Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-08 / 185. szám
U KÉPÚJSÁG 1978. augusztus 8. Moziban Előkelő alvilág A paksi moziban vetített olasz film„ az Előkelő alvilág — nem új. Avultságát elsősorban nem készítésének időpontja jelzi (1976-ban szinkronizálták magyarra), hanem a tartalma. Bűntény bűntény hátán torlódik a filmben, s a<külön- böző eseteket a nyomozást vezető Grimaldi felügyelő személye fűzi össze, ö az, aki rájön arra a közhely- szerű igazságra, hogy kétféle alvilág létezik: a szegényeké és a gazdagoké. Egy percig sem vitás, melyik a nagyobb gazemberség. Katona József szállóigévé lett sorai a Bánk bánból, rendkívül tömören vonják le az igazságot: „...aki száz meg százezret rabol, bírája lészen annak, akit a szükség garast rabolni kény- szerített." Az „Előkelő alvilág” című film egyszerre akart az izgalmas krimi és a társadalmi dráma követelményeinek megfelelni. Ez önmagában helyes' is, hiszen nem árt, ha a keserű orvosságot édes bevonattal árusítják. Az sem törvényszerű, hogy a fordulatos krimicselekmény föleméssze a gondolatiságot. Példának okáért Shakespeare színpadán bőséggel hevernek a hullák, de a krimivázra a világirodalom remekművei épültek. Persze túlzott elvárás, sőt illetlenség is egy tömeg- fogyasztásra készült filmen klasszikus irodalmi értékeket számonkérni. Mérettessék meg tehát a saját kategóriájában! Az olasz arisztokrácia romlottságáról, kiégettségéről nem ez az első tudósítás. Sokkal régebben beszámolt már róla Fellini az „Édes élet” című filmjében. Az egykét évvel ezelőtt játszott emlékezetes angol film, a „Felső tízezer”, szintén azt bizonyította, hogy a feudalizmusból ittrekedt osztály, az arisztokrácia régen túlélte már önmagát. Vagyis mindaz, amit az „Előkelő alvilág” elmond erről a dúsgazdag csillogó, de erkölcsében bomló társadalmi osztályról — nem újdonság. Gyakran hallottunk, olvastunk a dél-olaszországiak nyomoráról is, az északi iparvárosokban megélhetést kereső szegényekről. Csak éppen elmaradottságuk és a szülőföldhöz való kötődésük nem ilyen tanmeseszerűen került elénk, mint a Romoló Guerrieri rendezte filmben. A főszerepet alakító Enrico Maria Salerno azonban kitűnő színész, az ő tolmácsolásában a banális gondolatok is hitelt nyernek, az ő szereplése egyértelműen emeli az „Előkelő alvilág” színvonalát. Az idő múlása nem tett jót ennek a filmnek. Azóta az Aldo Moro-ügy kapcsán az egész világ meggyőződhetett az olasz valóság kegyetlenségéről. Ez a „felvilág” sokkal súlyosabb problémát jelent valamennyi előkelő és kevésbé előkelő alvilágnál. KOVÁCS MÁRIA Kossuth-könyvek Pártmunkások kézikönyve Ismét megjelent a Pártmunkások kézikönyve, a harmadik átdolgozott kiadás változatlan utánnyomásaként. Szinte minden megtalálható ebben a kis könyvecskében, amire nem csupán az alapszervezetek vezetőségének, de a párttagoknak is szükségük van. A keresletre mi sem jellemzőbb, mint hogy már negyedik alkalommal hagyja el a nyomdát. A már párttagoknak úgyszólván kötelező mindazt tudni, amit ebben a könyvben összefoglaltak a szerkesztők, de a jövendő párttagok is haszonnal forgathatják, különösen abban az esetben, ha egyébként nem vesznek részt sem előkészítő tanfolyamon, sem pedig szervezett pártoktatásban. Nézzünk ízelítőül néhány címszót. A taggyűlés, az alapszervezeti vezetőség, a titkár feladata, hatásköre. Az alapszervezetek és az irányító pártszervek kapcsolata. A munka tervezése, a párthatározatok előkészítése, végrehajtásuk megszervezése és ellenőrzése. A fegyelmi munka, ügyviteli, a gazdasági, az ideológiai élet feladatai. A kézikönyvön kívül, amelynek tartalma az év minden szakában aktuális, megjelent a kiadónál egy négy plakátból álló tömb, augusztus húszadikára. Párt- szervezetek, vállalatok, intézmények és magánszemélyek is megvásárolhatják. I. Könyv Nagy emberek gyerekeinek sorsa ritkán szerencsés. Óriások mögött könnyen epigonnak érezheti magát bárki, és ami legalább ennyire kellemetlen, így vélekedhetnek róla a kortársak is Az NDK-beli Harald Wessel nagyon sajátos formát választott annak érdekében hogy hősét (hősnőjét) közelebb hozza az olvasóhoz. Marx Károly Eleanor lányának életét nyomozva, tevékenységének minden állomásáról levelet írt egy Lukrécia nevű tanárnőnek, egykori nagy szerelmének. Ezen az első pillanatban mosolyogni is lehetne, hiszen a levélregények kora éppúgy lejárt mint a régi nagy szerelmeké. Ahogy azonban az olvasó a több mint négyszáz oldalas kötetben előre halad, egyre érdeklő, dőbbé válik. Legyünk őszinték, elsősorban nem a Tussy becenevű Marx lány érdekli, noha ő minden tiszteletet és megbecsülést megérdemel. Maga a két szellemóriás. Marx és Engels. Utóbbinak szinte valószerűtlen segítőkészsége barátja és barátjának családja iránt. Engels jómódú volt, Marx egész életében krajcáros gondokkal és rossz egészségi állapotával küzdött. Magánéletében tragédia követte a tragédiát gyerekei és unokái sorra haltak meg. „A tőke” szinte elképzelhetetlen körülmények közt, alig fűthető és még kevésbé világítható, szűk lakásokban született.- A lány — Tussy — mindennek ellenére egy mindig mosolygós, tréfára és kirándulásokra egyaránt kész apa mellett nőtt fel, akinek óriási egyénisége egész rövid életére kihatott. Az olvasó Harald Wessel jóvoltából a múlt század hetvenes—nyolcvanas évei születő munkásmozgalmának szinte minden műhelytitkával megismerkedhet. Ennek a mozgalomnak Tussy állandó és nagyon tévé. kény szereplője volt. Kitűnő szónok, jó tollú újságíró, számos országban előadó körutakat tevő agitátor és az angliai szakszervezeti mozgalmak egyik megalapítója. Ezenkívül a női egyenjogúság előharcosa, aki a fülledt viktoriánus korban a maga életén is bizonyította elveit. Élete tragikusan zárult alig több mint negyvenévesen öngyilkos lett. öngyilkossága keserű logikával következik a korból és a körülményekből, valószínűleg töb. bet vállalt, mint amennyit viselni tudott. De az, amit, és ahogyan vállalt, egymagában is a munkásmozgalom története nagy alakjává teszi Marx legkedvesebb lányát. A kötet végére érve az olvasó egyre inkább méltányolja Harald Wessel kissé sajátos szerkesztési módját és olykor- bőbeszédű stílusát js. A kötetet a Kossuth Kiadó jelentette meg. gazdag fényképillusztrációkkal. ORDAS IVÁN Félidőben a szabadtéri játékok Félidejéhez érkezett a szegedi szabadtéri játékok idei programja. Eddig nyolc előadást tartottak a Dóm téri óriásszínpadon. Erkel Hunyadi László című operája, Katona József Bánk bán-ja * és a Magyar Állami Népi Együttes műsora több mint 40 000 embert gyönyörködtetett. A játékok vasárnapi előadásának és az ünnepi hetek más rendezvényeinek megtekintésére az ország minden részéből mintegy 100 különautóbusz vendégeit fogadták. Népes turistacsoportok érkeztek külföldről is, Megteltek a szállodák, a kempingek, a fizetővendégszolgálat szálláshelyei. Bánifi nemzetiségi nap Mintegy tízezren voltak kíváncsiak vasárnap az immár hagyományossá vált bánki nemzetiségi nap eseményeire, amelyeket ötszáz népviseletbe öltözött néptáncos színpompás felvonulása vezetett be. A Bánki-tó vízi színpadánál megrendezett nemzetiségi nagygyűlést követően 14 együttes mutatta be műsorát Jártas-költés vőlegény A Zalaegerszeg melletti Egervár műemlék várkastélyában nyári játékokat rendeznek. Képünkön: Andresz Kati és Pécsi Ildikó, Bartsai László Jártas- költés vőlegény című játékában. (Képtávírónkon érkezett.) TV-NAPLÓ Boldogság A század második felének legnagyobb irodalmi meglepetése Mihail Bulgakov volt, akinek a Turbin család napjai című drámáját ugyan éveken át játszották Moszkvában, de világhírnévre csak A Mester és Margarita című regényének megjelenése után jutott. Bulgakov ekkor már nem élt, nagyon fiatalon, még 1940-ben meghalt. Sorra ismertük meg maradandó alkotásait, köztük színpadi műveit, melyek közül most kettőt filmesített meg a tv. A Boldogság és az Iván, a rettentő (a héten láthatjuk ezt) szorosan egybe tartozik: az elsőben Rein mérnök csodálatos találmánya a boldog jövőbe röpíti utasait, a másodikban Tyimofejev feltaláló masináján Rettenetes Iván udvarába lehet utazni. Bulgakov vidám szatírát ír a XXIII. századba rop. pent hőseiről, de ez a harsány tréfa azért nem önma- ■ gáért van s tanulságát talán így lehet összefoglalni: ha kicsinyesek és értetlenek vagyunk, nem is álmodozhatunk a XXIII. század boldogságáról, s akkor a derék Rein mérnök találmánya is csupán rendőri ügy. Jó az előadás, jók a szereplők is, a mindig kitűnő Haumann Péter, Kottái Róbert, Garas Dezső. így is hat, ebben a tálalásban, pedig Várkonyi Gábor, aki a forgatókönyvet írta és rendezte a darabot, nem tett egyebet, mint megfilmesítette a színpadra szánt szöveget. Pedig többet is tehetett volna, hiszen keze ügyében volt a film minden lehetősége, s a fanasZtikus történet kikívánkoznék a színpad szükségszerűen szűkre szabott lehetőségei közül. Az is kár, hogy kihagyta Rettegett Iván cár jelenetét, s így a befejezés komikusán csorbult: a fontoskodó rendőr épp azért viszi el a mérnököt, mert gépével föltámasztotta a cárt. De így is jól mulattunk, s érdeklődéssel várjuk a második Bulgakov-darabot. Negyedik forduló Felvidéki Judit részben írta is első filmjét, a Negyedik fordulót, s így kettős szerepben mutatkozott be. A bemutatkozás nem sikerült, a Negyedik forduló rossz film, sőt, nagyon rossz film. Kár lenne udvariaskodni: a rendező pillanatnyi feszültséget sem tudott teremteni, ásító unalom áradt filmjéből, mely egyedi sorsokat mesél el, anélkül, hogy az általános fölé tudná emelni őket. S ezen az- sem segít, hogy önéletrajzi ele_ mekkel szőtte át a történetet, ha ugyan történetről lehet beszélni, mert egyetlen szituáció ábrázolásáról van szó, olyan szituációról, amellyel alig tudunk mit 'kezdeni. A Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendezői szakára jelentkezettek várják a felvételi vizsga eredményét, s egy házibuli keretében latolgatják az esélyeket. Közülük ketten (s mi is) tudják, hogy őket vették fel, a többi nem. Hát ez egy drámához kevés. Nem is kerekedik ki belőle semmi, pedig úgy látszik, az élet meglepő fordulatokkal szolgál. Itt van pédául egy végzett orvos (!). aki filmrendező szeretne lenni. Engem például inkább az érdekelne, hogy vele is komolyan tárgyalnak a felvételi bizottság tagjai? S ha igen hát ezt kellene motiválni, mert végzett, komoly orvosok azért mégsem szoktak felcsapni filmesnek. De erről sincs szó, másról sem. Az eredményt várók izgalmából mit sem érzünk, még azt sem, hogy valóban izgulnának. A főszerepeket főiskolások játszották, s szívesen megjegyeztük volna' egyik-másiknak a nevét. De ebben a filmben nem lehetett megállapítani hogy kiben milyen tehetség lakozik. CSÄNYILÁSZLÓ Rádió Sirius kapitány és a többiek Már jó ideje igyekszem kikerülni a tv andalító hatása alól. Ez irányú tevékenységemet az utóbbi hetek műsorai jócskán megkönnyítették. Ettől függetlenül (családpolitikai okokból) rendszeres hallgatója vagyok az Esti mesének. Éppen ezért is végeztem egy kis magán közvéleménykutatástr azt kitudakolandó, hogy a talán egyetlen verhetetlen népszerűségű, bár szerintem rengeteg kritikára érdemes; tv-műsornak lehet-e egyáltalán ellenlábasa a rádióban. A helyzet megnyugtató. Elég csak a múlt heti műsort végigböngészni, és az ember szinte elképesztő gazdagsággal találkozik. ízelítőül: mesejáték óvodásoknak, kórusművek Weöres Sándor verseire, Fekete István regénye folytatásokban, Grant kapitány gyermeke^ ugyanígy, Tamási Áron mesejátéka, Sirius kapitány haragszik külön a Kossuth, és külön a Petőfi hullámhosszán. Utóbbin minden este „Jó estét!” címmel mese. Falun élő atyafiságom rendszeres rádióhallgató. Abból a meggondolásból, hogy az nem rontja a szemet, a műsor változatos és jó. „Háttér” rádiózás tagadhatatlanul létezik, noha üdvösnek nem mondható. Háttér tévézés már bajosabb. Ilyen és még sok más meggondolásból nem aggódok túlságosan azért, hogy a gazdag gyerekműsor netán hallgatóság nélkül szállna el az éterben. Azt mégis szeretném tudni, hogy vajon a rádió adta nevelési lehetőségekkel mennyire élnek az óvodákban. Remélem bőségesen. O. I. „Munkában” a milliomoscsemete
