Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-10 / 187. szám

1978. augusztus 10. Képújság s FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Országos elsők Hárman, három osztályból WJIflM lig egy hónapja ad­* : tunk hírt a tudomá- ; nyos technikai úttörő- >=“ szemle mezőgazdasági szekciójának lengyeli orszá­gos versenyéről. A vetélkedő­vel párhuzamosan a tár­sadalomkutató úttörők a zánkai úttörővárosban talál­koztak, hogy jutalomtáboro­zásuk alatt számot adjanak tudásukról. Az országos ver­senyen első lett a szekszárdi II. számú Általános Iskola csapata. Mindhárom kislány boldog, örül a szép sikernek. Hár­man, három osztályból, egy csapatban küzdöttek a nagy célért, az első helyezésért. Mindhárom nyolcadik osz­tály adott egy-egy tagot a csapatba. Darvasi Csilla, Kiss Annamária és Kemler Anikó most fejezte be a nyolcadik osztályt. A felmenő rendsze­rű verseny járási, megyei döntőin, a zánkai táborozá­son váltak igaz barátokká. Most hárman, három felé mennek. — Hova is, lányok? — Gimnáziumba megyünk mindhárman, de nem fogunk egy osztályba járni — mond­ja Darvasi Csilla. — Beszéljünk a verseny­ről. Mit kell tudnia egy tár­sadalomkutató úttörőnek? — Ha iskolai tantárgyak­kal kellene jellemeznem, ak­kor azt mondanám, hogy tör­ténelmi, földrajzi, ének-zenei, magyar irodalmi ismereteink­re és rajzkészségünkre volt szükség, de ennél azért össze­tettebb volt a verseny. Darvast Csilla — Nehéz volt győzni? — Tulajdonképpen nem — veszi ót a szót Kemler Ani­kó. — Ha volt ötlet, fantá­zia, könnyebben ment. Nem a tárgyi tudásunkra, lexiká­lis ismereteinkre voltak kí­váncsiak elsősorban, hanem arra, hogy ismereteinket ho­gyan tudjuk a gyakorlati fel­adatok során hasznosítani. — Mennyi ideig készülte­tek a versenyre? A kérdésre Kiss Annamá­ria válaszol: — Nem lehetett igazán fel­készülni, mert nem tudtuk, hogy milyen témakörök lesz­nek — mondja. — így egye­dül készült mindegyikünk. Felelevenítettük az iskolában tanultakat. — Miből állt a verseny? — Először egy huszonkét oldalas feladatlapot kellett kitöltenünk. A szocialista forradalom útján, volt a cí­me és munkásmozgalmi kér­déseket, meg ehhez kapcsoló­dó irodalmi, képzőművészeti, zenei témákat tartalmazott. Sok múlott azon, hogy meny­nyire pontosan töltjük ki ezt Kemler Anikó a lapot, de a döntő, azt hi­szem, mégis a szóbeli, a gya­korlati verseny volt. — Ott mit kellett csinál­notok? — Szombaton volt az írás­beli, vasárnap pedig egy ba- latonfelvidéki kiránduláson vettünk részt. Megmondták előre, hogy a szóbeli feladat kapcsolódik a kiránduláshoz, úgy készüljünk. — Még fényképeznünk is kellett. A színes diákra ké­szített felvételeket mi ma­gunk hívtuk elő. — Mi mértük ki a vegy­szereket is, de mégsem ne­vezhető azért ez önálló mun­kának, mert a felnőttek ott voltak a sarkunkban, ne­hogy valamit elrontsunk — mondja Kiss Annamária. — A szóbeli versenyen mi volt a feladatotok? — A balatonfelvidéki ki­rándulást kellett egy 15—20 perces műsorban bemutat­nunk — veszi át a szót Kem­ler Anikó. — Mi úgy oldot­tuk meg, mintha néhányan, visszatérve a kirándulásról,, mesélnénk osztálytársaink­Kiss Annamária nak. Kötetlen — de előre megírt — beszélgetés formá­jában meséltünk, néha el­énekeltünk egy-egy, a témá­hoz kapcsolódó dalt, egyi­künk pedig vetítette a diákat. Nagy tapsot kaptunk, de azért akkor még nem számí­tottunk az első helyezésre. — Az elsők jutalma mi lett? — Úgy gondolom, már az a kéthetes táborozás Zánkán is nagy jutalom volt, de ka­pott mindegyikünk egy négy­száz forintos könyvutalványt és a Szmena—8 fényképező­gép is a miénk lett, amivel a színes diákat készítettük. — Megérte versenyezni? — Ha nem lettünk volna elsők, akkor is nagyon meg­érte elmenni, részt venni a versenyen. Sok új barátot szereztünk, remek táborozá­son vettünk részt és fájó szívvel jöttünk haza. Hazajöttek, de a megnyert versennyel szép pontot tet­tek általános iskolás tanul­mányaik, úttörőéletük végére. — Tamási — Kubai képek Ezekben a napokban a fotólaborokban sok olyan fénykép készül ami Kuba legszebb tájait, épületeit ábrázolja. Nem csoda hisz a napokban zárult XI. VIT-en négyszázötven ma­gyar fiatal képviselte ha­zánkat, s még ennél is többen voltak, akik az Expressz-szel utaztak a VIT országába. Ilyen ké­pekből mutatunk be néhá­nyat. Ifjúság és politika KÉTSÉGTELEN, hogy napjainkban a politikai te­vékenység tartalmában is, formájában is egyaránt mennyiségi és minőségi átalakuláson megy keresztül. Ez az átalakulás megfigyelhető a tőkés országokban csakúgy, mint a szocializmust építő országokban, és különösen érinti a fiatalokat. A vezető tőkés országok hivatalos ideológusai ebben az átalakulásban sietve vélik felfedezni a politikai passzivitást és a közömbös­séget. „A kommunistáktól a kereszténydemokratákig, a szocialistáktól a neofasisztákig egyik párt sem titkolja aggodalmát és gondjait amiatt, hogy milyen nehéz fia­tal párttagokat toborozni. Az igazság az, hogy a mai 20 és 25 éveseket kevésbé érdeklik a pártok, mint a tegnapiakat és a tegnapelőttieket” — mondja Franco Pierint olasz szociológus. A nyugati ifjúságkutatók egy része a fiatalok ál­talános politikai érdektelenségét, másik része pedig a politikai tevékenység formáinak változását látja e je­lenségben. Ez utóbbi — ha létezik ilyen a tőkés orszá­gokban — a nyugat-európai kapitalista rendszer háború utáni viszonylagos stabilizálódásával függ össze, mely­nek következménye, hogy miközben a fiatalság egyre jobban kiábrándul a tőkés országokban folytatott má­sodik világháború utáni politikából és propagandából, nem képes megtalálni az eredményes politikai tevé­kenység útját. De mert a fiatalok egy része változtatni akar, ám nem tudja, hogy mi módon tegye, a legkülön­bözőbb áramlatok sodrásába eshet. NEM VITATHATÓ, hogy az elmúlt néhány év­tizedben a szocialista országokban is megváltoztak a politikai feladatok, ha tetszik, „hétköznapibbá” váltak. Nálunk már nem proletárforradalom kivívása a fel­adat, hanem a proletárdiktatúra megtartása, annak erősítése, továbbfejlesztése. S mert ez így van, és mert ehhez tömegek akarata szükséges, a politikai tevékeny­ség területei kiszélesedtek az ifjúság nagy tömegei szá­mára is. A politikai feladatok összefonódtak gazdasági feladatokkal. A gazdasági szempontból aktuális kérdé­sek a politikai munka döntő láncszemei lettek. S mert az ifjúság legnagyobb része a gazdasági munkában ak­tívan részt vesz, nyugodtan mondhatjuk, hogy a fiata­lok többsége cselekvőén politizál. Annak a politikának az érdekében, amelyet a szocialista országok vezető pártjai, a kommunista pártok szabnak meg. Ez a szo­cializmusban élő ifjúság politikai arculatának a leg­jellemzőbb vonása. Szükségszerű-e, hogy a szocialista gazdasági-társa­dalmi rendszerű országokban a politikai tevékenység területe általánosan kiszélesedjék? Igen, mert a koráb­bi harci területek elcsendesedtek, s ma már a politikai tevékenységi formát nem lehet kizárólagosan valami­féle egyfajta akcióprogramban megfogalmazni. És mert mások a történelmi feladatok, a mai ifjú nem­zedékben már kisebb az igény a pátoszra. Elveti az ér­zelmek fitogtatását, de ez nem jelenti azt, hogy az if­júságnak ne lenne továbbra is szüksége nagy, lelkesítő feladatokra. Ezek a feladatok azonban nem nélkülöz­hetik a realitást. Melyek ezek a realitások? Napjaink­ban a rövid-, közép- és hosszú távú népgazdasági ter­vek teljesítése, más szóval a fejlett szocializmus fel­építése. A MUNKA TEHÁT politikai tett. Ugyanúgy, mint a szocialista társadalom felépítésében tanúsított áldo­zatvállalás, a társadalmunk fejlődését tudatosan előre­vivő minden cselekedet. Ám igazán politikai aktivitás­sá akkor válik, ha a fiatalok mindezt tettük politikai jelentőségének tudatában hajtják végre, ha tetteik po­litikai nevelésük, fejlődésük formálójává, egyben esz­közévé válnak. A politikai-társadalmi aktivitásnak jelenlegi viszo­nyaink között a következő formái vannak: a termelés­ben, a gazdasági feladatok megoldásában való tudatos részvétel, a társadalmi-politikai szervezetekben folyta­tott tevékenység, a közvetlen politikai akciókban, ren­dezvényeken való aktivitás. Alkalmas e feladatok ellátására, megvalósítására az ifjúság egésze? A kérdésre választ csak úgy adha­tunk, ha nem az életkort, hanem a fiatalok életkörül­ményeit határozzuk meg, mint elsődleges szempontot. Különösen és véglegesen akkor válnak a fiatalok al­kalmassá politikai feladatuk végrehajtására, amikor a termelőmunkában vesznek részt. S mert sokan közülük már 16—17—18 éves korukban résztvevői a gazdasági munkának, azt mondhatjuk, hogy a tizenévesek több­sége a maga területén már politizál. EHHEZ A VALÓSÁGHOZ igazodott az MSZMP szervezeti szabályzata is, amikor leszállította a párt­tagság alsó korhatárát a X. kongresszus határozatával. E határozat értelmében minden arra rátermett, 18. életévét betöltött fiatalember tagja lehet a pártnak. S ha a párttagság életkor szerinti összetételét vizsgál­juk, azt látjuk, hogy egyre többen vannak a fiatalabb korosztályból, és még több fiatal kéri felvételét a párt­ba. E tény önmagában is arról tanúskodik, hogy meny­nyire igénye, szükséglete hazánk ifjúságának a politi­kai tevékenység. MÉRŐ MIKLÓS Támogatás állami gondozottaknak A jövőben anyagi támoga­tással segítik a felnőtt kort elért és az életbe kilépő álla­mi gondozott fiatalokat — erről intézkedik az oktatási miniszter most megjelent rendelete. Az állami gondozottak kö­zül — a felnőtt kort elérve — évente több mint 2000-en hagyják el nevelőintézetüket és kezdenek önálló életet. A rendelet egyebek között leszögezi: a gyermek- és if­júságvédő intézetek, nevelő- otthonok feladata annak elő­készítése, hogy a családi tá­mogatást nélkülöző állami gondozattak megalapozottabb körülmények között kezd­hessék meg önálló életüket. Ennek keretében az őket gondozó intézményeknek ar­ra kell törekedniük, hogy az érintett gyermekek tanulmá­nyaik sikeres befejezésével illetőleg valamelyik szakma elsajátításával is készüljenek az önállóságra. A rendelet szerint 18. évé­nek betöltése után minden ar­ra érdemes állami gondozottat anyagi támogatásban is lehet részesíteni, ha nem rendel­kezne önálló vagyonnal. Ez a támogatás megilleti azokat is, akik továbbtanultak és ta­nulmányaikat eredményesen fejezték be. Az érintettek legkorábban 18. életévük be­töltésekor: a volt állami gon­dozottak tanulmányaik befe­jezése előtt fél évvel, azok pedig, akik családot kíván­nak alapítani, házasságköté­sük előtt 30 nappal kérhet­nek támogatást intézetüktől. A múltat idézi a Kuba új történelme előtti korban ké­szült épület Pálmák, víz, óceánjáró Az oroszlánok kőből vannak, egy szálloda bejáratát díszí­tik

Next

/
Thumbnails
Contents