Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-13 / 190. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek!

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

Mai számunkból

XXVIII. évfolyam, 190. szám

ÄRA: 1,— Ft

1918. augusztus 13., vasárnap

Átrakodás a Proyressz-3-ról

Moszkva, Kis Csaba, az MTI tudósítója jele-iti:

Elektronikus számítógép szabta meg a kirakodás rendjét a Progressz—3. teherszállító űrhajóról. Az eddigi tapasztalatok felhasználásával az űrhajóban úgy helyezték el a szállítmányt, hogy a Szaljut űrállomásra meghatározott rendben kerüljenek át a különböző küldemények. Ez megkönnyíti az átrakodás egyébként meglehetősen bonyolult munkáját Kovaljonok és Ivancsen- kov, a Szaljut személyzetének tagjai számára. Igaz, hogy a rakománynak a világűrben nincs súlya, de a rakodás meglehetősen körülményes. az átszállítást pedig nagy gonddal kell végezni, hogy ne rongálják meg az

űrállomás berendezéseit a szabadon lebegő csomagok.

A számítások szerint az űrállomásnak — ha egy éven át szakadatlanul tartózkodnak fedélzetén utasok — mintegy 10 tonna utánpótlásra van szüksége. Ennek egy részét a látogató csoportok űrhajói viszik magukkal, az alapvető utánpótlást azonban teherűrhajók jelentik.

A rakodás több napos munka Kovaljonok és Ivan- csenkov számára. A két űrhajós a program szerint nem egyszerre szállít át mindent az űrhajóról az űrállomásra, hanem részletekben: a kiürült tartályokat azonnal megtöltik a feleslegessé vált használati tárgyakkal, és mindjárt el is helyezik a visszaútján megsemmisülő Progressz belsejében.

Magyar küldöttség Rómában

A VI. Pál pápa temetésén részt vevő magyar állami és egyházi küldöttség megérkezett Rómába. A két delegációt az olasz állami protokoll, a vatikáni államtitkárság képviselői, valamint a római magyar nagykövetség munkatársai fogadták a repülőtéren. AT Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács elnökhelyettese által vezetett magyar állami küldöttség

szombaton részt vett a Szent Péter téren sorra került gyászszertartáson.

Vasárnap délelőtt beírja nevét az olasz köztársasági elnöki palotában elhelyezett emlékkönyvbe, majd részvétlátogatást tesz Villot bíborosnál, aki a bíborosi testület jelenlétében fogadja a gyászszertartásra Rómába érkezett külföldi delegációkat a Vatikánban. (MTI)

(3. old.)

Hatezer telefonért

ÉLMÉNYEIM A VIT-RÖL

NEMZETKÖZI MEGÉRTÉSRE NEVELÉS (3. old.)

RÉKA (4. old.)

számítógépek

KIJEVBÖL (8. old.)

AZ EGYESÜLT IZZÓ VIETNAMBAN (9. old.)

ÚJ ORVOSI KÉSZÜLÉKEK (9. old.)

EGY MÚZEUM, AMELYIK VAN.

DE NINCS — LÁTSZÓLAG (4. old.)

EREDMÉNYES BÚZATERMESZTÉS (5. old.)

A 32. HÉT ESEMÉNYE, KÉRDÉSE, TÖRTÉNETE (0. old.)

MIT MONDANAK A LAKATOSÜZEMBEN ... <7. old.)

A KGST-BANK MÉRLEGE <8. old.)

A GLOBÁLIS PROBLÉMÁK INTEGRÁCIÓS MEGKÖZELÍTÉSE (8. old.)

ATOMERŐMŰ A KRfM-FÉLSZIGETEN (9. old.)

NE LÉGY KÖZÖMBÖS (10. old.)

EGY KEVÉSSÉ ISMERT FOLYÓIRATRÓL (U. old)

NEMZETKÖZI LOVASNAPOK TAMÁSIBAN (13. old.)

„A BÚCSÚT NEM ÍGY KÉPZELTEM EL" (13. old.)

CSALÄD—OTTHON (14. old.)

VONAT A HAJÓN (12. old.)

A SZÍNEK TITKAI (12. old)

Palackba zárt alkotókedv

Kovács A. aranykezű szakmunkás, annyi szent. Szerszámkészítő. Olyasféle az a vasasok között, mint a tízpróbázó az egy versenyágra specializálódott atléták gyülekezetében. Sutákat kérdezek, érzem, de ő csak áll rettenthetetlenül. az olyan emberek biztonságával, akiknek, amibe csak belefognak, biztos sikerül. Se szeri se száma újításainak. A többiek a műhelyben, ha elhaladnak mellette, valósággal megsüvegelik. „Mi a gazdasági rutinmunkája?” szegezem neki hirtelen a magammal hozott kérdést, gondolván, biztos van neki ilyen. Mielőtt válaszra méltatna, megelőzi az idegenvezetőmül szegődött újítási előadó, aki magából valósággal kikelve riposztozza: „Mit gondol az újságíró elvtárs! Kovács elvtárs a fejével dolgozik!” Alighanem szentségtörést követtem el, pedig megfordultam már hasonló műhelyben pár százszor. Szóval: Kovács A. csakugyan „kötetlenül gondolkodik”. Jár-kel a monstre üzemben, figyel. Aztán megáll mondjuk egy présgépnél, szól az asszonynak, hogy „ugyan állítaná már le pár percre, drága”, s mikor moccanatlan a masina, kivesz belőle valamit — hívei szerint „a lelkét” —, hümmög kettőt-hármat, s odaszól a főművezetőnek vagy aki vezető éppen ott van, hogy magával vinné néhány napra ezt a micsodát. Három nap elteltével visszafelé lejátszódik az iménti jelenet, amely természetesen csattanóval végződik. A sajtológép teljesítménye jó egyharmadával megnő, s már be is van vezetve az újítás, mielőtt elfogadták volna.

Kovács A. élő alak, méghozzá nem is egy van belőle. Abban viszoht igaza van a kételkedőknek, hogy maga a történet túlságosan is jól olajozott. A legtöbb újítás átmegy vagy tiz kézen, s bizony a fogadtatását illetően nem mindenhol egyforma az értelmezés. Közben telik-múlik az idő, ami általában nem tesz jót az újító alkotókedvének.

Átnéztem jó néhány vállalat újítási „bizonyítványát” s rendre azt tapasztaltam, hogy a fizikai dolgozók viszik a prímet, ök nyújtják be a legtöbb újítási javaslatot, nekik van a legtöbb elfogadott újításuk, s természetesen a gazdasági megtakarításban is élen járnak. Ennek megfelelően a kalkulált és eszmei díjból is ők veszik fel a nagyobb summát. Mondhatni: így van ez rendjén. Hiszen a brigádversenyben az újítások révén hozott megtakarítás sokat jelent a címek odaítélésénél. Engem mégis az izgat, hogy érvényesül-e bizonyos fékező hatás ebben a nagyra hivatott mozgalomban? A legtöbb iparjogvédelmi előadó elsőre erre diplomatikusan csak annyit mond: „Ha nem csökken az újítások száma, márpedig nem csökken, akkor nem beszélhetünk fékezésről”. Majd hozzáteszik: „Más a helyzet annál, akit már ért valamilyen kudarc. Az letöbbször nem csinálja tovább”.

Alighanem itt van a kutya eltemetve. S mindjárt a bűvös kifejezés: munkaköri kötelesség! Ez a szorosan egymást követő két szó okozza immár krónikusan az újítási mozgalom legnagyobb gondját.

Kétségtelen, hogy a munkaköri kötelesség határa akkor lenne jól látható, ha mindenki ismerné a munkakörét, lenne arról leírása. Márpedig — tisztelet a kivételnek — ez ma még a legtöbb helyen nincs meg, vagy olyan általános, hogy abba utólag bele lehet magyarázni bármit. Amitől sokaknak elmegy az újítási kedve, vagy legalábbis elmehet, hiszen a fizetést az a műszaki és adminisztratív értelmiségi dolgozó is megkapja, aki rendre csak a rutinfeladatait látja el, Talán szokatlan amit mondok, mégsem hallgathatom el: ha az újítások jelentős része munkaköri kötelesség, akkor akik soha nem újítanak, azok nem teljesítik a munkaköri kötelességüket? Más kérdés, hogy mi késztet embereket arra, hogy csak a „határaikon túl” eresszék szabadra alkotó fantáziájukat .. .

A vállalatok év végi eredménylistáján valahol alul, szerényen ott húzódik meg az a forintösszeg, melyet az újítások hoztak a konyhára. Szép .summa valamennyi, mégis arra godolok: vannak rejtett tartalékok ezen a téren is. K. P.

Kenui a steks/árdi telefonitól pont Egy eve öli, a IOTEV példás munkoja eredményeként, Steksiórdon at uj köipont négyszintes épülete. Atóto o háiat a 8HG siakemberei vélték birtokukba, hogy Kövesd! Jóisef veietésével besiereljék ai új crossbar-berendeteseket. Munkájukba enged bepillantást képriportunk ai ötödik oldalon.

* . -