Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-06 / 184. szám
lO^PÚJSÁG 1978. augusztus 6. Garay János a Sárközről H aray János szülővárosában, Szekszárdion is elsősorban, mint költő ismert. Kevesen tudják róla, hogy több szociografikus jellegű, számos helytörténeti adatot tartalmazó prózai írása jelent meg. Ezt a műfajt a reformkorban tájrajzoknak, illetve úti képeknek nevezték. 1833-ban, apaikor a „Regélő” munkatársa lett, jelentős publikációs tér nyílt számára. A hetente kétszer megjelenő lapot sokszor majdnem egészen az ő cikkei töltötték meg. A hírlapírás minden válfaját kipróbálta, változatos témákat dolgozott föl, különböző stílusokban. Garay volt az első, aki Tolna megye legjellegzetesebb tájegységéről, a Sárközről tanulmányt írt. Ez a tájrajz felöleli a Sárköz történelmi múltját, gazdasági, társadalmi kérdéseit, foglalkozik a népszokásokkal, vi- -selettel és ismerteti a nyelvjárási sajátosságokat. A _,,Sárköz” című írás először 1833-ban a „Regélő” 52. számában jelent meg. Ugyanebben az évben a „Tudományos Gyűjtemény” 20. füzetében újra kiadták. A mai olvasó a Ferenczy József szerkesztésében 1887-ben kiadott „Garay János összes munkái” című gyűjtemény 5. kötetében találhat rá. A tanulmányban Garay először a Sárköz fogalmát földrajzilag határozza meg. Felsorolja az ide tartozó falvakat. Érdekes módon csak négy helységet tart sárközinek: Pilist, öcsényt, Decset és Nyéket. Bétáról nem tesz említést. A községek „Tolna megye északkeleti fokától nyugotkeleti széléig nyúlnak el csaknem egyforma távolságban egymástól, mintha az említett megyének határmenti őrei volnának; de be is vannak sáncolva, mint határőröket illeti.” Ismerteti azokat az adatokat, elsősorban a hagyományra támaszkodva, amiket a Sárköz történetéről össze tudott gyűjteni. Leírja, hogy az itt lakók ősei nem voltak „közönséges” jobbágyok. I. Béla a szekszárdi apátság és a hozzá tartozó birtokok védelmére „úgynevezett libertinusokat, azaz szabados katonaságot is rendelt, s ezek leginkább a Sárközben laktak.” Ezt a kiváltságot a Rákóczi-szabad- ságharc után vesztették el a sárköziek, mert a Fejedelem oldalára álltak, s ezért „a későbbi időkben jobbágyi sorsra jutottak, melyben máig tengődnek.” Garay közli, hogy az itt lakók színmagyarok, „Kálvin vallását követők”. Leginkább halászatból élnek, de más gazdaságaik is vannak, „jelesen a szekszárdi és bátaszéki hegyekben a bortermesztés.” A halakat, rákokat és a gyümölcsöt a szekszárdi, bátaszéki vagy a mohácsi piacon értékesítik. • .*•' egfigyelte a költő, aki .jlyA nyelvészettel is foglal- kozott, hogy a sárközi- 1 ek hanglejtése eltér a környező lakosokétól, és több olyan szót használnak, ami más vidékeken nem ismeretes. Ezek közül összegyűjtött tízet, melyet szómagyarázattal együtt közreadott. A következő szavakat írta le Garay: balustya = ostoba; birizgál = motoz, bóktat =; a ló, amikor melege van; gyin- gya = zátony ; kullogó = kerítő; pacsangol = a sárban vagy vízben; poléta = azon rend, mely szerint robotolnak, egy polétában 16 ember van; rokolya = szoknya; suttogó = suhanc; toprongya = ügyetlen. Garay ezeket ősmagyar szavaknak tartotta. A költő elsőként ismerteti a sárköziek viseletét részletesen. „Igaz ugyan, hogy a férfiak szintúgy gatyát és széles kalapot, csizmát vagy bocskort viselnek, mint egyéb parasztjaink; de szépeik tulajdonképpen azok, kik magukat viseletökben megkülönböztetik. Ezek termetükre inkább nagyok, mint kicsinyek, de alkatuk mindig arányos és tömött; arcvonásaikat pedig általában egészséges és rendszeres kellem bélyegzi, s köztük nem egy valódi szépség”. Leírta, hogy a menyecske a fején festett kendőt visel, „mely alatt fejkötő, galand (fekete szatyingf és csipke szélekkel” van. A hajadon „leresztett s pántlikás hajtakercs- csel jár, s ezt elől pödrésbe sodorja, s ünnepi alkalommal a pártát is feltűzi, vállaikról s gömbölyű karjaikról fekete szőr, selyem vagy pillangókkal kihímzetten omlik le az ingujjig. Derekukat szintén kihímzett, s cifrázott fűző- váll övezi, mely alatt a habos rokolya alig ér térdig, ezer meg ezer redőkbe szedőd- ve, s ha a legszigorúbb télben ködment öltenek magukra, a lábak mindazonáltal, mint mondám, mindig fö- detlenek.” Lábbeliükre nagyon vigyáznak: „Sárga vagy veres csizmáikat vasárnapokon s ünnepeken veszik elő; de azokat is hónuk alatt viszik a templom küszöbéig, hogy el ne sárosítsák, s csak ott vonják piros lábaikra.” Garay volt az első, aki megörökítette a nevezetes sárközi szokást, a szőlőpász- torkodást. „A szerelmi ismeretségek s elkendőzések általában a szőlőkben történnek; mert a hajadon nép nagy része egész nyáron által a ,hö- gyön’ tartózkodik, s szőlő- pásztorkodik. ...A legények rendesen munka után meglátogatják a .högyöt’ s a szép leányt; s ott a nyájas hold világánál nem egy ismeretség köttetik.” A költő azonban meglátta a szigorú társadalmi törvényt is: azt, hogy a vagyon volt a fő szempont a házasságkötéseknél. 777^ egjegyzi, a „legtöbb házasság convenientiából köttetik, midőn az úgynevezett .kullogó” a leányt a legénynek vagy ezt a leánynak .elajáljaV s szerelem helyett a szülők akaratja köti meg a frigyet.” DR. KISASSZONDY ÉVA Herakles és a lernai hidra Alessandro Algardi (XVII. * század) olasz szobrász munkája a Szépművészeti Múzeum kisplasztikái kiállításán Péntek Imre: Balatoni képeslap A szédült nyár itt száguldozik a sztrádán bukósisakja villanó fehér — stopposok szemében alkonyati ábráijd a messzeségbe húzó útszegély... Nyög a szezon mint kólikás vénség, állott sörén vitorlás biceg; mosoly kattan és elkészült a fénykép örök emlékül Gertinek. Bulldogot terel a tilalmas tópart, póráz feszül meg dülledő nyakán; siklik előle, menekül a megmart kószáló léptű, üdültetett magány. Az indítóház előtti téren legalább ötven ember álldogált, beszélgetett, cigarettázott. Áron az ajtó közelében letette a sporttáskáját, rágyújtott és várta, hogy történjék valami. A garázsokból mint álmos, dühös óriások faroltak ki a zömök IFA-k, a hosszú orrú Csepelek, kékes füstöt bodorítva maguk előtt. A vasúti töltésen tehervonat zakatolt az Alföld felé. Az utolsó vagon lépcsőjén fekete ruhás fékező kuporgott, vörös jelzőzászlaját ütemesen lengetve. Áron-korabeli srác csak kettő akadt. Az indítóház oldalánál guggoltak egymás mellett. Kikopott Lee- farmer feszült a combjukon, Áron felkapta a táskáját, és közelebb húzódott hozzájuk, de nem vették észre, elmerülten beszélgettek. Menetlevelet lobogtató sofőrök siettek az indítóház felé, lökdösődve, nevetgélve, versenyezve, ki ér oda előbb. Figyelte az arcokat, hátha talál egy ismerőst, akivel elmehetne, lehetőleg valami távoli fuvarra. Pécs, Kaposvár, Sopron környékére. — Ne álld el a napot előlem haver... — szólt rá az egyik guggoló. Nem durván, inkább szándékolt udvariassággal. Ahogy az erősek szólnak a nyilvánvalóan gyöngébbhez. Áron kényelmesen mozdult arrébb, jelezve, hogy szívességet tesz. Nagyot slukkolt a cigarettából, a csikket messzire pöckölte. — Új vagy itt, haver? — kérdezte a másik srác. — Az. — Áron bólintott. — Ülj már le, kiért állsz jót? — nevetett a saját viccén az erőszakosabb figura, és helyet csinált Áronnak kettejük között. Úgy ülve lekezeltek. Áron megkínálta őket cigarettával, és elszótlanod- va nézték az indítóház előtti nyüzsgést. — Ma jöttél először? — kérdezte Ottó. — Igen — válaszolta Áron. — Ez az első munkahelyed? Áron nevetett, és jobban megnézte a srácot. Úgy tippelt, kilenckerületi lehet, azok kezdik mindenkivel ilyen harapósán. Sokáig nem felelt neki, hagyta, hogy feszengjen. — Munkahelyből ez már a tizedik, haver — mondta végül is gúnyosan. Nevettek együtt. Egy idősebb sofőr állt meg előttük. — Szegedre kéne valaki — mondta. Nem mozdultak. — Nekünk megvan a fuvarunk — mondta Ottó halkan. — Egész hétre, szakikám! — tette hozzá Laci diadalmasan. Áron nem szólt semmit, hagyta hogy elmenjen a sofőr. — Mi az, haver, neked Szeged már nem is kell? Párizsba akarsz menni? — kérdezte Laci. — Állandó sofőrötök van? — kíváncsiskodott Áron. Megfigyelte, hogy a legtöbb sofőrhöz már előre odasietnek a rakodók jelentkezni. De csak ritkán paroláznak egymással. Közben a birkózás kezdett elfajulni. Egyre vörösebb képpel gyúrták egymást. A többiek körbeállták a két birkózót és szurkoltak nekik. Egy öltönyös férfi vetett véget a játéknak. — Mint a gyerekek! — kiabálta, miközben szétválasztotta őket. — Mint a gyerekek! — A birkózók engedelmeskedtek neki, és külön-külön elvegyültek a többiek között. — Ez valami góré? — kérdezte Áron, Ottó felé fordulva. — Nem látod rajta, haver? — felelt Laci helyette. — Lehetne Albert Flóri is, ha az lenne — nevetett nagyot Ottó. Mózes Lajos: A legjobb helyek fortélyai — Van valami bajod Albert Flóriánnal? — kérdezte vészjóslóan Laci és felállt. — Nincs nekem vele semmi bajom, ha csak neki nincs velem — Ottó még jobban nevetett. — Ez valami régi történet lehet — gondolta Áron —, hogy ennyire mulatnak rajta. — Neki veled, te féreg... — hajolt le Laci és meg- legyintette Ottó fejét. — Azt sem tudja, hogy a világon vagy, te tróger! — nevetett. Ottó alig lehetett idősebb Áronnál egy-két évvel, de az arcán kirajzolódtak a később majd elmélyülő ráncok. Hosszú haját nemrég vizezhette, egyenesen a vál- láig csüngött alá. Laci rövidujjú trikóra vetkőzött. Karján friss tetoválás, a sok régebbi kékszínű között. — Nusi — olvasta el hangosan Áron. Laci gyorsan reagált. — Talán ismered a Nusit, haver? — kérdezte mézes-mázosan. Áron nevetett. — Annyi Nusi van — mondta szelíden. — De ez a Mester utcában lakik, haver. — Akkor nem ismerem. — Szerencséd, hogy nem ismered, mert egy dög — mondta Laci szomorúan. Egy fejjel lehetett magasabb Áronnál, de vészesen gyerekarca volt. Mint egy nagyra nőtt csecsemő, úgy nézett ki. A haját félrefésülve viselte, vastag hajtűvel megtűzve. A karján rengeteg tetoválás. Indiánfej, APÁM, ANYÁM, MARI, javítós- kereszt, öt vonalkával körülvéve öten voltak haverok, gondolta Áron. — Nyíregyháza! — kiáltotta egy sofőr. Többen jelentkeztek rá. Egy hajlott hátú, hórihorgas férfit választott, együtt mentek el. — Ezek a durungok nagyon összetartanak — mondta Laci megvetően. — Mentem már együtt azzal a fószerral, de többet nem indulnék el vele, az biztos. — Miért? — Mert durung. Mindig csak a téeszcsé, meg miért van olyan hosszú hajam, meg nem félek-e, hogy buzinak néznek, szóval ilyesmik. Meg smucig is. Svarcol- tunk tíz zsák krumplit, kapott érte egy ötvenest a másik durungtól, de nekem egy felest nem fizetett volna belőle. Vigyázz rájuk nagyon haver. Elsősorban jegyezd meg, hogy nekik is kötelességük rakodni, ha ketten mentek. Ha látják, hogy új vagy, megpróbálnak majd kihasználni. Utaztál már? — Az AKÖV-vel, de sok helyi fuvar volt. Gondoltam, szétnézek az országban. Télire meg elmegyek melózni valamelyik jól fűtött gyárba. A Hőpalackba. Ott fürdőruhában járnak műszak alatt a csajok. Olyan meleg van, hogy néha sok is. — Sosem leszel törzsgárdatag, haver. — Ráérek az utolsó harminc évemet egy helyen lemelózni — vonta meg a vállát Áron. Apjával sok vitája volt emiatt. — „Nősülni is ráérek tíz év múlva” — mondta anyjának. — „Majd meglátod, fiam, egyedül leszel!” — válaszolta az anyja. Ottó elment fuvart szerezni Áronnak. — Szereztél a srácnak fuvart, Alvarez? — kérdezte gúnyosan Laci, amikor visszatért. — Ottó bácsi mindent elintéz, édes fiam. — Pápára lesz fuvarod — szólt Áronhoz —, ecetet visztek. Hárman lesztek, a sofőr, te és valami Albert nevű pasas innen a kilenckerületből. — Meg a Gubera Vera, a nagynénéd, hogy ne unatkozzanak — csattant fel Laci, és egy kisebb kővel megcélozta Ottót Áron feje felett. A követ már régóta őrizgette a markában, csak az alkalomra várt. Áron mosolygott rajtuk. Gondolta, eljön majd az idő, amikor ő is kitalálhat néhány apróságot Laci számára, hogy könnyebben teljen az idő. — Tényleg Pápa? — Az, komoly. Mindjárt jön érted a srác. Ismerjük, jó fej. Csak hát Vasas-drukker, az az egyetlen testi hibája. Te milyen drukker vagy, haver? “ — Angyalföldi létemre milyen drukker lehetnék? — kérdezte Áron. — Hát Fradi! — válaszolták egyszerre. Nevettek. — Mert ha Vasas-drukker lennél véletlenül, isten ne adja, akkor még szólhatunk a srácnak, hogy ne vigyen magával, mert skarlátod van... — fenyegetőzött Ottó mélyre torzítva a hangját. — Sajnos... — ingatta a fejét Áron. — Azt nem szeretem ezekben a Vasas-drukkerekben főleg, hogy olyan fanatikusok — mondta Ottó kényeskedve. — Hagyd, ha angyalföldi, akkor jogos... — Na üsse kő... Egyszer mi is tehetünk jót az ellenségeinkkel Ott jön, haver, a sofőröd. Menj, aztán vedd el feleségül! A sofőr már messziről nyújtotta kezét. — Dániel vagyok — mondta hadarva. Nem viselt nagy hajat, de 'egy kicsivel mégis hosszabbat az átlagosnál. — Menjünk, haver, a külső garázsnál áll a járgány megrakodva. Áron lekezelt Ottóval és Lacival, és sietett a sofőr után. Az a baj, gondolta, hogy ezek a játék-fanatizmusok könnyen csapnak át igaziba. A. sofőr bevárta a kapunál. Egymás mellett siettek tovább. — Milyen drukker vagy, Áron? — Vasas — felelte az igazsághoz híven. — Az az igazi! Jól van! És a Beatleséket szereted? — Igen. — És a Liversinget? — Őket is. — Nagyon jól megleszünk! — hadarta a sofőr, és gyengéden hátba vágta Áront. — Akár a világ végére is elmehetünk ketten! El hát — gondolta Áron szomorúan —, feltéve, ha tényleg mindketten Vasas-drukkerek vagyunk, szeretjük a Beatleseket és a Liversinget, és talán az Omegát is, és a vérünkben van a csavargás, nem pedig a sorsunk elől menekülünk az útra. Révész Napsugár rajza Tanya
