Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-01 / 179. szám

6 ífepÚJSÁG 1978. augusztus 1. BOLVARI EZÜSTÉRMES Barcelonában befejeződött a fiatal asztaliteniszezők Európa-bajnoksága. A leány­párosban Bolvári Ildikó a ju­goszláv Perkucin oldalán ezüstérmet nyert. A döntőben 2:1 (19, —8, 11) arányban győzött ellenük a szovjet Popova, N. Antonyan kettős. DONYECK A Szovjetunió tízpróba-vá- logatottja 47 765:45 596 pont­arányban legyőzte az Egye­sült Államok csapatát. A leg­jobb egyéni eredményt a szovjet Grebenyuk érte el 8161 ponttal. VICHY Franciaország 4:1 arányban győzött a teniszezők Galea- kupa versenyén a Csehszlo­vákia elleni döntőben. A har­madik helyért: Nagy-Britan- nia—Svédország 3:1. AMSZTERDAM Amszterdamban befejező­dött az IBM ezúttal 18-szor kiírt nagyszabású nemzetkö­zi sakkversenye. Az utolsó fordulóban a két magyar já­tékos közül Ribli Zoltán dön­tetlent ért el az amerikai Walter Browne ellen, Ador­ján András viszont a 63. lé­pésben vereséget szenvedett a svéd Ulf Anderssontól. A győzelmet a holland Jan Timman szerezte meg, Ribli a második helyen végzett, Adorján pedig holtverseny­ben a 10—11. lett. A végső sorrend: 1. Tim­man 9.5 pont, 2. Ribli 8,5 pont, 3—5. Hort (csehszlo­vák), Pfleger (nyugatnémet) és Dzindzihasvili (izraeli) 7—7 pont, ...10—11. Adorján és Miles (angol) 5,5—5,5 pont. IVANOVO Az ökölvívó IBV nehéz­súlyú kategóriájában a ma­gyar Alvics Gyula arany­érmet szerzett. Egy aranyat az NDK nyert, a többit a Szovjetunió nyerte. Bronz­érem a magyar versenyzők közül a légsúlyú Botor Ti­bornak és a kisváltósúlyú Bácskái Imrének jutott. * Az UEFA hétfőn elkészí­tette az 1979. évi Ausztriá­ban május 24—június 2. kö­zött sorra kerülő UEFA- torna selejtezőinek sorsolá­sát. A magyar ifjúsági válo­gatott nehéz csoportba ke­rült, Romániával és a Szov­jetunióval kell megmérkőz­nie a 16-ba jutásért. A se­lejtező sorsolása: 1. csoport: Wales—Norvé­gia. 2. csoport: Észak-Irország —Belgium — Írország. 3. csoport: Izland—Hollan­dia. 4. csoport: Finnország— Skócia. 5. csoport: Svédország— Dánia. 6. csoport: Spanyolország— Franciaország. 7. csoport: Málta—Lich­tenstein. 8. csoport: Olaszország— Anglia. 9. csoport: Luxemburg— NSZK. 10. csoport: Portugália— Svájc. 11. csoport: Ciprus—Jugo­szlávia. 12. csoport: Magyarország —Románia—Szovjetunió. 13. csoport: Lengyelország —Törökország. 14. csoport: Görögország— Csehszlovákia. 15. csoport: NDK—Bulgá­ria. A 16-os mezőny résztvevő­je selejtező nélkül a rende­ző Ausztria válogatottja. Finn és lengyel versenyzőket várnak Augusztus i: rajt a gemenci vitorlázórepíilő-bajnokságun A tavalyi versenyen Simó Willy szekszárdi versenyző és társai még csak ismerkedtek a PIK—20-szal, amelyből egy ma már a klub tulajdona A bajnokság emblémája: a fekete gólya Hogy milyen gyorsan mú­lik az idő, arra az őcsényi repülők minden évben úgy július vége felé döbbennek rá. Néhány nap és újra „nya­kukon” a következő, a VI. gemenci vitorlázórepülő­bajnokság. Meglepetésről per­sze szó sincs. Ahhoz, hogy a verseny megőrizhesse kivéte­lesen jó hírét, amelyet az el­múlt öt év folyamán me­gyénkben, sőt országszerte ki­vívott magának, az előkészí­tési munkálatoknak hónapok­kal a megnyitás előtt kell el­kezdődniük. Február—márci­us tájt, az első tavaszi star­tokkal egyidőben ül össze minden évben az MHSZ— MÉM Repülőgépes Szolgálat szekszárdi repülőklubjának „vezérkara”, hogy megbeszél­jék a teendőket, kiosszák a feladatokat. Nem elég felnézni az égre Egy vitorlázóverseny elő­készítése, szervezése ugyanis sokrétű feladat. Mintegy száz­ötven ember elhelyezéséről. ellátásáról, a verseny során elvégzendő munkájuk felté­teleinek biztosításáról kell gondoskodni. Ahhoz, hogy az idén negyvenöt versenyzőt irányító sportbizottság a le­hető legkedvezőbben állapít­sa meg a napi feladatokat, elengedhetetlenül fontos a megbízható meteorológiai tá­jékozottság. Elsősorban az időjárástól függ ugyanis, hogy az adott versenynapon a sportbizottság vezetője mi­lyen feladatra küldheti a versenyzőket. Elég gondot okozhat a pilótáknak — gyenge emelőáramlatok ide­jén —, hogy mindössze Hő- gyészt és Paksot megkerül­ve, alig 100 km megtétele után még hazaérjenek az őcsényi repülőtérre. Az olyan napokon azonban, amikor az égen fehéren habosodnak a hívogató gomolyfelhők, alat­tuk a vitorlázórepülők „üzemanyagával”, a nagy erővel felfelé áramló, mele­gebb levegővel — ilyenkor a versenyzőknek 4—500 kilo­méteres útvonalakat lehet ki­jelölni. Hogy az ilyen nagy távokról estig haza is érje­nek, 100 km feletti átlag- sebességeket kell elérniük! Ahhoz, hogy a kora regge­li órákban el lehessen dön­teni, mekkora feladatra al­kalmas az aznapi időjárás, sajnos, nem elég csupán fel­pillantani az égre, vagy akár egy motoros repülőgépről, a levegőből megvizsgálgatni a lehetőségeket, ahogyan azt még nemrég — megfelelő berendezések híján — Öcsényben is tették. A ta­valyi verseny szép sport­eredményeinek egyik titka — magyar vitorlázórepülő­versenyen először — a leg­korszerűbb meteorológiai tá­jékoztatás volt. Az Országos Meteorológiai Szolgálat Köz­ponti Előrejelző Intézet ál­talános repülésmeteorológiai osztálya a közelmúltban kez­dett el foglalkozni a vitor­lázórepülés kérdéseivel. Mi­ként a tavalyi versenyen, idén is egész kis meteoroló­gus „stábot” küld Öcsénybe, élén Szalma Jánossal, aki nemrég még maga is aktív versenyző volt. Most a mo­dern technika minden vív­mánya: telefon, telex, ultra­rövidhullámú adattovábbítás térképrajzoló berendezéssel áll majd öcsényben ismét rendelkezésükre. Meteoroló­giai mesterséges holdak adá­sai révén készült időjárási térképek segítik a munkáju­kat. Nem mindenki ér haza Néha azért így is előfordul, hogy az előrejelzés nem vá­lik be. Az időjárás szeszélyes valami — ki tudná ezt job­ban a vitorlázórepülőknél? S ha „meggondolja magát”, kifogy a pilóták „üzemanya­ga”, az emelőáramlatok meg­szűnnek és a vitorlázógépek a földre kényszerülnek. Mo­toros vontatógépek startolnak értük, szállítókocsik indul­nak a 200—300 kilométerre Öcsénytől, szántóföldeken pi­henő „madarakért”, hogy szétszedve, a kocsikba be­rakva, keréken térjenek ha­za. Akit kint felejtenek, s a terepen éjszakázik, másnap eléggé gyűrötten áll újra starthoz; érthető hát, hogy a hazaszállítás minden repülő­verseny egyik fontos szer­vezési feladata. A gemenci bajnokságok jó hírének egyik oka éppen a nagyon pontos, jól szervezett diszpécserszol­gálat. A vontató motoros­gépekről, pilótáikról, a szál­lítókocsikról, vezetőikről is előre kell azonban gondos­kodni. Széles körű társadalmi segítség A meteorológiai szolgálat biztosítása és a szállítás-' szervezés mellett persze még számos kisebb-nagyobb teen­dő előzi meg a VI. gemenci vitorlázórepülő-verseny kez­detét. Az őcsényi repülőtér irányító irodahelyisége ilyen­kor, közvetlenül a kezdés előtt „amolyan” „főhadiszál- lás”-félévé változik. A szá­lak Kóré Vilmos megbízott repülőtér-parancsnok, ügyve­zető klubtitkár kezében fut­nak össze. — Az előkészületek rend­ben folynak — mondotta. — Mint minden évben, idén is nagymértékben segítik a ver­senyt a MÉM Repülőgépes Szolgálat vezetői, és az őcsé­nyi bázis parancsnoka Szabó Gyula. A résztvevők elhe­lyezésében nagy könnyebsé- get jelent, hogy a verseny alatt rendelkezésünkre áll­nak a bázis összes helyisé­gei; a pilóták sátrait pedig az MHSZ megyei elnökségé­től kapjuk kölcsön. Négyesi József alezredes, versenyünk egyik védnöke, most is mint évközben máskor is, segít­ségünkre van problémáink megoldásában. Állandóan érezzük a megye párt- és ál­lami vezetőinek figyelmét, segítségét is. Horváth József elvtárs, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának titkára már évek óta megtiszteli ver­senyünket azzal, hogy véd­nökséget vállal fölötte, és minden alkalommal szemé­lyesen is meglátogat bennün­ket a repülőtéren. Nemcsak versenyből áll az élet A repülőklub munkája persze ezekben a hetekben sem korlátozódik kizárólag a verseny-előkészületekre. A — nem túlságosan kedvező — időjárás csekély lehetősé­geit kihasználva, háromhetes táborozás során intenzív ki­képzőmunka folyt öcsény- ben, és jó néhány teljesít­ményt jegyezhettek be a ha­ladottabb pilóták is repülési naplójukba. Gyimesi Attila a budapesti vitorlázórepülő­bajnokságon második helye­zést ért el. Kenderes László társadalmi klubtitkár pedig ezekben a napokban vesz vitorlázórepülő, majd tavaly óta két másik finn pilóta is. Közülük az egyik a világhí­rű finn EIRI AVION vitor­lázórepülőgép-gyár kereske­delmi igazgatója Esko Tapio Grönlund, aki ez év márciu­sában találkozott legutóbb a klub képviselőivel, amikor a finnországi Jämijärviben át­adta nekik a klub által vá­sárolt új, korszerű PIK—20 D’78 repülőgépet. Valóban nemzetközivé azonban idén válik a mosta­ni, VI. gemenci vitorlázó­repülő-bajnokság. Az őcsé- nyiek egyik testvérklubjának, a Dunaújvárosi Repülőklub­nak a „színeiben” ugyanis két lengyel pilóta is indul a versenyen. így augusztus 4- től 18-ig a kékkeresztes fehér finn zászló mellett a fehér­piros lengyel lobogó is ott leng majd az őcsényi hangár előtt. A külföldi vendégek — egyre gyarapodó — jelenléte megtiszteltetés a rendezők számára; annak a bizonyíté­ka, hogy a versenysorozat hí­re országunk határain is túl­jutott, „jegyzik” a nemzetkö­zi vitorlázórepülő-világban. Minden sportágban hasznos újabb, kissé talán másképp gondolkodó, más módszerek­kel küzdő partnerekkel ta­lálkozni. A vitorlázórepülő­nek ez a levegőben újszerű tapasztalatok gyűjtését jelent­heti. Esténként pedig, ami­kor két-három nyelvet törve beszélgetnek a sátrak között, a tábortűz körül, nemis csak a mostani repülésekről esik szó, hanem a repülősport olyan alapfeltételeiről is, melyeknek köszönhető, hogy most itt öcsényben találkoz­hatnak: a békéről és a barát­ságról. A magyar pilótákra min­den bizonnyal ösztönzőleg hat majd a „konkurrencia” — igyekezni fognak, hogy a versenydíjak, valamint a MÉM Repülőgépes Szolgálat alapította Gemenc-kupa és a MALÉV-kupa vándordíjak Az őcsényi hangár a verseny idején részt a Szegeden rendezett XXIV. nemzeti vitorlázó­repülő-bajnokságon. rr Ocsény: nemzetközi találkozó színhelye A gemenci vitorlázórepülő­bajnokságok — noha hivata­los minősítésük területi ver­seny — szinte kezdetük óta országos részvétellel folynak. Három év óta indul Öcsény­ben Raine Mönkkönen finn itthon maradjanak. Ha azon­ban mégis a vendégek bizo­nyulnának jobbaknak, és a díjak, kupák lengyelországi, vagy finnországi vitrineket díszítenének, az őcsényieknek akkor is marad vigasza. Ha­gyományos bajnokságunknak immár ismert emblémája, a gemenci gólya idegenben is a magyar repülés, s benne a szekszárdi repülőklub hírét öregbíti majd. SIMÓNÉ AVAROSY ÉVA Kenderes László versenyző és Csák Péterné, a verseny diszpécsere

Next

/
Thumbnails
Contents