárunkat vegyék fel, legyen egy hivatalos kárbecslésünk, arra az esetre, ha mégsincs biztosítva a kárt okozó jár­mű. Sajnálattal közölte a velünk foglalkozó hölgy', hogy erre nincs mód és levélben érdeklődjem meg a KÉV-néi a biztosítást, s ha ez megvan, az erre a célra szolgáló for­manyomtatványt a KÉV ki­töltötte, akkor szedjem össze a szakadt, olajos, piszkos ru­háimat, amit addig ne tisz- títtassak ki, valamint a még ki nem javított motorkerék­páromat vigyem be Szek- szárdra, ahol megfelelő mó­don rendezik a káromat. Kértem, ha mód van rá, becsüljék fel most a káromat. hiszen 70 kilométerre, Tolna- némedin lakom és örülök, ha odáig el tudok menni a mo­torkerékpárommal, nem pe­dig vissza — az esetleges szállításról nem is beszélve. Sajnos nem méltányolták a helyzetemet. Miért írtam meg mindezt? Úgy gondoltam, érdekes adaléka ez a „Hármas karam­bolnak”, ami ha jól utána­számolunk, legalább tizen­hatos. Ezen túlmenően két gondo­lat foglalkoztat az eset óta. Az egyik az úgynevezett köz­lekedési morál kérdése. A tovább haladni tudó gépko­csivezetők egyike sem érezte erkölcsi kötelességének, hogy az illetékesek figyelmét fel­hívja a balesetveszély elhárí­tására ! ’ A másik pedig a Biztosító eljárása, amit magamra néz­ve sérelmesnek érzek. Hét éve vezetek és „ügyem” a Biztosítóval még nem volt, de őszintén szólva nem tud­tam volna elképzelni ekkora rugalmatlanságot, egy olyan intézménytől, ami elsősorban biztosítottak érdekeit kell hogy képviselje. Móricz István Tolnanémedi ............ ......... I lyen voU az úttest Foto: Bakó Jenő

Next

/
Thumbnails
Contents