Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-17 / 193. szám

1978. augusztus 17. ^rÉPÚJSÁG 3 lUEO-iggasgql—t nyomon Változások a bonyhádi óvodákban A népi ellenőrzés mun­kája nem látványos, de annál hasznosabb és fon­tosabb A vizsgált egysé­gek dolgozóit rendszerint tájékoztatják az eljárás eredményéről. ugyanis cél. hogy a részt vevő né­pi ellenőrök is megtudják, mi lett a munkájuk ered­ménye. A népi ellenőrzési bizott­ságok, miután megküldték az úgynevezett realizálási javaslatokat az illetékesek­nek, tájékoztatást kémek és kapnak is különbözői for­mákban a tett intézkedések­ről. A bonyhádi járási bi­zottság 1977 márciusában vizsgálta a város óvodai el­látottságának a helyzetét, majd legutóbbi ülésén külön napirendi pontban tárgyalta meg a tanács vb művelő­désügyi osztályának beszá­molóját. Nagyon valószínű, hogy ezek nagy része akkor is megvalósul, ha nem szere­pel a NEB munkatervében a téma vizsgálata és nem tárják fel a helyzetet! pozi­tív és negatív jelenségeket egyaránt, de az is biztos, hogy a válaszadási kötele­zettség gyorsabb, jobb mun­kára serkentett mindenkit. A városban öt tanácsi és 2 üzemi óvoda működik. Egy hetvenöt személyes, ebben az évben létesült. Három év alatt 1975—78-ig az óvodák befogadóképessé­ge 513 helyről 681-re nőtt. Jövőre várhatóan elkészül egy újabb hetvenöt gyerek­nek otthont adó gyermek- intézmény a Fáy lakótele­pen. Sem ez, sem pedig a többi várható bővítés nem szünteti meg a gondokat, mert a gyerekek száma gyorsabban emelkedik, mint az óvodák befogadóképes­sége. A vizsgált időszakban vál­tozás történt az irányítás­ban, amely m.a már egysé­ges, az óvodai igazgatóság végzi S ha mindenki nem is kerülhet be az óvodába, de azok működési feltételei­ben jelentős változás követ­kezett be, mármint ott, ahol kifogásolnivalót találtak a népi ellenőrök. A többiek nyilván már ezelőtt is jó körülmények között dolgoz­tak. Az I számú óvodában új csoport működik egy átala­kított lakásban, ezzel csök­kent a zsúfoltság és javult a pedagógiai munka is. Min­den gyerek egy udvaron játszhat, amelyet füvesítet­tek, . fásítottak A konyha korszerűsítése során zu­hanyzót, mosdót és öltözőt kaptak a dolgozók. A régi épület foglalkozótermének megoldották _ a szellőzteté­sét és az ab'lakot úgy he­lyezték el, hogy természetes fényből is több jusson a gyerekeknek. Még várat magára a konyha további gépesítése, mert ehhez a villanyhálózatot is bővíteni kell. A II. óvodából hiányzott a játszóudvar, most van, já­tékokkal ellátva. Társadalmi munkában építették a nagy homokozót és egy teraszt. A munka értéke legalább negyvenezer forint. A III-as számú óvoda konyhájába elektromos sütő, háromfázisú mosogató, krumplihámozó gép került, az egyéb hiányzó felszere­lés mellé. Február elsején új csoport indult, teljesen új felszereléssel. Bővítették a könyvállományt is. Még az idén új csoportszobát alakítanak ki, addig egy is­kolai tanteremben tartják a foglalkozásokat. Időközben elromlott a szennyvízcsator­na, a konyha megsüllyedt, de ezt is kijavították. A szennyvízgödör szikkasztó- rendszere már évek óta rossz. A Tolna megyei Ter­vező Vállalat Vásárhelyi szocialista brigádja társadal­mi munkában elkészítette a szennyvíztározó kiviteli ter­veit, a munkát még a nyá­ron elvégzik. Körülbelül 140 ezer forintba kerül. Az óvodavezetés munká­ját" azzal könnyítették meg, hogy 1977 októbere óta élelmezésvezető állt munká­ba. Az óvodai igazgatóság rövid idő alatt igen sok fontos feladatot oldott meg. A népi ellenőrzési bizott­ság a tett intézkedésekkel elégedett volt. I. A tomerömü-építkezés Közéletünk Két csarnok alapjai Az atomerőmű-építkezés egyik-másik épülete hónapokig-hetekig a földben „épül” — nem látványos módon. A különféle vezetékek, alagutak, csőrendszerek elhelye­zése az alapban legalább annyi munkát ad a mélyépítő szakmának, mint amikor az épület elkezd a földből nőni. Képünkön két üzemcsarnok alapozását mutatjuk be. Tegnap délután ülést tar­tott Szekszárd város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága. Töb­bek között meghallgatták dr. Aszmann Anna egészségügyi osztályvezető beszámolóját az anya-csecsemő és ifjúságvé­delmi munkáról a város egészségügyi ellátásában. A végrehajtó bizottság a be­számolót megtárgyalta, elfo­gadta. Szükségesnek találták, hogy az egyéves kor alatti csecsemők intenzív gondozá­sához hasonlóan, több figyel­met és energiát kell fordíta­ni az egy-hat éves korú gyer­mekek gondozására is. Javí­tani kell az iskolaegészség­ügyi tevékenységet, különös tekintettel a családi életre nevelésre. A tegnapi tanácskozás al­kalmával foglalkoztak a kö­vetkező tanácsülés előkészí-; tésével is. A „Minőség” a minőségért (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Dianovics Lajos végellenőr és Szarka György lakatos a légtartály méreteit ellenőrzi. Fotó: Borza István A „Minőség” szocialista bri­gád 7 évvel ezelőtt, mikor megalakult, nem véletlenül választotta ezt a nevet; ugyanis a Láng Gépgyár dombóvári gyáregysége meó- dolgozói határozták el akkor, hogy a szocialista munkaver­senybe bekapcsolódva, annak lehetőségeit felhasználva, ez­úton is segítik a gyáregység termékeinek minőségi védel­mét. A háromnegyed évtized alatt a brigád többszörös szo­cialista címet ért el, legutóbb az 1977-es év munkája alap­ján a „Vállalat kiváló szo­cialista brigádja” kitüntetést kapta. A kollektíva magja ugyan­az, többségében ma is az ala­pító tagokból áll a brigád, és az alapvető célkitűzés sem változott, legfeljebb abban, hogy a követelmények egyre magasabbak. Vállalták pél­dául, hogy az export és ki­emelt gyártmányok kiváló minőségben, határidőre tör­ténő elkészítéséhez magasabb szintű ellenőrzési tevékeny­séget folytatnak. Az értéke­lésből kitűnik, hogy ezt tel­jesítették is. Korábban több probléma is előfordult a cső­vezetékek minőségével kap­csolatban. Ezt felismerve tet­tek vállalást arra, hogy a cső­vezetékek gyártását, és azok végső kikészítését fokozottan ellenőrzik és szakmai segít­séggel, a hibák időbeni jelzé­sével kívánják a minőséget javítani. Ezzel a vállalással kapcsolatban a brigád kollek­tívájának a véleménye — amit az önértékelés is tartal­maz —, a minőség javult. A meó kollektívája tisztá­ban van azzal, hogy a hibát nem észrevenni, hanem meg­előzni kell elsősorban, és ezért is szerepelt a vállalá­sok között az,, hogy a lemez­leszabó ' műhelyben az ellen­őrzést fokozzák, mert ez lé­nyegesen kihat az egész gyár­tási folyamatra. Az önértéke­lés ezzel kapcsolatban is po­zitív. A „Minőség” brigád a cé­lok mellett a módszert is meghatározza, mert a válla­lás azt is tartalmazza, hogy a meósok lehetőleg minél töb­bet tartózkodjanak a műhe­lyekben, álljanak szoros kap­csolatban a munkát végző dolgozókkal, mert így fokoz­ható az ellenőrzés hatékony­sága. Ez a kollektíva egymagá­ban nem képes megoldani azokat a feladatokat, amiket a minőség terén el kell érni, de lelkes tenniakarásuk ma­gával ragadhatja azokat, akiknek tenni kell, hogy ki­fogástalan termékek kerül­jenek a megrendelőkhöz, biz­tosítva ezzel a jövő piacát, a jó hírnevüket és a kollektíva szakmai elismerését. A „Minőség” brigád, Heil Jakab brigádvezető irányí­tásával, már régóta az élen halad a szocialista munka­versenyben és ha elérik azt, hogy befolyásukat érvénye­sítve más brigádok is egyre inkább szívügyüknek tekin­tik a minőség kérdését, ak­kor a Láng Gépgyár dombó­vári gyáregysége nemcsak mennyiségi termelés terüle­tén halad majd előre óriás léptekkel, hanem színvonal­ban is kiérdemli az elisme­rést. OSZLANCZI JANOS munkaidőre való átállást, a kéthetenkénti szabad szombat bevezetését. Egyes állami gazdaságainknál azonban gondot jelent, főleg az állat- tenyésztésben dolgozók szh- bad idejének, heti pihenő­napjának kiadása. MINDEZEK ALAPJÁN egyértelműen megállapítható, hogy üzemeink gazdasági és társadalmi vezetőinek többsé­ge helyesen ismerte fel, hogy a dinamikusan fejlődő ter­melési eredmények, techni­kai színvonal, az iparszerű termelés térhódítása megkö­veteli a dolgozók élet- és munkakörülményeinek fej­lesztését, a biztonságos mun­kavégzés feltételeinek mind jobb biztosítását. A 2/1974. OT számú utasítás alapján a tervidőszakra elkészített kö­zéptávú munkavédelmi és szociálpolitikai intézkedési tervekben ennek figyelembe­vételével a termelési feltéte­lek fejlesztése mellett jelen­tős összegeket irányoztak elő e célra. Megítélésünk szerint e tervekben helyesen kiemelt helyet kapott: a munka biz­tonságos végzésének fejlesz­tése, az üzemi étkeztetés bő­vítése, a munkásszállítás kor­szerűsítése, a dolgozók lakás- helyzetének javítása, a MOTI- normáknak megfelelő szo­ciális és kommunális ellátott­ság javítása. A munkavédel­mi intézkedési tervek is reá­lis célkitűzéseket tartalmaz­nak: a leggyakoribb balese­tek és foglalkozási megbete­gedést okozó veszélyforrások felszámolása tekintetében, a szociális juttatások és kom­munális ellátottság szintjé­nek további javítása érdeké­ben. Még jelentős tartalékaink vannak a munkavédelmi őr­mozgalom kiszélesítésében, mivel működésük folyama­tosságában hiányosságok ta­pasztalhatók. E tevékenység felkarolása méltóbb anyagi és erkölcsi elismerése nagy­ban elősegítené össztársadal­mi üggyé válását. A DOLGOZÓK kárigényé­nek kielégítése területén ör­vendetes szemléletváltozásról adhatunk számot, melynek eredményeként az 1977-es év­ben a balesetet szenvedett dolgozók 67 százaléka része­sült kártérítésben, az előző évi 46 százalékkal szemben, és 52 százalékkal nőtt a dol­gozóknak kifizetett kárösszeg" is. Javult a súlyos üzemi bal­esetet szenvedett dolgozókról való gonoskodás. A rehabili­tációs tevékenység azonban nagyobb figyelmet és körül­tekintést igényel a jövőben. Szociális célokra 326 millió forintot irányoztak elő üze­meink, melyet 42 százalékra teljesítettek az elmúlt év vé­géig. Előrelépés történt a dol­gozók szociális létesítmény­nyel való ellátása, az egysze­ri melegétkeztetés bővítése terén. Az erdőgazdaság terü­letén a dolgozók igénye az üzemi étkeztetés biztosítása iránt jóval nagyobb, azon­ban a munkahelyek szétszórt­sága miatt sok nehézségbe ütközik. A konzerves étkez­tetést a dolgozókkal ez idáig nem sikerült elfogadtatni. A dolgozók kulturált mun­kásszállítása tekintetében minden ágazatban szintén je­lentős erőfeszítéseket tettek a járműpark bővítése érdeké­ben. A mezőgazdasági terüle­tekre alkalmas buszok be­szerzési lehetősége bizonyos mértékben javult, de még mindig előfordul — útviszo­nyok és egyéb okok miatt — vontatós vagy teherautós munkásszállítás. Az új autó­buszok beszerzésével 8—10 százalékkal növekedett a kul­turált munkásszállító jármű­vek kapacitása, de a jármű­park egészének elavultsága miatt nagymértékben meg­növekedtek a karbantartás­sal, felújítással kapcsolatos költségek. A MUNKÁSSZÁLLÁSOK igénybevétele főleg Idény­jellegű az állami gazdasá­goknál. Az igény csökkenő jellegű, a férőhelyek száma meghaladja a szükségleteket. Kulturáltsági szintjük kevés kivétellel kívánnivalót hagy maga után. Ennek ismeretében gazdaságaink az elmúlt idő­szakban koncentrálták pénz­eszközeiket. Lemaradás azonban szinte valamennyi üzemünkben tapasztalható, a nem telepített munkahelyek szociális ellátottságának ja­vítása, néhány üzemben a kulturált munkásszállítás bő­vítése, az erdőgazdaságnál és vízitársulatoknál az egyszeri melegétkeztetés minden dol­gozóra való kiterjesztése te­rén. Előbbrelépés történt az el­avult szolgálati, úgynevezett cselédlakások felszámolása tekintetében. Az állami gaz­daságok területén meglévő 1377 komfort nélküli lakás­ból a tervidőszak végéig 552 lakás felszámolását irányoz­ták elő, melyből 1977. évben az ütemezésnek megfelelően 96 lakás valósult meg. Üze­meink ezenkívül is jelentős anyagi erőforással segítették dolgozóik lakásproblémáinak megoldását, az állami gazda­ságok 25 531 000, az erdőgaz­daság 1 500 000, a MÉM fel­ügyelete alá tartozó vállala­tok 195 000 forint, és a vízi­társulatok 86 000 forint támo­gatást nyújtottak a lakásépí­téshez, illetve -vásárláshoz. Feltétlenül szükséges azon­ban az akció ütemének foko­zása, mert többségében a tervidőszak utolsó éveire ter­vezett nagyobb mérvű fel­számolás egyébként nem lesz megvalósítható. Helyenként már ma is tapasztalható le­maradás, nemcsak szemlélet­beli okok, hanem egyéb aka­dályozó tényezők miatt. Pl.: a Paksi Állami Gazdaságban két év óta házhelyhiány kö­vetkeztében nem tudott be­indulni 12 lakás építése. A JÖVŐBEN ezért a ter­melést segítő tevékenységünk mellett továbbra is fontos fel­adatunknak tartjuk a közép­távú munkavédelmi és szo­ciális tervek időarányos meg­valósításának folyamatos fi­gyelemmel kísérését, és hatá­rozottabban várjuk el üzemi vezetőinktől a gazdasági eredményekkel megalapozott, reális igények teljesítését. SCHMAUZER ZSUZSANNA, a MEDOSZ mb. politikai munkatársa A méhész (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Reggel nyolcra jár dolgoz­ni, és négyig tart a munka­ideje. Utána kocsiba ül és irány Dunakömlőd, mert ott vannak a méhei, a naprafor­gó most a legszebb. Aránylik tőle a határ, ahogy a délutáni napsütésben megfürdenek a sárga tányérok. A Wartburg Combi után felszáll sűrű fel­hőkben a por, megül a cso­magtartó ablaküvegén. Délután öt óra van, de az apró bogarak még serényen dolgoznak. Hozzák a virág­port, lepakolják terhüket és már újra fordulnak. Balogh József méhész, ol­vasom az egyik öreg fűzre ki­akasztott kartonpapírt. A kaptárak szépen sorban felállítva sorakoznak a füzes alatt, felettük milliónyi méh döng szorgosan. A füstölő begyulladt, vé­kony csíkban köpi ki magá­ból a füstöt. — Ritkán használom, in­kább csak akkor, ha megvan­nak bolondulva — mondja a méhész, akinek még hét éve van a nyugdíjig, azután már egész idejét a méheknek szen­telheti. Derékig vetkőzve emeli ki a kaptárakból a re­keszeket, tele bogarakkal. Óvatosan lesepergeti a szor­gos állatkákat, szól a fiának, aki már szalad is a pörgető- ' höz. Beteszi, meghajtja és egy napja már folyik is a kannákba az aranyló méz. Na persze nem ilyen egy­szerű folyamat ez, ahogy itt leírom, ennél sokkal bonyo­lultabb és mi minden meg nem történik addig, amíg a méhész eljut e végső mun­kamozzanatig, a pörgetésig. Hány száz szúrást kell elvi­selni az arcán, a hátán, vagy éppen a hóna alatt. Hány­szor kell lehelnie télen a te­nyerét, a mínusz 15 fokban, miközben keveri a cukros vi­zet, amivel etetni kell a mé- heket, hogy a kegyetlen tél­ben el ne pusztoljon az ál­lomány. — Néhány hónappal ezelőtt történt egy csúnya balese­tünk — mondja Balogh Jó­zsef. — A rakományunk be­leborult egy szakadékba, a méheknek majdnem fele el­pusztult. Most gyengébb ez az állomány, de így sem panasz­kodhatott!, nagyon szorgal­masak a bogaraim. Már lebukott a domb mögé a nap, de még mindig hozzák a méznekvalót ezek a na­gyon hasznos állatkák. Hazaindulunk, és hogy is köszönthetnének «1 gazdá­juktól ezek a méhek, mint egy szúrással. Balogh József ma csak ki­lenc szúrást kapott. SÁRKÖZI JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents