Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-11 / 188. szám
1978. augusztus ti. "képújság 3 Húskombinát-építkezés Hőelosztóról - kánikulában Önállóság egészséges alárendeltséggel Hőről, fűtésről, egyáltalán melegről írni kánikulában botorság. De a nagyberuházás munkálataihoz az ilyen irányú szolgáltatás is hozzátartozik. A tmk üzeméről már beszámoltunk olvasóinknak. Elkészült, jó. jöhetnek az alvállalkozók. Illetve ez egykét hónapja volt így: már itt vannak az ország különböző tájairól a munkások, hogy a belső szereléseket, a szakipari munkákat elvégezzék. Ezért kellett időben elkészíteni a tmk-üzem hőelosztóját. Mert az igaz. hogy nem kell fűteni, de az izzasztó napi munka után. vagy esetleg napközben is jólesik a víz az ember testének. A Csőszer Vállalat ,,Szorgalom' brigádjának jóvoltából működőképes a kondenzvizet összegyűjtő tartály, és a városi fűtőműből ide érkezik a gőz. a fűtéshez és természetesen a fürdéshez szükséges meleg víz is. A berendezés már most jól szolgálja a munkásokat, de ez már a leendő kombinát tmk-műhe- lyének a hőközpontja is. (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Számvetést készített a Mosonmagyaróvári Kötöttáru- gyár hőgyészi gyáregységének vezetője, amelyben elemezte az 1977. január elsejei egyesülés óta eltelt időszak eredményeit. Balázsi István gyáregységvezető beszámolójában szólt az önállóságról, mely természetesen a magyaróváriakhoz fűződő egészséges' alárendeltséggel párosul. A beszámolóból kiragadva megkérdeztem: — Mennyire önálló a gyáregység? — Annyira, hogy piaci tevékenységünk teljesen önálló. A régebbi vevőkörünket megtartottuk, sőt a külföldi anyagbeszerzésnél is független vásárlók vagyunk. Ezekbe a központi gyár nem szól bele. Kifejezetten kérik tőlünk, hogy minél több önálló kezdeményezésünk legyen. Természetesen vannak közös vállalkozásaink is. A hazai alapanyagokat készen kapjuk, hogy a belföldi termelésünk összehangoltabb legyen. Ugyancsak az összehangoltság bizonyságaként elmondhatom, hogy az 1978-as export üzletkötésünkből származó százezer darabos köEgymillió facsemete A Kecskemét—szikrai Állami Gazdaság borbási kerületében csütörtökön felavatták az ország legnagyobb és legkorszerűbb gyümölcsfa szaporítóanyag-termelő üzemét. A gazdaság régi faiskolájából több mint 45 millió forintos költséggel létrehozott új „facsemetegyárat’' magyar és szovjet szakemberek közösen tervezték, s egyidejűleg Bács-Kiskun megye szovjet testvérterületén, a krími Mir szovhozban is kialakítottak egy hasonlót. A Kecskemét—szikrai Állami Gazdaság „leváltott” faiskolája évente körülbelül 60(1 ezer facsemetét hozott forgalomba, az új viszont kereken 1 millió minőségi almás- és csonthéjas termésű oltványt ad a termelőknek. Az új gyümölcsfa szaporítóanyag-termelő üzemet Kovács Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes adta át rendeltetésének. töttáru gyártását átadtuk Magyaróvárnak. — Ha ilyen nagy az önállóságuk, miért lettek gyáregység? — Azért, mert a korszerű könnyűipar igen érzékeny a világméretű változásokra. Nekünk együtt kell haladni a legkorszerűbb divattal. Erre a kisüzemek nem képesek. Érzékenyebbek az árváltozásokra is. Az országos méretű vállalatok viszont ezeket a nehézségeket megoldják. Arról nem is beszélve, hogy így a fejlesztésre, korszerűsítésre is nagyobb a lehetőség. Erre rögtön egy példa: az egyesülést követően üzemcsarnokot építettünk, melyben sikerült egyesíteni a szétszórt üzemrészeket, a síkkötő és a sportkonfekció varrodát. A síkkötő üzemrészbe új, nagy teljesítményű automata gépeket tudtunk beállítani mindjárt az első évben. A közelmúltban hét olasz varrógépet is kapott konfekciórészlegünk, paplangyártó részlegünk pedig júliusban egy nagy tűzőgéppel gazdagodott, melyet az anyaüzem szakemberei készítettek. Ezekkel együtt új Van elegendő vetőmag a másodvetésekhez, a mező- gazdasági nagyüzemek az aratás után felszabaduló területeiket ismét hasznosíthatják, ugyanúgy a kiskerttulajdonosok is vethetnek még zöldségféléket. A Vetőmagtermeltető- és Értékesítő Vállalat több mint 100 ezer hektárra elegendő növényi szaporítóanyagot biztosított a megrendelőknek. Szükség esetén azonban ennél is többet vásárolhatnak a mezőgazdasági üzemek és a kistermelők, a készletből futja. A kölesből és a muharból szükség szerint kielégítik az igényeket. Emellett számos takarmánynövény szaporítóanyagához is hozzájuthatnak az üzemek, van elegendő rövid tenyészidejű kukorica, továbbá zöldborsó és takarmányozásra szánt napraforgó is a raktárakban. A kertészeti növények kötechnológiát és kétműszakos termelést kezdhettünk el. így a termelékenység nagymértékben emelkedett. A felsorolt gépek és átadott tapasztalatok juttatták oda gyáregységünket, hogy a mostani féléves tervet 102 százalékra teljesítettük. Ezt az eredményt önálló gyárként nem tudtuk volna elérni! — Miként találják meg számításaikat a dolgozók? — Jelentős bérfejlesztést hajtottunk végre az idén is. A tavalyi év azonos időszakához képest az idén az egy főre jutó béremelkedés 11,8 százalékos. A szociális körülményeket is javítani kívánjuk. Elég mostohán néznek ki a dolgozók használta öltözők és illemhelyek. Ezeket rövid idő alatt korszerűsíteni akarjuk! Bővíteni szeretnénk a mu- csi és dúzsi dolgozóink szállításán kívül a más helyekről bejáró munkások ingáztatá- sát. Természetesen ehhez az szükséges, hogy legalább tíz dolgozót szállíthassunk helységenként. BEKE LÄSZLÖ Hőgyész zül a csemege- és saláta- uborka-fajtákat ajánlja a vállalat másodvetésre. Az elmúlt években ugyanis jó jövedelmeket értek el azokban az üzemekben, ahol az öntözési lehetőséget kihasználva ezeket a növényeket vetették el. De a frisszöldség-ellátásban is számításba jön majd az őszi hónapokban a másodvetésű borsó, retek, cékla, sóska és a különböző káposztafélék. A másod- és tarlóvetésekre rendelkezésre álló mintegy 30 növényfaj vetőmagjából már nagy mennyiséget vásároltak meg a mezőgazdasági nagyüzemek. Jó eredménynek számít, hogy au- guszus elejéig 57 ezer hektárra elegendő vetőmag talált vevőre. Az időjárás kedvez a vetésnek, a meg-megismétlődő esők felfrissítik a határt, és természetesen segítik a mag kikelését is. (MTI) Véges-végtelen Pincehely Annak, aki már sok esztendeje járja a megye útjait és falvait, előbb-utóbb szinte minden településről eszébe jut valami. Nekem történetesen az, hogy itt gyártották valaha melléküzemági keretek között az első filcborítású motorossisakokat, továbbá itt ismerkedtem meg műszaki analfabéta fejemmel a „tu- hel” fogalmával. 1968-ban az akkori Tükör riportereként ezeknetc a csatlakozóknak, ugyancsak tsz melléküzemági keretek közti gyártásáról írtam. További emlékek: a V örösmarty-ünnepségek, muzeulógus barátaim áldozatos munkája az akkori kiállítás berendezésekor és Palócz Tamás az egykori tsz-elnök, aki most valahol Észak-Afrikában segíti szaktanácsaival az ottani mezőgazdaság kibontakoztatását. Egy alkalommal azt is igyekeztünk fotóriporter barátommal kinyomozni, hogy legalább nagyjából milyen tájról figyelhette a görböi hegyről Vörösmarty a Koppány vize felett szárnyaló vadkacsákat, melyekről egyik költeményében is megemlékezett. Valamikor, ez 14 évvel ezelőtt volt, egyik kollégámmal Gyánttól Miszláig terjedő gyalogtúrás riportútunk vezetett az itteni hegyen át. Azóta években és kilókban megszaporodva már nem vállalkoznék ilyesmire... Elismerem, hogy mindezek meglehetősen töredékes, szűkre határolt, véges emlékek. Azt is elismerem, hogy Pincehely lényegesen kiterjedtebb község annál, hogy akár a hosszabb időre is ide látogató minden részletében fel tudná dolgozni, ha erre másfél nap és egy oldal terjedelem áll rendelkezésre. Amennyire ez kollégáimmal együtt nekünk sikerült, azt lapunk holnapi számában, a 4. oldalon megjelenendő magazinunkban olvashatják az érdeklődők. O. I. Vetőmag 100000 hektárra Négyszemközt V. Mindenkinek legyen utódja Zrínyi József, a decsi termelőszövetkezet nyugdíjas elnöke. — Jelen voltam a zárszámadó, elnökválasztó közgyűlésen, ahol a decsi nép elé álltái és azt mondtad, hogy jöjjenek a fiatalok, a nagy feladatokhoz jobban felkészült emberek kellenek. Tulajdonképpen te bátor ember vagy. — Miért? — Mert oda álltái és azt mondtad, hogy erődet, képességedet meghaladja a mostani nagy munka. — Ez nem bátorság kérdése. Nékem már akkor volt utódom. Tudod, a mi szövetkezetünkben olyan kádermunka folyik, hogy bármely pillanatban oda lehet állítani a második embert az első helyére. Amikor azon az emlékezetes gyűlésen leköszöntem, kértem a tagtársaimat, tartsanak meg jóemlékezetükben, és valamivel jobban támogassák Nagy Jánost, az új elnököt. — Hogyan érlelődött benned a gondolat, hogy ... — Hogy leköszönjek? Nézd, harminc éve dolgozom pártmunkásként, és gazdasági vezetőként. Elfáradtam. Amikor a felszabadulás után kezdtük, fiatal voltam, tele erővel, tenni akarással. Ahova a párt állított, mindig helytálltam. Voltak nehéz évek, nehéz helyzetek, de tudásom, tisztességem szerint cselekedtem mindig. Amit rám bíztak, elvégeztem. 1968-ban mint elnök- helyettes jöttem Decsre, öt évig voltam ebben a tisztségben, s utána öt évig elnök voltam. Amikor elnökhelyettes lettem, a személyi kérdések is hozzám tartoztak. Már akkor elterveztem, hogy legyen mindenkinek a vezető _ posztokon utódja. Az a cél vezérelt engem, s a vezetőség ezt elfogadta, hogy ne kelljen a községbe importálni vezetőket. A decsi emberek okosak, műveltek, alkalmasak vezetőnek, minden poszton. Minek hozzunk ide ismeretlen embereket? Itt mindenkiről tudjuk kicsoda, micsoda. Tudjuk mi a jó, meg a rossz oldala. — Tehát ma is tudott, hogy ki kinek az utóda. — Illetőleg helyettese. Kialakult egy olyan légkör, hogy az a biztonság, ha szakemberekből jól állunk. Ez termelési és életviteli biztonság egyben. — Nagy János tudta, hogy őt javasoljátok elnöknek? — Igen. Évekkel előbb beszéltünk erről. — S aki félti a pozícióját, mivel tudja, hogy ott áll háta megett, mondjam azt: ugrásra készen az utód? — Akik féltek, azok már elmentek. Az ilyen emberek nem tudnak alkotni, egyébként sem tudnak lépést tartani az élettel. Nem érdekesek most a nevek. — A gazdasági életben óriásiak a követelmények. A napra készség azt jelenti, hogy a legfrisebb szakirodalmat ismerni kell. — Ehhez egyetemi végzettség szükséges. Nékem az elemi iskola után csak egyéves gazdászképző jutott. A dinamikusan fejlődő gazdaságban olyan emberekre van szükség, akik még fiatalok és sokat akarnak dolgozni, sokat és jól. Amíg kisebb volt a mi gazdaságunk, el tudtam vezetni, átláttam az egész mechanizmust. Amit egy vezető, egyetemi végzettséggel, és öt-hat éves gyakorlattal elvégez nyolc óra alatt, nekem arra az éjszakám is ráment. Mert a becsületem ezt diktálta: a feladatot a köz érdekében kell jól megoldani. Nekem itt a plafon, elértem, azt mondtam azJ elvtársaknak, helyezzetek nyugdíjba ... — Mit szólt hozzá a falu? — Nehezen vették az emberek tudomásul, nem akarták elhinni. Hiszen jók a termelési eredményeink, az emberek boldogulnak, jól keresnek a szövetkezetben, meg a faluban a hangulat jó, nincsenek klikkek, nem áskálódnak a vezetők ellen. Miért megyek el? Mikor a közgyűlésen elmondtam, amiket az előbb is elsoroltam, az emberek megtapsoltak. Nagyon megtapsoltak. Egészséges vagyok, betegség nem gyötör, csak a reuma ... — Nyugodt érzéssel kérhetted, hogy nyugállományba helyezzenek, hiszen jó erős gazdaságot hagytál magad mögött. — Meg jó hangulatot is. Akkor lett a szövetkezetünk kiváló, azon a gyűlésen adták át a TOT és a MÉM kitüntetését. Az országos tejversenyben első helyre kerültünk, a megyei borversenyen öt aranyérmet nyertünk, és én megkaptam a Munka Érdemrend arany fokozatát. — Hogyan szólítanak az emberek? — Józsi bácsi, elnök kartárs, ki hogyan. — Tisztelnek? — Igen. Tudok mindenkivel beszélni. Nékem, ha zör- dülésem is volt az emberekkel, mindig a köz'érdekében, de emberi hangot használva igazítottuk el a dolgainkat. Nincs is haragosom. — Most nyugdíjasként, hogyan élsz? — Itt volt a sárközi lakodalom. Tizenkét felnőtt vendégem volt, valóságos lakodalom, tudod, nálunk nem tartunk búcsút, erre a lakodalomra hívjuk a vendégeket. Mentünk az ünnepségre, és képzeld, a rendezők az első sorokhoz vittek. Szabadkoztam, de aztán lejött értem a Szabópál elvtárs is a pódiumról, előre kellett menni. Mind a tizenkét vendégemmel. Ez nekem olyan jól esett, jobban, mintha nem tudom én mennyi pénzt adnak. — És a munka? — Miklós fiam épít. Direkt jól jött az én nyugdíjam. Én vagyok a „szerezd ezt be, hozasd ide azt”, ha kell cu- láger, téglahordó, malterkeverő. Minden. Nincs időm spekulálni. Elfoglal a munka, a házépítés. — És a szövetkezet? — Mindenről tudok. Tudom, hogy szépen learattak, jó eredménnyel. Gyűlésre hívnak, ha bemegyek tájékoztatnak. De, őszintén szólva, hagyom őket. Csinálják a dolgukat. — Itt a házad körül nagy a rend, a tisztaság. A szőlőlugas jó termést ígér, fiadnak elkészül a háza, s te majd itt ülsz és ... — Ülni nem lehet, ha van dolog. Itt a hát körül is, meg a fiaim háza körül is. Mindegyik gyerek a téeszben dolgozik, egyik esztergályos, a másik magtáros. Ha az idő jó, akkor a feleségemmel elszaladunk Gunarasba, vagy Harkányba. Egy-két napig ott vagyunk, kipihentetem a derekamat, aztán sietni kell haza, mert itthon a munka meg szapoordik. PÄLKOVÄCS JENŐ
