Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-30 / 204. szám
1978. augusztus 30. KÉPÚJSÁG 3 ÉLETKÓSTOLGATÓK Acélháló halványuló Ma sem emlék középiskolás éveimből az első nyári_ szakmai gyakorlat. Az első tanév végén először találkoztunk az „igazi”, már nem iskolaszagú munkával, az első munkahellyel. A gyár tanulói otthonosan mozogtak az olajillatú gépek között, mi szakközépiskolások pedig rá-rácsodálkoztunk mindenre, figyeltük, kóstolgattuk a munkáséletet, próbáltuk ellesni, utánozni a gépeket javító felnőtt szakmunkások rutinos mozdulatait, fogásait. Most is leselkedem. Az ön- kiszolgáló boltban, ahol rendszeres vásárlásra köteleznek családfői teendőim, az utóbbi hónapban megszaporodtak a „diák eladók”. A régi, ismerős arcok mellett újak tűntek fel. — Nyári politechnikások — világosított fel egyik ismerős eladó. — Év közben minden héten egy napot, ilyenkor nyáron három hetet, vagy egy hónapot töltenek a boltban. A „politechnikás”, csinos, fiatal lány éppen olyan unott arccal — szinte sértve, hogy dolgoznia kell — nyújtja a kért kenyeret, mint néhány nappal előbb egy másik ta- puló. Látszik, kötelező penzumként végzi amit az iskolai rendtartás kirótt rá. Viselkedésében nyoma sincs a szakma iránti alázatnak, az ismeretszerzés vágyának. „Milyen kereskedő lesz ezekből a gyerekekből?” Senkinek sem mindegy, kivel találkozik öt, tíz- év múlva a pult túlsó oldalán. Prantner János, a szekszárdi újvárosi ABC vezetőhelyettesének válasza „megnyugtató”. — Még nem találkoztam olyan szakközépiskolással, aki kereskedő, vagy bolti eladó szeretett volna lenni. Kötelező rosszként letöltik itt a gyakorlati időt, aztán valami irodai állás után néznek. Meggyőződésem, a túlnyomó többség számára nem életcél, hogy üzletben dolgozzék. — Általánosítható tapasztalat ez? — Nézze, itt évente mintegy negyven szakközépiskolás fordul meg. Nagy többségük ilyen. Nem mondom, van közöttük olyan is, aki szereti a komoly megbízatást, nem cselleng, hanem kérdez, dolgozik a boltban, de sajnos ez ma még a fehér holló, pedig szükségünk lenne minél több ilyen tanulóra. Akár holnaptól tudnánk alkalmazni őket. — Ez még így sem biztató... — Nem. Pedig nálunk magasabb jövedelmet is tudunk biztosítani, mint egy kezdő irodai állásban. De higgye el, nekünk az is valami, hogyha ezek a gyerekek irodai állásba, különböző előadói székekbe ülnek, lesz fogalmuk a kereskedelemről, arról a munkáról, amit a pult innenső oldalán végzünk. Halász Imréné, a szekszárdi „ötvenes” eladónője még élesebben fogalmaz: — Szerintem a szakközép- iskolások elviselik, hogy itt kell lenniük. Azon túl hiába is kérünk valamit. Ha a raktárban kell takarítani azért, ha a pult mögött kiszolgálni azért, ha a kosarakat ke'l rendezni, akkor azért vannak megsértve. Amikor tíz éve tanuló voltam, mi nem mertünk visszaszólni az időr sebb dolgozóknak, ők naponta vitatkoznak, ellenkeznek. — Nem a rájuk bízott feladat volt a kicsi, képességeik alatti ? — Aki ide kerül, annak tudomásul kell vennie, hogy a bolt kisöprése, rendben tartása is hozzátartozik a kereskedői munkához. Néha azt is nekik kellett elvégezni. De nem szerettek az élelmiszerpultnál sem dolgozni. — Pedig higgye el, mi idősebbek a csemegére is épp olyan szívesen megyünk, mint a könnyebb munkahelyekre — kapcsolódik a beszélgetésbe Major Lászlóné, akit kedvességéről, udvarias munkavégzéséről pulttávolból már régen ismerek. — A csemegésnek van a legkoszosabb, talán legnehezebb munkája — mondja. — Mégis szeretek ott dolgozni. — A szakközépiskolásokban nem fedezte fel ezt a lelkesedést,, szakmaszeretetei? — Nem. Szerintem amelyikük kérdezett, az is csak azért, mert úgy gyorsabban ment az idő. Meg is mondta egyikük: „Adjatok munkát, hogy teljen az idő, mert unatkozva rosszabb.” Idejönnek, beleszagolnak a kereskedőéletbe és továbbállnak Ez a véleményem. A Gemenc Szálló igazgatójának, Fekete Istvánnak mesélem tapasztalataimat ö más véleményen van. — Szerintem, ahogy foglalkoztatjuk a hozzánk kerülőket, amilyen munkastílust itt látnak, olyat vesznek fel ők is — mondja. — Régi, jó kapcsolatban vagyunk a keszthelyi Vendéglátóipari Szakközépiskolával. Az iskola tanulói közül évente né- hányan nálunk töltik a nyári szakmai gyakorlatot. Hetes beosztásban foglalkoztatjuk őket, éppúgy, mint a felnőtt dolgozókat. Ugyan- • azt végzik, csak fizetőpincérek nem lehetnek. Ez viszont érthető, azt hiszem. — Mégis, van különbség a „saját tanulók” és a szakközépiskolások között? — Talán csak az, hogy a mieink otthonosabban dolgoznak. De a szakközépiskolások is megfordulnak minden munkahelyen. A konyhában, a portán, az étteremben, mindenütt önálló munkával megbízva. — Felszolgálónak készültek a szakközépiskolások? — Igen. Kivéve persze azokat, akik továbbtanulni szándékoztak. Kettőjüknek én is felajánlottam, hogy ha végzett az iskolával, jöhet hozzánk is dolgozni. Mi most is örültünk a szakközépiskolá- lásoknak. Ha időlegesen is, de enyhítettek munkaerőgondjainkon. Szükség volt a munkájukra és ők képességeik szerint helyt álltak a felnőttekre méretezett feladatokban. Szélsőséges vélemények, de egy valami mindegyikben ugyanaz. A szakmáját szerető, értő ember aggódása szakmája jövőjéért minden véleményből kicsengett. Fekete István igazában, hogy a feladat visszahat annak végzőjére, nincs jogunk kételkedni. De nem hallgathatjuk el azt sem, hogy a vendéglátóipar könnyebb helyzetben van. A pénzesebb felszolgálószakmának nagyobb a vonzereje, mint a szerényebb jövedelmet biztosító kiszolgálószakmának. A kereskedők igaza, hogy a boltsöprést is el kell végezni, éppígy helytálló. Valami fnégsincs rendben. Zsákutcák sorával, értetlenséggel és közönnyel találkozhatunk egyre-másra. Szélsőséges vélemények, de egyik sem kivétel nélkül. Mert kedves, előzékeny kereskedelmi tanulóval éppúgy találkozhatunk, mint flegma, udvariatlan pincértanülóval. A szakközépiskolások kóstolgatják, ismergetik az életet. Hogy csalódott, kényszerből dolgozó, vagy munkájában örömet lelő emberek lesznek, nagyon nem mind- oev WüiMMIiiWMl&mMM ü képzésük hiányossí ; § .•••••• ságainak lelkulatasa. szemleletük helves irányba terelése közös feladata az iskolának, a munkahelynek egyaránt. Sürgető feladat ez. jövőnk érdekében, azért, hogy évek múlva is boldog, kiegyensúlyozott, a vendéghez, vagy vásárlóhoz udvarias, kedves emberekkel találkozhassunk a pultok túlsó oldalán és az éttermek asztalai mellett. TAMÁSI JÁNOS Pályázat Pincehely Nagy az építési kedv Nagy az építkezési kedv Pincehelyen. Vannak nagyon régi házak is — például a jobb sorsra érdemes görbői Csehfalvy-kúria, Vörösmarty itteni tartózkodásának színhelye —, de a tanács évről évre sok építési, illetve használatbavételi engedélyt ad ki. Legnagyobb lendülettel a hatvanas években építkeztek a pincehelyiek, de minden jel arra vall, hogy ezzel az évtizeddel se kell majd szégyent vallani. A számadatok történelmi változásokról is vallanak. 1850—1899 között, negyven év átlagában minden esztendőben 6 lakás épült Pincehelyen. 1900—1919 között évi 9, 1920-tól 1944-ig ugyanannyi. A felszabadulástól 1959-ig 10—10, a következő évtizedben évi 17. azóta — egyelőre — esztendőnként egy tucat. 1970-ben száz pincehelyi lakásból 15 volt fürdőszobával, mosdóval felszerelve. Ez az arány azóta minden bizonnyal jócskán változott. 100 lakásra 175 szoba, 100 szobára 162 lakó jutott. Érdekes viszont, hogy abban a faluban, ahol a nagy gáztöltő állomás működik, a lakások alig 41 százalékában volt gáz, ami elmarad a járási és a megyei községek átlaga alatt. Az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium azzal számol, hogy az 1990-ig megépülő lakásoknak több mint egybarmada családi házként valósul meg. így ez az építési forma is jelentősen hozzájárul a települések arculatának formálásához. Ezért a tárca már sokat tett a családi házak építészeti színvonalának fejlesztéséért. Az utóbbi években lezajlott regionális tervpályázatok alapján elkészült az az ajánlott tervgyűjtemény, amely rendkívül széles választékot nyújt a családiházépítőknek a céljaiknak legjobban megfelelő épülettervek választásához. A nagyobb figyelmet indokolja, hogy általában elavult módszerekkel épülnek ezek a házak; s így gyakori az indokoltnál jóval több anyag felhasználása. Az építtető és a népgazdaság érdeke sürgeti azt is, hogy a családi házak építéséhez használt anyagok, szerkezetek csökkentsék az energiafelhasználást, a' fűtésre fordított kiadásokat. Fontos cél, hogy megőrizzék a családi ház építésének azt a hagyományát, amely szerint a kivitelezés elsősorban házilagos erőn alapul. Ezért olyan korszerű és könnyű építőanyagok, épületszerkezetek gyártását szorgalmazzák, amelyeknek előállítása is termelékenyebb. Ezeknek az összetett feladatoknak a megoldása érdekében hirdettek most országos pályázatot a sajáterős lakásépítés korszerű szerkezeteinek megtervezésére. A pályázati kiírást már átvehetik az érdeklődők az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztériumban, és a kész műveket legkésőbb november 30-ig kell elküldeniük. Miskolcon, a December 4. Drótműveknél július 10-e óta két új osztrák EVG gyártmányú gépen készítik a hegesztett acélhálókat. Ezek egy részét a paksi atomerőmű építésénél használják fel. A békéért és a szocializmusért 20 éves ű Béke és SzociaUxmus <. felyéimt 1958 szeptemberében jelent meg A Béke és a Szocializmus Kérdései, ma a Béke és Szocializmus címet viselő folyóiratnak a kommunista és munkáspártok elméleti, tájékoztató kiadványának első száma. A folyóiratot a kommunista és munkáspártok képviselőinek 1957. évi moszkvai tanácskozása után alapították. 1958 márciusában több kommunista és munkáspárt képviselőjének Prágában tartott tanácskozásán hoztak határozatot a lap kiadására. Akkor 19 nyelven 22 országban jelent meg és 80 országban terjesztették. Nem egy helyen illegálisan, titkosan. Ma több mint másfél száz országban, több mint félmillió példányban, közel 50 nyelven jelenik meg ez a nagy hatású orgánum. A nemzetközi szerkesztő bizottság székhelye Prágában van. A folyóirat népszerűsítése a marxista—leninista pártoknak napjaink fő problémáival kapcsolatos álláspontját. Megvilágítja a kommunista mozgalom stratégiai és taktikai kérdéseit. Elemzi és terjeszti a háború és az imperializmus ellen, a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért, a burzsoá ideológia különféle megnyilvánulásai ellen vívott harcban szerzett tapasztalatokat. Bemutatja a világ különböző helyein működő kommunista és haladó pártok, szervezetek életének és tevékenységének fontos jelenségeit. Elősegíti a pártok kölcsönös tájékoztatását és tapasztalatcseréjét. Feladatának tekinti tehát a marxista—leninista elmélet terjesztését, propagálását, viták szervezését. Nagy súlyt helyez olyan elméleti kérdések megvilágítására, mint a különböző országoknak a szocializmusba való átmenete, a szocialista építés általános törvényszerűségeinek és az egyes országok nemzeti sajátosságainak az összekapcsolásában szerzett tapasztalatai, a szocialista államok politikai, gazdasági, kulturális együttműködésének kérdései Harcol a proletár internacionalizmus további erősítésért az összes békét akaró erő összefogásáért. A folyóirat célja továbbá, hogy leplezze a nemzetközi munkásmozgalom soraiban jelentkező revizionizmust és dogmatizmust. Küzd a munkásosztály akcióegységéért. Előmozdítja a kommunista és a szociáldemokrata pártok közötti kapcsolatokat és segíti az együttmunkálkodás fejlődését. Részt vesz a nemzeti felszabadító, az antiimperialista mozgalom kérdéseinek, a függőségben élő és a még gyarmati országok társadalmi, politikai fejlődése távlatainak kidolgozásában. A folyóirat szerkesztősége rendszeresen szervez elméleti konferenciákat, eszmecseréket. A tudományos kutató- csoportok a kollektív marxista gondolat fórumai, amelyeken alkotó vitában ismertetik a különböző álláspontokat és kijelölik a megvitatott kérdések megoldásának közös módszereit. Ezekben az elméleti megbeszéléseken a nemzetközi kommunista mozgalom kiválóságai, haladó közéleti személyei és marxista tudósai vesznek részt. A Béke és Szocializmus fennállásának húsz éve alatt a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kiemelkedő eseményeinek évfordulóira szervezett tanácskozásokat világszerte nagy érdeklődés kíséri. A lap hasábjain megjelennek a testvérpártok vezetőinek elemző cikkei. A szerzők között megtalálhatjuk a munkásmozgalom veteránjait, állami és közéleti vezetőket, tudósokat, újságírókat. A folyóirat nemcsak a kommunisták írásait közli. A kommunista pártok helyes irányvonalának megfelelően síkraszáll az összes antiimperialista erő összefogásáért. Együtt harcol korunk minden forradalmi szervezetével, közös akciókra serkenti azokat. A marxista—leninista pártok orgánumaként a Béke és Szocializmus a kommunista világmozgalom növekedésével együtt nő és fejlődik. A húszéves folyóirat továbbra is elsőrendű feladatának tekinti a marxista—leninista elmélet kérdéseinek kidolgozását és megvilágítását, a világban végbemenő forradalmi folyamat fejlődése által felvetett időszerű témák ismertetését, rendszeres közzétételét, propagálását. Magas színvonalon hirdeti a marxista filozófiát, a politikai gazdaságtant, a tudományos kommunizmust. Megmutatja annak a tanításnak mindent legyőző erejét és elévülhetetlen időszerűségét, amely minden körülmények között a cselekvés vezérfonala a kommunisták számára. V. S Uj házak sora
