Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-04 / 182. szám

V A ^tIéPÚJSÁG 1978. augusztus 4. A közoktatás kérdései Nyári problémák Játszani tudni kell! Ki ne emlékezne Molnár Ferenc kötelező olvasmány­ként is izgalmas regényére, a Pál utcai fiúkra? Olvasó­ként magunk is átéltük a grundért folyó óriási küz­delmet, és megkönnyeztük Nemecsek halálát. Megcso­dáltuk és felnőtt fejjel is csodálattal adózunk annak a játékos komolyságnak, aho­gyan ezek a gyermekembe­rek harcoltak a birodalmu­kért : a felnőttkorra igen gyakran elvesző lelkesedés­sel és apáikat is megszé­gyenítő fegyelemmel, fele­lősséggel. Bizonnyal a Pál utcai fiúk kortársai között is szép számmal voltak olyanok, akikre a fentiek nem voltak jellemzők, mint ahogy a mai gyerekek között is megvan­nak a Pál utcai fiúk méltó utódai. És mi felnőttek örü­lünk ha gyermekeink játé­kosak, elevenek, életvidá­mak, mert ez a természe­tes. És annak különösen örülünk, ha a játékszeretet, a játék gyermeki komoly­sággal és felelősséggel páro­sul. Hiszen ezt felnőttkor­ban megtanulni már késő. S jiogy ez — napjaink Pál utcai fiúi ellenére — na­gyon is szükséges az élet példái bizonyítják. « A Robin Hood és a Teli Jócskán benne járunk már a nyári szünidőben, bár még néhány hétig élvezhetik a gyerekek a kikapcsolódást. Volt-e, van-e lehetőségük erre a kikapcsolódásra a megyeszékhely úttörőinek, azoknak, akik éppen nem nyaralnak* nem táboroznak sehol? Vilmos című folytatásos tv- filmek emléke már a fele­dés homályába vész de az a jó néhány gyermek aki e filmek ösztönözte játékos nyilazás következtében vesz­tette el a szemét soha nem fogja elfelejteni. Az ugyancsak folytatásos Egy óra múlva itt vagyok című tv-film „érdekes” mó­don csapódott le egy gyer­mekcsoportnál : a foglyokat verő Katica „példájára’ ka- ticáztak, azaz kínozták a ki­sebbeket. A minap pedig egy kis­fiú mesélte sírva a vele meg­történt esetet: fel akartak akasztani! Először nem hit­tem a fülemnek. Aztán meg­ismételte, s kiderült, nem hallottam rosszul. Valóban fel akarták akasztani, de a felnőttek még idejében köz­beléptek. E megdöbbentő „játék” szereplői 6—8 éves gyermekek. Hogy milyen „példa” juttatta ezt az eszük­be, nem tudom. Nem a tv számlájára aka­rom felróni ezeket az ese­teket. A szülők felelősségére kívánok rámutatni, különös tekintettel a nyári szünidő­re. Tanítsák meg a gyerme­keiket komolyan, azaz fe­lelőséggel játszani! M. I. A szekszárdi úttörőház jú­nius 23-tól áll a gyerekek rendelkezésére, addig festési munkálatok miatt nem fo­gadhatták a pajtásokat. így is a tervezettnél egy héttel korábban végeztek a festés­sel, társadalmi munka és a gyerekek segítsége révén. Két kiállítást láthattak az érdeklődők: az Úttörő- és Ezermester Bolt Vállalatét, valamint az országos gyer- mekrajz-vándorkiállítást. Az úttörőház előtt, és a környé­ken lévő játszótereken gyak. ran rendeznek ügyességi versenyeket: kerékpárver­seny, tollaslabdázás, kötél­húzás, foci szerepel a prog­ramban. Bent az úttörőház­ban a televízióból ismerős tv-foci, az asztaliteniszezés és az agyagozás a legnép­szerűbb. A nyári szünetben alacso­nyabb az úttörőház látoga­tóinak száma, mint tanév közben, ez a különféle tá­borozásoknak, és egyéni üdü. léseknek tulajdonítható. Ál­talában harminc gyerek al­kotja a törzsgárdát, de rajtuk kívül is sokan felke­resik az úttörőházat, például az olyan találkozók alkalmá­ból, amelyeken más nem­zetiségű úttörőkkel találkoz­hatnak. A napközis csopor­tok is igénybe veszik a le­hetőségeket, de az úttörőház a jelenleginél több csoportot tudni fogadni. Sok gyerek jár a művelő­dési központ zsibongójába is, ahol délutánonként tár­sasjátékkal olvasással, tévé­nézéssel' töltik az időt. Június 15-től augusztus 31-ig tart Szekszárdon a Hurrá Vakáció című szün­idei filmsorozat. A Panorá­ma Filmszínházban hétfőn és csütörtökön délelőtt 10 órától nézhetik meg a gye­rekek a kalandos, szórakoz­tató ifjúsági filmeket. A si­kert legtöbbször telt ház ta­núsítja, sokan bérletet vá­sároltak az előadásokra. A legtöbb jegyet összegyűjtő gyerekek között nyár végén különféle értékes tárgyakat sorsol ki a megyei mozi­üzemi vállalat. K. M. Amikor nem üdülnek Nemzetiségi rendezvények A szokottnál is több nem­zetiségi rendezvény lesz az elkövetkező napokban, he­tekben: a magyarországi dél­szlávok, németek, szlovákok, románok készülnek novem­beri kongresszusaikra. A nemzetiségi együttesek minden évben 8—10 megyé­ben tartanak bemutatót. A Vas megyei szentpéterfai horvát népi együttes szep­tember végén Baranya me­gyében vendégszerepei. Bara­nyába látogat egyébként ok­tóber elején az NDK-beli cottbusi amatőr művészi együttes is. A nemzetiségi együttesek országos feszti­válját az idén Mohácson, augusztus 19—20-án tartják. Sok helyütt szervezték meg az idén is a nyári táborokat. A Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége az év elején népművészeti és fotópályázatot hirdetett. A beérkező legjobb pályamű- vekből a kongresszusuk elő­estéjén kiállítást nyitnak. A Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége az amatőr képzőművészek alko­tásait-állítja ki. Vendégváró Szentendre A Templom téri játékok A hét végén a városlakók felkerekednek. Tízezrek vá­lasztják az egy-két napos népvándorlás úticéljául a Dunakanyart és annak mű­emlékekben gazdag, szép vá­rosát Szentendrét. S nem­csak Budapestről indulnak útnak a romantikus Duna- parti városba, hanem Sze­gedről, Debrecenből, Sopron­ból is, sőt gyakran hallani' orosz, lengyel, német és an­gol szót a turisták ajkáról. Szentendre varázsa, vonz­ereje éppen abban rejlik, hogy értő gonddal megőriz­ték a múlt építészeti kin­cseit, s a falak között a népi, nemzetiségi hagyományokat és ezeket ötvözték a modern kulturális értékekkel. Az alig tizenhatezer lakosú kis­város tavaly több mint egy­millió látogatót fogadott, akik közül nyolcszázezernél is többen fordultak meg a kilenc állandó múzeumban. Az idén hármas- évforduló­hoz érkezett a város. Az el­ső és talán leginkább ran­got adó: 50 esztendeje ala­kult meg a Szentendrei Fes­tők Társasága, amely erede­tileg a nagybányai természet­elvű festészetet kívánta foly­tatni, de később befogadta szinte valamennyi művészeti stílus képviselőjét. Időben sokkal közelebbi hozzánk a második évforduló; 20 éve rendezik meg a Szentendrei nyár eseménysorozatot. Kez­detben szinte kizárólag a képzőművészek szervezték és rendezték a programokat, de később fokozatosan helyet követeltek maguknak az iro­dalom és a zene alkotói, ra­jongói. S július elején kezd­te meg 10. évadját a Szent­endrei Teátrum: rangot, el­ismerést követel az az ív, amely a Pikkó hertzeg és Jutka Perzsitől a La Mancha Lovagján át a Tévedések vígjátékáig haladt. Annak is immár két éve, hogy a város fölé magasodó Templom té­ren megrendezik a vásári komédiákat. A szentendrei művészeti program előbb csak néhány napot, aztán több hetet töl­tött ki, s végül az egész nyá­ri időszakot átfogta. Ebben az évben 36 figyelemre mél­Szentendrei utca tó rendezvény közül válogat­hatnak az érdeklődők. Amíg a városba érkezők feljutnak a Templom térre, három ne­vezetes kiállítás kínál látni­valót: a legutóbb megnyílt Barcsay-gyűjtemény, a Ko­vács Margit-tárlat és a Fe- renczy Múzeum. Közvetlenül a Templom téri játékokhoz illeszkedik a Czóbel-gyűjte- mény, amelynek épülete be­járatként szolgál a térre. A szerb templom körül, a színművészeti főiskolások közreműködésével, Kerényi Imre rendezésében zajlott hét végeken a kavalkád; énekszóval és muzsikával, tánccal, komédiával, képző- művészeti kiállítással és zsibvásárral, csevapcsicsával, borral és zsíros kenyérrel ke­rekedett jó szórakozás, hasz­nos mulatság. Középpontban természetesen a főiskolások előadásai álltak: középkori francia komédiákat és ma­gyar iskoladrámák közjáté­kait adták elő, többek között a borivó asszonyt és a tudós katonát, s bemutatták a csodadoktort is Bacchusnak a borok istenének és Jupiter­nek az istenek istenének. A legjobb értelemben vett né­pi színjátszást produkálták a főiskolások, előkészítve a Teátrum esti előadásához a hangulatot. így stílusos egy­ségben maradt a Templom téri játék és Shakespeare: Tévedések vígjátékának elő­adása. KRISZT GYÖRGY I céllövölde meséi mind tiszták és hamis felhangok nél- ...| kül valók. A puskák fegyverállványon nyugszanak, ola­| jós csövük tompán fénylik. Aki töltögeti és kínálgatja őket — az nagy mellű, fekete szemű, fekete hajú lány, feszülő, virágos ruhában — bordó rúzzsal kihúzott, vastag száját biggyeszti, hogy nem fogadod el a szíves kínálást, mondván: nézelődsz egyelőre, hiszen látnod kell, mi az, amiben részt veszel. Szemben, a vasfalon ott függnek mind a célok, a céllövöl­de legszebb meséi. Az ádáz Farkas, a sunyi Róka, a tolldíszes Indián, a méla Sünike, a titokzatos Macska, a nagy botú Szol­galegény, a kövér Gazdag, a félelmetes Tigris, de vannak cé­lul kitett diók, cigaretták, gyufaszálak, hurkapálcára kötött papírrózsák és cérnaszálon függő tüllbaba is. És fent a ma­gasban, mindezek felett ott forog a szerencsekerék. A nikkel, plasztik csoda, amelynek ha valamelyik színét eltalálod, meg­áll, csönget és nagy nyereményt ad érte a lány. De te mégse lőj a szerencsekerékre, könyökölj a vörös bársonnyal bevont fapultra, hárítsd el a szíves kínálást biztos mosollyal, és figyeld, hogy mások, akik párosával jönnek, mi­re lőnek, és mit nyernek vele, és a ráncos arcú boszorkányt, aki néha kiles a vasfal mögül, biztosan ő az, aki ritmusos rock-zenét vált és Rollingot és cowboydalokat, ez kell ide, hiszen itt sem csalás, sem ámítás, a céllövölde meséi és nye­reményei mind tiszták és hamis felhangok nélkül valók, min­denki nyer azért, még az is, aki nem talál. Mert oldalt a kisasztalon ott sorakoznak a nyeremények is. A skót whisky, a rágós kés, a bőrkalap, valószínűleg csak reprezentációk, azt valószínűleg csak az kapja meg, aki a szépmosolyút lövi meg, de előtte tornyosulnak a jelvények, a díszek, a similabdák, a papírcsákók és az üveggolyók, most már sajnálhatod is, hogy nincs kiírva, miért mi jár. Hát nézelődsz, a vörös bársonnyal bevont fapulton kö­nyökölve, időnként, ha a lány feléd kínálja a puskát, csak mosolyogsz, és elhárítod, ő pedig fordulásból lő egy sárga ró­zsát, nehogy azt hidd, ez a sarki KÖZÉRT, *itt a játék a lé­nyeg. De gondolhatná azt is a szépmosolyú, hogy nem bízol benne. Hiszen annyi mese szól arról is, hogy a céllövölde puskáit mind félreállítják, hogy nehezebb legyen nyerni ve­lük, de te tudod, ma már a céllövölde puskáit sem állítják félre, nincs szükség csalafintaságokra, hiszen van nyeremény éppen elég, mindenkinek jut belőle, bár azt azért sejteni le­het, hogy a bőrkalap, a rúgós kés, a skót whisky csak repre­zentáció, mégsem háborodik fel ezen senki igazán. Csak könyökölsz a vörös bársonnyal bevont fapulton, és figyeled, hogyan forog fenn a szerencsekerék. Egy fiú lövöldöz rá, a hozzá tartozó lány aggódva figyel, de a fiú ügyes és ké­ket talál. A szerkezet megáll, fények és hangok tündérjátéka, aztán egy csomag színes rágógumit kap, míg egy- kisfiú a Sü­nikéért üveggolyót, a papája a harsány Bohócért papírtrombi­tát, tehát itt is mindenkinek a képességei szerint, tehát min­den jól van. Lőni kéne vagy továbbállni. De te csak könyököl$z, a lányt, a meséket és a nyereményeket figyeled, és bosszan­kodsz azon, mint már annyiszor, hogy képtelen vagy részt venni valamiben, amiben mások szemlátomást jól érzik ma­gukat. Mint az a férfi, aki a szerencsekerékre lövöldöz, de nem talál, és végül, hogy helyrehozza megromlott tekintélyét a mama előtt, úgy belelő az Indiánfőnökbe, a titokzatosba, hogy az egyből hajlongani kezd, mint a cigányprímás, ha ötszázast nyálaznak a homlokára, persze hogy nem szép mese, de sze­rencsére nem nagy nyeremény, a győztes Szolgalegény sok­kal szebb. Ha a lány a puskát kínálgatja továbbra is, és te vissza­utasítod, voltaképpen már haverok vagytok valamennyire, te már régen figyeled, mit csinál, gondolhatnák azt is az újon­nan jöttek, te vagy a szépmosolyú fiúja, hiszen gyakran néz­tek egymásra majdnem cinkos mosollyal, egyszer volt, hol nem volt, talán majd egy ágyban, vagy egy barikádon, nem mintha mindegy lenne, nézed az arcát, összejönne, nem jönne össze, lehet hogy ez is afféle vendéglátóipari mosoly, bár ját­szani azért lehet. Bár lőhetnél is. Igazán semmi cikis nincs ebben. Ez a li­get, és mint olyan, sajátos világ. Legfeljebb még egy felesle­ges részvétel, annyi felesleges után talán nem is számítana. De igazán beindíthatnád találatoddal azt az ősi, szép mesét, a győztes Szolgalegényről szólót, ahol már készen állnak a sze­replők, a sovány, bár igen izmos szolgalegény, nagy bottal, csak meg kell lőni a korongot, és máris puffog a bot a kövér Gazdag hátán. Szép mese, és biztosan szép nyeremény is. Bár ha a szerencsekerékre lőnél, az is sokat jelenthetne. Ha a ké­ket találod, akkor rágógumit kapsz. Ezt már tudod. Valószínű­leg a piros érhet a legtöbbet, azért talán a skót whiskyt is megkaphatnád, hiszen az van a sor legelején. De lőhetnél a nyereményekre is. Azonnal és közvetlenül. Biztosan nagy balhé lenne belőle, de szép mese is. Bár két­séges, hogy megéri-e a nyilvánosság kockázatát, aztán még tűzharcba kerülnétek a fent említett boszorkánnyal. ......Vi édekezésként talán elmondhatnád: engem csak az hábo­V rított fel annyira, hogy nincs kiírva, miért mi jár, va­lamint ahogy a részvétel kockázata nélkül ugyan, de . J láttam, a főbb nyeremények a többség számára teljesen elérhetetlenek. Csak csalogatónak vannak kitéve, szinte meg­tévesztésnek. Lőni kéne vagy továbbállni. De te csak könyö­kölsz a vörös bársonnyal bevont fapulton, a lányt, a meséket, a nyereményeket figyeled. Talán döntened kellene. Addig várj, amíg a szépmosolyú fiúja is megjön, és annak a mesének is vége, vagy állj tovább, hiszen annyi csoda és mese történ­het: mindig éppen máshol.

Next

/
Thumbnails
Contents