Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-27 / 202. szám

1978. augusztus 27. Képújság 7 Üj tantermek - faházakban Búcsú egy iskolától — Nekem a Béla: téri is­kola lebontásával a legjob­ban óhajtott gyerekkori ál­mom valósul meg — mondja nevetve Támer István aszta­los. — 1935-ben és 36-ban jártam ide 3. és 4. osztály­ban. Nem volt olyan nap, hogy ne kívántam volna: dűljön össze, tűnjön el a föld színéről. Nem szerettem ezt az iskolát. A Béri Balogh is­kolát, ahol az első kettőt jár­tam, azt' szerettem, de ezt nem. Mikor megláttam, hogy bontják, elnevettem maga­mat: lám a negyvenegy­néhány esztendő előtti kí­vánságom most teljesül. — Azért úgy gondolom ezenkívül maradt néhány egyéb élménye is. — Hogyne. A facipők. Tud­ja, 45—50 gyerek járt ak­kor egy-egy osztályba, a leg­többje klumpában. Azokat kint hagytuk a folyosón, ott sorakoztak a fal mellett, ta­lán száz pár is. Még ma is mosolyognom kell rajta, ha felötlik az eszemben ez a kép. Más? Ebben az időben, ,35-ben vagy ’36-ban lett víz- öblítéses WC. Úgy van, mert akkor jött a püspök bérmál­ni. Akkor tették rendbe a templomot is — még most is az a vakolat van rajta. Meg akkor kapták össze az isko­lát is. — Én helyeslem az épület lebontását — mondja egy magát megnevezni nem aka­ró nagymama — lesz egy szép terünk ha csak valami modern „alkotással” el nem rontják, — Megértem, hogy az épü­letet le kell bontani, mert kijavíthatatlan, vagy nagyon sokba kerülne a kijavítása. Sőt, helyeslem is, mert el­fogja a kilátást. f— Ugyan a bírósági épület sem valami szép —, de az iskola nélkül biztos szebb lesz a tér. Egyet viszont nem értek. Mi lesz a környéken lakó gyerekekkel? Úgy látom, hogy az iskolák nagyon rosszul vannak a vá­olyan olvasó, ' TÖÜ aki figyelme­sen olvassa a megye életéről szóló híradá­sainkat — szóvá tette már, hogy miért nem írunk többet a nagy egészben helyet fog­laló helyi politika irányító testületéinek egy-egy határo­zatáról. Pontosabban arról, hogy ezeknek a határozatok­nak a végrehajtása folyamán milyen eredmények szület­nek, vagy az élet milyen vég­rehajtást akadályozó intézke­déseket parancsol, új gondo­kat vet föl. Sokszor elmond­tam — leírom most is —, hogy legalább olyan árgus szemekkel figyeljük az éle­tünk alakulását befolyásoló határozatok sorsát, mint ami­lyen igyekezettel, odaadással a végrehajtásra illetékesek azon fáradoznak, hogy fel­adataiknak időben megfelel­jenek. De azért készek va­gyunk „felvenni a kesztyűt”, lévén őszinte az igény a bő­vebb tájékoztatásra. Nézzük... A Tolna megyei Tanács V. B. 90 1977. (IV. 20.) számú határozata, mely ta­valy közoktatáspolitikánk Tolna megyei feladatainak áttekintésekor született, 6. pontjában intézkedésre köte­lezte a tanácsokat az óvodai és általános iskolai játszó, il­rosban elosztva. És azzal sem értek egyet, hogy úgy bon­tanak le egy iskolát, hogy nincs helyette másik. Én nyugdíjas pedagógus vagyok, tudom, hogy nagyon rossz volt osztatlan iskolában taní­tani, hát legalább ilyen rossz a gyereknek délelőtt, délután iskolába járni. Ne írja meg, mert úgy sincs értelme, de én nagyon gyászosnak látom Szekszárd általános iskolai helyzetét. Mikor lehullottak a tető­ről az első gerendák, port kavartak. A felszálló por egének kifényesíti az emlé­keit, másnak a szemébe könnyeket csal, a harmadik meg prüszköl tőle. Mindegyik érthető reagálás, és érthető az is, hogy ez a por tovább lebeg, tovább ingerli véle­ménynyilvánításra az embe­reket, hiszen iskoláról van szó. Az iskola végigvonul szinte egész életünkön. A magunk tanulóévei után gye­rekeink, unokáink vezetnek vissza* a tanítókhoz, tanárok­hoz, a régi pádhoz, az iskolá­hoz. Érthető hát, ha sokszo- rozódik a figyelem ezért is, meg azért is, mert ennek az épületnek a falai között, sze­rényen számítva is 10 ezer diák tanulta a tudás, a mű­veltség alapelemeit, fennállá­sának bő másfél évszázada alatt. Az iskola ugyanis 1821- ben épült Szluha György vá­rosépítő, -szépítő igyekezeté­nek szülötteként. Eredetileg földszintes volt, az emeletet később húzták rá. Ám így sem bírt az idő emésztő múlásával, az odajáró gyere­kek trappoló, futkosó — s lásd a bevezetőt — átkozódó nyüzsgésével. Meggyengültek falai, az emeletet és a pad­lást tartó fagerendái és ki­mondták rá — iskolai kifeje­zéssel élve — „ballagnia” kell. Búcsúzik az iskola. Nekem tulajdonképpen semmi közöm ehhez az isko­lához. Pusztuló voltában jár­tam először padlótlan, ajtót­letve sportudvarok kialakítá­sának gyorsítására. Mi történt azóta? íme: A szekszárdi járás 10 köz­ségében megtörtént az óvo­dai játszóudvarok és az is­kolai sportudvarok kiépítése. Bátaszéken, Decsen. Faddon, továbbá Bogyiszlón most ese­dékes az építés. Azt követő­en. ha ezekben a községek­ben befejeződik a most folyó óvoda- és iskolabővítés, tor­naterem-építés és napközis- konyha-bővítés. A paksi járásban a községi tanácsok az elmúlt évben az óvodák bővítésével egyidejű­leg építették és korszerűsí­tették a játszóudvarokat. Va­lahány . általános iskolában kialakították a sportudvaro­kat és ami legalább ennyire fontos: a tanácsok folyamato­san gondoskodnak a meglévő létesítmények fejlesztéséről. A tamási járás óvodáiban is mindenütt megfelelő ját­szóudvar áll a gyerekek ren­delkezésére. Szakályban, Tol- nanémediben és Iregszemcsén bővítették is a játszóudvaro­kat. Az iskolai sportudvarok kialakítása, korszerűsítése minden iskolánál folyamat­ban van. A járás 14 igazga­tásiig önálló iskolája közül nyolcban — Felsőnyéken, Fürgédén, Gyünkön, Ireg­lan, ablaktalan termeiben, mikorra már a gyermek­zsivaj rég elült, a termekből kiszellőzött a mosdott-mos- datlan gyerekek, meg a min­denféle tízórai szagából kom- ponálódott iskolaillat, kicsit mégis megfogott hajdan volt diákkorom emlékezete, amint a lábam alatt — és a törme­lék alatt — régi füzetek, kézimunka, vagy politechni­kaórákon készült tárgyak roppantak, törtek el. Most biztos nehéz munkával készült, kipirult arcú, izga­tott gyerekek egykor szinte életre-halálra megszenvedett, a jövőért megharcolt kis munkái hevernek a szemét­ben. „Gaál Mária és Konho- dics Rozália VIIiA oszt. ta­nulók munkája” — olvasom egy találomra felemelt kis deszkaalkotmányon. Mi is marad az ötösből, az egyes­ből? Egyáltalán mi marad? A kicsi nem, s lám a nagy iskola sem. * Nedók Pállal, a városi ta­nács elnökével beszélgetünk arról, hogy mi lesz. Tőlünk mi marad a következőkre. — Nagy gondunk volt ez az iskola, általában az is­kolahelyzet Szekszárdon. Hosszas töprengés — felelős személyek és testületek vitái előzték meg a bontásra ki­adott határozat megszületé­sét. Amúgy is kevés számú tantermeinkből elveszítünk nyolcat, ez volt az egyik ol­dalon, ugyanakkor nyerünk egy szépen kialakítható te­ret, ami persze megint csak nem csekély gond, mert pénzt igényel. De ez mégsem ak­kora, mint a szanálással ki­esett nyolc tanterem lehető legsürgősebb pótlása. A mai építési lehetőségek mellett fél év alatt képtelenség ilyen iskolát létrehozni. Ekkor szü­letett az a mentő ötlet, hogy alkalmazzunk faházakat. A Dombóvári Unió Szövetke­zettel tárgyaltunk és kedve­ző választ is kaptunk. szemcsén, Nagykónyiban, Ozorán, Pincehelyen és Sza­kályban — ebben az évben fejezik be a sportudvarok építését. A többi községi ta­nács intézményeinél pedig 1979—1980-ra tervezik a lé­tesítmények átadását. A bonyhádi járás vala­mennyi óvodájában van már játszóudvar. Izményben, Győ­rén, Kakasdon, Kisvejkén. Lengyelben, Mucsfán és Zá- vodon, ahol nem megfelelő az udvarok felszereltsége, most a felszerelés gyarapításán fá­radoznak. A járás minden központi iskolájában van sportudvar. így a meglévők gazdagítása a soros teeendő. Jövőre sportparkot alakíta­nak ki Győrében, a község központjában. Dombóvár város környéki községeiben is komolyságá­nak megfelelően foglalkoztak a tanácsok a játszó- és sport­udvarok kialakításának gyor­sításával. Kocsolán játszóud­vart kaptak az óvódások. At­tala, Dalmand, Döbrököz, Ka- posszekcső, Kurd és Szakcs általános iskolásai is örülhet­Az ideiglenes vagy átme­neti megoldás keretében a Béla téri iskola lebontása miatt kiesett nyolc tanterem pótlására az egészségügyi szakközépiskola udvarán négy faházat állítanánk fel, ame­lyek akkorák, hogy egyben- egyben két-két tanterem fér el. Azért esett a választás erre a helyre, mert itt lehe­tőség van a faházakat be­kapcsolni a távfűtési rend­szerbe és más közművekbe. Ugyanakkor a szakközépis­kola tornatermének igénybe­vétele is lehetséges. Egyelőre nem kell új tantestületet szerveznünk ide, mert a fa­házas iskola a négyes számú általános iskola része lesz, annak igazgatása alá tarto­zik. Annak tanárai fognak ott tanítani is. Ezt a megoldást tartottuk a legjobbnak. A Béla téri is­kola helyrehozatalánál ez mindenképpen jobb szakmai szempontból: ott például nincs megfelelő udvar, nincs szertár, aztán a már említett, városképi szempont is ellene szól. Nem is beszélve az anyagiakról. öt-hatmilliót követeltek azok a tervek, amelyek a felújítására készültek. Ezek aránytalanul magasak a hasznosságához mérten. És még nem is vég­számok, mert egy ilyen régi épületnél nem várt gondok nek új iskolai sportudvaruk­nak. A megye három városában is megtörténtek a szükséges intézkedések. Bonyhádon pél­dául, ahol az óvodai játszó­udvarok örvendetesen — egy­ben irigylésre méltóan — tá­gasak, füvesítették, fásították a játszóudvarokat és be is ke­rítették azokat. A létesítmé­nyek felszereltsége közepes. Ez a minősítés további tenni­valókat határoz meg. város két ál- A fiatal talánps isko­lája közül az egyikben már van sportud­var. Ennek további fejleszté­seként kívánják megoldani az udvar világítását is. A másik intézmény sportudvara akkor készülhet majd el, amikor a most még itt folyó építési munkák befejeződtek. Dom­bóvár II. sz. általános iskolá­jának udvarán tavaly 'bitu­menes kézilabdapálya épült. Folytatásként ebben az év­ben készül el az atlétikai, majd a kosárlabdapálya. A dombóváriak tavaly nyáron készültek el a nyári napközi otthoni tevékenységre alkal­mas terület kialakításának Mi az, ami maradandó? is felmerülhetnek. Jó példa volt erre az Augusz-ház. — Mikorra várható Szek­szárd krónikus tanterem- hiányának megszűnése, és hogyan? — Nehéz kérdés. Ugyanis a város lélekszámának fejlő­dése és a belátható iskola­építési program között még mindig igen nagy a különb­ség. A VI. ötéves tervben a baktai részen felépül egy huszonnégy tantermes iskola. Ez természetesen nagy előre­lépés lesz. Ugyanakkor 1980 munkájával. Itt szabadtéri úszómedence is szolgálja a sporttevékenységet. A megyeszékhely, Szek­szárd alsófokú oktatási inté­zeteiben folyamatos a sport-, illetve a játszóudvarok fej­lesztése, noha az I. sz. isko­lában a kis szabad terület miatt nincs lehetőség sport>, udvar kialakítására. De itt az udvar aszfaltozott. így kivá­lóan alkalmas labdajátékok­ra. A II. számú iskolánál ak­kor kerül sor sportudvar­építésre, ha befejeződik a tanterembővítés. Jelentős tár­sadalmi munkával épültek korszerű sportpályák a III. számú általános iskolában. Ehhez a vállalkozáshoz se­gítséget is biztosított a váro­si tanács. A IV. sz. általános iskola saját erejéből és ko­moly társadalmi munkával hozta létre sportudvarát. Ta­valy 6-szor 12-es tanmeden­céjüket 6-szor 25-re bővítet­ték. A további segítséget itt az jelenti, hogy a városi ta­nács megrendelte az uszoda lefedésének tervezését. Ami óvodáinkat illeti: valahány rendelkezik megfelelő játszó­udvarral és ezek felszereltsé­ge is kielégítő. után a lakosság gyarapodásá­ban olyan felfutás várható, hogy az iskolaügy tekinteté­ben a maihoz képest az új iskola belépésétől sem lesz sokkal jobb a helyzetünk. — A „faiskoládban mikor­tól lesz tanítás és hány évre tervezik használatát? — 1979 januárjától, azaz a mostani tanév második fél­évétől. A házak felállítása ugyanis az év végéig fejező­dik be. A felállított, felsze­relt faházak 10—15 évig is alkalmasak lesznek a hasz­nálatra. — A legtöbb beszélgető partnerem kicsit aggódva kí­váncsiskodott, vajon milyen terveik vannak a város ve­zetőinek a térrendezésre? Hallhatnánk erről is vala­mit? — Teljesen kész terveink nincsenek. Pályázatot írunk ki a tér rendezésére. Elkép­zeléseink között szerepel a parkosítás, egy parkírozó ki­építése. Szóba jöhet még néhány ide nem illő épület szanálása is. Egyszóval azt akarjuk, hogy a téren lévő gyönyörű műemlékek, és az épületek legszebb voltukban táruljanak az itt járók szeme elé, és az új terünk a város­nak méltó jelleget is adjon. CZAKÓ SÁNDOR A felsorolt eredményekben benne van a helyi tanácsok munkája, de most sem hall­gathatjuk el azt a tényt, hogy tanácsaink a területükön lévő társadalmi és gazdasági szer­vekkel, a lakossággal együtt­működve érték el ezeket az eredményeket. Értékes társa­dalmi munkát végeztek csak­nem minden településünkön a termelőszövetkezetek, válla­latok, állami gazdaságok, ipa­ri üzemek és KlSZ-szerveze- tek kollektívái az edzettebb ifjúságot szolgáló létesítmé­nyek elkészítésében. Föltehe­tően a már kész játszó- és sportudvaroknak is gazdái maradnak és szívükön vise­lik a fejlesztés, korszerűsítés tennivalóit, mert ahol már ott van ami korábban kíván­ság volt, ott előbb-utóbb na­pirendre kerülnek a fejlesz­tés. korszerűsítés feladatai is. még annyit, hogy a fenti­hez hasonló tartalmú hírekkel naponta szolgálunk olvasóinknak. Tu­lajdonképpen majd minden információnk fölé oda lehetne írni azt a címet, hogy „Egy határozat utóélete”! — óa — Az épületet tatarozó mester ek megörökítették nevüket a gerendákon Egy határozat „utóélete*’ Végül A Béla tér talán legszebb ép ülete, a volt megyeháza telj es képében tárulkozhat majd elénk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents