Tolna Megyei Népújság, 1978. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-02 / 180. szám
a Képújság 1978. augusztus 2. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 A Dózsa György utca problémái Tillman Józseftől kaptuk a következő levelet: ....Hőgyész új utcájáról és p roblémáiról volna szó. Amikor vásároltuk a házhelyet 1972-ben, a rajzon szerepelt a falut megközelítő két lejárat. A lejárat helyett közlekedünk a veszélyesnek talált kövesúton (Dombóvári út). Az egyik lejárat a kitűzésekor el lett mérve, a másik meg csak papíron maradt meg. Minimum 25 család lakik már fönt, legalább két gyerek van mindenhol. Nap mint nap félve kell elengedni őket az iskolába. Vajon hazajönnek-e még, vagy valamelyik gépkocsi már elütötte őket? Másik probléma a buszmegálló kérdése. Kértük már, de a bukkanó miatt nem adják meg. De mindez megoldható lenne pár betongyűrű beépítésével, illetve belátható útszakaszra kellene tenni ideiglenesen a megállót. Ez a megoldás a környéken a bejáró dolgozókon sokat könnyítene. Nem kellene egy kilométert feleslegesen gyalogolni. E kérdések megoldás« idestova hat éve várat magára.” Hogy ez a téma több embert érint, bizonyítja egy másik levél is, amit időközben írtak szerkesztőségünknek, s reklamálják, hogy nem foglalkoztunk problémájukkal. Ezúton is elnézést kérünk, a Dózsa György utcaiak panaszát vizsgáltuk, csak időközben levelüket elküldtük a Hőgyész nagyközségi Közös Tanács V. B.-nek, ahonnét Trick Ferenc tanácselnök a következőket válaszolta : „Tillman József a nagyközség lakosságát foglalkoztató két, megoldásra váró tanácsi feladat ügyében kereste meg a Tolna megyei Népújság szerkesztőségét. Felvetése jogos, a nagyközségi tanács gondjainak egyikét mutatja. A Dózsa György utca közműveinek kiépítése az utca lakóinak érdekében történik, fontossági sorrendben, először a villanyhálózat, vízvezeték, utcai járda. Sajnos útépítési lehetőségeink háttérbe szorulnak, mert a nagyközség oktatási és egészség- ügyi intézményhálózatában például gyermekférőhelyek orvosi rendelő, lakás biztosítása, felújítás, új lakótelepeink közművesítése, stb fejlesztése a fontossági sorrendben megelőzi, fejlesztési pénzeszközeinket leköti (felemészti). A levélíró által felvetett Dózsa György utcai gyaloglejáró eredetileg . tervezve lett, hogy kiküszöböljük a dombóvári közúton a gyalogos közlekedést. Különösen a kisgyerekek és idősebbek közlekedése okoz gondot. A kérdésfeltevő az utca nevében szól — jogosan. A problémát nagyobbítja, hogy a nagyközség lakossága ide jár a propán-bután-gázpalacko- kat cserélni, általában gyalogosan, kiskocsit húzva maga után. Említettük, hogy a gond előre látszott, ezért tervbe került egy közterületi gyaloglejáró kiépítése a Dózsa György utca és a Kossuth Lajos utca között, kb. 600—800 fm-en. A nagyközség rendezési terve a lejárót belterületű mezőgazdasági művelésű, magántulajdonú kerteken keresztül jelöli. E helyen is több nehézségre szeretnénk felhívni kérdés- feltevőnk és az érintett lakosság figyelmét: 1. A rendezési terv szerinti gyaloglejáró kiépítési nyomvohalát 600—800 fmx2 m szélességben a magán- tulajdonosoktól ki kellene sajátítani. A várható kisajátítási költség 70—80 ezer forint lenne. 2. A gyaloglejáró a község egyik legmagasabb pontjáról indulva közelítene a Kossuth Lajos utcába, így a két építési pont között a szint- különbség 20—25 magassági méter. Ez a szintkülönbség egy 8—10 méteres földtámfallal jelentkezik a Kossuth Lajos utcai lakótelkek telekhatárán. A lejáró ezen a szakaszon történő kiépítése több fokú lépcsőt és párhuzamosan egy szilárd burkolatú járdát, valamint kétoldalt burkolt támfalépítést kívánna meg. Ennek kimunkált költsége: 200 ezer forint. 3. A gyaloglejáró teljes hosszban történő szilárd burkolatú járdával történő kiépítésének költsége 250 ezer forint. A fentiek alapján a gyaloglejáró építési költsége előreláthatóan elérné az 530 ezer forintot. Már említettük, hogy a nagyközségi tanács szűkös pénzügyi kerete, a terület közösségeit érintő gondok és feladatok megoldásához szükséges. A tanácstestület minden évben visszatérően sorrendiségbe szedi a legfontosabb feladatokat és gondoskodik megoldásukról. A levélíró felvetése is jogos, de az utca gyalogos megközelítése jelenleg megoldott és ezért az azonnal megoldandó feladatok között nem szerepel. Megoldására az alábbi, komplexebb elgondolással van lehetőség. A Magyaróvári Kötöttáru- gyár 1978-ban tervezi a hő- gyászi gyáregység telephelyének építését. Ez a telep a dombóvári közúttól délre, a Dózsa György utcával szemben épül meg. Az ipari létesítmény megközelítése is felveti a levélíró által említett gyalogjáró és autóbuszmegálló kiépítésének szükségességét. Ennek érdekében a beruházás előkészítésének szakaszában a tanács és a beruházó megállapodott, hogy a gyalogosfeljáró a dombóvári -út mellett az emelt padkán épül ki, az ipari beruházás megkezdésével egy időben. A két szerv gondoskodik az autóbuszmegálló kiépítéséről is, az üzemépület elhelyezése után. A tanácsvezetés kéri a levélíró és az érintett lakosság megértését, türelmét. A megvalósítás az említett beruházással megtörténik. Előrelátható ideje: 1980...” Telefonszámunk: 129-01, 123-61. Ml VÁLASZOLUNK Szeptembertől 16 ezer új egyetemista, főiskolás Az egyetemekre, főiskolákra sikeresen felvételizettek már megkapták az értesítést, hogy a felsőoktatási intézmény hallgatói lettek. Az elutasításról is értesültek az érintettek. Ezekben a napokban azokat a leveleket postázzák, amelyeknek birtokában fellebbezhetnek a fiatalok. A fellebbezést a levél kézhez vételétől számított nyolc napon belül nyújthatják be oda, ahol a felvételi vizsgát tették. Részükre az egyetemeken és főiskolákon a megadott keretszámok 6 százalékát tartották fenn, ami 900 hellyel egyenlő. A fellebbezéseket a felsőoktatási intézmények közvetlen felügyeletét ellátó minisztériumokban augusztus ‘utolsó napjaiban bírálják el. A felvételik tapasztalatairól szólva az Oktatási Minisztériumban elmondták: az egyetemek, főiskolák nappali tagozatain az idén mintegy 16 ezren kezdik meg tanulmányaikat. Közülük körülbelül 3700 fiatal előfelvétellel már tavaly bekerült a felsőoktatási intézményekbe. Az idén majdnem ugyanennyi —- 3500 — fiatalt vettek fel az 1979— 80-as tanévre: ők a jövő szeptemberig katonai szolgálatukat töltik. Az egyetemekre és főiskolákra az idén 35 700-an jelentkeztek. A legnagyobb érdeklődés a humán területek, s azon belül is a bölcsészettudományi karok nyelv, pszichológia és szociológia szakjai iránt nyilvánult meg. Szépen, jól... Nincs vakáció a televízió népszerű nyelvművelő „iskolájában”. Megismerkedhet a néző Thököly Imre és Zrínyi Ilona szerelemi levelezésével. Zrínyi Miklós szerelmes verseivel. A hetenként egyszer képernyőre kerülő műsorok érdekessége lesz néhány asszonycsúfoló és a szerkesztők közzétesznek egykorú fü- vészkönyvből is néhány „jótanácsot”. A magyar páros — - -í ár az első állomáson |u| j belopták magukat a l’J! csoport tagjainak szí- vébe. Az olcsó szállodában különálló, de közös fürdőszobás két szobában helyezték volna el őket egy másik házaspárral együtt. Imi és Emmi viszont kijelentették, hogy tekintettel az országban dúló bubópestisjárványra, nem hajlandók közös kilincset használni szomszédaikkal, ugyanis látták, amint azok a helyi piacon banánt vettek, amely köztudottan a bubópestis-baktériumok melegágya. Ekkor még úgy tűnt persze, hogy csupán elővigyázatos magyar állampolgárokról van szó. Ám Imi és Emmi mindig képes volt tiltakozásrepertoárjának, ultimátumkínálatának megújítására, kibővítésére. Ugyanakkor olyan természetesen viselkedtek, mintha az egész külföldet a kedvükért rendezték volna be szép díszletházakkal, érdekes növényekkel, élőlényekkel, amelyek közül a két lábon járók csupán azért beszélnek más nyelven, hogy ne zavarják őket: a magyar párost. A katedrális áhítatos csendjében, ahol az idegen- vezető suttogása is úgy hatott, mint a századok szelleme, felharsant Imi diadalüvöltése: — Emmi, gyere, ilyet még nem láttál! — és már vonszolta is hitvesét a templom ellenkező oldalához. Ugyanis Imi mindig talált olyat, amit más halandó a gyarló eszével és rövidlátó tekintetével sosem vett volna észre. Imi született felfedező volt. Ha a csoport kellemes fürdőzésen vett részt — amelyet ők „fürödni otthon is lehet” jeligével mindig kihagytak — Imi és Emmi bizonyos fennsőbb- rendűséggel arról meséltek a vacsoránál, hogy titkos kazamatarendszeren keresztül egészen az illető ország külügyminisztériumáig jutottak, de nem akarták felzavarni az alvó őröket, s visszafordultak. Ha az esti műsorban hastánc szerepelt (leszállított áron!) valamelyik mulatóban, Imi biztos, hogy ott lejtett elmaradhatatlan filmfelvevőjével a telt idomú táncosnő körül, bár az adott fényviszonyok mellett nemhogy filmezni volt lehetetlen, de egy fiatal bagoly is csak zseblámpával kereshette volna meg az éjszakai leshelyét. Imi viszont „Kifizettük, tehát benne van az árban” jelszóval ott duruzsolt, kattogott a masinájával. mi az egyik híres meI I eset előtt tette fel a koronát addigi tényke- fcasiia désére. Ezekre a helyekre — arab szokás szerint — csak mezítláb vagy papucsban szabad belépni a turistáknak. Az udvari bejáratnál féltucat arab ücsörgött a fal tövében, mellettük papucshalmok. Imi itt is első kívánt lenni, (hátha a többiek „lenézik”'^lőle a falról a freskókat, magukba szívják a filmezéshez szükséges napfényt, egyéb hátrányokról nem is beszélve), tehát rögtön egy doboz magyar cigarettával rohanta le az első bennszülöttet, hogy két pár kölcsönpapucshoz jusson. A belső bejáratnál — mint kiderült — nemhogy ingyen állt a papucshegy, de kötelező is volt a felvétele, ha valaki megfeledkezett volna róla Arról nem is beszélve, hogy bármelyik arab nem egy dobozért, de egy szál cigarettáért a fele készletét örökbe odaadta volna. Nos, Imi a dús ajándékozás után, ott állt, kezében a papuccsal, ám Emmi nem volt sehol. És már harsant is a hívó kiáltás: — Emmiii! De válasz nem érkezett a világnyelvektől zajos térről. — Már megint elcsavargott ez a ...! És Imi ajkát az a sommás minősítés hagyta el, amelyet alpáribb lények a „rossz lányokra” szoktak használni. A magyar csoport tagjai akaratlan tanúként rögzítették emlékezetükbe ezt a megállapítást. Bár egyesek gondolkodóba estek, ugyanis előző este, gyengéd pillanatában Imi bevallotta, hogy egy évtizede él boldog házasságban hitvesével. ■----- kkor a fal tövében ülő § arabok léptek működésbe, látván, hogy a L-— cigarettaosztogató magyar krőzus szorul segítségre. Bár számukra ismeretlen nyelvről volt szó, de egyetlen szó megtanulása nem jelenthet akadályt, így rögtönzött kórusuk ajkán fölzengett’ „Emi-i-i!” furcsán nyújtották azt -it, mint a müezzin a minaret csúcsán. S ahogy egyre több arab csatlakozott hozzájuk, úgy hasított a közel- keleti késő délután csendjébe az „Emi-i-i-i!” Imi, kezében a papuccsal (hátha visszaveszi az arab) ott állt, mint Ádám a paradicsom kapujában, kiűzetés után. Imi, a magyar páros árván maradt tagja. MARAFKÓ LÁSZLÓ Pécsett, a Hotel Minaret udvarán a közelmúltban került sor a Reneszánsz vigasságok c. előadásra, mely egy reneszánsz korabeli udvari lakomát idézett. A műsorban felléptek balettművészek, íjászok, mutatványosok és a reneszánsz muzsika legjelentősebb magyarországi képviselői. Az est fénypontja Tóth Sándor főszakács által készített hatfogásos menü volt. (MTI fotó — Kál mándy Ferenc felv. — KS) A kisipari mester- vizsgáról szól a könnyűipari miniszter 2/1978. (VII. 13.) Kip. M. számú rendelete amely szerint a KIOSZ köteles mestervizsga-bizottságot alakítani, a mestervizsga tárgyait pedig úgy kell megái, lapítani, hogy a jelöltek megismerjék a kisipari tevékenységre irányadó általános előírásokat továbbá a szakmájuk önálló gyakorlásához szükséges elméleti ismereteket, ide értve az egyes tevékenységekkel ösz- szefüggő hatósági előírásokat is. A vizsgabizottság a jelölt jelentkezésétől számi, tott három hónapon belül köteles vizsgát tartani. A mestervizsga díja 500 forint, s a vizsga írásbeli, gyakorlati és szóbeli részből áll. A részletes előírásokat és a vizsgabizottság működésének rendjét Szabályzatban kell megállapítani a hivatkozott jogszabály azt is előírja ,hogy ebben a Szabályzatban részletesen mely kérdéseket kell rendezni. A rendelet kihirdetése napján — 1978. július 13-án — hatályba lépett. A 3/1978. (VII. 13.) Kip. M. számú rendeletével a köny- nyűipari miniszter a telep- engedély alapján gyakorolható kisipari tevékenységet és a telepengedélyezés rendjét szabályozza kimondja, hogy a rendelet mellékletében felsorolt tevékenységet a kisiparos csak olyan telepen végezhet, amelyen# az adott tevékeny, ség gyakorlását az iparhatóság megengedte. A telep- engedélyt az iparjogosítvány kiadására irányuló kérelemmel egyidőben külön beadványban kell kérni az iparhatóságtól. Felhívjuk még a figyelmet arra, hogy ha ez a rendelet telepengedélyt ír elő a korábbi szabályok szerint telepengedély nélkül végezhető tevékenységhez, az ilyen tevékenységet vég. ző kisiparos a rendelet hatályba lépését (1978. július 13-át) követő 30 napon belül köteles telepengedélyt kérni az iparhatóságtól A könnyűipari miniszter 4/1978. (VII. 13.) Kip. M. számú rendelete a kisiparosok vásári (piaci) árusítását szabályozza, rögzíti, hogy kisiparos vásáron kizárólag saját előállítású (új) terméket hozhat forgalomba, nem árusíthat készen vásárolt árut 'az áruk minőségét köteles igazolni. Kisipari mű. ködési engedéllyel rendelkező kisiparos vásáron nem árusíthat, de folytathat szolgáltató és javító ipari tevékenységet A fent említett három könnyűipari miniszteri rendelet a Magyar Közlöny idei 44. számában jelent meg. Az egészségügyi dolgozók munkabéréről szóló korábbi jogszabályt módosítja az egészségügyi miniszter és a munkaügyi miniszter 5/1978 (VII. 14.) Eü. M—Mü. M. 6zámú együttes rendelete, amely módosításból itt csupán az alábbiakat idézzük: „A dolgozó személyi alapbérét minden teljes három naptári év után kötelezően emelnj kell. Erre tekintette] a dolgozó személyi alapbére a munkaköri bértétel felső határát meghaladhatja. Az így megállapított személyi alapbér nem minősül személyi fizetésnek. A hároméven. kénti kötelező alapbéremelés azonban a személyi fizetésben részesülő dolgozókra nem vonatkozik.” Az együttes rendelet — amely a Magyar Közlöny idei 45. számában jelent meg — 1978. október 1-én lép hatályba. Az ipari szövetkezetek lakossági értékesítésének vizs. gálata tárgyában a Könnyűipari Értesítő idei 12. számában megjelent közlemény szerint „a vásárlókat tájékoztató felhívó táblák az üzletek kétharmadában pontatlanok voltak”, „néhány boltban bizonylat és terhelés nélküli árut tartottak”, „az ipari szövetkezetek üzleteinek belső ellenőrzése általában elmarad a követelményektől ’, stb. Indokoltnak tartjuk ez utóbbi közleményre külön is felhívni a figyelmet. Dr. Deák Konrád a TIT városi-járási szervezetének elnöke Reneszánsz vigasságok
