Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-04 / 182. szám
V A ^tIéPÚJSÁG 1978. augusztus 4. A közoktatás kérdései Nyári problémák Játszani tudni kell! Ki ne emlékezne Molnár Ferenc kötelező olvasmányként is izgalmas regényére, a Pál utcai fiúkra? Olvasóként magunk is átéltük a grundért folyó óriási küzdelmet, és megkönnyeztük Nemecsek halálát. Megcsodáltuk és felnőtt fejjel is csodálattal adózunk annak a játékos komolyságnak, ahogyan ezek a gyermekemberek harcoltak a birodalmukért : a felnőttkorra igen gyakran elvesző lelkesedéssel és apáikat is megszégyenítő fegyelemmel, felelősséggel. Bizonnyal a Pál utcai fiúk kortársai között is szép számmal voltak olyanok, akikre a fentiek nem voltak jellemzők, mint ahogy a mai gyerekek között is megvannak a Pál utcai fiúk méltó utódai. És mi felnőttek örülünk ha gyermekeink játékosak, elevenek, életvidámak, mert ez a természetes. És annak különösen örülünk, ha a játékszeretet, a játék gyermeki komolysággal és felelősséggel párosul. Hiszen ezt felnőttkorban megtanulni már késő. S jiogy ez — napjaink Pál utcai fiúi ellenére — nagyon is szükséges az élet példái bizonyítják. « A Robin Hood és a Teli Jócskán benne járunk már a nyári szünidőben, bár még néhány hétig élvezhetik a gyerekek a kikapcsolódást. Volt-e, van-e lehetőségük erre a kikapcsolódásra a megyeszékhely úttörőinek, azoknak, akik éppen nem nyaralnak* nem táboroznak sehol? Vilmos című folytatásos tv- filmek emléke már a feledés homályába vész de az a jó néhány gyermek aki e filmek ösztönözte játékos nyilazás következtében vesztette el a szemét soha nem fogja elfelejteni. Az ugyancsak folytatásos Egy óra múlva itt vagyok című tv-film „érdekes” módon csapódott le egy gyermekcsoportnál : a foglyokat verő Katica „példájára’ ka- ticáztak, azaz kínozták a kisebbeket. A minap pedig egy kisfiú mesélte sírva a vele megtörtént esetet: fel akartak akasztani! Először nem hittem a fülemnek. Aztán megismételte, s kiderült, nem hallottam rosszul. Valóban fel akarták akasztani, de a felnőttek még idejében közbeléptek. E megdöbbentő „játék” szereplői 6—8 éves gyermekek. Hogy milyen „példa” juttatta ezt az eszükbe, nem tudom. Nem a tv számlájára akarom felróni ezeket az eseteket. A szülők felelősségére kívánok rámutatni, különös tekintettel a nyári szünidőre. Tanítsák meg a gyermekeiket komolyan, azaz felelőséggel játszani! M. I. A szekszárdi úttörőház június 23-tól áll a gyerekek rendelkezésére, addig festési munkálatok miatt nem fogadhatták a pajtásokat. így is a tervezettnél egy héttel korábban végeztek a festéssel, társadalmi munka és a gyerekek segítsége révén. Két kiállítást láthattak az érdeklődők: az Úttörő- és Ezermester Bolt Vállalatét, valamint az országos gyer- mekrajz-vándorkiállítást. Az úttörőház előtt, és a környéken lévő játszótereken gyak. ran rendeznek ügyességi versenyeket: kerékpárverseny, tollaslabdázás, kötélhúzás, foci szerepel a programban. Bent az úttörőházban a televízióból ismerős tv-foci, az asztaliteniszezés és az agyagozás a legnépszerűbb. A nyári szünetben alacsonyabb az úttörőház látogatóinak száma, mint tanév közben, ez a különféle táborozásoknak, és egyéni üdü. léseknek tulajdonítható. Általában harminc gyerek alkotja a törzsgárdát, de rajtuk kívül is sokan felkeresik az úttörőházat, például az olyan találkozók alkalmából, amelyeken más nemzetiségű úttörőkkel találkozhatnak. A napközis csoportok is igénybe veszik a lehetőségeket, de az úttörőház a jelenleginél több csoportot tudni fogadni. Sok gyerek jár a művelődési központ zsibongójába is, ahol délutánonként társasjátékkal olvasással, tévénézéssel' töltik az időt. Június 15-től augusztus 31-ig tart Szekszárdon a Hurrá Vakáció című szünidei filmsorozat. A Panoráma Filmszínházban hétfőn és csütörtökön délelőtt 10 órától nézhetik meg a gyerekek a kalandos, szórakoztató ifjúsági filmeket. A sikert legtöbbször telt ház tanúsítja, sokan bérletet vásároltak az előadásokra. A legtöbb jegyet összegyűjtő gyerekek között nyár végén különféle értékes tárgyakat sorsol ki a megyei moziüzemi vállalat. K. M. Amikor nem üdülnek Nemzetiségi rendezvények A szokottnál is több nemzetiségi rendezvény lesz az elkövetkező napokban, hetekben: a magyarországi délszlávok, németek, szlovákok, románok készülnek novemberi kongresszusaikra. A nemzetiségi együttesek minden évben 8—10 megyében tartanak bemutatót. A Vas megyei szentpéterfai horvát népi együttes szeptember végén Baranya megyében vendégszerepei. Baranyába látogat egyébként október elején az NDK-beli cottbusi amatőr művészi együttes is. A nemzetiségi együttesek országos fesztiválját az idén Mohácson, augusztus 19—20-án tartják. Sok helyütt szervezték meg az idén is a nyári táborokat. A Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége az év elején népművészeti és fotópályázatot hirdetett. A beérkező legjobb pályamű- vekből a kongresszusuk előestéjén kiállítást nyitnak. A Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége az amatőr képzőművészek alkotásait-állítja ki. Vendégváró Szentendre A Templom téri játékok A hét végén a városlakók felkerekednek. Tízezrek választják az egy-két napos népvándorlás úticéljául a Dunakanyart és annak műemlékekben gazdag, szép városát Szentendrét. S nemcsak Budapestről indulnak útnak a romantikus Duna- parti városba, hanem Szegedről, Debrecenből, Sopronból is, sőt gyakran hallani' orosz, lengyel, német és angol szót a turisták ajkáról. Szentendre varázsa, vonzereje éppen abban rejlik, hogy értő gonddal megőrizték a múlt építészeti kincseit, s a falak között a népi, nemzetiségi hagyományokat és ezeket ötvözték a modern kulturális értékekkel. Az alig tizenhatezer lakosú kisváros tavaly több mint egymillió látogatót fogadott, akik közül nyolcszázezernél is többen fordultak meg a kilenc állandó múzeumban. Az idén hármas- évfordulóhoz érkezett a város. Az első és talán leginkább rangot adó: 50 esztendeje alakult meg a Szentendrei Festők Társasága, amely eredetileg a nagybányai természetelvű festészetet kívánta folytatni, de később befogadta szinte valamennyi művészeti stílus képviselőjét. Időben sokkal közelebbi hozzánk a második évforduló; 20 éve rendezik meg a Szentendrei nyár eseménysorozatot. Kezdetben szinte kizárólag a képzőművészek szervezték és rendezték a programokat, de később fokozatosan helyet követeltek maguknak az irodalom és a zene alkotói, rajongói. S július elején kezdte meg 10. évadját a Szentendrei Teátrum: rangot, elismerést követel az az ív, amely a Pikkó hertzeg és Jutka Perzsitől a La Mancha Lovagján át a Tévedések vígjátékáig haladt. Annak is immár két éve, hogy a város fölé magasodó Templom téren megrendezik a vásári komédiákat. A szentendrei művészeti program előbb csak néhány napot, aztán több hetet töltött ki, s végül az egész nyári időszakot átfogta. Ebben az évben 36 figyelemre mélSzentendrei utca tó rendezvény közül válogathatnak az érdeklődők. Amíg a városba érkezők feljutnak a Templom térre, három nevezetes kiállítás kínál látnivalót: a legutóbb megnyílt Barcsay-gyűjtemény, a Kovács Margit-tárlat és a Fe- renczy Múzeum. Közvetlenül a Templom téri játékokhoz illeszkedik a Czóbel-gyűjte- mény, amelynek épülete bejáratként szolgál a térre. A szerb templom körül, a színművészeti főiskolások közreműködésével, Kerényi Imre rendezésében zajlott hét végeken a kavalkád; énekszóval és muzsikával, tánccal, komédiával, képző- művészeti kiállítással és zsibvásárral, csevapcsicsával, borral és zsíros kenyérrel kerekedett jó szórakozás, hasznos mulatság. Középpontban természetesen a főiskolások előadásai álltak: középkori francia komédiákat és magyar iskoladrámák közjátékait adták elő, többek között a borivó asszonyt és a tudós katonát, s bemutatták a csodadoktort is Bacchusnak a borok istenének és Jupiternek az istenek istenének. A legjobb értelemben vett népi színjátszást produkálták a főiskolások, előkészítve a Teátrum esti előadásához a hangulatot. így stílusos egységben maradt a Templom téri játék és Shakespeare: Tévedések vígjátékának előadása. KRISZT GYÖRGY I céllövölde meséi mind tiszták és hamis felhangok nél- ...| kül valók. A puskák fegyverállványon nyugszanak, ola| jós csövük tompán fénylik. Aki töltögeti és kínálgatja őket — az nagy mellű, fekete szemű, fekete hajú lány, feszülő, virágos ruhában — bordó rúzzsal kihúzott, vastag száját biggyeszti, hogy nem fogadod el a szíves kínálást, mondván: nézelődsz egyelőre, hiszen látnod kell, mi az, amiben részt veszel. Szemben, a vasfalon ott függnek mind a célok, a céllövölde legszebb meséi. Az ádáz Farkas, a sunyi Róka, a tolldíszes Indián, a méla Sünike, a titokzatos Macska, a nagy botú Szolgalegény, a kövér Gazdag, a félelmetes Tigris, de vannak célul kitett diók, cigaretták, gyufaszálak, hurkapálcára kötött papírrózsák és cérnaszálon függő tüllbaba is. És fent a magasban, mindezek felett ott forog a szerencsekerék. A nikkel, plasztik csoda, amelynek ha valamelyik színét eltalálod, megáll, csönget és nagy nyereményt ad érte a lány. De te mégse lőj a szerencsekerékre, könyökölj a vörös bársonnyal bevont fapultra, hárítsd el a szíves kínálást biztos mosollyal, és figyeld, hogy mások, akik párosával jönnek, mire lőnek, és mit nyernek vele, és a ráncos arcú boszorkányt, aki néha kiles a vasfal mögül, biztosan ő az, aki ritmusos rock-zenét vált és Rollingot és cowboydalokat, ez kell ide, hiszen itt sem csalás, sem ámítás, a céllövölde meséi és nyereményei mind tiszták és hamis felhangok nélkül valók, mindenki nyer azért, még az is, aki nem talál. Mert oldalt a kisasztalon ott sorakoznak a nyeremények is. A skót whisky, a rágós kés, a bőrkalap, valószínűleg csak reprezentációk, azt valószínűleg csak az kapja meg, aki a szépmosolyút lövi meg, de előtte tornyosulnak a jelvények, a díszek, a similabdák, a papírcsákók és az üveggolyók, most már sajnálhatod is, hogy nincs kiírva, miért mi jár. Hát nézelődsz, a vörös bársonnyal bevont fapulton könyökölve, időnként, ha a lány feléd kínálja a puskát, csak mosolyogsz, és elhárítod, ő pedig fordulásból lő egy sárga rózsát, nehogy azt hidd, ez a sarki KÖZÉRT, *itt a játék a lényeg. De gondolhatná azt is a szépmosolyú, hogy nem bízol benne. Hiszen annyi mese szól arról is, hogy a céllövölde puskáit mind félreállítják, hogy nehezebb legyen nyerni velük, de te tudod, ma már a céllövölde puskáit sem állítják félre, nincs szükség csalafintaságokra, hiszen van nyeremény éppen elég, mindenkinek jut belőle, bár azt azért sejteni lehet, hogy a bőrkalap, a rúgós kés, a skót whisky csak reprezentáció, mégsem háborodik fel ezen senki igazán. Csak könyökölsz a vörös bársonnyal bevont fapulton, és figyeled, hogyan forog fenn a szerencsekerék. Egy fiú lövöldöz rá, a hozzá tartozó lány aggódva figyel, de a fiú ügyes és kéket talál. A szerkezet megáll, fények és hangok tündérjátéka, aztán egy csomag színes rágógumit kap, míg egy- kisfiú a Sünikéért üveggolyót, a papája a harsány Bohócért papírtrombitát, tehát itt is mindenkinek a képességei szerint, tehát minden jól van. Lőni kéne vagy továbbállni. De te csak könyököl$z, a lányt, a meséket és a nyereményeket figyeled, és bosszankodsz azon, mint már annyiszor, hogy képtelen vagy részt venni valamiben, amiben mások szemlátomást jól érzik magukat. Mint az a férfi, aki a szerencsekerékre lövöldöz, de nem talál, és végül, hogy helyrehozza megromlott tekintélyét a mama előtt, úgy belelő az Indiánfőnökbe, a titokzatosba, hogy az egyből hajlongani kezd, mint a cigányprímás, ha ötszázast nyálaznak a homlokára, persze hogy nem szép mese, de szerencsére nem nagy nyeremény, a győztes Szolgalegény sokkal szebb. Ha a lány a puskát kínálgatja továbbra is, és te visszautasítod, voltaképpen már haverok vagytok valamennyire, te már régen figyeled, mit csinál, gondolhatnák azt is az újonnan jöttek, te vagy a szépmosolyú fiúja, hiszen gyakran néztek egymásra majdnem cinkos mosollyal, egyszer volt, hol nem volt, talán majd egy ágyban, vagy egy barikádon, nem mintha mindegy lenne, nézed az arcát, összejönne, nem jönne össze, lehet hogy ez is afféle vendéglátóipari mosoly, bár játszani azért lehet. Bár lőhetnél is. Igazán semmi cikis nincs ebben. Ez a liget, és mint olyan, sajátos világ. Legfeljebb még egy felesleges részvétel, annyi felesleges után talán nem is számítana. De igazán beindíthatnád találatoddal azt az ősi, szép mesét, a győztes Szolgalegényről szólót, ahol már készen állnak a szereplők, a sovány, bár igen izmos szolgalegény, nagy bottal, csak meg kell lőni a korongot, és máris puffog a bot a kövér Gazdag hátán. Szép mese, és biztosan szép nyeremény is. Bár ha a szerencsekerékre lőnél, az is sokat jelenthetne. Ha a kéket találod, akkor rágógumit kapsz. Ezt már tudod. Valószínűleg a piros érhet a legtöbbet, azért talán a skót whiskyt is megkaphatnád, hiszen az van a sor legelején. De lőhetnél a nyereményekre is. Azonnal és közvetlenül. Biztosan nagy balhé lenne belőle, de szép mese is. Bár kétséges, hogy megéri-e a nyilvánosság kockázatát, aztán még tűzharcba kerülnétek a fent említett boszorkánnyal. ......Vi édekezésként talán elmondhatnád: engem csak az háboV rított fel annyira, hogy nincs kiírva, miért mi jár, valamint ahogy a részvétel kockázata nélkül ugyan, de . J láttam, a főbb nyeremények a többség számára teljesen elérhetetlenek. Csak csalogatónak vannak kitéve, szinte megtévesztésnek. Lőni kéne vagy továbbállni. De te csak könyökölsz a vörös bársonnyal bevont fapulton, a lányt, a meséket, a nyereményeket figyeled. Talán döntened kellene. Addig várj, amíg a szépmosolyú fiúja is megjön, és annak a mesének is vége, vagy állj tovább, hiszen annyi csoda és mese történhet: mindig éppen máshol.
