Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-23 / 198. szám
1978. augusztus 23. “rÉPÚJSÁG 5 Munkatermelékenység: ka hatékonysága, amelyet az egységnyi munkaidő alatt termelt termékek mennyisége határoz meg. Állandó emelkedése a társadalmi-gazdasági fejlődés általános érvényű, objektív törvénye. A magasabb rendű társadalom a munkatermelékenységnek az előzőnél gyorsabb ütemét és magasabb színvonalát teremti meg. Ezért a munkatermelékenység gyors ütemű növekedése nélkül a szocialista gazdaság sem fejlődik egészségesen, megfelelő szintje nélkül lehetetlen az egyéni és a kollektív szükségletek kielégítése. (Gazdaságpolitikai kisszótár. Kossuth Könyvkiadó 1976.) A fajta, a gép és az ember Szokatlanul nagyra nőtt a sűrűn vetett kukorica Bonyhád, zománcgyár „Kis mulasztásokról van szó” A termelékenység növelésének lehetősége a növény- termesztésben számtalan tényező függvénye. Függ többek között a tudományos fejlettségtől, s annak gyakorlati hasznosításától, az anyagi érdekeltségtől, a termelés társadalmi feltételeitől, a termelőeszközök hatékonyságától, a szakképzettségtől, a talaj minőségétől, az éghajlati viszonyoktól, a technikai színvonaltól, a termelési szervezettől, s nem utolsósorban a dolgozók szakképzettségétől. Ha mindez együtt van, s egymással összhangban működik, a termelési eredmény mind nagyobb lesz; egységnyi területről nagyobb termést takarítanak be, s a termékelőállításhoz kevesebb munka szükséges. Ä Paksi Állami Gazdaságban Gyén Gyula közgazdasági igazgatóhelyettessel és Feil Ferenc központi agronómus- sal beszélgettünk a termelékenység alakulásáról. Mint elmondták, a népgazdasági tervben az állami gazdaságoktól elvárt termelés- növekedés 6—7 százalék. Ezt elsősorban a termésátlagok növelésével kívánják elérni. Kukoricát 2202, kalászosokat 2776, lucernát 1064, silókukoricát 500, cukorrépát pedig 400 hektáron termelnek. A termesztett növények közül érdemes kiemelten vizsgálni: hogyan alakult a gazdaságban a kukoricatermelés. A biztonságos termelés alapja: a korszerű fajta, valamint az optimális tőszám. A gazdaságban nagyobb a tőszám a_ szokásosnál: az 1978-as esztendőben a termő- tőszám 60 ezer fölött van; 4000-rel több mint az elmúlt évben. Évekkel ezelőtt a korai fajták potenciális termésátlaga alacsonyabb volt, mint a késeieké. Ma már a koraiak is magas termést képesek produkálni: gazdasági szinten ez hektáronként 4—6 mázsa terméstöbbletet jelent. Valamennyi növénynél a tápanyag-visszapótlást laboratóriumi talajvizsgálat előzi meg. Növekedett a szerves- trágya-felhasználás: ebben az évben 300 hektárral nagyobb •terület kapott istállótrágyát mint az előző évben. Minthogy az eredményt a gépeA Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat szekszárdi gyárának 1976- ban 581 munkása volt, ma hatvankettővel kevesebb, 5Í9. Ennek ellenére a gyár teljesíti tervét, nyereségessége nem csökken, sőt a fizikai munka is kevesebb és köny- nyebb lett az üzemben. A miértre a válasz kézenfekvő, Göttlinger József igazgató egyből „veszi a lapot”, amikor a hatékonyságra, termelékenységre terelődik a beszélgetés. — Az úgynevezett kisgépesítési program keretében két év alatt huszonöt új kisgépet állítottunk be. Pár évvel ezelőtt még száz tábla elkészítésére 115—120 munkaórát fordítottunk. Az új gépekkel a ráfordítás lecsökkent 75—80 órára. Ebbe persze a szervezés javulása is belejátszott, de az eredmény elsősorban a gépi fejlesztésnek köszönhető. Most hadd hangsúlyozzon ki egy fontos tényezőt az újsítés színvonala nagymértékben befolyásolja, fokozott gondot fordítanak a gép- beszerzésre, karbantartásra. Gépvásárlásra idén 22 millió forintot fordítanak; a gépek döntő többségét a növény- termesztés használja. A növénytermesztésben foglalkoztatottak létszáma az új, nagy teljesítményű gépek beállításával párhuzamosan évi 8—10 - százalékkal csökken. Ugyanakkor: ebben az évben az egy dolgozóra jutó termelési érték várhatóan 10—12 százalékkal nő. A növényvédelmet helikopterrel oldják meg, s ez ságíró, amire ugyan az igazgató is utalt. Mindez lényegese^ csökkentette, köny- nyebb'é tette a fizikai munkát. Ezt egyébként alapvető célnak tartották a gyár vezetői is, amikor kidolgozták a gépi fejlesztés tervét. Az aktatáskákat, azelőtt, ki kellett fordítani, mielőtt a kartont beillesztik. Most ez megszűnt, a gép elvégzi a munkát. — Járt nálunk, egy szer egy delegáció — emlékezik Göttlinger József —. s a látogatók egyike megjegyezte a kifordításra, hogy ez nem is olyan nehéz munka. Emberére talált az egyik munkásasszonyban, aki kezébe nyomta av táskát: „Tessék, csinálja, hiszen szakember”. A szakember — egyébként tényleg az volt — hát, enyhén szólva, leégett... Amint a bevezetőben utaltunk ró, az üzem létszáma csökken, a csökkenés megállására egyelőre nem is lehet számítani. Az okok óbjektítechnológiai változtatást tesz lehetővé — minthogy optimális időben és hatékonyan tudnak vegyszerezni. A gazdaság szakvezetésének alapelve: az elővetemények után, 6 nappal megkezdik a talaj- művelést, s így jó minőségű lesz- a magágy. Az öntözést leginkább a cukorrépa hálálja meg: több éves tapasztalat, hogy az öntözött terület 120 mázsával több termést ad. Mindezeknek a módszereknek a következménye: tíz év alatt 200 százalékkal nőtt a gazdaságban a növény- termelési ágazat eredménye. dvm vek. Sokan elmentek nyugdíjba, mások gyesen vannak, női üzemről lévén szó, az asszonyok szülnek, meg a vidéki lányok férjhez mennek, nemhogy nem biztos, de nem is valószínű, hogy visszajönnek az üzembe. Ez a létszámcsökkenési hullám már megkezdődött, valószínű, hogy egyhamar nem is szűnik meg. A gyárnak viszont kötelezettségei vannak, amelyeket teljesíteni kell. Teljesítik is, kisebb létszámmal, de fejlettebb technikával. És ez a lényeg. Befejezésül néhány adat a szekszárdi bőrdíszmű idei termeléséről: szocialista exportra 423 ezer aktatáskát, 32 ezer iskolatáskát, 128 ezer kazettát (ez diplomatatáskát jelent) készítenek, tőkés exportra pedig 34 ezer aktatáskát. A hazai szükségletet a vállalat kielégíti és ebben jelentősen belejátszik a szekszárdi gyár is. L. Gy. A Bonyhádi Zománcgyár megyénk legpatinásabb üzemei közé tartozik, de gépeik, berendezéseik is méltán megkaphatják ezt a jelzőt, hiszen van közöttük olyan mélyhúzóprés is, amely a század elején került az üzembe. Vanya Sándor betanított munkás a Perczel Mór szocialista brigád vezetője, beszélgetésünk elején rögtön ezt említi. A présműhelyben dolgozik, itt minden munkadarab megfordul, minden gyártmány első - művelete itt kezdődik. — Elavultak a gépeink. Mi okoljuk állandóan a tmk-t, ők mást nem tudnak felelni: ezeket a gépeket még varázslattal sem lehet jobbá tenni — mondja Vanya Sándor. Sok a gépjavítás, így sok a kiesett idő is. Az emberek mérgelődnek. — Bennünk is van hiba. Munkaidőnket úgy kellene kihasználni, hogy műszakkezdéstől, műszak végéig folyamatosan dolgozzunk. A gyakorlat az: egy kis hajtás, egy kis pihenő, de a műszak végére kész a norma. Ha valaki folyamatosan, nem kapkodva dolgozna, jobb lenne a minőség és többet is tudna termelni. Ilyen kis apróságokon múlik a termelékenység — folytatja a brigádvezető. — Ott van a legnagyobb probléma, hogy bejön az utcáról egy ember, ő ugyanannyi bért kap, mint aki itt van 20—25 éve. Kapnak az emberek a törzsgárdára valamit, de az nem sok, nem érzi magát megbecsülve, ezért is van, hogy sokan nem törődnek semmivel, csak a -saBonyhád, cipőgyár Élőmunkaerőmegtakarítás A Bonyhádi Cipőgyárban szorít a munkaerőhelyzet és egy-két helyen a gépek problémája is. Ugyanakkor teljesíteni kell a terveket és 1980- ig a bonyhádi munkáskezekből évente 2 millió pár cipőnek kell az üzletekbe kerülni. Nikolov Tamás főmérnök társaságában néztük meg a gyár legújabb szerzeményét, a rámafelvezető gépsort, melynek értéke i millió 342 ezer forint. Mi tette szükségessé a gép vásárlását? Naponta 2400 pár cipőnek kell készülnie, hagyományos módszerrel, kézi munkaerővel ezt elkészíteni lehetetlenség. A kívánt termelékenységi mutatót egyáltalán nem tudták volna teljesíteni. Mert a talpra egy ember felkente a ragasztót, a másik leszabta a keskeny gumiszalagocskát, ami a talp és cipő feje között van, mint esztétikai dísz, tehát elengedhetetlen rész, a harmadik bekente ragasztóval ezt a szalagocskát és a negyedik pedig összeragasztotta a talpat a rámával. Ez a folyamat lassú is volt, nem volt szép és pontos, több ragasztó is fogyott és egészségtelen volt a dolgozónak a ragasztóból párolgó gőz miatt. A mostani módszer, hogy a gépnél már csak ketten dolgoznak. Ottjártunk- kor Selmeci Józsefné ‘ csoportvezető és Tátrai Ferenc- né betanított munkás volt a gépnél és ketten többet készítenek, mint addig nehéz és fárasztó munkával négyen. Ha nem lenne ez a gép? Akkor saját gyártmányú célgépeket kellene gyártani a vállalatnál, de azokhoz munkáskezet szerezni már aligha, lehetne. H. J. ját hasznukkal. Kis mulasztásokról van szó, de ezek együttesen sokat tesznek. — Sok helyütt a hatékonyságot azzal intézik el, hogy megsrófolják a normákat. Itt Bonyhádon ez nem divat? — Négy vagy öt éve álltunk át a szalagszerű termelésre, akkor 25 százalék normarendezés volt, de ugyanVanya Sándor ennyit javítottak a béreken. Tehát tulajdonképpen technológiai változtatással, kevesebb anyagmozgatással, termelékenyebben dolgoztunk. Itt, ebben a műhelyben a szalagszerű gyártásnak is megvan a problematikája. Pontosan ki kell dolgozni, hogy mit hogyan és hányán csinálnak, mert ha menet közben valaki szabadságra Paksi Konzervgyár Folyamatos A Paksi Konzervgyárban rendkívül magas termelékenységet, folyamatosságot, szervezettséget értek el öt év alatt. Állandósult a termelékenységnövekedés. Örvös Ferenc igazgató röviden így jellemzi a gyár helyzetét, s elmondja, miért és -hogyan jutottak idáig, másrészt pedig milyen gondjaik vannak. A rekonstrukció után 1972- ben még megvolt a teljes létszám, csaknem kétezer dolgozó tartozott a gyárhoz, de aztán megkezdődött a nagyarányú csökkenés és most csak 1300 dolgozója van a Paksi Konzervgyárnak. A termelékenység hatalmas növekedését mutatja, ha mindjárt hozzátesszük, hogy amikor kétezren dolgoztak, akkor az egy főre jutó évi termelés csak 26 tonna konzerv volt, jelenleg pedig 38 tonna. A 700 ember hiányát gépesítéssel, rengeteg újítással, ésszerűsítéssel, a feldolgozás folyamatossá tételével nemcsak pótolták, hanem sokkal nagyobb termelésre képes így a gyár, mint a nagy létszám idején volt. öt évvel ezelőtt sokat kellett dolgozni kézzel. Fogadták az anyagot, válogatták, a lezárt dobozokat berakták a sterilezőbe vagy a pasztőrözőbe és így tovább. Röviden: minden munka azt jelentette, hogy kézbe kellett venni az anyagot, illetve a konzervet. Az öt évvel ezelőtt kitűzött fejlesztési cél az volt, hogy folyamatos feldolgozó technológiát alakítsanak ki. Nem lehetett egyszerre megvalósítani. Minden évben valamelyik szakaszt tették folyamatossá. Először a folyamatos sterilezők és a folyamatos pasztőrözök beállítása történt meg. A teljes megvalósításhoz rengeteg újításra volt szükség, mert a felhasználható pénz, arányaiban, nagyon kevés volt. A gyár évi amortizációs költsége 12 millió forint, de csak 10 milliót kaptak a fejlesztésre. Maguk a dolgozók javasoltak újabb és újabb ötleteket és kialakult a gyárban egy „hivatásos” újítógárda. Természetesen más megy, akkor helyette feltétlen kell valaki, a sorban utána következő nem tud dolgozni. így is sok a tárolásra kényszerített anyag, mert még nem tökéletes a szervezés,' ezen még lehet javítani, tehát tudunk még hatékonyabban dolgozni. — A jobb munkát segíti a nagy széria? — Természetesen. Ezelőtt 10 éve egy-egy típusból 4—5 ezret gyártottunk, ma már nem ritka a 20—30 ezres rendelés sem. Sok előnye van ennek. Egv átállás másfél óra, kis szériánál ez sűrűn jelentkezik, tehát kidobott pénz a gépek átállítása, szerszámok cseréje. — Milyen viszonyban vannak a technológiával? — A bírálatot elfogadják. Előfordul: egy műveleti utasítás nem megfelelő, vagy szakmailag megoldhatatlan dolgokat írnak elő. Csak szólni kell és megbeszéljük, ha igazunk van, kijavítják a hibát. A termelékenység, hatékonyság beszédtéma a munkások körében is. Számukra is létkérdés: napról napra jobbat kell „piacra dobni” és olcsóbbért. Csak új gépekkel ezeket a problémákat nem lehet megoldani, egyszerű oknál fogva: nincs rá pénzünk. Vanya Sándor szerint: „Apró kis mulasztásokról van szó”. Ha nem megfelelő az alapanyag, akkor a lemezgyártók felejtkeztek meg valamiről, ha nem jó a szerszám, akkor a szerszámkészítők és folytathatnánk a sort tovább. A lényeg úgyis az: mindannyiónknak kell együttesen jobban dolgozni. feldolgozás gyáraktól is vettek át újításokat, de ez kisebb részét jelenti annak a hatalmas átalakításnak, ' amellyel sikerült minden technológiában kialakítani a teljes folyamatosságot, a felöntéstől a készáru tárolásáig* Korszerűsítették a csomagolást is. Kartonos csomagolásról részben áttértek a zsugorfólia használatára. A munkaszervezés egyik legfontosabb eredménye, hogy maximálisan kihasználják a nagy termelékenységgel dolgozó gépsorokat. A nyersanyagcsúcsok időszakában a dolgozók 12 órás műszakot vállalnak. Tegyük hozzá: csaknem teljes egészében kifogástalan minőségű árut ad a gyár. Ennek is megvannak az okai, a sokféle technológiai előírás betartása meg a kétszeres minőségi ellenőrzés (önkontroll az üzemekben és labor- vizsgálatok) biztosítja a termékek jó minőségét. Ezért olyan keresettek a gyár termékei külföldön is, Nyugaton, Keleten egyaránt. Jogos és létfontosságú a gyár vezetőinek igénye: rendezni kell a béreket, a bér- színvonal nagyobb mérvű növelésével megközelíteni a környező paksi munkahelyek bérszínvonalát. Ehhez a magasabb szintű munkaügyi szervek segítsége, intézkedése szükséges és sürgetően kívánatos. Ne csökkenjen tovább a gyári létszám, mert az a termelés csökkenését vonná maga után. A mostani élőmunka kiváltása már sokba kerülne. Gépesítéssel, új feldolgozó sorok beállításával lehetne csak lényegesen tovább növelni a termelést, ehhez pedig nincs pénz. A lehetőségeket kihasználták és kihasználják a gyárban, beleértve a munkaidő kihasználását is. Itt a nyolc óra munkaidőből hét és felet kizárólag a termelőmunkára fordítanak. Érdemes tehát — és szükséges — megbecsülni a ^ konzervgyári munkások sokszor áldozatos tevékenységét. GEMENCl JÓZSEF Könnyebb lett a fizikai munka A létszámcsökkenést kiegyenlíti a technikai fejlesztés — hajó — Paks, állami gazdaság
